1. szín

Vihar vagy amit akartok — Blogodráma 3 színben

Az alábbiakban előforduló bármely hasonlóság bármivel és bárhol kizárólag a véletlen műve

1. szín

A cseresznyéskert

Szereplők:

Müköves Sára
Dohossy Roli, szerelme
Dhér Mózes, titkon szereti Sárát

Sára sétál a fák alatt

Sára:
Hajnali képem torz szüleménye,
én voltam állva az ablak előtt…

Dhér, sietve jön, átöleli:
De látod amottan a téli világot…?
Mennyire máshogy mondta el ő!

Sára, pihegve:
Kit mondasz, hát, mondd, kiről
szól e felhős mondatod?

Dhér, mosolyogva:
Valakiről, kit én is alig ismerek.
Mondd, mi fájdítja szívedet?
Ismerlek jól, egész kicsi korod óta,
Előttem nem maradnak rejtve titkaid.

Sára:
Tudod te jól, hisz mindig is
felülről nézted világomat,
s hiába voltál szűkszavú,
ismerted minden gondomat.
De mit beszélek… hisz nem voltál te szűkszavú,
csak ha szólni kellett, igazán, voltál komoly, de máskor,
ha nem volt súlya szavadnak, bizony mondom,
nem fukarkodtál velük.

Dhér:
Bár keblemet melengeti e hízelkedés,
de látom, ismersz jól te is,
egy test-egy lélek vagyunk már-már…

Sára:
Úgy hiszem én is.

Dhér:
Hát tekints úgy rám, mint kezedre, mely simítja
hajadat holfényes éjjelen, vagy lábadra,
mi kételytől olykor földbe gyökerezik,
így kérdi e testrész-magam, vajon szíved epekedik-e?
Látom már, egy ifju szerelme zavart meg.

Sára:
Hisz titkolni tovább már nem tudom,
sőt mi több, vágyam is már mondani,
hogy annyit, mint különben szokásom,
miért nem látsz vigyorgani,
mint mikor még bókra bókot,
– zárójelet, kettőspontot –
halmoztam és fülemmel válaszul
majd mindenre bélyeget nyomtam.

Dhér:
Ki hát e szerencsés fő?

Sára:
Dohossy Roli, a költő.

Dhér:
Hát ő?
(magában): Hát ő…, mást hittem, mást biz én, bár
mit reméltem, nem tudom…
(Sárához): Szóval a költő, milyen csuda hát az élet,
szép a széphez, zenész a zenészhez
húz óhatatlanul!

Sára:
Ne légy ily kegyetlen. Mert ő zenésznek zenész,
s igaz az is, miatta esz így a penész,
de ímhol gyűlnek már a sötét fellegek,
s hogy a gúzs ennyire köti e szép szellemet,
ez fáj, ez megöl, sírba tesz engemet.

Dhér:
Hol itt a baj?

Sára:
Kevés az értő a szakmába’!

Dhér:
E dilettantizmust bizony ismerem én nagyon,
kevés az értő fül, mint írva is vagyon.
(félre): Én írtam mármint.
(Sárához): Finom alakodat letöri a kritika pokla,
s míg tangót táncolsz, a többieké csak polka.

Sára (táncra perdül):
Így, ugye így, aggom? Jer te is!

Nevetnek és táncolnak mindketten, majd Sára egyszercsak ellöki magától Dhér urat.

Sára:
Nem illendő dolog ez, mikor ily nagy a baj.

Dhér (lihegve):
De hol hát a baj, ezt még nem tudom,
csak látom, rág és tép ott legbelül.

Sára:
Ha csak én lennék az áldozat, tudom,
bánatom csak hobbi-szinten égne,
de hogy más is, kinek minden rezdülése
tiszta rím, ez bosszúért kiált az égre.
Nem tudom, mi lesz most, hiszen
ettől függött közös jövőnk, álmaink
szertefoszlani látszanak, mert se pénz,
se állás szerelmemre így már nem kacsint.

Dhér (magában):
Úgy hát, nincstelen ez a Dohossy…
Téglát hordtam, s virágot neki,
ki akkor még csak térdemig ért,
most e kis pojácát szereti,
és nem tudok rájönni, miért.
Mózes… most légy okos!
(Sárához):
Drága gyermek! Hajtsd fejedet,
ó, hajtsd fejedet vállamra ide!
Ne gondolj a gonddal, nem lehet,
mint inda a lugast, tajték a sziklát,
ölelj át izibe’!

