Nevét kimondani meglehetősen reménytelen vállalkozás a részeg ember számára, úgyhogy rögtön elárulom, valójában így kell kiejteni: Robindrunát Thágur. Azért választottam őt mára, mert bár illik ismerni, nem illik sokat tudni róla, vagyis inkább nem ciki semmit sem tudni költészetéről. Egy indiai költő meglehetősen egzotikusnak tűnik, pedig Tagore Londonban tanult és utána is sokat [...]
|
|||||
|
Mikor leszakadt az ég és a víz betört a pincébe, hálás voltam Thomas Mann-nak, amiért megtanított egy alapigazságra: a természet vagy megkímél, vagy nem, de ennek a végzethez vajmi kevés köze van; így hát én is álltam ott egy darabig, kezemben vödörrel, míg a többiek görcsös igyekezetükben azt hihették, megijedtem vagy nem is [...] Úgy tartom, Istennek legalább annyi munkája van a dolgok megsemmisítésével, mint megalkotásukkal és teremtésükkel — mondta Luther doktor a ganajra gondolván, és hozzáfűzte: — Csodálom, hogy a világ réges-rég nincs az égig teleszarva. (Martin Luther: Asztali beszélgetések) Búcsúvers, bolonddá tett olvasók Bár vagy nyolc-kilenc éve terjed egy levél a neten (e-mail, blogok), hozzám csak nemrégiben jutott el. Ebben a levélben állítólag a kitűnő író, Gabriel García Márquez búcsúzik el a földi élettől, és sokak szerint rendkívül „tartalmas” módon írja le, mit is hagy itt. Nézzük hát a levelet, amit úgy, ahogy van, javítások nélkül [...] Nem tűnik megalapozatlannak a gyanú, mely szerint Hans Castorp lehet a huszadik századi német regényirodalom ifjú Werthere. Papának A bort, földet, nótát szeretted, Ugyan a Cambridge-i Cartledge professzor szerint Szókratészt a korabeli athéni törvényeknek értelmében jogosan végezték ki, ez mit sem változtat azon, hogy végül kiitta a pohárból a bürökmérget, pedig hívei felajánlották neki, hogy segítenek megszökni, ráadásul (minden ókori hős-erény ellenére) a haláltól is nagyon félt. Hol zsarnokság van, Bár irtó csúnya ember volt és a nagyobb sikerek is elkerülték életében, azért feltehetőleg jó pár nőt “megbárdolt.” Miért van az, hogy Niccolo Machiavelli fő műve, A fejedelem, ami a szerző és az olvasók egyöntetű véleménye alapján nem másról, mint az egyeduralom megszerzéséről és megtartásáról szól, manapság, a “modern kori” demokráciá(k)ban is rendkívül hasznos olvasmány? Pontszerűen, ahogy az epermagok a vérbő gyümölcshúson Akarok már egy ideje újra József Attila-verset elemezni, csak hát az idő hiánya az ilyen elemzések elkészültének egyik legnagyobb ellensége, pedig még koncepcióm is van (amit egyelőre nem árulok el). Ugye, hallatlan? Hogy rögtön már a legelején kisebb önellentmondásba kerüljek (ígérem, ez lesz az egyetlen), egy [...] Vitát akarok. A minap Marcell belinkelte bizonyos G. PhD dolgozatát, ami a Modorosblogon olvasható (itt és itt). Nevezett puncológus, egy. tan. seg. Varró Dániel költészetének bizonyos specifikumait igyekezett górcső alá venni, több-kevesebb sikerrel ugyan, de azért mindenképp postot érdemlő módon. Ha benne vagytok, danizzunk már egy kicsit, mert ahhoz még túl fiatal, hogy bekerüljön [...] Műtét következik. Mi is az irodalmi veseelégtelenség? Olyan anomáliákat nevezhetünk így, amikor egy adott, elsődlegesen irodalmi jellegű problémára egy vagy több egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó irodalmi tény hosszas vagy kevésbé hosszas emlegetésével akarunk megfelelni. Sznobériára hajlamos hallgatóság színe előtt (irodalmi műsorok/estek, egyetemi előadások) általában rejtve marad, hogy a beszélő — [...] Erre a hétre két, bizonyos prekonceptuális, egyszersmind elemi igazságokat pedzegető tervem is van, versekkel kapcsolatos mindkettő. Kezdjük talán azzal, amivel nosztalgikus vonatkozásai miatt könnyebben boldogulok per pillanat. Goethével nagyjából mindenki tisztában van többé-kevésbé, de a hazai irodalomoktatásba annyira már nem fér bele, hogy árnyaltabb képet kaphasson róla az, aki éppen a goethei életmű részletei iránt érdeklődik. [...] No igen, távol áll tőlünk mindenfajta programszerűség, de azért ezen a napon szólni kell, tudom én is. Szólok hát néhány szót. Április 11-e van, s ahogy kinézek a nyitott ablakon, a szikrázó napsütésben a háztetők fölött kavarogni látom a levegőt. Április 11-e van és meleg, nagyon meleg, tegnap állítólag a melegrekord is [...] Mikor a kelekótya nap Mert olyan jó volna hinni, köpenyem bélése alatt. az ilyenek mindig így járnak: Neki már van Nem marad más, csak a derű, Korosodó rockerből félvér csinibaba? Szóval van ez a fickó: rég szerettem volna írni róla, csak azt nem gondoltam, hogy egy ennyire félresikerült album kapcsán teszem ezt majd meg. Mi tagadás, figyelem már egy ideje munkásságát, az Audioslave frontembereként és a svéd koncertalbumával egyaránt meggyőzött. Sorolhatnám, miféle formációkban-produkciókban vett rész az elmúlt bő két évtized [...] Ki megy az éji erdőn? A szép Lucas úrfi az. Hová-hová úrfikám? Vállán fehér köpeny. Ily késő éjszakán? A hold elbújt a ködben. Tán messze, messze járt ön? Fején sötét kalap.
