Az alábbiakban előforduló bármely hasonlóság bármivel és bárhol kizárólag a véletlen műve
3. szín
Kocsma a Quartier Latin-ben
Szereplők:
Dhér Mózes
Dohossy Roli
Müköves Sára
Noragrossa
Veleje_markáns_lick
Susanne von Thorenburgy, nagjyából állandó jelleggel mákonyos víziók hatása alatt álló nőszemély, szerepe, kiléte senki számára nem világos, ámbár ő úgy tesz, mintha mindenkit ismerne időnként
Jules de Serafineux, a malaszttal teljes költőóriás
Első költő (Anipa0.75)
Második költő (Szkander0.5)
Harmadik költő (Fapipa)
Negyedik költő (T1, eredeti nevét két okból rövidítette: szeretne a számosnevűek klubjába tartozni, illetve mert személyiségének kifinomultságára a Terminatornál jellemzőbbet úgysem talált)
(Kivágódik az ajtó, imbolyogva belép Susanne)
Susanne:
Mátyás, hol vagy?
Én…
kereslek…
mindig…
talán…
ma is…
(Áttámolyog a színen)
Dhér, meglepetten:
No, ez csak valami új dolog lehet,
ilyet magam se láttam még sose,
pedig cifra dolgokban nem volt hiány
életemben. De vajon e sápadt
hölgy honnan kerülhetett ide?
Meglehet, maga Lady Macbeth
érkezett meg közénk,
miután urát gyilkolásra bírta.
S ez már a vég is egyben.
Dohossy hirtelen feláll:
Merkúr, Vénusz, Jupiter, Mars!
Nem is… Plútó és Szaturnusz!
Nem.. (elpityeredik)
Dhér, félre:
Ez meg csak nem varázsolni akar itt?
(Dohossyhoz) Ó, te árnyék, ó, te fény!
Ó, messze ködlő tünemény!
Mi lelt tégedet, mondd, hisz úgy beszélsz,
mint holdkóros, teliholdas éjszakán.
Dohossy, közben záporoznak a könnyei:
Mikor idejöttem, oly biztosan,
oly szilárd hittel láttam a magam igazát,
tudtam, Párizsban babérkoszorút kapok,
s látni véltem, ahogy leborul előttem a világ.
Aztán jött Rubi s a verseny,
győzni fogok, szavamra, úgy hittem benne…
De már látom, nincs egy sorom, szavam,
rímem, mi értékelhető lenne.
Jaj, lelkem a fájdalomtól úgy forr,
s úgy tesped elmémre a ború,
hol van hát az álom, hol van hát a koszorú
fejemről? Sehol… Minden az ebeké lesz!
Egyszerű ez, mint a pofon, íme hát a képlet:
(tétován feláll, kezét a magasba emeli)
trapézok, körök, háromszögek s négyzetek,
kedv, remények, Sárák, Isten véletek!
(néhány ledér nő a sarokból int neki)
Dhér:
Már absztrahál. Orvost gyorsan!
Sára, ijedten odaszalad:
Roli, Roli! Mi lelt mostan tégedet?
Miféle reményt, miféle képletet
emlegetsz te itten? Hiszen még semmi
nem veszett el, ha mersz nagynak lenni.
Odakint a nagyokosok már saját levükben főnek,
szedjed össze magadat, különben elpártolok tőled.
Dhér, félre:
Bizony nem bánnám, ha kihunyna e szerelem fénye.
(hozzájuk) Térjen magához kolléga,
mindnyájan örülnénk, ha megúszná élve.
Dohossy, még mindig rázza a sírás:
Sárám! Szemem, fényem, holdam és csillagom!
Meg tudsz bocsájtani nekem, tétova,
gyenge léleknek? Hittem, a sikert, mint legyet, elkapom,
de bizony a siker nem lepett meg engemet.
Maradtam hát esendő, vesztes,
a szférák ködéig már nem repíthetlek.
