Semmi.

A vers sajnos rossz, középszerű, zömében utánérzések sokasága, és módfelett közhelyes. Egy mű nem attól lesz jó, hogy a szerző pontosan azt közli benne, amit akar. Sőt, nemritkán éppen ez rontja el.

Azért tartottam fontosnak közölni, mert a veblap szándéka – éles irodalmi kritikák – igen tetszik.

Főként, hogy a “hivatalos” irodalmi lapok zömében azzal vannak elfoglalva, miként szopják körbe egymást a bennfentes kasztbéliek.

A Faustus-féle, éles hangú, vagány szájdokra, remélem, nagy jövő vár. Míg az irodalmi lapok lassan kihalnak. Nem igen mondanak semmit, nem is olvassa őket senki.

A jövő a Neté. Viszont a színvonalat ott is tartani kell.

Ha hétvégén lesz egy kis időm, szívesen farigcsálok a verseden. Legfőbb baja az, hogy beszélni akar és nem üzenni. Be is ismered, hogy egyfajta formalizmusból írtad, a klasszikust a posztmodernnel összekötni, vagy valami ilyesmi.

Sajna épp a forma igen gyenge, főként a jelzők.

Majd meglátjuk.

Üdv

Skaff

skaff

Igaz, meséink megkopottak,

(ugyan már, mi a lófasztól? semmitmondó lamentálás. Hangulat teremető ereje nincs. Rögtön elszundikálok ha ilyesmi kerül a szeme elé.)

villámként cikáznak a mémek

(Egy túrót. Öröklődnek és mutálnak. Ha már verseled őket, olvass utánuk. A „villámlanak a mémek”-ben még lenne valami, de ha a villámlás mellé odaírod a cikázik-ot, az olyan, mintha azt mondanád, hogy: bugyborékolva forrt a bableves.)

íve lejt ősi dallamoknak
s fölöttünk csillagtalan éjek.

(WHK, legrosszabb szám, leggyengébb dalszöveg. Esetleg egy közepes Republic szám, közepes dalszöveg.
Netalán a legjobb gejl macsó Pataki Attila legjobb dalszövege.)

Szél süvít. A kapu tárva. Leng.

(Ne basszki!! Akkor biztos nincs bezárva. Mellesleg, ha az a kutya szél süvít, akkor az ajtó nem leng, hanem csapkolódik, persze ez utóbbi szó meg jó szar szó rímnek.)

Elsuttogott, sima szavak –
vértelen gyalázat. Fél-csend.

(Posztmodern falvédőszöveg. Csöpögős bakfislány pszeudoliterátori kocsma-rizsája. Olvasta valahol, és most vörösbor-kóla mellett szemüvegesen mondogatja.)

A kutya farkába harap.

(Aztat a kígyó csinálja. Akkor közhely. A kutya sem érdekesíti meg, hanem baromsággá avanzsálja. Inkább ne harapjon a farkába senki. Fáj is, meg el is van csépelve.)

A süketek bűne, látszik:
a gyenge erőset játszik. –

(Na most szarom le a süketeket a bűneikkel együtt ebben a szent pillanatban, főleg, ha látszanak azok a fránya bűnök, és természetük abban áll, hogy a gyenge erőset játszik. Közhelyszótár 146.old. 3. szócikk)

Te állsz, vársz. Nem hagyod magad,

dohos pincék mélyén az óbor,
az idő kiérlel. S agyad
tökéletes gép: dekódol.

(Ez azért jó, mert a lírai énről végre kiderülnek a következők:

1. Nem hátráltatja vissza a versírástól, hogy meséink megkopottak, pedig ez igaz szerinte.
2. Agya mint a beretva. Mémek cikáznak benne villámként (pl. visszaböfögi az egész Nyugatot)
3. Nem fázik. Bírja a süvítő szelet, meg hogy csapkod a nyitva hagyott ólajtó. A fél-csendben.
4. Éles szemeivel átlátja a sima suttogott szavakban megbúvó vértelen gyalázatot.
5. Fölötte áll a sok gaz süketnek, akik gyengék és erőset játszanak.
6. Ő viszont erős, mert áll és vár.
7. Ráadásul fejlődőképes, mert megérik, mint a dohos pincékben az óbor.

A vers tehát – rosseb tudja ki írta – felkerülhetne a napi szar vers listára, ha még lenne. Az egyetlen egyedi (?) benne, hogy össze van keverve. De azt meg két pár zoknival is lehet.

Viszont küldök egy napi jót:

Oszip Mandelstam

Józan varázslat

Józan varázslat is teremthet
világot, összhanggal tele,
nem kell az éteri zene
a magam gyúrta isteneknek.

Figyelmes alkonyatokon
egy ablakmélyedésbe bújva
láreszeim újra meg újra
felizzó csendjét hallgatom.

Milyen félénk törvény tehet,
micsoda játék-sorsra rendel
ilyen törékeny bábu-testtel
hűvös, faragott istened!

Más istenek dicsfénye nem kell:
ők szinte egyenlők veled,
őket odébb is teheted
vigyázó, óvatos kezekkel.