A cím nem tőlem van, ez eredetileg egy Márai-cikk (a lelőhely sem akármi egyébként). A szexuális energiákra vonatkozó részt különösen ajánlom azoknak, akik nem a szobrokban hisznek, pontosabban: sejtik, miért felesleges szobrokban hinni.
|
|||||
|
No hát kérem, mondhatjuk, hogy hosszú idő óta szinte semmi. Ha vannak is még folyamatos kontentre vágyó olvasóink, nem ígérem, hogy ez a poszt lesz a nagy visszatérés, vagy azt, hogy itt mostantól minden megváltozik, egyszerűen csak kedvem támadt írni. Írni egy rövidke valamit, ami ráadásul pofátlanul súlytalan is. Mann, Bulgakov meg a többiek hadd [...] Adhattam volna címnek az is, hogy A nyugdíjas Bonnie és Clyde. Mégsem teszem, mert a történet szempontjából ez lenne ugyan a meghatározó szál, de szerencsére akad itt még más is; olyannyira, hogy ildomos inkább a mellékszálak és a színészek játéka felől közelíteni a filmhez, mert így adja ki igazából azt, ami: egy megható történet két [...] Az ördög egy kicsiny halászfaluban próbálta az emberek életét: csak ült a tengerparton, háta mögött csendben lélegzett a falu, minden apró bűnével együtt. De ez most nem érdekelte az ördögöt, aki a hullámzó tengert nézte, míg szeme meg nem akadt egy csónakját éppen partra vonó halászon. A csónak öreg volt és rozzant, a [...] Igen, az Egy csodálatos elme. A minap néztem meg ismét és arra jöttem rá, hogy tényleg nincs semmi baj vele, ez egy jó film. Jó film akkor is, ha a valóság kicsit más lehet, akkor is, ha nem kevés olyan jelenetet nyomattak bele, amely láthatóan a néző katarzisát hivatott felerősíteni. Mert végül is azt az [...] Taskentbe vitt a járat Taskent az egy jó hely: Na kérem, megint József Attila és lesz még egy párszor. Szeretném egy csomó versét elemezni itt a Faustuson, de egyelőre jócskán több az elemzendő, mint az elemzett, s ez még így is lesz egy darabig. A napokban futottam bele a Holt vidék című versébe, eléggé elementáris élmény volt, most ugyan valami nyárféleség van, [...] The flames burned out, still embers glow Gondolom, alapvetően az motiválta a fickót, hogy ha Axl hozhatta a maga dolgait a Chinese Democracy-val, akkor ő miért ne tehetné, s igaza is van. Korábban témáztunk már a Gunsról, meg arról is, ki mennyit tehetett hozzá a sikerhez, Falcon szerint Slash mindig is inkább csak ikonikus [...] Összegyűltünk hát rendre, szépen, No de bátyámurak s szép hölgyek: S hogy karvaly dala lesz-e a dal, S ha mégsem úgy lesz, mit [...] Iagz, meésink mekgopotatk, Szél süívt, a kpau tráva. Lneg. A seküetk bnűe, lsztáik: dhoos picnék mlyéén az óobr, Jegyzet a Pollágh-jelenséghez Úgy esett, hogy Falcon, aki barátom és szerzőtársam itt a Faustuson, írt egy posztot Pollágh Péter egy bizonyos verséről és – induktív módon, ami azért a modern tudományban is megállja a helyét – az ahhoz kapcsolódó jelenségekről, melyeket remélhetőleg nem csak ő (tényleg nem, mert például én is hasonlóképp vélekedek erről [...] Mai mércével se semmi a fickó: költő, egy gazdatiszt és egy cseléd fia, vitéz a Sorbonne-on és a kocsmákban, akinek a törvényen kívüliség legalább annyira lételeme volt, mint maga az irodalom. François Villon, aki végül magiszter se lett, egy olyan kor szülötte volt, mikor a középkor boltíves mennyezetét tartó gerendák igencsak ropogni látszottak. [...] A cikk, amiről szó lesz, pár napja jelent meg a konzin. Az interjú alanya ex professio eléggé konzervatív módon viszonyul az internethez, a cikk mégis számtalan érdekes, hovatovább értékes megállapítást tartalmaz. Az írás itt olvasható, a kommentekkel ne fukarkodjatok, kell az önreflexió. Tegnap Esterházy Pétert vettem észre a Deák téri aluljáróban: fejét leszegte, ahogy kopott ballonkabátjában battyogott lefelé a lépcsőn, csapzott hajfürtjei a szemébe lógtak, arcán pedig a megadás furcsa kifejezése tükröződött, s én egy percre el is gondolkodtam, hogyan lehet az, hogy még így is, ezzel a karizmatikus, álművészieskedő ápolatlansággal is csak egy roppant középszerű ember [...] Regarding certain details (and the inadequency of details) I believe that the skull, which was believed to be Schiller’s skull, and which has been recently proved that it is not Schiller’s, got into the grave due to Goethe’s mistake, (thus, it is not the so called Froriep-skull). My theory is mainly based on [...] Vidéken manapság is viszonylag sokan akasztják fel magukat, leginkább középkorú férfiak választják