(magához, halkan) Ezt benézted, Roli.
Sára
Ez biztos? Mert így azt hiszem, nálad léhább
nagy mélát nem választhattam volna.
Azzal a nagyszájú gatyással vagy madarával is jobban járnék.
Dhér
Vagy velem!
(ijedtében a szája elé kapja a kezét)
Dohossy (összeszedi magát)
Érts meg jól, Sára, mert többet
nem mondom el.
Lehet, hogy nem minden rímet,
mit leírtam valaha,
rontottam el, sőt ez biztos.
De vak nem vagyok. Látlak téged,
s látom magam. És tudom már,
hogy itt nem nyerhetek. És tudd meg,
ez így van jól. Isten veled,
elmegyek, indulok lassan.
S ha úgy lesz, ahogy mondtam,
küldhetsz képeslapot vagy levelet.
Sára, Dhér előbbi felkiáltásával látszólag mit sem törődve:
Férfi kellett, s most kiedrült, csak árnyék.
Nóra beront, mögötte a többiek, arcukon elégtétel
Elvégeztetett! Hitték talán, hogy itt lehet
büntetés nélkül beszélni össze-vissza,
s ím a két jómadár holnap már csak lelet,
s vérüket a jó anyaföld beissza.
Sára:
Már a két kritikust is elfelejthetem.
Hát mi lesz így velem?
(Megvetően elfordul Dohossytól, aki csak a fejét rázza. Noragrossa megsajnálja az összetört Dohossyt és odamegy hozzá, simogatja.)
veleje_markáns_lick
Elég legyen ebből. (székét megint a szokásos helyre teszi, leül)
Most már a versenyről beszéljünk.
Remélem, megértik, kedves uram (Adminóra pillant jelentőségteljesen),
hogy mi nem viccelődni jöttünk.
(A közönséghez)
Kedves közönség, mind magam,
mind társaim nevében mondhatom,
szó nélkül hagyni, mit e legények,
elkövettek, nem tudom.
S íme: halottak.
Ezt csak a miheztartás végett.
S ha nem köt ide e nemes szerep,
bizony jómagam teszem meg,
mit e társaság így nélkülem cselekedett,
s amiért, biztos vagyok benne,
a hála nem marad el.
Kivágódik az ajtó, Anipa0.75, Szkander0.5, T1, és Fapipa rontanak be kurjongatva, diadalittasan.
Szkander0.5:
Legyetek üdvözölve, derék népe
jóféle ivónkak. Mondhatom, végre
megszabadultunk a jómadaraktól.
Az egyik bizony fejét vesztette el,
s még most is keresi kint a porban,
a másik meg, aki az előbb még ottan
repdesett, na az se károg többé
so-ham, sohamár. (Kabátja alól előrántja Falcon kitömött tetemét, többen elképednek a madár láttán.)
Kitömtem.
T1:
Gonosz vót, meghót.
Úgy köll neki.
Fapipa:
Úgy hát. Mert az nem lehet, hogy nekem,
ki már az anyaméhben is írtam verseket,
az ilyenek mondják meg, mit s hogyan lehet.
(a többiekhez) Úgy vélem, ezzel maguk is így vannak.
Ha nem, hát sürgősen legyenek.
T1:
Legyenek, legyenek.
Anipa0.75:
Hah, mit ezek itten műveltek, undorító nagyon.
Kész hányás és hasmenés,
melyre nincs gyógyszer, mint mikor otthon hagyom.
Despoták, türannoszok, hatalmaskodók,
kik hitték, a nyílt tengeren fregatt-mód úsznak,
de lám, az élet igazságos: a nyaktilót
magam engedtem üstökére Bendegúznak.
T1:
Én szurkoltam.
A pulthoz mennek, koccintgatnak, isznak, köszöntgetik egymást. Közben Dhér Mózes előre lép.
Dhér:
Nem mondom én sem,
hogy e fickókat kedveltem volna,
de emlékük miatt egy fröccsöt már csak kikérek.
