Faustus » faustus

Békaszemek

Falcon — Mon, 10 May 2010 08:38:10 +0000

Tudom, hogy rendkívül ciki azt írni, hog bocs, hogy ilyen ritkán frissülünk mostanában, de mégis leírom: bocs. Az a helyzet, hogy elkezdtünk egy másik dolgot csinálni, de eddig nem tudtuk, mennyire lesz jó vagy rossz, úgyhogy most, amikor már látszik, hogy működik, megosztjuk itt is. Íme: blogwatch. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Faustust hanyagoljuk, csak most kicsit sok minden jött össze. Van még ez-az a tarsolyban, majd előbb-utóbb azt is megosztjuk, de a lényeg, hogy most már visszatérünk ide is, és okoskodunk tovább. Nagyon köszi mindenkinek, aki több hetes frissítetlenség után sem vett le minket a feedolvasójából. Eztán se tegye

Április 11.*

Faustus-fiúk — Sun, 11 Apr 2010 09:35:28 +0000

Összegyűltünk hát rendre, szépen,
oltár elé lesz a menet,
kósza kedvű szellő dalol épp
egy nótát a fejünk felett.

No de bátyámurak s szép hölgyek:
hírlik, izzadtak eleget,
S hírlik, azért mennek, hogy bőszen
magukért ma kitegyenek.

S hogy karvaly dala lesz-e a dal,
vagy csak egykedvű zivatar,
vagy keselyűk rút rikoltása?
Mindegy. Legalább diadal.

S ha mégsem úgy lesz, mit se számít,
úgyis csak magunknak sütünk.
Te is. Ne add itt a hazafit,
mert a füled közé ütünk.

___________________________

*Április 11-én született költőnk, József Attila és ezen a napon ünnepeljük a költészet napját.

