Voltunk talán párszor ott már, hová
a csillagok is aludni járnak,
s tavak partján, hol istenek vártak,
ültünk együtt, s időztünk jó soká.
S voltunk talán párszor ott is, hová
egy démon is csak félve lépne be,
szertefoszlik a dolgok értelme,
s árbocunk tört vörös kacaj nyomán.
Vándor, hol jársz, e táj ezért ilyen,
mert újra rakni más anyagból azt,
mit téphet, de el nem téphet semmi sem,
nehéz. S meglehet, könnyeket fakaszt.
De ha szabad lennünk még e szigeten:
fogunk majd csöndben néhány nagy halat.
Legfrissebb hozzászólások