Iagz, meésink mekgopotatk,
villkmánét ckiáanzk a méemk,
íve ljet ősi dallamnkoak,
s flöttöünk csiallagataln éejk.
Szél süívt, a kpau tráva. Lneg.
Elstutgotot, smia szaavk –
vétrelen gyálazat. Flé-csned.
A ktyua frabáka haarp.
A seküetk bnűe, lsztáik:
a gynege eőrest jtáiszk. –
Te állsz, vrász. Nem haogyd mgaad,
dhoos picnék mlyéén az óobr,
az idő kiréell. S aagyd
tköeléets gpé: dekódol.
Jó. Elsőre azt akartam mondani, hogy mi volna, ha a “dekódol” a végén nem lenne összekeverve, de nincs is
Jó szerintem, na.
Lenyűgöző
Azért picit gondolkodtatok, hogy akkor most ez jó-e.
Éljen a dada! Ez minden, ami menő.;) Az a legcsodálatosabb az egészben, hogy egy olyan ember ír ilyen (poszt)modernül, aki minden az életben, csak éppen nem (poszt)modern.:) Azon kevés emberek egyike, akinek a verseit nem azért kell dicsérni, mert barátként úgy illik… -, és ezért roppant mód hálás vagyok neki.:) Na, mielőtt elcsöppennék a negédes kegytől (valami trágár szaft kéne most ide, úgy érzem): első és sunáznám – egyszer hagy írjam már le én is ezeket a szavakat egy kommentben.:)
Falcon szerint pollághosodom.
Pollágh Péter nagy kedvencem nekem is.:) (Lásd friss komment a témában.;))
Bí: Mi az a kontemporális oldal? Meg mit jelent ez, amit beírtál, amblokk?
modern előtti vs. (poszt)modern, kontemporális, illetve hogy valahogy mégse vs. legyen ez a viszony
Hát én dekódoltam. Sajnos.
Igaz, meséink megkopottak,
(ugyan már, mi a lófasztól? semmitmondó lamentálás. Hangulat teremető ereje nincs. Rögtön elszundikálok ha ilyesmi kerül a szeme elé.)
villámként cikáznak a mémek
(Egy túrót. Öröklődnek és mutálnak. Ha már verseled őket, olvass utánuk. A „villámlanak a mémek”-ben még lenne valami, de ha a villámlás mellé odaírod a cikázik-ot, az olyan, mintha azt mondanád, hogy: bugyborékolva forrt a bableves.)
íve lejt ősi dallamoknak
s fölöttünk csillagtalan éjek.
(WHK, legrosszabb szám, leggyengébb dalszöveg. Esetleg egy közepes Republic szám, közepes dalszöveg.
Netalán a legjobb gejl macsó Pataki Attila legjobb dalszövege.)
Szél süvít. A kapu tárva. Leng.
(Ne basszki!! Akkor biztos nincs bezárva. Mellesleg, ha az a kutya szél süvít, akkor az ajtó nem leng, hanem csapkolódik, persze ez utóbbi szó meg jó szar szó rímnek.)
Elsuttogott, sima szavak –
vértelen gyalázat. Fél-csend.
(Posztmodern falvédőszöveg. Csöpögős bakfislány pszeudoliterátori kocsma-rizsája. Olvasta valahol, és most vörösbor-kóla mellett szemüvegesen mondogatja.)
A kutya farkába harap.
(Aztat a kígyó csinálja. Akkor közhely. A kutya sem érdekesíti meg, hanem baromsággá avanzsálja. Inkább ne harapjon a farkába senki. Fáj is, meg el is van csépelve.)
A süketek bűne, látszik:
a gyenge erőset játszik. –
(Na most szarom le a süketeket a bűneikkel együtt ebben a szent pillanatban, főleg, ha látszanak azok a fránya bűnök, és természetük abban áll, hogy a gyenge erőset játszik. Közhelyszótár 146.old. 3. szócikk)
Te állsz, vársz. Nem hagyod magad,
dohos pincék mélyén az óbor,
az idő kiérlel. S agyad
tökéletes gép: dekódol.
(Ez azért jó, mert a lírai énről végre kiderülnek a következők:
1. Nem hátráltatja vissza a versírástól, hogy meséink megkopottak, pedig ez igaz szerinte.
2. Agya mint a beretva. Mémek cikáznak benne villámként (pl. visszaböfögi az egész Nyugatot)
3. Nem fázik. Bírja a süvítő szelet, meg hogy csapkod a nyitva hagyott ólajtó. A fél-csendben.
4. Éles szemeivel átlátja a sima suttogott szavakban megbúvó vértelen gyalázatot.