Pollágh Péter: Vörösróka

Faustus-fiúk — Sat, 20 Feb 2010 16:06:54 +0000

Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, mert az egy másik külön post témája kéne, hogy legyen, mert megérdemli, sőt — retorika! — a pénzről sem beszélünk, amit állítólag kapott Pollágh úr. Beszélünk arról, amihez konyítunk: a versről, most éppen Pollágh Péter verseiről.
Vessen meg bárki, de tapasztalataim azt mutatják, hogy nem járok rossz nyomon, ha az alapján ítélek, amit az első két-három olvasással töltött perc okoz. Ez nem jelenti azt, hogy nem olvasom tovább az adott művet, de hogy az esetek nagy többségében igen pontos iránytű az első benyomás egy irodalmi mű — leginkább persze a vers — kapcsán, az biztos.
Alapvetően két problémával kerülhetünk szembe, ha verset akarunk elemezni. Valójában sokkal többel, számtalannal, de ha a technikai részleteket nézzük, akkor kettővel: ha valaki eltúlozza a formai megoldásokat, meg ha valaki szarik rá. Az előbbire időnként sajnos jó példa lehet Varró Dani, az utóbbira meg számtalan ma a neten majomkodó hülyegyerek. Az igazi vers úgy születik, hogy az ember leírja, ami jön. Vannak, akik ezt az állatságot komolyan tudják venni, és akkor nekiállnak verset írni. Az ilyenekkel tele a padlás, belőlük állt a Rubi nagyjából 99%-a. Általában még egy jó adag önérzettel is meg vannak áldva, plusz egy kis agresszivitással, és akkor aztán olyan viharok kerekednek belőle, hogy az ember csak kapkodja a fejét. De ez nem érdekes, kavarog a sok szar net-szerte, a Youtube is attól jó, hogy tele van hányva mindennel, amit el lehet képzelni, de a sok felhasználó miatt végül egy körlevélbe biggyesztett link formájában úgyis elér az emberhez az, amit érdemes megnézni, úgyhogy végül is én egyáltalán nem bánom, hogy tele van szar verssel a net, nem kell olvasni és kész.
Pollágh viszont támogatott, patronált, mondhatnám létező költő, kötetekkel és idegesítő, igazából elég szar versekkel, melyekben általában véve nagyvonalúan leszámolni látszik a versíróra elvileg háruló korlátokkal. Ez viszont már olyan probléma, amivel érdemes foglalkozni, mert engem semmi nem bánt jobban, mint amikor a szemem láttára verik a szögeket kedvenc művészeti ágam, hobbim vagy akármim: az irodalom koporsójába. Nem szép dolog ez. Nem szép dolog ilyennek láttatni a költészetet, mert az a kevés ember is elfordul tőle, aki egyébként még érdeklődik. A kortárs vagy mai vagy akármilyen költészetről van szó természetesen, mert aki ma kedvtelve forgatja Petőfit, az nem fogja egy Pollágh miatt elhajítani. De Petri mondjuk már áldozatául eshet az effajta intellektuális vagy annak tűnő, bosszantó szaroknak. Igazából azt nem tudom, hogy konkrét elemzésbe érdemes-e belemenni, de végül valószínűleg ráfanyalodunk a dologra, csak hogy látható legyen, hogy nagyjából konkrétan mi a baj. Előre szólok, hogy nem fogadom el azt az érvelést, mely szerint a “művészetet nem lehet és kell magyarázni”. Nem (mindig) kell, ez igaz, de lehet. Olyasmi ez, mint a vicc. Ha magyarázni lehet és kell: a befogadóé a hiba; ha magyarázni kéne és nem lehet: ott a vicc (vagy az előadó) a hibás. Ez ilyen egyszerű, nem kell a nagy duma, hogy művészet, meg hogy segg, aki nem érti. Az egy gazember, akinek ez a lenézés a fegyvere azok ellen, akik meg merik szólni azt, amit ő írt vagy amit ő jónak, nagyszerűnek, művészetnek tart. Nem attól lesz valami művészi érték, hogy ráfogjuk. Egyáltalán nem kellene misztifikálni ezt az egészet, mert akkor valami gusztustalan társaság tagjaivá válunk, akik hipp-hopp azon veszik észre magukat, hogy Sándor már “nekem túl egyszerű”. Na, ilyenkor van, hogy önként kell jelentkezni két hét cellule-re, rompez!
Nos, akkor kezdjük egy sommás kijelentéssel: akinek Pollágh versei napi olvasnivalójának akár egy századát is kiteszik, az hazudik. Tanakodtunk, hogy melyik versét nézzük elsőre, és hát nem lennénk a faustus.hu, ha nem azt választanánk, amit egyesek posztmodern Ady-versnek tartanak: a Vörösrókát. Először is: Ady Endre elszálltabb költeményei, mint a Harc a Nagyúrral van Az ős Kaján, éppen eléggé elszálltak. Hiába 100 éves versek, ma is éppen annyira vannak távol a mindennapok elsőre értelmezhető világától, amennyire távol kell lenniük, és a világon semmi szükség nincs arra, hogy valaki — pusztán önzésből és magamutogatásból — még érthetetlenebb verseket írjon. Mert mondjuk ki: Ady ezen versei nem tettek jót az irodalomnak, legalábbis inkább elsőre inkább elfordítanak egy normális embert a versektől, mint odavonzzák. Mentsége csak annyi, hogy zseniális. Pollágh nem az. Pollág megjátssza a zsenit, és mint az irodalom ügyes szélhámosa, sok olvasójával el is hiteti ezt, még olyanokkal is, akik általában látnak a pályán. Hogy ezeket az őszintén szólva bugyuta méltatásokat végül még a honlapjára is felteszi az úr, az már egy olyasféle jellemhiba, aminek kritizálására ebben a cikkben nem vállalkozunk. Nézzük a verset.

VÖRÖSRÓKA

„Nem láttam ilyen uralmat.
Nem láttam mocskos
mosolyát, nem láttam a rókát.”

Sorompódat,
mint múltat a rák,
lassan lépi át.
Fehér a hasa,
átüt rajta a máj.
Vörös és fehér:
„már megint a kórház”,
de nem lesz rózsaszín

ez a találka,
ez a rianás.

Úgy mozog, mint te,
de unatkozik közben.
Veszettnek mondják,
vérdíj van a fején,
a te koronád.

Lassú vagy hozzá,
hát vermet ásol,
sötéten vág az ásó,
meg az eszed,
s magadhoz nyúlsz,
ahogy megy ki belőle
a meleg: legyőzted,
azt hiszed.

Hagyta, hogy örülj,
míg letörte a vissza-
pillantódat, s már érzed:
van olyan szintű fájdalom,
amiért te is eladó vagy.

