Faustus

Hétfőn tehát a letűnt, föld alatti világba volt jegyem. És nemcsak átvitt értelemben, hanem bizony ide jó előre kellett jegyet venni online. A pénzt rögtön levették, és ha 5 percet késtem volna, lemaradok. Pedig jó közel jártam ehhez, ugyanis kicsit elkavarodtunk a reggeli római forgalomban (pedig egész idő alatt ez az egy program volt pontos [...]

No, hát a leglazábbnak tervezett nap következett, vasárnap. Tengerre akartunk menni, meg előtte megnézni nagyon római kori nagyon romokat, amik a tengerhez aránylag közel vannak. Nem néztük meg, messziről betekintettünk, de túl nagy volt és túl semmitmondó. Na tenger. Szar. Többedszer voltam az olasz tengerparton, de eddig sose élveztem, úgyhogy azt hiszem, vagyok már olyan [...]

Nos, a Pantheonnál hagytuk abba. Kis térképböngészés után kiderült, hogy innen már nincs messze a Sant’Ignazio di Loyola, ami már a neve miatt is érdekesnek tűnt, mert ebben a Loyolai Szent Ignácban van valami, ami vonzza az embert, elvégre csak letett valamit az asztalra, pl. hogy nagyon sarkítsunk, megmentette a katolikus egyházat. A szivarral kapcsolatban [...]

Második római napunkon a Vatikán múzeumai voltak betervezve, reggel el is indultunk oda. A Szent Péter felől közelítettük meg (már eddigre szinte per tu voltunk a térrel), de amikor megláttuk a sort, ami a bejárathoz tartott, egyre lohadt a lelkesedés. Körülbelül 4-5 kilométeren(!) át húzódott egy jó 10-15 ember széles folyam, és bizony mind egyazon [...]

Számomra az utazás mindig autópályát — ebből következően persze vezetést, jó esetben nagyon sok vezetést — jelent. Sosem arra gondolok, hogy milyen fáradt leszek 1000-1500 kilométer megtétele után (megjegyzem, nem is nagyon szoktam az lenni), hanem izgalommal várom, hogy ráálljak az útra, és gyűrjem le a távolságot, suhanjon a táj, balról tó, jobbról hegy, alagút, [...]