Faustus

Iagz, meésink mekgopotatk,
villkmánét ckiáanzk a méemk,
íve ljet ősi dallamnkoak,
s flöttöünk csiallagataln éejk.
Szél süívt, a kpau tráva. Lneg.
Elstutgotot, smia szaavk –
vétrelen gyálazat. Flé-csned.
A ktyua frabáka haarp.
A seküetk bnűe, lsztáik:
a gynege eőrest jtáiszk. –
Te állsz, vrász. Nem haogyd mgaad,
dhoos picnék mlyéén az óobr,
az idő kiréell. S aagyd
tköeléets gpé: dekódol.

Az Ady-elemzésben bántottam egy kicsit Kosztolányit, most gyorsan leszögezem hát: óriási költő volt szerintem, még akkor is, ha állítólag manapság íróként kezdik előrébb rangsorolni. Meghatározó, meg merem kockáztatni, irányformáló alakja volt nemzedékének, talán az elsők közt volt, aki meg merte — és értékelhető szinten volt képes — csinálni a l’art pour l’art-t. Ezt persze kezeljük [...]

Jegyzet a Pollágh-jelenséghez
Úgy esett, hogy Falcon, aki barátom és szerzőtársam itt a Faustuson, írt egy posztot Pollágh Péter egy bizonyos verséről és – induktív módon, ami azért a modern tudományban is megállja a helyét – az ahhoz kapcsolódó jelenségekről, melyeket remélhetőleg nem csak ő (tényleg nem, mert például én is hasonlóképp vélekedek erről ugye) tart [...]

Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, [...]

Mai mércével se semmi a fickó: költő, egy gazdatiszt és egy cseléd fia, vitéz a Sorbonne-on és a kocsmákban, akinek a törvényen kívüliség legalább annyira lételeme volt, mint maga az irodalom. François Villon, aki végül magiszter se lett, egy olyan kor szülötte volt, mikor a középkor boltíves mennyezetét tartó gerendák igencsak ropogni látszottak. A fordulópont [...]

Hajtás után egy kis játék.

Regarding certain details (and the inadequency of details) I believe that the skull, which was believed to be Schiller’s skull, and which has been recently proved that it is not Schiller’s, got into the grave due to Goethe’s mistake, (thus, it is not the so called Froriep-skull). My theory is mainly based on Goethe’s poem. [...]

Minden kedves kitartó és továbbra is velünk együtt gondolkodni tudó/akaró olvasónknak békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk!
József Attila: Betlehem
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dülnek
két botos pásztor és három király.
Az asszony leszáll a kamrai létrán, -
Mennyből az angyal! – zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét [...]

A franciaországi változásokra
(Kassán, 1789)
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
(Batsányi János)

Roppant tudományos és egyszersmind tényfeltáró cikket szerettem volna írni, aztán rájöttem, mégse. Jobb, ha másként közelítjük meg a dogokat.
Mai vizsgálódásunk tárgyát az a még majdnem friss hír adja, mely szerint kiderült, hogy amit eddig a kutatók Schiller koponyájának hittek, az valójában nem Schiller koponyája. Úgy tűnik, a németeknek is megvan a saját Petőfi-kódjuk, de bevallom [...]

Ez most nem elemzés lesz, inkább csak leírom néhány sorban, mit gondolok. Van egy verse József Attilának, ami kísér már egy ideje, s nem kizárt, hogy végtére marad is. Az összes költemények szerkesztői szerint ez a vers egy töredék; 1927-ben írta a francia tengerparton. Bár a lényeg szempontjából mindegy, hogy töredék-e vagy sem, én azért [...]

A minap Falconnal takarítgattuk kicsit a Faustust: mint látható, alapvetően a fenti menüsor változott meg, ott kapott (úgy tűnik) immáron végleges helyet a blogodráma, míg Marcelléket, Erika weboldalát és az egyéb ismerős linkeket pedig a Linkajánló alatt lehet megtalálni mostantól.
Úgy esett, hogy a blogodrámát én pakoltam át az új helyére, s ha már variálgattam vele, [...]