Ritmikailag könnyű dolgunk van, ugyanis a költő nagyvonalúan eltekint az efféle kötöttségektől, és — belecsempészvén egy-egy adys kevert ritmust, meg kiugró időmértéket –, megint csak szélhámoskodik, és a teljesen felesleges soráthajlásokkal bűvöl el egy-két tarisznyást. Hölgyeim és uraim, kérem, ne dőljenek be az ilyesminek, mert ez egy nagy nulla, annyi történik, hogy valami titokzatos impulzustól vezérelve véletlenszerűen ütünk egy entert gépelés közben, és kész az enjambement, ha nagyon szerencsések vagy bátrak vagyunk, akár szó közepére is kerül, újabb elragadtatott kiáltásokra késztetve az állítólagos értő közönséget. Ha jó és hasznos és hatásos soráthajlást akarunk, vegyük elő az Anna örök című, sokkal kevésbé modern vagy a Hogy elérjek a napsütötte sávig című, ezerszer modernebb verset, és megértjük rögtön, hogy miért nevezhetjük bátran csalásnak az itt előfordulókat. Úgy gondolom, hogy a formáról, ami nincs, ezúttal ennyi elég is.
Következzen a Vörösróka másik agyonajnározott dolga, a szimbólum. Dicséretes törekvés, hogy annyira szeretne valaki hapax legomenont csinálni, hogy egybeírja, hogy vörös róka és kinevezi szimbólumnak, de itt megint csak valami átverés van, mert Ady legalább adott valami tartalmat minden ilyenjének, és hogy, hogy nem, ezek tényleg szimbólummá váltak. Értem én, hogy a róka is az akar lenni, sőt talán az is, valami logika szerint viszi végig a költő a versen a dolgot, de valami valahol elsiklik, és ahol teremtenie kellett volna (az olvasó gondolatai közt), ott csak zavart hagy, furcsa fintort, és az örömöt, hogy nem ismerősünk írta és mutogatta nekünk boldogan, mert ciki azt mondani, hogy “érdekes” valamire, ami egy kalap szar, de megbántani nem akarjuk a szerzőt. Zavart hagy, mert nem tudjuk végül is, hogy miről van szó, nem tudjuk, kicsoda-micsoda akar lenni a róka, mi a viszonya a világhoz meg hozzánk, nem érthető a az egyes szám második személy, mert önmegszólításnak összességében nem tűnik, kivéve tán a végét, de akkor meg micsoda az elején az az idézőjeles rész? Nem tudom, van-e értelme tovább vacakolni ezzel az egésszel, mert egész egyszerűen értelmetlen, és csak faszrágás, nevetséges belemagyarázás az egész, amit ez a vers kaphat, annál meg tényleg vannak sokkal jobbak a mai palettán. Hogy az utolsó strófában található, nem jól sikerült kifejezéssel éljek: ez az egész olyan szinten fáj (csendül az ember füle a gimis lányok szófordulatától), hogy nem lehet elmondani — eladni pláne, arra jók az egyéb összegek, de az már egy másik történet, és még a végén a faustus.hu is bezár, ha milliókról meg ilyesmikről merünk írni.
Akárhogyan is, a Vörösróka tele van fraktúrával: a grammatika és a tartalom szintjén is. Pollágh több szólamon akar beszélni, de ellentétben Bach-hal, ezek a szólamok nem érnek össze, nincs bennük semmi közös, sőt még olyan pillanat is csak elvétve akad, amikor képesek egymás mellett futni. Amit látunk-olvasunk, az messze nem a fúga művészete, csak valami gyenge szélhámoskodás a szólamokkal a posztmodern fogalmának égisze alatt: a szerző azt próbálja bemesélni nekünk, hogy a hibák tulajdonképpen erények. S ha fentebb a cellule-t emlegettük, változtassuk inkább szobafogságra, mert komoly ember nem ír ilyen verset, a hang, mely szól hozzánk, egy elkényeztetett gyereké, akinek fáj, hogy megpofozták, amiért gyufával játszott.

(Falcon,
hozzáfűzött, szerkesztett és egyetértett: Bendegúz)

„Egy kis darab rádium”

Bendegúz — Mon, 02 Nov 2009 05:00:51 +0000

A minap Falconnal takarítgattuk kicsit a Faustust: mint látható, alapvetően a fenti menüsor változott meg, ott kapott (úgy tűnik) immáron végleges helyet a blogodráma, míg Marcelléket, Erika weboldalát és az egyéb ismerős linkeket pedig a Linkajánló alatt lehet megtalálni mostantól.