Sára:
Dhér bácsi!… (Nyakába borul.)

Így állnak ölelkezve egy ideig, majd a távolból lant játéka hallatszik. Sára eltolja magától Dhér urat.

Sára (izgatottan):
Ez ő lesz, csakis ő lehet!

Dohossy (jő lanttal, dalolva):
Kerti gyom és gólyahír,
szép kőszáli kecskebak,
az én tollam szóra bír,
mert Vénusznak láttalak.
Pam-papamm, paramm-papa…
(magában):
Hát itt vár rám ezzel a vén kőszálival.
(Sárához): Zúgnak a néma vizek, s hol tengeren
járva vizes lesz a lábam,
kedvesem arca a vízben, a felhőn
nézi a vállam, nézi a hátam.

S míg én, kicsi Kolumbusz,
messzi szigetet láttam, lakatlant,
titokban (mily kerek e glóbusz!)
szívem árva szivedre kattant.

Sára: Micsoda költő!

Dhér: Már ha költészet ez az ostoba versifikáció.

Sára:
De mit morogsz hát, Dhér uram, mondd?
Miért jó viszálykodni, még akkor is,
ha külső vész tör miránk, ha jó barátomat
(elpirul, Dohossyra néz)
s engem is tán elragad az áradat?

Dohossy:
Hagyd csak, hagyd csak, hadd morogjon,
hisz tudja ő, hogy mint kolompon
a hangszigetelő,
hozzám képest élt’ korával
oly nevettető.

Sára:
De ez már tovább így nem mehet,
a láb, a szív már semmi nektek?
Mert itt állok az egyiken, míg a másik
dobog, izgul, jóra vágyik.
(Dhérhez):
Ó uram, most menj el innen, hadd váltsunk
szót kettesben.
Hisz tudod már, mit tudnod kell, felfedezésed
váltsd most jóra, és menj!

Dhér:
Felfedezésem, felfedezésem, ez oly
otromba, és mégis oly világos, hogy
csak pár szóval tudom kifejezni,
mit érzek. Íme ez a pár szó:
en itt vagyok ,es maradok

Dohossy:
Mint csillagok, csillagvirágok, odafent, hová
csak gondolataink és vágyaink érhetnek el,
úgy maradsz itt, te jó öreg, egy helyben állva,
és nézel le ránk. Ó, te nem kívánt málha!

Sára (esdekelve):
De elég legyen ebből, kérve kérem,
kifut fejemből, érzem, ki a vérem… (látszólag elájul)

Dohossy:
No látod, Dhér uram, hová fajult makacsságod? (pofozgatja Sárát)

Dhér (magában):
Csak nem azt akarja mondani ez a fickó,
hogy miattam esett ájulásba a hölgy?
Hisz ő bántott és zsörtölődött velem…
Én csak válaszoltam. Hisz hangom: fegyverem.

Dohossy (lantját lágyan pengeti):
Újra, ha este neved kiabálja a csönd nagy örömmel,
Meghajolok magam is, mikor égre nevetsz

Dhér el, Sára magához tér

Sára (ültében):
Nevetek már, hisz látod, de újra a gondok
felhője takarja el arcodat előlem.
(tápászkodik)
Mi lesz most, mondd, mi lesz, hisz annyira bíztunk!

Dohossy (tétován, lantját vállára akasztja):
Féltem e naptól, hisz jól tudtuk mi mind,
ha az égi itészek rosszul döntenének,
nem lesz már maradásunk e vidéken.

Sára (rémülten):
Mit beszélsz? Elmennél? Itt hagynál?
És hová mész, mely vidék népeit fogod
énekeddel (vagy bármi másoddal) vidítani most már?

Dohossy:
Párizsba megyek! De nem vidítani, mert itthagyom
neked minden ritmusom és víg dallamom.
Pénzért megyek, mert úgy tudom, fordításból
ott nagyszerűen meg lehet élni. És halld
szavamat: ha megvan az állás, várd levelem
mert két szó lesz benne, no talán három:
Csillagvirág és jöjj és szerelem!

Sára sír, Dohossy el

Függöny