|
|||||
|
The flames burned out, still embers glow Gondolom, alapvetően az motiválta a fickót, hogy ha Axl hozhatta a maga dolgait a Chinese Democracy-val, akkor ő miért ne tehetné, s igaza is van. Korábban témáztunk már a Gunsról, meg arról is, ki mennyit tehetett hozzá a sikerhez, Falcon szerint Slash mindig is inkább csak ikonikus [...] A fickó mostanában elég menő, de micsoda különbség van közte és a másik menő, Coelho közt… Ez a pali olvasható, értelmes, gondolatokat és kérdéseket is tartalmazó regényeket ír. Nekem nem tetszik, hogy nem központoz, legalábbis vessző nincs, csak pont. De vitathatatlan, hogy ettől a regény kap valami furcsa idegenséget és egyfajta komor lendületet. De nem [...] Van az internetbe’ ez az oldal. Pontosan arra való, amire tippelnénk: segít eligazodni a rengeteg fantasy könyv között. Hiszen ha az ember bemegy a könyvesboltba, polcok hosszú során át kínálja magát a rengeteg szép fantasy regény, és végül általában nem vesz egyet sem, mert honnan a francból lehet tudni, hogy jó… Ez a műfaj ugyanis [...] A Book of Eli-ról azt hittem, valami gagyi meglovaglása lesz a világvége-témának, főleg így a Road farvizén. Amikor a Kevin Costner-es Robin Hood jött, akkor is volt egy másik, talán maga Uma játszott benne, Robin meg ilyen németfejű fazon volt a Bundesligából, de ebben nem vagyok biztos, mindegy, szóval az is ilyesmi volt, a menő [...] Jegyzet a Pollágh-jelenséghez Úgy esett, hogy Falcon, aki barátom és szerzőtársam itt a Faustuson, írt egy posztot Pollágh Péter egy bizonyos verséről és – induktív módon, ami azért a modern tudományban is megállja a helyét – az ahhoz kapcsolódó jelenségekről, melyeket remélhetőleg nem csak ő (tényleg nem, mert például én is hasonlóképp vélekedek erről [...] Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, [...] Update: Spoiler a cikkben és a kommentözönben is (ami végül egész vicces ugyanakkor) Annyira sok kritikát meg mindent lehet olvasni James Cameron óriásfilmjéről, hogy más megközelítést választok: valóban olyan korszakalkotó filmet láttunk-e, amilyen a Star Wars volt annak idején? Nehéz lesz, hiszen tulajdonképpen vallási kérdésekről kell elmélkednem, de megpróbálom jó teológusként ameddig csak lehet [...] Vidéken manapság is viszonylag sokan akasztják fel magukat, leginkább középkorú férfiak választják az öngyilkosság ilyen módját. A halálesetek okai a kívülállók, de gyakran az elhunyt családtagjai előtt is homályban maradnak, az öngyilkossághoz vezető eseményláncolat az esetek többségében igen prózai: a férfi elindul fát/disznót/jó képet vágni valamelyik ismerőshöz, de nem érkezik meg; keresni kezdik, [...] Száz éve született Radnóti Miklós, s ennek kapcsán az NKA saját program-sorozatot indított. „Közéleti embereket, tudósokat, sportolókat, zenészeket, papokat kért fel arra, hogy legyenek részesei a megemlékezésnek, amelynek egyik legfontosabb célja, hogy felmutassa: a költészet mindenkié. A civilek jelenléte azt is megmutatta: a kultúra fontosabb és magasabb rendű a napi véleménykülönbségeknél.” Aki hisz az ilyen [...] Borbély András: Hidegség, állat „Szellem nélkül nincs élet, de élővé a szellemet is az élet teszi” – írta Bertha Zoltán egy néhány évvel ezelőtt megjelent egyetemi antológia előszavában. A Králisok névre keresztelt versgyűjteményben több más, fiatal és alapvetően bölcsész szemléletű szerző írása mellett Borbély András versei is helyet kaptak: „szülőfalumban a lányok csak Az Eden Lake nem horror, bár van benne vér rendesen. Mégis, ha egy kicsit borult rendező