Úgy esett, hogy a blogodrámát én pakoltam át az új helyére, s ha már variálgattam vele, gondoltam, bele is olvasok. Aztán valahogy nem tudtam abbahagyni. Saját művet (akkor is, ha egy szerzőpáros tagjaként írtam) viszonylag ritkán és csak egy bizonyos idő eltelte után olvasok újra, nem volt ez másként most sem, viszont komolyan mondom, jól szórakoztam: sikerült elkapnunk valamit, ami túlmutat a rímes viccelődésen és egy elhibázott „irodalmi” vetélkedő főszereplőinek karikírozásán. Nem öntömjénezésből írom mindezt és a rubi is jól van most már úgy, ahogy van, nyugodjék békében, pusztán arról van szó, elégedett vagyok. (Egyébként a hozzászólások is nagyon tanulságosak, pláne a társulatos-jelmeztervezős ajánlkozások, az ajánlkozóknak üzenem, ha komolyan gondolják még, igyekezzenek, mert a végén kénytelenek leszünk saját kézbe venni ezt is, s akkor jaj a közös dicsőségnek. )

Maradt még valami a végére: pár sor az egyik kedvenc írómtól. Küldöm ezt mindazoknak, akiket így vagy úgy kritikával illettünk: az újnautilusos profiknak és a rubophenes amatőröknek, néhány kóborlovagnak, Dopemannek és az NKA-nak, ha már ilyen béna programsorozatot voltak képesek összehozni. És persze magunknak is, mert emlékezni nem árt, bár mi eddig is ennek szellemében mondtunk véleményt, hoztunk ítéletet, ha úgy láttuk jónak. És biztos vagyok benne, hogy ez már nem is változik.

Ugye a vers ott kezdődik valahol, ahol a szavakkal, emberi nyelvvel kifejezni már nem lehet többé. Mert nem rím és ritmus teszik össze a verset, nem különös szavak és lelkiismeretes meghatározásai egy nő hajának vagy az ősz színének. Ezen túl kezdődik a vers igazi értelme, egy darab furcsa, élő kis valami van minden igazi versben, valami nemes anyag, amit önkebléből szed elő költésnél, s belehelyez a sorok közé, mint egy kis darab rádiumot, s az ott él, mozog, emanál benne, végtelenül értékes.

A szavazatok, részletesen

Falcon — Mon, 06 Apr 2009 18:23:48 +0000

Íme, mindenki kedvére böngészhet (és a fejünkre olvashatja, ha rosszul számoltunk)