S hogy ezek itt mit ünnepelnek, mondhatnám sorba’,
ám a lényeg: kritikusok nélkül könnyebb az élet.
Admino (a többiekről tudomást sem véve előjön a pult mögül, karon fogja Dohossyt, és az ajtó felé taszigálja):
Na, lóduljon csak, jó uram, magának
ennyi volt a verseny. S ha az ég minden csillagának
nevét versbe venni készen áll, legközelebb
gondolja meg, hová nevez.
És higgye el, nem érdekel, hogy
nem magát kéne kiszórni legelőbb.
Susanne von Thorenburgy (hátulról előpenderül, közberikolt):
Mi a magyar most?!
Jaj
nekünk.
Ma
már
nem
számít
a
szép. (Visszavonul)
Admino (a válla fölött hátranéz):
Nem köll azé’ annyira kurjászni!
Ezt is kirakom mindjárt.
(Visszafordul Dohossyhoz)
Jöjjön, fiam. Legyünk túl rajta.
Lick (felemelkedik, kiabál):
Ezt még visszakapja!
Dohossy (miközben kilöki Admino):
Íme!
Admino becsapja az ajtót, Dhérnek kezd nem tetszeni az egész. Odalép Sárához.
Dhér:
No, azt hiszem, elgáloppíroztuk magunkat,
s baj lesz ebből, úgy hiszem. Tanúnak
hívom az eget, s téged, jó Sára:
nem Verseny lesz ez, hanem forradalom,
s nem marad, ki majd a fejfára
felírja: élt egyszer az irodalom…
(Mindenki elhallgat, néma csönd lesz egyszerre. A T1 kezében levő tetemből a vér halkan le-lecseppen a földre)
Huhhh, ez jól bekomorodott így a végére, most kivételesen nem is vicces rész lett a kedvencem (bár fel-felvihogtam újfent), mert ez kurvajó:
“nem Verseny lesz ez, hanem forradalom,
s nem marad, ki majd a fejfára
felírja: élt egyszer az irodalom…”
Nagyjából össze is foglalja, hogy miről szólt a Rubi – és azt is, hogy miért kell(ett) annyira ez a dráma… Nagyon kíváncsi vagyok a zárásra…
Suzanne von
Díjaztam 
Rég vártunk a folytatásra, és megérte várni! Remek lett! Az új szereplők – mégha csak keveset is voltak színen – brilliánsak!
Ez meg a személyes kedvencem ebből:
“Mikor idejöttem, oly biztosan,
oly szilárd hittel láttam a magam igazát,
tudtam, Párizsban babérkoszorút kapok,
s látni véltem, ahogy leborul előttem a világ.
Aztán jött Rubi s a verseny,
győzni fogok, szavamra, úgy hittem benne…
De már látom, nincs egy sorom, szavam,
rímem, mi értékelhető lenne.
Jaj, lelkem a fájdalomtól úgy forr,
s úgy tesped elmémre a ború,
hol van hát az álom, hol van hát a koszorú
fejemről? Sehol… Minden az ebeké lesz!
Egyszerű ez, mint a pofon, íme hát a képlet:
(tétován feláll, kezét a magasba emeli)
trapézok, körök, háromszögek s négyzetek,
kedv, remények, Sárák, Isten véletek!
(néhány ledér nő a sarokból int neki)“
Ja, és ez meg egy külön kis gyöngyszem:
“Susanne von Thorenburgy (hátulról előpenderül, közberikolt):
Mi a magyar most?!
Jaj
nekünk.
Ma
már
nem
számít
a
szép. (Visszavonul)“
Ezt bizony elő kéne adni
Szóljatok, a jelmezeket én hozom
a jelmezeket én hozom
ez nem a meztelen valóság??
