Levél a szerkesztőknek
faus ...@gmail.com
A három pont rejti a címet
|
Na kérem, megint József Attila és lesz még egy párszor. Szeretném egy csomó versét elemezni itt a Faustuson, de egyelőre jócskán több az elemzendő, mint az elemzett, s ez még így is lesz egy darabig. A napokban futottam bele a Holt vidék című versébe, eléggé elementáris élmény volt, most ugyan valami nyárféleség van, [...]
Összegyűltünk hát rendre, szépen,
oltár elé lesz a menet,
kósza kedvű szellő dalol épp
egy nótát a fejünk felett.
No de bátyámurak s szép hölgyek:
hírlik, izzadtak eleget,
S hírlik, azért mennek, hogy bőszen
magukért ma kitegyenek.
S hogy karvaly dala lesz-e a dal,
vagy csak egykedvű zivatar,
vagy keselyűk rút rikoltása?
Mindegy. Legalább diadal.
S ha mégsem úgy lesz, mit [...]
Minden kedves kitartó és továbbra is velünk együtt gondolkodni tudó/akaró olvasónknak békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk!
József Attila: Betlehem
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dülnek
két botos pásztor és három király.
Az asszony leszáll a kamrai létrán, -
Mennyből az angyal! – zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét [...]
Ez most nem elemzés lesz, inkább csak leírom néhány sorban, mit gondolok. Van egy verse József Attilának, ami kísér már egy ideje, s nem kizárt, hogy végtére marad is. Az összes költemények szerkesztői szerint ez a vers egy töredék; 1927-ben írta a francia tengerparton. Bár a lényeg szempontjából mindegy, hogy töredék-e vagy sem, én azért [...]
Index címlapos post, én meg csak nézek, hogy mi van. A versek nagy része értékelhetetlen, pláne úgy, hogy megpróbálja besunyizni magát József Attila mellé. Nem mögé, mellé: „József Etella a nagy szubeurópai költő, József Attila költött nővére. Közös tudást és szellemi anyagot birtokolt az öccsével, miközben életét kiscselédként tengette.” – Ez az epigonizmus toronyugrása egy [...]
Bárányganéj és a nőiség
Verset nézegetni-elemezni jó dolog, akkor is, ha esetenként egyáltalán nem könnyű. A Klárisok is egy olyan vers, amely – első pillantásra – rövidsége ellenére is bonyolultnak, nehezen érthetőnek tűnik. Jó-jó, nem mondom, hogy könnyű vers lenne, de azért ha foglalkozunk vele, akkor szépen (lassan) megnyílik előttünk, s így már meg lehet érteni, [...]
Pontszerűen, ahogy az epermagok a vérbő gyümölcshúson
Akarok már egy ideje újra József Attila-verset elemezni, csak hát az idő hiánya az ilyen elemzések elkészültének egyik legnagyobb ellensége, pedig még koncepcióm is van (amit egyelőre nem árulok el). Ugye, hallatlan?
Hogy rögtön már a legelején kisebb önellentmondásba kerüljek (ígérem, ez lesz az egyetlen), egy [...]
No igen, távol áll tőlünk mindenfajta programszerűség, de azért ezen a napon szólni kell, tudom én is. Szólok hát néhány szót.
Április 11-e van, s ahogy kinézek a nyitott ablakon, a szikrázó napsütésben a háztetők fölött kavarogni látom a levegőt. Április 11-e van és meleg, nagyon meleg, tegnap állítólag a melegrekord is [...]
A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...]
BŰNÖS
Azért jöttem, hogy följelentsem
magam, mert nem birom tovább
adni a szendét, ostobát.
Szótlanabb, némább bűne nincsen
enyémnél senkinek, bevallom.
Szeretném, hogyha itt, te vád,
szemtől szemembe mondanád
a bűnt. Mert nem lehet meghalnom.
VÁDLÓ
Én legyek bünének tudója -
mit motyog a reménytelen!
Én csak a bűnöst ismerem,
ki szemét lesüti s kitolja.
Mit vall be? Amit mind tudunk már -
iramló fényt a tengeren,
de bűne íze (rengve [...]
Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
1928 nyara
E vers közlése — és fontos szó a közlése, hiszen a vers maga vitán felül állóan nagyszerű — mellett és ellen is tudnék érveket sorakoztatni, ha ezen a blogon a politikának komolyabb teret engednénk. Viszont igyekszünk ettől a továbbiakban is tartózkodni, már amennyire irodalmilag ez lehetséges. És hogy mennyire nem lehetséges időnként — szerencsére, mert [...]
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.
Örökérvényű klasszikus. Nem is bírom megállni, hogy ne tegyem ide. A táj, a hangulat, a képek — minden olyan ismerős, és nem azért, mert kötelezően meg kellett tanulni alsóban. A magyar irodalom, a magyar lélek szereti az őszt, nemzetkarakterológiánk része ez. Ezért nem ártana kicsit megvizsgálni, mit hogyan mondanak el a magyar költők őszi verseikben. [...]
|
Legfrissebb bejegyzéseink
|
Legfrissebb hozzászólások