A hegedű, a hegedű épp 11 elemű: van láb, van nyak, test, ideg… Stradivarit kerülték a pestisek
1	5
2	6
3	5
4	3
5	3
Rövid szimfónia Vörös és sárga, egykedvű tánca gallynak, levélnek. Minden csak akkord, lágy hegedű- szó… Nehéz óbor az élet.
1	6
2	4
3	1
4	4
5	7
A szólóhangszerekről Zongora, hegedű, Jól szólnak egyedű’.
1	4
2	2
3	4
4	8
5	4
Concerto Megynerni egy olyan versenyt, hol az a szó: hegedű hívja társát epekedve – nem lehet túl egyszerű.
1	4
2	2
3	5
4	4
5	7
Újrahasznosított felismerés Nekem a toll, papír. Másnak a hegedű, a véső, a korong, a tus vagy az ecset a társ, a szerelem. A tétel egyszerű: ha szereted, se biztos, hogy viszontszeret.
1	4
2	4
3	4
4	6
5	4
Javaslat Keresem rímedet, átkozott hegedű, Éjjelem szenvedés, nappalom keserű. S mivel a megoldás messze nem egyszerű, Legyen a nyeremény: póló — s egy egyterű!
1	4
2	2
3	2
4	7
5	7
Tátongó tokaseb Eltörött a hegedű, S tokaárkot hasított. Megrettent a heged ű- -rből távcsőző pasit ott.
1	9
2	5
3	4
4	2
5	2
szívem síró hegedű nincs kihez de hű
1	5
2	3
3	5
4	5
5	4
hamis hegedű tompa tű én így élek…
1	12
2	3
3	4
5	3
játssz velem rajtam, tetű! testem hegedű
1	13
2	3
3	1
4	1
5	4
sebem heged, űr van benned te hegedű
1	12
2	4
3	1
4	2
5	3
vár az űr ez a hegedű lejátszott kűr
1	12
2	3
3	3
4	1
5	3
tört hegedű nem zöld a fű köpök rá, pphhü…
1	8
2	5
3	1
4	4
5	4
Zene zsong. E tetőn csepegő eresz ül. (Rög görög feketén, ha a kar megfeszül.) Szeleit terelő kikelet hegye tű. Vele itt. Temető. Didereg: hegedű.
1	7
2	1
3	3
4	5
5	6
Pincei sirató Hegedű, ha hangod éled, keserű a nóta véled. Nem is gyógyul sebje szívnek, dalom rólad zeng az éjnek.
1	7
2	3
3	3
4	6
5	3
hat e nedű, hát tépd a hegedű húrját!
1	7
2	4
3	6
4	2
5	3
Komorkeserű Az árokban elárvult, kopott hegedű, a benne rekedt dallam rémes együgyű - valami érzésről. Azt mondják, gyönyörű. A húrok közt, mint síron, tanyát ver a fű.
1	3
2	3
3	3
4	7
5	6
Hegedűverseny Versenyt hirdettünk, e szóra: hegedű, vártuk, hogy jöjjön vagy harminc pályamű. Írtak is nekünk, mind nagy költő, világra s miránk nyelvet öltő hősök. De csak egy nyerhet: mily szomorú.
1	5
2	3
3	2
4	6
5	6
…és ami itt készül most, az egy tájkép, az előtér mint egy ódon hegedű, barna színekben pompáz, felhős az ég, a talajt szórtan tarkázza ferde fű -
1	3
2	3
3	9
4	4
5	3
tested hegedű ajkam más nedű- re vágy ma: oboázna
1	7
2	2
3	3
4	3
5	7
A vén székely favágó apó gondolatai, amikor életében előszőr Pesten jár, élete munkája jutalmául kapott hangversenyen a MüPában Fő’nyekeg a hegedű. Ha mögreped, heged ű.
1	5
2	3
3	5
4	3
5	6
ÜLŐ GEG Elbődül a hegedű, Vonósokbó’ zene dű’, BeleBORzong e nedű. Frady, asszed, geged ű’?!
1	8
2	2
3	4
4	4
5	4
Tejbögénnye Tejbögénnye, he! Gedű? Lafonnyázó hörmenyő Zsigárlik? Jaj, szegedű? Szegedű, sej göthenyő!
1	6
2	4
3	5
5	7
Sóhaj Felsóhajt a hegedű: Bár egy remek zenemű szárnyalna hűs széllel! De Pistike fűrészel.
1	6
2	2
3	4
4	5
5	5

Hegedűverseny — eredményhirdetés

Faustus-fiúk — Sun, 05 Apr 2009 18:38:51 +0000

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, íme a dobogó:

Harmadik helyezett:
Concerto

Megynerni egy olyan versenyt,
hol az a szó: hegedű
hívja társát epekedve –
nem lehet túl egyszerű.

Szerző: Falcon
Pontszám: 74

Második helyezett:
Komorkeserű

Az árokban elárvult, kopott hegedű,
a benne rekedt dallam rémes együgyű -
valami érzésről. Azt mondják, gyönyörű.
A húrok közt, mint síron, tanyát ver a fű.

Szerző: Sárhelyi Erika
Pontszám: 76

And the t-shirt goes to, tehát első helyezett:
Javaslat

Keresem rímedet, átkozott hegedű,
Éjjelem szenvedés, nappalom keserű.
S mivel a megoldás messze nem egyszerű,
Legyen a nyeremény: póló — s egy egyterű!

Szerző: E.
Pontszám: 77

Köszönjük a részvételt mindenkinek, elsőre nem volt rossz, ha ti is úgy gondoljátok, jönnek még versenyek. A többi vers pontszámait, részletesen, a napokban kitesszük.

Plusz egy pályamű :)

Falcon — Sat, 28 Mar 2009 10:40:31 +0000

Azt hiszem, nem volna fair, ha hivatalosan beneveznénk a versenybe e késői művet, mint ahogy az sem, ha nem közölnénk, úgyhogy marad ez a megoldás, aztán majd meglátjuk

Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Goethe: Xénia #2

Bendegúz — Thu, 26 Mar 2009 11:47:19 +0000

Neki már van

Nem marad más, csak a derű,
az ifjúkor tiszta öröme.
Lásd be, hangszer ez, hegedű:
szebben szól, mint kürtök özöne.

