Levél a szerkesztőknek
faus ...@gmail.com
A három pont rejti a címet
|
Na kérem, megint József Attila és lesz még egy párszor. Szeretném egy csomó versét elemezni itt a Faustuson, de egyelőre jócskán több az elemzendő, mint az elemzett, s ez még így is lesz egy darabig. A napokban futottam bele a Holt vidék című versébe, eléggé elementáris élmény volt, most ugyan valami nyárféleség van, [...]
Az Ady-elemzésben bántottam egy kicsit Kosztolányit, most gyorsan leszögezem hát: óriási költő volt szerintem, még akkor is, ha állítólag manapság íróként kezdik előrébb rangsorolni. Meghatározó, meg merem kockáztatni, irányformáló alakja volt nemzedékének, talán az elsők közt volt, aki meg merte — és értékelhető szinten volt képes — csinálni a l’art pour l’art-t. Ezt persze kezeljük [...]
Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, [...]
Roppant tudományos és egyszersmind tényfeltáró cikket szerettem volna írni, aztán rájöttem, mégse. Jobb, ha másként közelítjük meg a dogokat.
Mai vizsgálódásunk tárgyát az a még majdnem friss hír adja, mely szerint kiderült, hogy amit eddig a kutatók Schiller koponyájának hittek, az valójában nem Schiller koponyája. Úgy tűnik, a németeknek is megvan a [...]
Bárányganéj és a nőiség
Verset nézegetni-elemezni jó dolog, akkor is, ha esetenként egyáltalán nem könnyű. A Klárisok is egy olyan vers, amely – első pillantásra – rövidsége ellenére is bonyolultnak, nehezen érthetőnek tűnik. Jó-jó, nem mondom, hogy könnyű vers lenne, de azért ha foglalkozunk vele, akkor szépen (lassan) megnyílik előttünk, s így már meg lehet érteni, [...]
Bevallottan azok közé tartozom, akik nagy Kosztolányi-fanok (fan-ek), de amikor Adyt olvasok, teljességgel megértem azt a szakmai és egyéb féltékenységet, irigységet, ami Dezsőmet hatalmába kerítette, ha összevetette tehetségét, sikereit Adyéval. Nem azt mondom, hogy jobban járt volna, ha végül idegbeteg roncsként belehal a szifiliszbe, cserébe egy Ady-szintű életműért (mert hogy Kosztolányi, versileg, sajnos nincs egy [...]
Pontszerűen, ahogy az epermagok a vérbő gyümölcshúson
Akarok már egy ideje újra József Attila-verset elemezni, csak hát az idő hiánya az ilyen elemzések elkészültének egyik legnagyobb ellensége, pedig még koncepcióm is van (amit egyelőre nem árulok el). Ugye, hallatlan?
Hogy rögtön már a legelején kisebb önellentmondásba kerüljek (ígérem, ez lesz az egyetlen), egy [...]
A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy [...]
Petőfi Sándor Szeptember végén c. versének elemzésére teszünk az alábbiakban kísérletet, mondhatni fejszét vágunk nagy fába ismét, miután egy külön postban sikeresen túljutottunk a nagyon alapszintű, leginkább csak az elveket elmagyarázó időmérték-bemutatáson.
Tudom, hogy számtalan elemzése olvasható a költeménynek net- meg könyvtárak-szerte, de nem titkoltan szeretnénk itt a Faustuson ezt az egész verselemzősdit egy kicsit másképp [...]
|
Legfrissebb bejegyzéseink
|
Legfrissebb hozzászólások