Bízom benne, hogy a Faustus olvasói az alábbi írást nem fogják politikai hitvallásként olvasni, még akkor sem, ha Schmitt Pál neve fel fog itten merülni. Arról van szó, hogy a köztársasági elnök előhúzta azt a kártyát, amivel a legkönnyebb tömegeket mozgatni manapság: elnöki minőségében fogja óvni a nyelvet, még valami díjat is alapít. Könyörgök, nőjünk már fel. Felejtsük már el, amit belénk vertek az iskolában, és lássuk meg a tényeket, a valóságot, mint Neo. A feladat, amit elképzel magának Schmitt, tökéletes szélmalomharc. Egyrészt a szélmalom nem óriás, nem kell bántani, másrészt ha óriás lenne, semmi esélye nem volna Schmitt úrnak, meg senkinek se — az egy Sztalint leszámítva tán — arra, hogy egyáltalán észrevegye ez az óriás. És itt a fő probléma nem abban van, hogy megint hülye valaki, hanem hogy elvileg ez az ember követendő példa, bármit csinál, hiszen ő a köztársasági elnök, még a katonáknak is ő parancsol baszki. Azt kéne megérteni, hogy ha van egy téma, amiben láthatólag komoly emberek, mint pl. Nádasdy, szakmailag megalapozottnak tűnő érvekkel mutatják meg, hogy így vagy úgy van ez, akkor a kocsmában pofázhatok, hogy a hülye buzi nekem ne magyarázzon, de egy-két szinttel feljebb azért inkább kussoljak. És most nem olyan területen jár elöl rossz példával, ami tökéletesen lényegtelen, hanem pont ott tesz a harcosok alá egy komoly lovat, mit lovat, csatamént, ahol amúgy is elég éles kardokkal szaladgálnak, és kihúzni eddig sem voltak restek. Mi meg, akik szerint az a kurva szélmalom egy szélmalom, lassan nem csak megmosolyogjuk a Don Quijotét, hanem kerülni kezdjük, mert már habzik a szája.
Ezt beteszem ide, mert kapcsolódik:
Dr. Hende Csaba veszekedett Nádasdyval, Kell-e törvénnyel védeni a magyar nyelvet? az iromány címe. Én Faustus-mércével nyelvtannácinak számítok
, de ennél szánalmasabb, kínosabb, erőltetettebb érvelést nehezen tudok elképzelni. Főleg úgy, hogy egy olyan cikkre akart reakció lenni, amiben “a költő” (többek között) ilyeneket írt, lazán, szellemesen, logikusan, és last but not least, olcsó populizmust mellőzve: