Faustus » Babits Mihály

Pokróc és Kártyavár

Bendegúz — Mon, 24 Aug 2009 05:00:22 +0000

Tiszai csőd

Bendegúz — Mon, 10 Aug 2009 05:00:18 +0000

Hogyan kezdődött

Bendegúz — Mon, 03 Aug 2009 05:00:40 +0000

Bulgáriában mindössze huszonnégy órát töltöttem, azt is vonaton

Bendegúz — Mon, 27 Jul 2009 05:00:44 +0000

A nyugatosok szerint a helyzet változatlan

Bendegúz — Mon, 20 Jul 2009 05:00:07 +0000

Ha unalmas az irodalomóra

Bendegúz — Thu, 18 Sep 2008 08:20:18 +0000

Egyáltalán nem akarjuk elvenni a hozzánk hasonlóan népszerű blogok kenyerét, de egyikükben már-már tendenciózus jelleggel fordulnak elő irodalmi utalásokban bővelkedő szó- és képviccek (“intarziák”), e poszt anyaga is onnan származik. A szerzőnek honoráriumot ugyan nem tudunk fizetni, azonban mély meghatottságtól könnyes szemmel közzé tesszük művét. Elvégre 100 éves a Nyugat, viccelődni jó, a kultúrsznobéria meg nem annyira. Body Endre.

Itt van az ősz, itt van ujra

Bendegúz — Fri, 21 Sep 2007 08:20:20 +0000

Örökérvényű klasszikus. Nem is bírom megállni, hogy ne tegyem ide. A táj, a hangulat, a képek — minden olyan ismerős, és nem azért, mert kötelezően meg kellett tanulni alsóban. A magyar irodalom, a magyar lélek szereti az őszt, nemzetkarakterológiánk része ez. Ezért nem ártana kicsit megvizsgálni, mit hogyan mondanak el a magyar költők őszi verseikben. Az alaphangot megadtam, ha eszedbe jut egy vers és néhány gondolat, írd ide.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.