az öngyilkosság ilyen módját. A halálesetek okai a kívülállók, de gyakran az elhunyt családtagjai előtt is homályban maradnak, az öngyilkossághoz vezető eseményláncolat az esetek többségében igen prózai: a férfi elindul fát/disznót/jó képet vágni valamelyik ismerőshöz, de nem érkezik meg; keresni kezdik, [...] Megírtuk a magunkét Coelhóról egyszer, aztán még egyszer, de az utóbbit elküldtük Modor Tibiéknek, erre ki is tették, sőt az Index kiszórta a ketrecbe is. Hát köszönjük szépen, ez atom. A modoroson megjelent írásunk az Index ketrecében. Roppant tudományos és egyszersmind tényfeltáró cikket szerettem volna írni, aztán rájöttem, mégse. Jobb, ha másként közelítjük meg a dogokat. Mai vizsgálódásunk tárgyát az a még majdnem friss hír adja, mely szerint kiderült, hogy amit eddig a kutatók Schiller koponyájának hittek, az valójában nem Schiller koponyája. Úgy tűnik, a németeknek is megvan a [...] Ez most nem elemzés lesz, inkább csak leírom néhány sorban, mit gondolok. Van egy verse József Attilának, ami kísér már egy ideje, s nem kizárt, hogy végtére marad is. Az összes költemények szerkesztői szerint ez a vers egy töredék; 1927-ben írta a francia tengerparton. Bár a lényeg szempontjából mindegy, hogy töredék-e vagy sem, én azért [...] A minap Falconnal takarítgattuk kicsit a Faustust: mint látható, alapvetően a fenti menüsor változott meg, ott kapott (úgy tűnik) immáron végleges helyet a blogodráma, míg Marcelléket, Erika weboldalát és az egyéb ismerős linkeket pedig a Linkajánló alatt lehet megtalálni mostantól. Úgy esett, hogy a blogodrámát én pakoltam át az új helyére, s ha már variálgattam vele, [...] Száz éve született Radnóti Miklós, s ennek kapcsán az NKA saját program-sorozatot indított. „Közéleti embereket, tudósokat, sportolókat, zenészeket, papokat kért fel arra, hogy legyenek részesei a megemlékezésnek, amelynek egyik legfontosabb célja, hogy felmutassa: a költészet mindenkié. A civilek jelenléte azt is megmutatta: a kultúra fontosabb és magasabb rendű a napi véleménykülönbségeknél.” Aki hisz az ilyen [...] Dörzsölt idealistaként tudom én is, hogy van Dichtung meg van Wahrheit, de nagyon örülnék neki, ha a pénteki döntőben láthatnánk viszont ezeket a szimpatikus fiúkat. Vándor, pihenj meg most, maholnap itt a tél. Hinni akarom, hogy a hosszas kórházi kezelés ellenére is egy falkavezér oroszlán méltóságával halt meg. Ég veled, Ötvös Csöpi! Index címlapos post, én meg csak nézek, hogy mi van. A versek nagy része értékelhetetlen, pláne úgy, hogy megpróbálja besunyizni magát József Attila mellé. Nem mögé, mellé: „József Etella a nagy szubeurópai költő, József Attila költött nővére. Közös tudást és szellemi anyagot birtokolt az öccsével, miközben életét kiscselédként tengette.” – Ez az epigonizmus toronyugrása egy [...] Sokáig hittem, hogy a könyvekben fellelhető, egzakt problematikákra adott viszonylag egzakt megoldási lehetőségek szinte egy az egyben alkalmazhatók a különböző élethelyzetekben; azonban ma már másként látom ezt: egy könyv önmagában nem válasz semmire sem, viszont a könyvekben található válaszok segítségével – ha sokáig és elég kitartóan akarjuk – előbb-utóbb megtaláljuk saját megoldásainkat, válaszainkat [...] Bárányganéj és a nőiség Verset nézegetni-elemezni jó dolog, akkor is, ha esetenként egyáltalán nem könnyű. A Klárisok is egy olyan vers, amely – első pillantásra – rövidsége ellenére is bonyolultnak, nehezen érthetőnek tűnik. Jó-jó, nem mondom, hogy könnyű vers lenne, de azért ha foglalkozunk vele, akkor szépen (lassan) megnyílik előttünk, s így már meg lehet érteni, [...] Borbély András: Hidegség, állat „Szellem nélkül nincs élet, de élővé a szellemet is az élet teszi” – írta Bertha Zoltán egy néhány évvel ezelőtt megjelent egyetemi antológia előszavában. A Králisok névre keresztelt versgyűjteményben több más, fiatal és alapvetően bölcsész szemléletű szerző írása mellett Borbély András versei is helyet kaptak: „szülőfalumban a lányok csak Ady költői mámora rendszerint a részegség utáni nap estéjén jött, s ez „a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte a legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra” során elszánt bizonyossággal érezte azt, „hogy az élet nem rejtély, nem csoda, nem titok, gyerekesen egyszerű.” |
|||||
|
Copyright © 2012 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Legfrissebb hozzászólások