Levél a szerkesztőknek
faus ...@gmail.com
A három pont rejti a címet
|
Öcsém mutatta ezt a videót, mondván, hogy neki Slash-szólótól még nem fájt a füle, hát mit mondjak, nekem se:
Aztán eszembe jutott egy vers, mondhatni halkan felcsendült az évek távolából (nem ma volt, hogy Lorcát olvasgattam), s én lázasan keresni kezdtem, míg végül megtaláltam. És igen, a két dolog illik [...]
Íme, mindenki kedvére böngészhet (és a fejünkre olvashatja, ha rosszul számoltunk)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, íme a dobogó:
Harmadik helyezett:
Concerto
Megynerni egy olyan versenyt,
hol az a szó: hegedű
hívja társát epekedve –
nem lehet túl egyszerű.
Szerző: Falcon
Pontszám: 74
Második helyezett:
Komorkeserű
Az árokban elárvult, kopott hegedű,
a benne rekedt dallam rémes együgyű -
valami érzésről. Azt mondják, gyönyörű.
A húrok közt, mint síron, tanyát ver a fű.
Szerző: Sárhelyi Erika
Pontszám: 76
And the t-shirt goes to, tehát első [...]
Megállj óra, telefon, feledd a csöngést,
csontot a kutyának, cserébe a csöndért.
Hallgass zongora. Kísérje tompa dobszó,
s ti, gyászolók. Jöjjön a koporsó.
Repülők, az égbe föl sírva szálljatok
s onnan üzenjétek a világnak: halott!
Ma minden galamb nyakán gyászszalag legyen,
s minden menyasszony ma feketét vegyen.
Nyugat volt ő, Kelet, s ő volt Dél és Észak:
Dolgos hetem s hozzá a nyugodt vasárnap.
Ő [...]
Mikor a kelekótya nap
siet minden rügyet bontani,
végre ki merem mondani:
az élet mindig talány marad.
Mert olyan jó volna hinni,
a rongyos, végső igazságot
mint Mekkát megjárt zarándok,
fogom a másvilágra vinni
köpenyem bélése alatt.
Nem a tudás emel falat,
s ezt érted te is, én is, csak hát
az ilyenek mindig így járnak:
bukott bölcsként esünk majd át
szálkás küszöbén a halálnak.
…hisz úgyis minden kétfelől van,
egy szép csókhoz is két vágy dukál,
ha nincs nappal és nem fáj az éjszaka:
a hajnal pírja sem reménysugár.
S ha így van, magam mért legyek csak egy?
Mért ne százezer, mint a színek?
Egy nap, ha kék kell, még ott vagyok,
de másnap — mert gyász lettem — elmegyek.
És hogy ekkor én is széthullok-e?
Hadd tudjam [...]
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással [...]
Azt hiszem, nem volna fair, ha hivatalosan beneveznénk a versenybe e késői művet, mint ahogy az sem, ha nem közölnénk, úgyhogy marad ez a megoldás, aztán majd meglátjuk
Őszi ének Édes illat, őszi nedű, A fák közt őz, szelíd szemű, Távolról szól egy hegedű; De a dallam mért’ keserű?
4 (43%, [...]
Neki már van
Nem marad más, csak a derű,
az ifjúkor tiszta öröme.
Lásd be, hangszer ez, hegedű:
szebben szól, mint kürtök özöne.
Kedves Olvasóink, következzenek hát a szavazás után eltűnt pályaművek, hogy minél többször olvashassátok, elemezhessétek őket. Sajnos úgy látszik, a poll jellege miatt tűntek el, és ezen nem is tudunk változtatni, úgyhogy ezt a külön postot kapták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezennel a verseny pályázati szakaszát lezártnak tekintjük, legnagyobb fájdalmunkra gBetti műve reggelre sem érkezett meg, így nem tudjuk benevezni őt a versenybe. A számlálón szereplő 25 tehát tévedés, valójában 24 műről lehet dönteni, mégpedig pontozásos rendszerrel, errefelé. Ami fontos: ha valaki egyszer elküldte a szavazatát, a verseket sem tudja megnézni újra, [...]
