No hát kérem, mondhatjuk, hogy hosszú idő óta szinte semmi. Ha vannak is még folyamatos kontentre vágyó olvasóink, nem ígérem, hogy ez a poszt lesz a nagy visszatérés, vagy azt, hogy itt mostantól minden megváltozik, egyszerűen csak kedvem támadt írni. Írni egy rövidke valamit, ami ráadásul pofátlanul súlytalan is. Mann, Bulgakov meg a többiek hadd [...]
|
|||||
|
Mai mércével se semmi a fickó: költő, egy gazdatiszt és egy cseléd fia, vitéz a Sorbonne-on és a kocsmákban, akinek a törvényen kívüliség legalább annyira lételeme volt, mint maga az irodalom. François Villon, aki végül magiszter se lett, egy olyan kor szülötte volt, mikor a középkor boltíves mennyezetét tartó gerendák igencsak ropogni látszottak. [...] Erre a hétre két, bizonyos prekonceptuális, egyszersmind elemi igazságokat pedzegető tervem is van, versekkel kapcsolatos mindkettő. Kezdjük talán azzal, amivel nosztalgikus vonatkozásai miatt könnyebben boldogulok per pillanat. Goethével nagyjából mindenki tisztában van többé-kevésbé, de a hazai irodalomoktatásba annyira már nem fér bele, hogy árnyaltabb képet kaphasson róla az, aki éppen a goethei életmű részletei iránt érdeklődik. [...] No igen, távol áll tőlünk mindenfajta programszerűség, de azért ezen a napon szólni kell, tudom én is. Szólok hát néhány szót. Április 11-e van, s ahogy kinézek a nyitott ablakon, a szikrázó napsütésben a háztetők fölött kavarogni látom a levegőt. Április 11-e van és meleg, nagyon meleg, tegnap állítólag a melegrekord is [...] Hát kérem, ennek is vége lett: megvan a győztes, illetve győztesek. Mi itt még mindig nem tértünk magunkhoz a röhögéstől, de igyekszem komolynak maradni. Pár szót szeretnék csak szólni így hamarjában, mielőtt majd talán komolyabban, na meg mielőtt a versenyszellem lángja is végleg kihuny. Kedves Mogyorósi László, gratulálunk! Az itteni kommentek is jó bizonyítékai annak, hogy a [...] A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...] Mégis őrt állnak a jegenyék, Új dolog, eddig albumról meg zenéről nem írtunk. De hát ifjúkorunk nagy zenekara csak kiadta az albumot, amire tizenöt éve várunk. Tudjuk, persze, hogy mindenki elment, kivéve Axl-t (meg Dizzy Reedet, de ő meg csak a Use óta van), és hogy Slash de nagyon fog hiányozni. Én mindig úgy tekintettem a dologra, hogy Slash egy [...] Suhan itt az élet, a régi sem kopott. És mondhatod, hogy a világ nem csak ennyi, Jellegzetes, mondhatni szimbolikus. Reggel van, de éppúgy lehetne délután vagy este is. Hegycsúcson ülsz, nem kis munkával másztál fel oda; balra tőled vékonyka ösvény kanyarog: csúszós, buktatókkal teli. Körötted gyér hegyi vegetáció, fakózöld minden, de csak azért, mert kopár mégsem lehet. S te tudod mindezt, tisztában vagy vele a kezdetektől fogva, mégis magadban tiltakozol is kissé e rendező elv [...] Mert szép, mert csúnya, mert igazságos, mert égbekiáltóan igazságtalan, mert csalás, mert fair, mert csapatmunka, meg mert egyéni. Mert nyernek a jobbak, meg mert kiesik a legjobb. Hülye a bíró, és átverhetetlen Mátyás király ugyanakkor. Mert a csatár elesik a 16-osnál és megadják, pedig nem volt semmi, meg szétrúgják ugyanott és int a bíró, hogy [...] Hétfőn tehát a letűnt, föld alatti világba volt jegyem. És nemcsak átvitt értelemben, hanem bizony ide jó előre kellett jegyet venni online. A pénzt rögtön levették, és ha 5 percet késtem volna, lemaradok. Pedig jó közel jártam ehhez, ugyanis kicsit elkavarodtunk a reggeli római forgalomban (pedig egész