De igen
Azért takarnék belőle valamennyit
Na jó, csak jelzésszinten
Egy-egy kalap, legyező
Marcell, ha már odaát felhívod a figyelmüket a jóságokra, igazán szólhatnál itt is, mikor belinkelsz valamit nekik és miniforrongásokat indítasz. Így, mint rendszertelen olvasó, majdnem lemaradtam arról, hogy a Susanne leSárázta Klárát! – pedig ezért érdemes volt megszenvedni az utóbbi hónapokban ezernyi szar verssel és gazdáik kommentjeivel… az élet apró örömei…
Bár kicsit csalódtam is: most már csak mentik, nem nyomtatják… 
(em/el: LOL)
Komolyan mondom, ez a Rubi paradigmaváltást hozott, no nem a költészetben, hanem a viselkedés területén. Eddig nem volt ciki, meg magyarázatot sem igényelt, ha az ember egy “köszönöm”-öt írt (mert úgy is gondolja), a Verseny óta viszont vigyázni kell
Respect.
De tényleg nagyon köszönjük a visszajelzéseket, az első hozzászólások megjelenéséig valósággal frászban van az egész szerkesztőség.
Hallod-e Marcell, nem kíméled magad odaát
Én csodálom is Marcit – olyan, mint valami modern Don Quijote
E.
)
Bocs, nem volt lehetőségem. Kb. utána, hogy ott linkeltem elszállt a net a munkahelyemen. Egész pontosan az én gépem bemondta az unalmast.
De legközelebb.
(Én csak most néztem a reakciókat. Unalmasak.
E.: az a Klára-Sára tévesztés nekem is megmelengette a mellyemet, mint a jóféle törköly (hallod, Káin?
).
Azért majd még erről is kell értekezni. Nem szabadulunk egykönnyen a Rubitól
idézet robintól:
“duzzog a p/P/écsi nem/M/ecsek,hogy kisbetüvel írják le…,
—-meleg.!-ágyába egérfingot vitt…a zsűrinek..ROBIN”
Ezek szerint valóban ittál már jófélét!
Vagytok annyira “tökösek”, hogy lehozzátok a rólatok készült “válasz-szín”-t? (Ugyanazon módszerrel készülne, mint ahogy ti csináljátok: csak egy-két jellemzőt kiemelve és felnagyítva.) Ha igen, akkor megírom. Persze biztos nem lesz olyan jó, mint a “nagymesterek”-é, de időnként talán nem árt nektek sem görbe tükörbe nézni!
fa
a jó törköly a pálinkák királya! agyhalál
…de mint azt már sokan bizonyították ebben az országban, az agyhalál után is van élet
Én egyébként szeretem (módjával) csakúgy, mint a szilvát, persze azt is csak módjával! ….mindig megtaláljuk a módját, hogy igyunk
Tilinko, akarhogy erolteted Robint, nem kerul be. Pedig mar regisztralt ide vagy negyszer.
)
B & F (torkoly utan
“…de mint azt már sokan bizonyították ebben az országban, az agyhalál után is van élet
”
sőt, sokszor olybá tűnik, sokaknak akkor kezdődik
mert akkor “a szív (vagy a lélek) veszi át a hatalmat”
Amúgy én most melyik vagyok?
T1 vagy fapipa?-nem világos.
Amúgy kösz,hogy megörökítődtem,most már minden bizonnyal halhatatlan leszek.
Tilinkó, ebbe már igazán nem akarunk beleszólni.
B & F
Hehe, ez jó.. Nem drámaibb, mint a végeredmények.
Kedves Fa! Ha már tökösség: nem.
B & F
Ez a dráma egyre jobb lesz, sajnálni fogom, ha egyszer majd odaírjátok az aljára hogy ‘VÉGE’. (Ugye lesz még folytatás??)
aztán lehetne írni egy operettet a kommentekből
egy ionesco musicalt 
Operettekhez főleg szeretek jelmezeket készíteni
Kedves B & F! Így már minden érthető.