Száz éve született Radnóti Miklós, s ennek kapcsán az NKA saját program-sorozatot indított. „Közéleti embereket, tudósokat, sportolókat, zenészeket, papokat kért fel arra, hogy legyenek részesei a megemlékezésnek, amelynek egyik legfontosabb célja, hogy felmutassa: a költészet mindenkié. A civilek jelenléte azt is megmutatta: a kultúra fontosabb és magasabb rendű a napi véleménykülönbségeknél.” Aki hisz az ilyen [...]

Index címlapos post, én meg csak nézek, hogy mi van. A versek nagy része értékelhetetlen, pláne úgy, hogy megpróbálja besunyizni magát József Attila mellé. Nem mögé, mellé: „József Etella a nagy szubeurópai költő, József Attila költött nővére. Közös tudást és szellemi anyagot birtokolt az öccsével, miközben életét kiscselédként tengette.” – Ez az epigonizmus toronyugrása egy [...]

Bárányganéj és a nőiség
Verset nézegetni-elemezni jó dolog, akkor is, ha esetenként egyáltalán nem könnyű. A Klárisok is egy olyan vers, amely – első pillantásra – rövidsége ellenére is bonyolultnak, nehezen érthetőnek tűnik. Jó-jó, nem mondom, hogy könnyű vers lenne, de azért ha foglalkozunk vele, akkor szépen (lassan) megnyílik előttünk, s így már meg lehet érteni, [...]

Borbély András: Hidegség, állat
„Szellem nélkül nincs élet, de élővé a szellemet is az élet teszi” – írta Bertha Zoltán egy néhány évvel ezelőtt megjelent egyetemi antológia előszavában. A Králisok névre keresztelt versgyűjteményben több más, fiatal és alapvetően bölcsész szemléletű szerző írása mellett Borbély András versei is helyet kaptak:
„szülőfalumban a lányok csak
Vasárnap szépek
akkor is mint kopott [...]

Nevét kimondani meglehetősen reménytelen vállalkozás a részeg ember számára, úgyhogy rögtön elárulom, valójában így kell kiejteni: Robindrunát Thágur. Azért választottam őt mára, mert bár illik ismerni, nem illik sokat tudni róla, vagyis inkább nem ciki semmit sem tudni költészetéről. Egy indiai költő meglehetősen egzotikusnak tűnik, pedig Tagore Londonban tanult és utána is sokat utazgatott még [...]

Bevallottan azok közé tartozom, akik nagy Kosztolányi-fanok (fan-ek), de amikor Adyt olvasok, teljességgel megértem azt a szakmai és egyéb féltékenységet, irigységet, ami Dezsőmet hatalmába kerítette, ha összevetette tehetségét, sikereit Adyéval. Nem azt mondom, hogy jobban járt volna, ha végül idegbeteg roncsként belehal a szifiliszbe, cserébe egy Ady-szintű életműért (mert hogy Kosztolányi, versileg, sajnos nincs egy [...]

Mikor még sejteni se nagyon lehetett, hogy mivé fajul később, a Faustus is benevezett a Versíró Versenyre. Írtunk pár közös verset, aztán – ahogy a többi résztvevő – kiválasztottuk azt, amelyiket előzsűriztetni akartuk; ez a Váratlanul #2 volt. Hogy várva vagy váratlanul, nem tudom, de végül nem jutottunk be vele a 107-esek klubjába. Volt más [...]

Búcsúvers, bolonddá tett olvasók
Bár vagy nyolc-kilenc éve terjed egy levél a neten (e-mail, blogok), hozzám csak nemrégiben jutott el. Ebben a levélben állítólag a kitűnő író, Gabriel García Márquez búcsúzik el a földi élettől, és sokak szerint rendkívül „tartalmas” módon írja le, mit is hagy itt.
Nézzük hát a levelet, amit úgy, ahogy van, javítások nélkül [...]

Papának
A bort, földet, nótát szeretted,
s nézted, az élet hova szalad.
Csöndes mezőkön vezetgesd
most már égi lovaidat.

