|
|||||
|
A Faustus első interjúját készítettük. Szó volt Dantétől (akit éppen fordít) Shakespeare-ig, a manysiktól az ősszittya álmodozókig mindenféléről. Nádasdy Ádám a tanszéken fogadott minket. Faustus: Nem unja ezt az egészet? Nádasdy Ádám: Nem. Ez a dolgom. Faustus: Világos, de én úgy képzelem, vegyük például a betelefonálós műsorokat, ha a betelefonálók nagy része korábban legalább egy cikkét elolvasta volna, [...] Ezzel a lehetetlen szóval, hogy finnugrász, az egyetemen találkoztam először. Máig nem tudom, hogy művelőit komolyan így kell-e hívni, ezért ezt csak haveri-családi körben merem használni, sose mondtam volna Szij Enikő nyelvészasszonynak, hogy tanárnő, ön finnugrász, fogadok. Node bennem megvolt a tisztelet a téma iránt. Hadd jegyezzem meg, hogy mindazok, akik kételkednek a magyar nyelv finnugor [...] Bízom benne, hogy a Faustus olvasói az alábbi írást nem fogják politikai hitvallásként olvasni, még akkor sem, ha Schmitt Pál neve fel fog itten merülni. Arról van szó, hogy a köztársasági elnök előhúzta azt a kártyát, amivel a legkönnyebb tömegeket mozgatni manapság: elnöki minőségében fogja óvni a nyelvet, még valami díjat [...] A nyelvhasználatról, nyelvhelyességről szóló korábbi okoskodásaimnak kicsit ellentmondó írás születik ujjam alatt, de a végeredmény, remélem, mégis összhangban fog állni azokkal. Arról lesz szó, hogy miért nem lehet érezni – vagy megtanulni rosszabb esetben –, hogy mit írunk egybe és mit külön. Igaz, hogy ez szerintem is a magyar helyesírás egyik legnehezebb, legösszetettebb [...] A minap olvastam egy cikket az internetes helyesírásról. Bár nem vagyok nyelvész én sem (azt hiszem, ez már korábban kiderült), érdeklődve olvastam Gusztáv András és G. Bogár Edit írását, helyenként egyetértésben a szerzőkkel, helyenként meg nem. Tény, hogy az internet előhozta és propagálja azokat a helyesírási borzalmakat, amelyekkel eddig “csak” a tanárnak kellett hadakoznia a [...] Szerb Antal Magyar irodalom történet című munkájában olvashatjuk az alábbiakat. Úgy terveztem, hogy csak felhasználom a nyelvtörténetről szóló szösszenethez, de képtelen voltam megkurtítani ezt a szöveget. Hogy egyesek fölött hogy tud elszállni szinte nyomtalanul 150-200 év, felfoghatatlan, de úgy tűnik, rendre megtörténik. Hát folytassuk akkor. Van nekem egy régóta dédelgetett könyvem-cikkem, mely annyira nagyszerűen és überelhetetlenül számol le egy borzasztó idegesítő dologgal, hogy minden létező ujjamat megnyalom. A baj csak az, hogy látszólag semmit nem ért, pedig hálisten nincs már egyedül. Attól, aki olvasta az írást (Szepesy Gyula: Nyelvi babonák, Gondolat, vagy http://www.math.bme.hu/~wettl/egyeb/magyarul/szepesy.html), elnézést kérek, hiszen nagyjából [...] Régen tervezem, hogy írok a nyelvtörténetről egy kis összefoglalót, csak amolyan tudománytalan módon, de azt hiszem, előbb érdemes mindarról pár mondatot írni, hogy mi itt a Faustuson hogy is látjuk ezt az egészet. Nyelvművelés, nyelvtörténet, nyelvtan, helyesírás, nyelvészet. Mik ezek? Meg mi dolgunk velük? Legelőször azt érdemes tisztázni, hogy ennek az igazából megfoghatatlan dolognak, amit [...] |
|||||
|
Copyright © 2012 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Legfrissebb hozzászólások