kezébe kerül szinte bármelyik Shakespeare, simán lehetne ilyen durva. Nem azt mondom, hogy a film nem joggal kapja meg mindenhol a horror címkét is, hanem azt, hogy a III. Richárdban is van pár liter vér, mégsem amiatt [...] Már a Sámán-nál tudtuk, hogy ha lesz még valami hasonló regénye Noah Gordonnak, okvetlen el kell olvasni, és bizony nem csalódtunk Az Orvosdoktor-ban sem. Ezer évvel ezelőtt járunk, a sötétnél is sötétebb egyház által uralt Angliában (meg még elég sok helyen később), ahol egy fiatal fiú, miután árvaságra jut, kénytelen-kelletlen felcsap felcsernek, és ez végül [...] Attól még, hogy nagyon beállított felvételekkel dolgozik az operatőr, még nem lesz egy film jó, legföljebb igazi svéd művészbaromság lesz. De, szerencsére, nem kizáró ok, és erre az Engedj be! igazán jó példa. Ha valaki türelmetlenebb pillanatában kapcsolja be, jó eséllyel nem nézi végig, mert bizony sokszor fárasztóan hosszúra nyújtanak egy-egy jelenetet, túl természetesen akarják [...] Eléggé vártam ezt a filmet, valami posztot is rittyentettem róla anno. Aztán amikor hetekkel ezelőtt megtudtuk, hogy PG-13-as besorolást kapott, kicsit elkenődtem. Hogy akarnak ilyen gyerekfilmmel bemutatni egy olyan világot, ahol az emberek az etnikum, a gépek meg a nácik? Mert igazából ez lett volna az a hangulat, amit meg kellett volna ragadnia az írónak, [...] The guys one lab accident away from being supervillains. Íme egy újabb bejegyzés a könnyedebb műfajok világából, már ha a Vertigót van merszünk könnyednek nevezni. Ezúttal azonban semmi kétség, a sitcom nem lehet komor, és a Big Bang Theory bizony nem más, mint a világ egyik legjobbja. Elsőre azt gondoltam, hogy bizonyára szűkebb rétegnek fog tetszeni, [...] Bevallom őszintén, ritkán szoktam kortárs holland filmeket nézni, fogalmam se volt, mit várhatok ettől az alkotástól, viszont ez rögtön izgalmassá tette a dolgot, és nem is csalódtam. (Az elejétől számítva volt ugyan egy jó fél óra, mialatt azt hittem, Henk a vége felé baltával fogja feldarabolni Annát, szerencsére azonban nem így történt, sőt [...] Valamikor a jövőben — vagy a jelenben, mindegy — ismeretlen okból egyik pillanatról a másikra a Föld összes hímnemű egyede (minden és mindenki, akinek van Y-ja) meghal, kivéve Yorick Brownt és Ampersand nevű csuklyásmajmát. Így kezdődik az Y, az utolsó férfi, minden idők egyik legjobban átgondolt és végigvitt posztapokaliptikus története. Igaz, hogy végül is csak [...] Vitát akarok. A minap Marcell belinkelte bizonyos G. PhD dolgozatát, ami a Modorosblogon olvasható (itt és itt). Nevezett puncológus, egy. tan. seg. Varró Dániel költészetének bizonyos specifikumait igyekezett górcső alá venni, több-kevesebb sikerrel ugyan, de azért mindenképp postot érdemlő módon. Ha benne vagytok, danizzunk már egy kicsit, mert ahhoz még túl fiatal, hogy bekerüljön [...] Műtét következik. Mi is az irodalmi veseelégtelenség? Olyan anomáliákat nevezhetünk így, amikor egy adott, elsődlegesen irodalmi jellegű problémára egy vagy több egyáltalán nem, vagy csak lazán kapcsolódó irodalmi tény hosszas vagy kevésbé hosszas emlegetésével akarunk megfelelni. Sznobériára hajlamos hallgatóság színe előtt (irodalmi műsorok/estek, egyetemi előadások) általában rejtve marad, hogy a beszélő — [...] Sajnos moziban nem láttam a filmet tavaly, pedig el tudom képzelni, hogy milyen élmény lehetett. A 11 részes tv sorozatot sem láttam, de már nagy erőfeszítéseket teszek a beszerzésére. A Föld c. film plakátja Egyszerűen gyönyörű film, ami képes újat mondani és mutatni, éppen