Mikor a kelekótya nap
siet minden rügyet bontani,
végre ki merem mondani:
az élet mindig talány marad.
Mert olyan jó volna hinni,
a rongyos, végső igazságot
mint Mekkát megjárt zarándok,
fogom a másvilágra vinni
köpenyem bélése alatt.
Nem a tudás emel falat,
s ezt érted te is, én is, csak hát
az ilyenek mindig így járnak:
bukott bölcsként esünk majd át
szálkás küszöbén a halálnak.
Legfrissebb hozzászólások