Levél a szerkesztőknek
faus ...@gmail.com
A három pont rejti a címet
|
Ezt a bejegyzést azért írom, hogy ha valakinek offtopicolni van kedve, ide mindig írhat egyrészt, terveim szerint itt csak alig-alig fogunk moderálni (be is tettem ide balra), másrészt meg azért, mert jómagam off leszek egy hétig — síelni megyek, akit érdekelnek az ezirányú ügyek, itt figyelemmel kísérheti, kb miről van szó. Igyekszem be-benézni valami wifis [...]
Suhan itt az élet, a régi sem kopott.
És nem akarnál többet; tudni, látni mást,
mint régi szobrot, kutat, apácát, papot,
az esti Várost, a sok tündöklő ruhát.
És mondhatod, hogy a világ nem csak ennyi,
más tájak, ahol máshogy zajlik életünk,
ahol nem áll minden sarkon egy Da Vinci,
de nem tagadhatod: mind innen érkezünk.
Hétfőn tehát a letűnt, föld alatti világba volt jegyem. És nemcsak átvitt értelemben, hanem bizony ide jó előre kellett jegyet venni online. A pénzt rögtön levették, és ha 5 percet késtem volna, lemaradok. Pedig jó közel jártam ehhez, ugyanis kicsit elkavarodtunk a reggeli római forgalomban (pedig egész idő alatt ez az egy program volt pontos [...]
No, hát a leglazábbnak tervezett nap következett, vasárnap. Tengerre akartunk menni, meg előtte megnézni nagyon római kori nagyon romokat, amik a tengerhez aránylag közel vannak. Nem néztük meg, messziről betekintettünk, de túl nagy volt és túl semmitmondó. Na tenger. Szar. Többedszer voltam az olasz tengerparton, de eddig sose élveztem, úgyhogy azt hiszem, vagyok már olyan [...]
Azon a nyáron mindhárman megváltoztunk.
Már tavasszal elhatároztuk, hogy leutazunk a Riviérára, egy hétre. Pénzünk természetesen nem volt rá, de három egyetemistát ilyesmi nem akadályozhat. Sokszor eszembe jut – mint minden, ami azzal a nyárral kapcsolatos –, hogy vajon honnan jött az ötlet, de végül mindig csak arra tudok gondolni, hogy az öreg Ramstadt professzor órája, [...]
Nos, a Pantheonnál hagytuk abba. Kis térképböngészés után kiderült, hogy innen már nincs messze a Sant’Ignazio di Loyola, ami már a neve miatt is érdekesnek tűnt, mert ebben a Loyolai Szent Ignácban van valami, ami vonzza az embert, elvégre csak letett valamit az asztalra, pl. hogy nagyon sarkítsunk, megmentette a katolikus egyházat. A szivarral kapcsolatban [...]
Második római napunkon a Vatikán múzeumai voltak betervezve, reggel el is indultunk oda. A Szent Péter felől közelítettük meg (már eddigre szinte per tu voltunk a térrel), de amikor megláttuk a sort, ami a bejárathoz tartott, egyre lohadt a lelkesedés. Körülbelül 4-5 kilométeren(!) át húzódott egy jó 10-15 ember széles folyam, és bizony mind egyazon [...]
Számomra az utazás mindig autópályát — ebből következően persze vezetést, jó esetben nagyon sok vezetést — jelent. Sosem arra gondolok, hogy milyen fáradt leszek 1000-1500 kilométer megtétele után (megjegyzem, nem is nagyon szoktam az lenni), hanem izgalommal várom, hogy ráálljak az útra, és gyűrjem le a távolságot, suhanjon a táj, balról tó, jobbról hegy, alagút, [...]
Trisztánnal ültem egyszer ott a part fölött,
hány éve már?
hisz akkor épp a Kingen hősködött!
Vörösborunk világitott az asztalon,
feljött a hold.
A vízre csillagok csorogtak,
mert este volt.
“Matróz lehetnél” – szólt, – “szélfútta, tiszta szív,
s élhetnél ott
az alkonyok s a tenger kék között!”
Az is vagyok, – nevettem, ó a költő
minden lehet!
és minden is, mit szónokolsz,
mindjárt varázsolok: huhh! s azt [...]
Szlovákiai körtúra
Hát mit mondjak, jártam már néhányszor e kies országban. Először egy gimis osztálykirándulás alkalmával, valamikor koraősszel a Tátrában. Jópár év elszaladt azóta, nem emlékszem sokra, csak annyira, hogy fájdalmasan sokat túráztunk, egy csajjal se jöttem össze, és az alkoholizálást erőteljesen szankcionálta Rétlaki tanár úr. Aztán egyetemista koromban harmadmagammal újra nekivágtunk, az úticél Rozsnyó [...]
A buszjegy olcsó volt, tudtuk, ezért a pénzért nem számíthatunk nagy luxusra, a lényeg, hogy hozzanak vissza egyben és minimális szükségleteink kielégítésére legyen mód. Ez meg is történt, de semmi több. Megvallom őszintén, nem rajongok az olaszokért, de hát Velence az Velence, gondoltam, oda el kell jutni legalább egyszer az életben, ha egyetlen napra [...]
Bizony, elmúltak már azok az idők, mikor apu fogta anyut meg a nagyit és már szaladtak is hűtőt vagy tévét venni a foszladozó vasfüggöny túloldalára. A Trabant röfögött-pöfögött, minket pedig meglegyintett a Nyugat szele a Mariahilfer egyik sarkán. — Ennek lassan már húsz éve. A Nyugat és a Kelet közötti földrajzi határ eltűnésével e [...]
|
Legfrissebb bejegyzéseink
|
Legfrissebb hozzászólások