az által, hogy semmit nem akar belénk sulykolni. Azt kapjuk, amit a [...] Korosodó rockerből félvér csinibaba? Szóval van ez a fickó: rég szerettem volna írni róla, csak azt nem gondoltam, hogy egy ennyire félresikerült album kapcsán teszem ezt majd meg. Mi tagadás, figyelem már egy ideje munkásságát, az Audioslave frontembereként és a svéd koncertalbumával egyaránt meggyőzött. Sorolhatnám, miféle formációkban-produkciókban vett rész az elmúlt bő két évtized [...] Vannak olyan klasszikusai az irodalomnak, amelyek méltatásakor joggal merül fel sokakban, hogy vajon nincs-e tényleges, szinte kézzel fogható hatása sokak mindennapi életére. Persze számtalan olyan mű van, amelyik filozófiai értelemben, gondolati, sőt megkockáztatom: erkölcsi-morális értelemben akár évszázadokon át hat, vagy mint a hagymáról, koronként újabb héjak válnak le, és mindig tud mondani valami újat, mindig [...] Még amikor ilyen-olyan channeleken (akkoriban nem csatornának hívtuk, Super meg ilyen neveken futottak) bámultuk Amerikát, lehetett látni sokszor ezt a pankráció nevű dolgot, innen, a szocKelet-Európa-reálból nézve nem nagyon értettük, mi a fenét csinálnak ezek ott, hát nehogymár elhiggyem, hogy a kezét tekergeti meg üti mint a barom, és utána feláll, mi van, hülyének néztek [...] A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...] Sam Mendes Kate Winslet és Leonardo DiCaprio főszereplésével megint leforgatta az amerikai életformát támadó filmjét, az American Beauty után másodjára. És jó lett, de előbb egy kis kitérő, mert nagyot harap ez a film, és olvasgatva itt-ott, sok minden felismerhető a fogai közt, hogy ilyen zavaros képpel nyissak Van először is az a fele [...] A 107-esek irigyelve gyűlölt klubjának egy újabb tagját szemeltem ki portrézásra. Születtem hatvanöt őszén, Örüljünk hát, hogy nem kész férfiként látta meg a [...] Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá az úriemberre és műveire: rémlik, hogy Kőmüves Klára is említette nevét hozzánk intézett szózatában, de meglehet, a Versírón már előtte is belefutottam Avasi Zoltán költészetébe. Hát most belefutottam még egyszer, ezúttal szándékosan. Ami legelőször feltűnt, hogy költőnk majd minden verse valamilyen módon a Csillagvirágok elnevezésre hallgat, és ha [...] A százhetesek bűvös klubjában akadtam rá Weigert Tamás verseire, azok közül is a Tonio Kröger negatívja címet viselőre. Ahogy gyorsan átfutottam, megelégedetten konstatáltam, hogy lám, mégiscsak akadnak itt jó költők: a vers egészét átható szép nyelviség, a jól formált, ritmusos mondatok egyértelműen elnyerték tetszésemet. Aztán vetettem egy pillantást Weigert Tamás adatlapjára, és rögtön el [...] Nehéz objektíven írni az úrról és művészetéről, hiszen ami Babitsnál egy életre szóló élmény (nevezetesen hogy a szerző saját költeményét meghökkentő intonációval és hangszínen adja elő, melyet néhány recsegő hangfelvétel tesz lehetővé), azzal ugyanakkor Harmath József nem fukarkodik. Nem bízza a véletlenre, hiszen míg a leírt sorok hidegen tekintenek vissza ránk, és szinte semmit nem [...] Hát kérem, ez az oldal tele van isten áldotta tehetségekkel, váteszekkel. Legalábbis az indulók nagy része ezt a képet igyekszik közvetíteni magáról. Apropó, köszönet az előzsűrinek, amiért olyan biztos kézzel rántotta át azt a 107 kiváltságost a második, s immáron végső körbe. Szerintem jó munkát végeztek, tették, amit kell. Bár a búza és a [...] |
|||||
|
Copyright © 2010 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Legfrissebb hozzászólások