Hegedűverseny — pályaművek

Bendegúz — Tue, 24 Mar 2009 15:38:58 +0000

Kedves Olvasóink, következzenek hát a szavazás után eltűnt pályaművek, hogy minél többször olvashassátok, elemezhessétek őket. Sajnos úgy látszik, a poll jellege miatt tűntek el, és ezen nem is tudunk változtatni, úgyhogy ezt a külön postot kapták.

A hegedű, a hegedű
épp 11 elemű:
van láb, van nyak, test, ideg…
Stradivarit kerülték a pestisek.

Rövid szimfónia

Vörös és sárga, egykedvű
tánca gallynak, levélnek.
Minden csak akkord, lágy hegedű-
szó… Nehéz óbor az élet.

A szólóhangszerekről

Zongora, hegedű,
Jól szólnak egyedű’.

Concerto

Megnyerni egy olyan versenyt,
hol az a szó: hegedű
hívja társát epekedve -
nem lehet túl egyszerű.

Újrahasznosított felismerés

Nekem a toll, papír. Másnak a hegedű,
a véső, a korong, a tus vagy az ecset
a társ, a szerelem. A tétel egyszerű:
ha szereted, se biztos, hogy viszontszeret.

Keresem rímedet, átkozott hegedű,
Éjjelem szenvedés, nappalom keserű.
S mivel a megoldás messze nem egyszerű,
Legyen a nyeremény: póló — s egy egyterű!

Tátongó tokaseb

Eltörött a hegedű,
S tokaárkot hasított.
Megrettent a heged ű-
-rből távcsőző pasit ott.

szívem
síró hegedű
nincs kihez
de hű

hamis hegedű
tompa tű
én így élek…

játssz velem
rajtam, tetű!
testem
hegedű

sebem
heged, űr
van benned
te hegedű

vár az űr
ez a hegedű
lejátszott kűr

tört hegedű
nem zöld a fű
köpök rá, pphhü…

Zene zsong. E tetőn csepegő eresz ül.
(Rög görög feketén, ha a kar megfeszül.)
Szeleit terelő kikelet hegye tű.
Vele itt. Temető. Didereg: hegedű.

Pincei sirató

Hegedű, ha hangod éled,
keserű a nóta véled.
Nem is gyógyul sebje szívnek,
dalom rólad zeng az éjnek.

hat e nedű,
hát
tépd a hegedű
húrját!

Komorkeserű

Az árokban elárvult, kopott hegedű,
a benne rekedt dallam rémes együgyű -
valami érzésről. Azt mondják, gyönyörű.
A húrok közt, mint síron, tanyát ver a fű.

Hegedűverseny

Versenyt hirdettünk, e szóra: hegedű,
vártuk, hogy jöjjön vagy harminc pályamű.
Írtak is nekünk, mind nagy költő,
világra s miránk nyelvet öltő
hősök. De csak egy nyerhet: mily szomorú.

…és ami itt készül most, az egy tájkép,
az előtér mint egy ódon hegedű,
barna színekben pompáz, felhős az ég,
a talajt szórtan tarkázza ferde fű -

tested hegedű
ajkam más nedű-
re vágy ma:
oboázna

A vén székely favágó apó gondolatai, amikor életében előszőr Pesten jár, élete munkája jutalmául kapott hangversenyen a MüPában

Fő’nyekeg a hegedű.
Ha mögreped, heged ű.

ÜLŐ GEG

Elbődül a hegedű,
Vonósokbó’ zene dű’,
BeleBORzong e nedű.

Frady, asszed, geged ű’?!

Tejbögénnye

Tejbögénnye, he! Gedű?
Lafonnyázó hörmenyő
Zsigárlik? Jaj, szegedű?
Szegedű, sej göthenyő!

Sóhaj

Felsóhajt a hegedű:
Bár egy remek zenemű
szárnyalna hűs széllel!
De Pistike fűrészel.

Hegedűverseny — szavazás indul

Falcon — Tue, 24 Mar 2009 09:21:31 +0000

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezennel a verseny pályázati szakaszát lezártnak tekintjük, legnagyobb fájdalmunkra gBetti műve reggelre sem érkezett meg, így nem tudjuk benevezni őt a versenybe. A számlálón szereplő 25 tehát tévedés, valójában 24 műről lehet dönteni, mégpedig pontozásos rendszerrel, errefelé. Ami fontos: ha valaki egyszer elküldte a szavazatát, a verseket sem tudja megnézni újra, ezen mondjuk változtatunk mindjárt, csak apróbb technikai akadályok merültek fel, de dolgozunk rajta

Egy szó mint száz, induljon a verseny.