Tisztelt hölgyeim és uraim, újat próbálunk. Egy cikket olvasván (melyről még nem döntöttem el, hogy csak linket tegyek ki vagy lefordítsam esetleg és post legyen belőle, mindenesetre egy jól ismert kísérletről van benne szó) jutott eszembe a következő ötlet: játékot hirdetünk, melyben egy legföljebb négy soros, 10-12 szótagos akármit kell írni, melyben az egyik rímhívó [...] A minap olvastam egy cikket az internetes helyesírásról. Bár nem vagyok nyelvész én sem (azt hiszem, ez már korábban kiderült), érdeklődve olvastam Gusztáv András és G. Bogár Edit írását, helyenként egyetértésben a szerzőkkel, helyenként meg nem. Tény, hogy az internet előhozta és propagálja azokat a helyesírási borzalmakat, amelyekkel eddig “csak” a tanárnak kellett hadakoznia a [...] Faustus panaszolkodása Már a cím is, magában, utal, Az baj, hogy ki gondolkodni fukar, Pedig a szabály elég egyszerű: Hát kérem, ennek is vége lett: megvan a győztes, illetve győztesek. Mi itt még mindig nem tértünk magunkhoz a röhögéstől, de igyekszem komolynak maradni. Pár szót szeretnék csak szólni így hamarjában, mielőtt majd talán komolyabban, na meg mielőtt a versenyszellem lángja is végleg kihuny. Kedves Mogyorósi László, gratulálunk! Az itteni kommentek is jó bizonyítékai annak, hogy a [...] Vagyunk, akik vagyunk, ki így viszonyul bizonyos dolgokhoz, ki úgy. Aztán vitatkozunk: akkor mégis hogy kéne. Norma csap össze normával, ez már csak így megy. Nem hiszem, hogy az a vaskalapos akárki lennék, ugyanakkor bizonyos dolgokhoz elég konzervatív módon viszonyulok, tudom. Lehet, hogy jelen esetben is így van? A minap egy „érdekes” beszélgetésnek voltam tanúja: két [...] A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...] Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá az úriemberre és műveire: rémlik, hogy Kőmüves Klára is említette nevét hozzánk intézett szózatában, de meglehet, a Versírón már előtte is belefutottam Avasi Zoltán költészetébe. Hát most belefutottam még egyszer, ezúttal szándékosan. Ami legelőször feltűnt, hogy költőnk majd minden verse valamilyen módon a Csillagvirágok elnevezésre hallgat, és ha [...] A százhetesek bűvös klubjában akadtam rá Weigert Tamás verseire, azok közül is a Tonio Kröger negatívja címet viselőre. Ahogy gyorsan átfutottam, megelégedetten konstatáltam, hogy lám, mégiscsak akadnak itt jó költők: a vers egészét átható szép nyelviség, a jól formált, ritmusos mondatok egyértelműen elnyerték tetszésemet. Aztán vetettem egy pillantást Weigert Tamás adatlapjára, és rögtön el [...] Hát kérem, ez az oldal tele van isten áldotta tehetségekkel, váteszekkel. Legalábbis az indulók nagy része ezt a képet igyekszik közvetíteni magáról. Apropó, köszönet az előzsűrinek, amiért olyan biztos kézzel rántotta át azt a 107 kiváltságost a második, s immáron végső körbe. Szerintem jó munkát végeztek, tették, amit kell. Bár a búza és a [...] A szakirodalom Joszif Brodszkij verseit és esszéit általában elkülöníti egymástól. E meggyőződés hátterében nyilván a Brodszkij verseiből áradó heroikus ki nem mondás és egy, az esszékből hozzánk szóló, a verseknél közvetlenebb hangnem meglétének ellentéte húzódik meg. Különbözőségeik ellenére vannak közös motívumok, melyek mind a versekben, mind az esszékben egyaránt tetten érhetők: ilyen a totalitárius [...] Uram, nézz meg jól: koldus vagyok. |
|||||
|
Copyright © 2012 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Legfrissebb hozzászólások