idő alatt ez az egy program volt pontos [...] No, hát a leglazábbnak tervezett nap következett, vasárnap. Tengerre akartunk menni, meg előtte megnézni nagyon római kori nagyon romokat, amik a tengerhez aránylag közel vannak. Nem néztük meg, messziről betekintettünk, de túl nagy volt és túl semmitmondó. Na tenger. Szar. Többedszer voltam az olasz tengerparton, de eddig sose élveztem, úgyhogy azt hiszem, vagyok már olyan [...] Nos, a Pantheonnál hagytuk abba. Kis térképböngészés után kiderült, hogy innen már nincs messze a Sant’Ignazio di Loyola, ami már a neve miatt is érdekesnek tűnt, mert ebben a Loyolai Szent Ignácban van valami, ami vonzza az embert, elvégre csak letett valamit az asztalra, pl. hogy nagyon sarkítsunk, megmentette a katolikus egyházat. A szivarral kapcsolatban [...] Második római napunkon a Vatikán múzeumai voltak betervezve, reggel el is indultunk oda. A Szent Péter felől közelítettük meg (már eddigre szinte per tu voltunk a térrel), de amikor megláttuk a sort, ami a bejárathoz tartott, egyre lohadt a lelkesedés. Körülbelül 4-5 kilométeren(!) át húzódott egy jó 10-15 ember széles folyam, és bizony mind egyazon [...] Számomra az utazás mindig autópályát — ebből következően persze vezetést, jó esetben nagyon sok vezetést — jelent. Sosem arra gondolok, hogy milyen fáradt leszek 1000-1500 kilométer megtétele után (megjegyzem, nem is nagyon szoktam az lenni), hanem izgalommal várom, hogy ráálljak az útra, és gyűrjem le a távolságot, suhanjon a táj, balról tó, jobbról hegy, alagút, [...] Csináltunk már ehhez hasonlót Itt van az ősz, itt van ujra címen, én egyelőre egy Áprily-verset teszek ide. Nem feltétlenül cél a téma feltámasztása, persze ha eszedbe jut valami, jöhet. A versről annyit még, hogy bár Március a címe, idén nem volt a március ilyen, inkább most van ilyen idő – és talán az idő miatt ilyen [...] Szlovákiai körtúra Hát mit mondjak, jártam már néhányszor e kies országban. Először egy gimis osztálykirándulás alkalmával, valamikor koraősszel a Tátrában. Jópár év elszaladt azóta, nem emlékszem sokra, csak annyira, hogy fájdalmasan sokat túráztunk, egy csajjal se jöttem össze, és az alkoholizálást erőteljesen szankcionálta Rétlaki tanár úr. Aztán egyetemista koromban harmadmagammal újra nekivágtunk, az úticél Rozsnyó [...] A buszjegy olcsó volt, tudtuk, ezért a pénzért nem számíthatunk nagy luxusra, a lényeg, hogy hozzanak vissza egyben és minimális szükségleteink kielégítésére legyen mód. Ez meg is történt, de semmi több. Megvallom őszintén, nem rajongok az olaszokért, de hát Velence az Velence, gondoltam, oda el kell jutni legalább egyszer az életben, ha egyetlen napra [...] Bizony, elmúltak már azok az idők, mikor apu fogta anyut meg a nagyit és már szaladtak is hűtőt vagy tévét venni a foszladozó vasfüggöny túloldalára. A Trabant röfögött-pöfögött, minket pedig meglegyintett a Nyugat szele a Mariahilfer egyik sarkán. — Ennek lassan már húsz éve. A Nyugat és a Kelet közötti földrajzi határ eltűnésével e [...] Örökérvényű klasszikus. Nem is bírom megállni, hogy ne tegyem ide. A táj, a hangulat, a képek — minden olyan ismerős, és nem azért, mert kötelezően meg kellett tanulni alsóban. A magyar irodalom, a magyar lélek szereti az őszt, nemzetkarakterológiánk része ez. Ezért nem ártana kicsit megvizsgálni, mit hogyan mondanak el a magyar költők őszi verseikben. [...] |
|||||
|
Copyright © 2012 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Legfrissebb hozzászólások