5. Fölötte áll a sok gaz süketnek, akik gyengék és erőset játszanak.
6. Ő viszont erős, mert áll és vár.
7. Ráadásul fejlődőképes, mert megérik, mint a dohos pincékben az óbor.
A vers tehát – rosseb tudja ki írta – felkerülhetne a napi szar vers listára, ha még lenne. Az egyetlen egyedi (?) benne, hogy össze van keverve. De azt meg két pár zoknival is lehet.
Viszont küldök egy napi jót:
Oszip Mandelstam
Józan varázslat
Józan varázslat is teremthet
világot, összhanggal tele,
nem kell az éteri zene
a magam gyúrta isteneknek.
Figyelmes alkonyatokon
egy ablakmélyedésbe bújva
láreszeim újra meg újra
felizzó csendjét hallgatom.
Milyen félénk törvény tehet,
micsoda játék-sorsra rendel
ilyen törékeny bábu-testtel
hűvös, faragott istened!
Más istenek dicsfénye nem kell:
ők szinte egyenlők veled,
őket odébb is teheted
vigyázó, óvatos kezekkel.
Mi az a WHK? Wágtázó, vagy valamit nem ismerek? Amúgy annak ellenére, hogy egyetértek egy-két részletben a kritikával, szerintem — amiről te is elismered, hogy jó — a lényeg mégis az összekeverés, a dekódoló aggyal. Ez még pl. a mémet is elfoaghatóvá teszi. Szerintem.
Skaff, basszus, asszem te bedőltél az egyik legalapabb trükk(öm)nek, szólj, ha szabad a gazda, vagy tudod mit, ne is, jó ez így, majd az elemzésedre kérek két millát az NKA-tól, biztos megadják.
Ha szar versnek szántad, akkor meg nem elég szar. Annyira legalább is nem, mint a vörösróka.
Igazán szar verset írni mellesleg legalább annyira nehéz, mint igazán jót. De annak örülök, hogy semmi megsértődés, vagy harag.
skaff
Ja, és szabad a gazda, ha tényleg kitaláltad.
Hát azt sikerült elérned, hogy egész hétvégén ezen a versen gondolkodtam, hogy vajon elrontottam-e, de végül arra jutottam, hogy nem: pontosan azt közli, amit mondani akartam. (Más kérdés, hogy ezt ki tudja így elfogadni.)
Falconnal meg azon agyaltunk, vajon mi húzott fel téged, mert annyira meg nem szar (mint írod is). Erre viszont nem jöttünk rá.
A harag meg… Az változtatna valamin is a kedélyállapotomon kívül?
Egy hétvégét azért nem ér meg azon agyalni, mi húzott fel.
Semmi.
A vers sajnos rossz, középszerű, zömében utánérzések sokasága, és módfelett közhelyes. Egy mű nem attól lesz jó, hogy a szerző pontosan azt közli benne, amit akar. Sőt, nemritkán éppen ez rontja el.
Azért tartottam fontosnak közölni, mert a veblap szándéka – éles irodalmi kritikák – igen tetszik.
Főként, hogy a “hivatalos” irodalmi lapok zömében azzal vannak elfoglalva, miként szopják körbe egymást a bennfentes kasztbéliek.
A Faustus-féle, éles hangú, vagány szájdokra, remélem, nagy jövő vár. Míg az irodalmi lapok lassan kihalnak. Nem igen mondanak semmit, nem is olvassa őket senki.
A jövő a Neté. Viszont a színvonalat ott is tartani kell.
Ha hétvégén lesz egy kis időm, szívesen farigcsálok a verseden. Legfőbb baja az, hogy beszélni akar és nem üzenni. Be is ismered, hogy egyfajta formalizmusból írtad, a klasszikust a posztmodernnel összekötni, vagy valami ilyesmi.
Sajna épp a forma igen gyenge, főként a jelzők.
Majd meglátjuk.
Üdv
Skaff
Na erre azért kíáncsi vagyok. De én még mindig azt mondom, hogy az összekeverés a lényeg, az visz mindent, aztán kész. És ha nem sikerült olyan jól, akkor mi van? A Faustus — és kösz, amit írsz róla — Faustus marad akkor is, ha újraírjuk a teljes Szabolcska-életművet, de azért ez a vers szerintem simán vállalható, sőt. De elő a farbával
Várom én is az átiratot.