Kedves Fa! Ideje, hogy elmagyarázzak néhány dolgot, mert úgy látom, alapvető fogalmakkal nem vagy tisztában. Tetszik vagy sem, a Faustusra az kerül ki, amit mi akarunk. Ez nem az Országgyűlés, nem kocsmaasztal, és a legkevésbé sem megjelenési lehetőség drámaíróknak. Ennyit a bejegyzésekről, vagy nevezzük most inkább posztnak, hogy jól ekülőníthető legyen a hozzászólásoktól. Ezek ugyanis más kategóriába esnek. A hsz-ok igenis kocsmaasztal, méghozzá olyan, ami valahol Európában van, mi legalábbis oda álmodjuk. Te is azt írsz ide, amit akarsz. Ha linket teszel ki az “ellendrámá”-dra, tegyed. Ha magát a drámát írod be, írjad. Amíg elfogadható hangnemben és legalább félig érthető mondatokat ír bárki, addig meg fog jelenni a hsz-ok között. Az meg, hogy a tökösségünket felemlegetve akarsz szerepelni, a te dolgod, nem minket minősít. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi van a fejedben (fejetekben, ha szabad így fogalmaznom) a Faustusszal kapcsolatban, de remélem, lassan összeáll a kép, és nem kell még egyszer elmagyaráznom olyan alapvető dolgokat, mint “az én házam az én váram”. És nagyszakállú gyerek leszek én addigra, mire te mint posztíró megjelensz itt. Bármivel.
Ha valami nem világos, szólj, megpróbálom elmagyarázni.
Azért ez elég elképesztő, hogy egy felnőtt ember ennyire képtelen megérteni a… nem is udvariasság, egyszerűen együtt-létezés alapvető szabályait. Bár most már igazán nem kellene csodálkoznom, ha csak a Faustust olvasnám és semmi mást, akkor is lett volna szerencsé(tlensége)m látni már egyet s mást kommentek szintjén – és ami a legdurvább, hogy utána megy a picsogás, hogy az értelmetlen és/vagy primitív stílusú és/vagy az eredeti témához kicsi közzel sem bíró szövegeik miért kerülnek moderálásra…
Azon mindig rötyörésznem kell, hogy odaát szorgalmasan másolgatják befele (nyilván kontextusból kitépve, de nem is számítanék másra) a beszélgetéseinket – gondolom aztán meg hergelik magukat rendesen, hogy itt kb. mindenki leszarja a hülyeségeiket, soha senki sem idézi egy vérrel-verítékkel kikínlódott mondattekervényüket sem, a válasz-versikékről nem is beszélve. De ezt a kegyetlen diktatúrát, kéremszépen, hogy ha egy-egy követük idemerészkedik, még ő sem juthat szóhoz! Cöcöcö.
Pedig csak annyit kellene észrevenni, hogy senki sem az ellentétes vagy ellenkező véleményeket irtja, nick pl. egész sokáig jól elvolt itt (és önszántából tűnt el, nem lett tiltva), vitatkoztak/-unk vele, veszekedtek/-ünk is, de amíg értelmes dolgokat mondott, senki sem piszkálta, hogy menjen a francba – sőt, mikor már az érthetőségével kezdtek problémák lenni, akkor is csak megkérték, hogy próbáljon leereszkedni hozzánk, és úgy fogalmazni, hogy a logikánk ne kapjon tőle rövidzárlatot.
Hogy a hasonlatnál maradjunk, ez itt két ember háza, ahol azzal foglalkoznak amit szeretnek, és megengedik a világnak, hogy bepillantson az ablakon; még azt is, hogy belépjen és leüljön az asztalhoz egy eszmecserére. Ne csodálkozzunk már azon, hogy itt a határ, és nem vennék szívesen, ha egyik látogató elkezdené behurcolgatni a saját bútorait a nappaliba, bármilyen kényelmes is szerinte az az új kanapé. Örüljön, hogy betérhetett és elmondhatta a mondanivalóját, mert én személy szerint biztos hogy sokkal keményebb kézzel/szívvel válogatnám meg a vendégeket – ha én lennék a házigazda; ami nem vagyok. Na ez a különbség.
