“Az ívet követjük, de jól megtechnézzük”
Van egy különös szenvedélyünk Falconnal: néhanapján rossz verseket írunk át. E szenvedély ködbe vesző, zajos egyetemi éveink idejében alakult ki, konkrétan emlékszem, hogy egyszer találtunk egy ifjú költőnő (nem, nem a Carafiat) tollából származó, tartalmi-metrikai szempontból igencsak kifogásolható verset, amit — rövid tanácskozás után — újraírtunk. A végeredmény két sturmunddrangos, romantikus gigalátomás lett; [...]
Lelkünk merjen a végtelennel eggyé válni?
Úgy látszik, ez a késő őszi idő a műhelymunkát hozza ki az emberből. Nemrég szólt Falcon, hogy megvannak a versek, gyorsan megnéztük őket: tényleg jók. Mondtam neki, hogy akkor teheti is ki őket ide a Faustusra, de valami miatt nem jutott még odáig, hát gondoltam, kiteszem akkor én. Ez azért [...]
Mikor még sejteni se nagyon lehetett, hogy mivé fajul később, a Faustus is benevezett a Versíró Versenyre. Írtunk pár közös verset, aztán – ahogy a többi résztvevő – kiválasztottuk azt, amelyiket előzsűriztetni akartuk; ez a Váratlanul #2 volt. Hogy várva vagy váratlanul, nem tudom, de végül nem jutottunk be vele a 107-esek klubjába. Volt más [...]