Ki megy az éji erdőn?
A szép Lucas úrfi az.
Hová-hová úrfikám?
Vállán fehér köpeny.
Ily késő éjszakán?
A hold elbújt a ködben.
Tán messze, messze járt ön?
Fején sötét kalap.
Tisztelt hölgyeim és uraim, újat próbálunk. Egy cikket olvasván (melyről még nem döntöttem el, hogy csak linket tegyek ki vagy lefordítsam esetleg és post legyen belőle, mindenesetre egy jól ismert kísérletről van benne szó) jutott eszembe a következő ötlet: játékot hirdetünk, melyben egy legföljebb négy soros, 10-12 szótagos akármit kell írni, melyben az egyik rímhívó [...]
Vándor, vajh’ tudod azt, mi vidámít életed útján?
Hagyd el a tréfát, légy tréfa te, s nem veszel el.
(Goethe)
Hogy kik, miért bántottak,
nem kérdezted, istenem.
Ki perli végzetét, isten lehet,
de boldog sosem
Lassan úgy nézek itt szét én is,
mint ki belátja: másként nem lehet.
De ki a hajnal virradat pírjára mégis
fent karddal várja majd a végzetet.
S estére érve újra visszanéz,
hol még ködlik a csatatér, halványan.
Ahol, ha nem is volt ma sem vitéz,
hidd el, bátran küzdött [...]
Ittmaradtunk, poshadt városi nyár van…
Hogy is nem kaptunk már valami agybajt?
Tengődünk aszfalt s kő-sivatagában,
italunk sör, ételünk málna-fagylalt.
És rág a hőség, mint rabot a tetvek,
s ha befogad az éjjel hűvös odva,
nagy-messziről fenyvesek integetnek,
s félálomban megszólalunk motyogva:
“Patak-hidacskák, páfrányok, mohák,
vad pázsitok, tajtékos parti sziklák,
őrzitek-é a gyermek lábnyomát,
ki rajtatok futkározott mezítláb?”
S az éjben húnyt szemünk egyszerre mit lát?
Kecses nyírfák [...]
Faustus panaszolkodása
Már a cím is, magában, utal,
a vers is annak szól, aki érti,
vagy ha nem érti is, túl nagy zavar
nem lesz fejében, s magát nem félti.
Az baj, hogy ki gondolkodni fukar,
mégis a kritika, mint szablya, sérti,
nagyköltő lelke oly nagyot akar,
hogy az alapszabályt meg sem kérdi.
Pedig a szabály elég egyszerű:
folyód medrét te szabd meg, s kedvedre [...]
Azt hiszem, csattanós választ adott a Rubophen zsűrije mindenkinek arra nézvést, miről is volt szó itt. Bevallom, elsőre meghökkentem, de körülbelül két másodperc alatt esett le a tantusz, és mocskosul jót vigyorogtam egyrészt, másrészt kalapomat emelem Rubophenék előtt. A zsűrire majd később kitérek, fontosnak tartom megjegyezni, hogy még nem róluk beszélek.
Szóval, győzött ez a vers. [...]
Hát kérem, ennek is vége lett: megvan a győztes, illetve győztesek. Mi itt még mindig nem tértünk magunkhoz a röhögéstől, de igyekszem komolynak maradni. Pár szót szeretnék csak szólni így hamarjában, mielőtt majd talán komolyabban, na meg mielőtt a versenyszellem lángja is végleg kihuny.
Kedves Mogyorósi László, gratulálunk!
Az itteni kommentek is jó bizonyítékai annak, hogy a [...]
Egyik kedvenc magyar költőmről, Csokonai Vitéz Mihályról szeretnék pár szót szólni.
Nem verselemzés következik, hiszen ahhoz komolyabban neki kellene ülni, inkább csak ami jön. Remek fickó volt ez, korának — és a halála után következő időknek is — vitán felül egyik legnagyobb költője. Nagy harcok, viták, küzdelmek idején, a magyar irodalom megszületésének órájában ez az ember [...]
