Faustus panaszolkodása
Már a cím is, magában, utal,
a vers is annak szól, aki érti,
vagy ha nem érti is, túl nagy zavar
nem lesz fejében, s magát nem félti.
Az baj, hogy ki gondolkodni fukar,
mégis a kritika, mint szablya, sérti,
nagyköltő lelke oly nagyot akar,
hogy az alapszabályt meg sem kérdi.
Pedig a szabály elég egyszerű:
folyód medrét te szabd meg, s kedvedre [...]
Lelkünk merjen a végtelennel eggyé válni?
Úgy látszik, ez a késő őszi idő a műhelymunkát hozza ki az emberből. Nemrég szólt Falcon, hogy megvannak a versek, gyorsan megnéztük őket: tényleg jók. Mondtam neki, hogy akkor teheti is ki őket ide a Faustusra, de valami miatt nem jutott még odáig, hát gondoltam, kiteszem akkor én. Ez azért [...]
“Az ívet követjük, de jól megtechnézzük”
Van egy különös szenvedélyünk Falconnal: néhanapján rossz verseket írunk át. E szenvedély ködbe vesző, zajos egyetemi éveink idejében alakult ki, konkrétan emlékszem, hogy egyszer találtunk egy ifjú költőnő (nem, nem a Carafiat) tollából származó, tartalmi-metrikai szempontból igencsak kifogásolható verset, amit — rövid tanácskozás után — újraírtunk. A végeredmény két sturmunddrangos, romantikus gigalátomás lett; [...]
Legfrissebb hozzászólások