Pontszerűen, ahogy az epermagok a vérbő gyümölcshúson
Akarok már egy ideje újra József Attila-verset elemezni, csak hát az idő hiánya az ilyen elemzések elkészültének egyik legnagyobb ellensége, pedig még koncepcióm is van (amit egyelőre nem árulok el). Ugye, hallatlan?
Hogy rögtön már a legelején kisebb önellentmondásba kerüljek (ígérem, ez lesz az egyetlen), egy olyan verset választottam, ami [...]

Vitát akarok.
A minap Marcell belinkelte bizonyos G. PhD dolgozatát, ami a Modorosblogon olvasható (itt és itt). Nevezett puncológus, egy. tan. seg. Varró Dániel költészetének bizonyos specifikumait igyekezett górcső alá venni, több-kevesebb sikerrel ugyan, de azért mindenképp postot érdemlő módon. Ha benne vagytok, danizzunk már egy kicsit, mert ahhoz még túl fiatal, hogy bekerüljön [...]

Műtét következik.
Mi is az irodalmi veseelégtelenség? Olyan anomáliákat nevezhetünk így, amikor egy adott, elsődlegesen irodalmi jellegű problémára egy vagy több egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó irodalmi tény hosszas vagy kevésbé hosszas emlegetésével akarunk megfelelni. Sznobériára hajlamos hallgatóság színe előtt (irodalmi műsorok/estek, egyetemi előadások) általában rejtve marad, hogy a beszélő — amennyiben az lehetséges, saját, [...]

Erre a hétre két, bizonyos prekonceptuális, egyszersmind elemi igazságokat pedzegető tervem is van, versekkel kapcsolatos mindkettő. Kezdjük talán azzal, amivel nosztalgikus vonatkozásai miatt könnyebben boldogulok per pillanat.
Goethével nagyjából mindenki tisztában van többé-kevésbé, de a hazai irodalomoktatásba annyira már nem fér bele, hogy árnyaltabb képet kaphasson róla az, aki éppen a goethei életmű részletei iránt érdeklődik. [...]

No igen, távol áll tőlünk mindenfajta programszerűség, de azért ezen a napon szólni kell, tudom én is. Szólok hát néhány szót.
Április 11-e van, s ahogy kinézek a nyitott ablakon, a szikrázó napsütésben a háztetők fölött kavarogni látom a levegőt. Április 11-e van és meleg, nagyon meleg, tegnap állítólag a melegrekord is megdőlt. Biztos vagyok benne, [...]

Öcsém mutatta  ezt a videót, mondván, hogy neki Slash-szólótól még nem fájt a füle, hát mit mondjak, nekem se:

Aztán eszembe jutott egy vers, mondhatni halkan felcsendült az évek távolából (nem ma volt, hogy Lorcát olvasgattam), s én lázasan keresni kezdtem, míg végül megtaláltam. És igen, a két dolog illik nagyon, mint a vodka és a [...]

Íme, mindenki kedvére böngészhet (és a fejünkre olvashatja, ha rosszul számoltunk)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, íme a dobogó:
Harmadik helyezett:
Concerto
Megynerni egy olyan versenyt,
hol az a szó: hegedű
hívja társát epekedve –
nem lehet túl egyszerű.
Szerző: Falcon
Pontszám: 74
Második helyezett:
Komorkeserű
Az árokban elárvult, kopott hegedű,
a benne rekedt dallam rémes együgyű -
valami érzésről. Azt mondják, gyönyörű.
A húrok közt, mint síron, tanyát ver a fű.
Szerző: Sárhelyi Erika
Pontszám: 76
And the t-shirt goes to, tehát első [...]

Megállj óra, telefon, feledd a csöngést,
csontot a kutyának, cserébe a csöndért.
Hallgass zongora. Kísérje tompa dobszó,
s ti, gyászolók. Jöjjön a koporsó.
Repülők, az égbe föl sírva szálljatok
s onnan üzenjétek a világnak: halott!
Ma minden galamb nyakán gyászszalag legyen,
s minden menyasszony ma feketét vegyen.
Nyugat volt ő, Kelet, s ő volt Dél és Észak:
Dolgos hetem s hozzá a nyugodt vasárnap.
Ő [...]