Eddig a Kőmüves Klára-kritika közel 800-szor(!) annyi letöltéssel büszkélkedhet, mint az utolsó helyen kullogó, Szlukovényi Katalin versét boncolgató írás. O tempora, o mores!
Remélem, azért azok is jó bejegyzések (vagy van köztük jó), amelyek éppen nem korunk KK-szintű hatalmasait veszik célba (tehát mondjuk Aranyt). Köszönjük mindenkinek, aki erre jár, olvasson bármit. Tényleg jó érzés. [...]
A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...]
A 107-esek irigyelve gyűlölt klubjának egy újabb tagját szemeltem ki portrézásra.
A hölgy azok táborát erősíti, akik bemutatkozás helyett amolyan művészi CV-t tettek a lapra, de mennyivel jobbat sokaknál… Összességében legalábis. Ha belenézünk a versbe, azért az rögtön fel kell hogy tűnjön, hogy aszongya
Születtem hatvanöt őszén,
apró, elsőszülött leány.
Örüljünk hát, hogy nem kész férfiként látta meg a [...]
Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá az úriemberre és műveire: rémlik, hogy Kőmüves Klára is említette nevét hozzánk intézett szózatában, de meglehet, a Versírón már előtte is belefutottam Avasi Zoltán költészetébe. Hát most belefutottam még egyszer, ezúttal szándékosan.
Ami legelőször feltűnt, hogy költőnk majd minden verse valamilyen módon a Csillagvirágok elnevezésre hallgat, és ha [...]
Sajnos nem tudom, az úr melyik versével nevezett és jutott végül tovább, csak azt tudom, szinte biztosan, hogy melyekkel nem. De azokra is kitérünk, előbb azonban nézzük a jót, mint aki mindig a tányéron levő legjobb falatot eszi meg, és akkor végig jó. Hát mondjuk itt nem így lesz.
Kezdjük mondjuk a Lék a hajón-nal, ilyen [...]
BŰNÖS
Azért jöttem, hogy följelentsem
magam, mert nem birom tovább
adni a szendét, ostobát.
Szótlanabb, némább bűne nincsen
enyémnél senkinek, bevallom.
Szeretném, hogyha itt, te vád,
szemtől szemembe mondanád
a bűnt. Mert nem lehet meghalnom.
VÁDLÓ
Én legyek bünének tudója -
mit motyog a reménytelen!
Én csak a bűnöst ismerem,
ki szemét lesüti s kitolja.
Mit vall be? Amit mind tudunk már -
iramló fényt a tengeren,
de bűne íze (rengve [...]
A százhetesek bűvös klubjában akadtam rá Weigert Tamás verseire, azok közül is a Tonio Kröger negatívja címet viselőre. Ahogy gyorsan átfutottam, megelégedetten konstatáltam, hogy lám, mégiscsak akadnak itt jó költők: a vers egészét átható szép nyelviség, a jól formált, ritmusos mondatok egyértelműen elnyerték tetszésemet. Aztán vetettem egy pillantást Weigert Tamás adatlapjára, és rögtön el [...]
Egy rossz költő mily megindító. Már évekig
nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.
Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott
kabátja gombja fityeg s kiadatlan verseit fütyörészi
a téli szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán
gyűlölet, irigység, mely messziről valami etherikus
bánatnak látszik. Mellette a híresek,
kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad
hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.
Kopaszodó, büszke apostol-homlokára az élet
tette [...]
Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
1928 nyara
Petőfi Sándor Szeptember végén c. versének elemzésére teszünk az alábbiakban kísérletet, mondhatni fejszét vágunk nagy fába ismét, miután egy külön postban sikeresen túljutottunk a nagyon alapszintű, leginkább csak az elveket elmagyarázó időmérték-bemutatáson.
Tudom, hogy számtalan elemzése olvasható a költeménynek net- meg könyvtárak-szerte, de nem titkoltan szeretnénk itt a Faustuson ezt az egész verselemzősdit egy kicsit másképp [...]
|
Legfrissebb bejegyzéseink
|
Legfrissebb hozzászólások