Kedves fa, a mai nagy modern világban a közszereplés ingyér van, ezt te magad is jól tudod (khm… sőt azt is, hogy ha a megfelelő helyen jelensz meg, még ők fizetnek
); egy csomó fórum van, ahol topikot nyithatsz, de ha nagyobbra vágysz, akkor akár blogot is. Megalkothatod a saját kis drámádat, aztán bezsebelheted a népszerűséget – ami jönni is fog, abban biztos lehetsz, mert elnézve az elanyátlanodott tömegeket a Rubin, csak egy bátor vezérre vágynak/várnak, és rögtön hajlandók rajongásuk tárgyává tenni, ha már régi kedvenceik ilyen hűtlenül eltűntek.
), szóval bármit is sikerülne összehozni, csak nyerni tudsz vele.
Továbbá tapasztalhattad azt is, hogy a Faustus a kifele-linkeket is engedélyezi, ha az adott témához kapcsolódnak. És meg merem ígérni neked, hogy ha megmutatod, hova tetted fel a művet, akkor innen is átlátogat mindenki megnézni, mert ilyen kíváncsi társaság vagyunk magunk is, a jó irodalmat szeretjük, a rossz irományt is elolvassuk (Hogyan ismerhettük volna meg másképp a Rubi szerzőinek 95%-át? – Igen, kedves Zsuzsa, pontosan ezt gondolom, be lehet másolni.
És bár én veled ellentétben tökökkel nem rendelkezem (legfeljebb sütni-valóval – pun intended), én kicsit kínosnak érezném, ha egy ilyen harcias kihívás után, amit a Faustusnak szegeztél, nem rukkolnék elő a pedzegetett alkotással. Mert az elég ovis hozzáállásnak tűnik, hogy ha nem publikálják itt, akkor basszákmegafűnyírójukat, meg se írod inkább. Szóval hajrá!
Kedves Falcon! Az oldal mottója nagyon ül (más jelentéstartalommal is)! Ezek után sem megjelenni, sem olvasni nem kívánok itt. További jó, belterjes és egyoldalú véleményekkel ajnározott működést kívánok!
Kedves E.! Szavaidból csöpög az általánosítás, a rosszindulat és az elferdítés! A szereplési vágyat összekevered az önvédelemmel.
Kedves Itt Kommentelgető (Tapsoló), Már Koszorús (Kötetes) Költők! Remélem, az amatőrökre itt tett nyilatkozataitok életművetek taglalása során kellően fogják árnyalni személyiségeteket!
Lehet, hogy tökökkel nem rendelkezel, de azért ez elég tökösre sikeredett!
csak kikopik, ami nem ide való
A http://fablogja.blogspot.com címen létrehoztam egy blogot, valamint a rá mutató linket kitettem a bal oldali menüsorba. Erről értesítettem a minket soha többet nem olvasó fa nevű néhai vendégünket. Többet nem tudok tenni a jogos önvédelem érdekében, valamint azért, hogy ne legyünk olyan belterjesek. Szeretettel és érdeklődéssel várjuk a drámát.
Nekem Fa viselkedéséről az a vicc jut eszembe, amikor a parasztbácsi felszáll a bécsi villamosra egy hordóval a hóna alatt. Jön egy ellenőr és elkezdi magyarázni hevesen, hogy “fássz” meg “ferbóten”, mutatja is, hogy szálljon le, a bácsi hallgatja egy darabig, majd mérgesen megszólal, hogyaszondja, ez mégse igazság kérem, hogy a feleségem a nagy picsájával felszállhat, én meg ezzel a kis f@szommal nem.
Mindegy, blogja legalább már van.
Már van vezérük, csak körül kell nézni, hova tűnt a sok rubis tag….
bokor
A gugli segít.