Jegyzet a Pollágh-jelenséghez
Úgy esett, hogy Falcon, aki barátom és szerzőtársam itt a Faustuson, írt egy posztot Pollágh Péter egy bizonyos verséről és – induktív módon, ami azért a modern tudományban is megállja a helyét – az ahhoz kapcsolódó jelenségekről, melyeket remélhetőleg nem csak ő (tényleg nem, mert például én is hasonlóképp vélekedek erről ugye) tart nemkívánatosnak. Aztán ahogy az lenni szokott, megjelent a holdudvar és elkezdtek tőlünk mindenfélét követelni, elsősorban az érveket. Márpedig érveink vannak, s ha már a gyógypedagógia is előkerült, vegyük szépen sorra ezeket, inkább csak érintőlegesen.
Tehát a Vörösróka nem jó vers, mert:
- ritmikailag gyenge (az enjambement túlzásba vitelén kívül mást nemigen mutat)
- ugyan ott van a szimbólum, a róka, amit a szerző végigvisz a versen, de Pollágh nem ad kulcsot a megfejtéshez, sőt abban sem segít az olvasónak, hogy rájöjjön, legalább hol keresse azt; ennek következtében létrejön egy olyan beszédhelyzet, amelyben a szerző szinte bármit megtehet, az olvasó pedig szinte semmit
- a mindenütt jelenlevő, elhibázott szimbólum okán a tartalom is értékelhetetlen
Általánosabb jelenségek, melyekre a vers kapcsán következtetni lehet:
- Pollágh propagált státusza mellett merte ezt a verset elkövetni
- elefántcsonttorony-hatás
- elkötelezett és agresszív holdudvar
- pozőrködés, megjátszás (posztmodern)
- lehetetlen a szellemi találkozás szerző és olvasója között – olvasó semmibe vétele
- konklúzió: a felsoroltak alapján az irodalom semmibe vétele
Ezek lettek volna az érvek és ezekre érkeztek olyan félig-meddig (se) ellenérvek, melyeket a hozzászólásokból próbálok kikaparni, íme:
- ez fikázás, sárdobálás, nem kritika
- argumentáció hiánya: “mert ez egy nagy nulla” (az idézett szöveg pontosan így szólt: „ez egy nagy nulla, annyi történik, hogy valami titokzatos impulzustól vezérelve véletlenszerűen ütünk egy entert gépelés közben, és kész az enjambement”)
- frusztráció
- a szerzők nem értenek az irodalomhoz, 19. századi majdnem-érvek, csorba tőr
- a Vörösróka egyéni, megfogott, a szerzők viszont dilettánsok (gyengék, irigyek, gyávák)
- elképesztően gonosz, rosszindulatú, kicsinyes és gyűlölködő blog: sötét oldal, alázni akar
- a Faustus nem lehet vitapartnere Sopotnik Zoltánnak
- fantomszerzők, nevek hiánya, melyekből következtetni lehetne a beszélő irodalomban elfoglalt pozíciójára („A beszélő pozíciója miatt fontos a neve. Vagy nem fontos.”)
- az írás jellegét tekintve meghatározhatatlan (Vélemény? Kritika? Asszociációs izé? stb.), a szerzők politikai diskurzust folytatnak: szarozás, baszogatás
- összemossa a vélemény és a kritika dimenzióit, a kritikaíró kizárólag a személyes ízlését tekinti kiindulópontnak
Mint a fentiekből kiderül, sok mindent nem lehet kezdeni ezekkel az „ellenérvekkel”, talán az utolsó kettőt leszámítva. Mindjárt kitérek ezekre is, de előbb még el kell mondanom, hogy Sopotnik Zoltán reakciói döbbentettek meg a leginkább, annak ellenére, hogy bizonyos szempontból pont ilyesmit vártunk. Sopotnik úr volt ugyanis eddig az egyetlen, aki ki merte mondani, hogy az egyén irodalomban elfoglalt szerepe igenis számít a véleménynyilvánítás szempontjából, s ennek okán arra következtethetünk, hogy a vélemény tartalma a véleményformáló pozíciójához képest másodlagos. Hát íme, eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy itt bizony ugyanaz a beszédmód dominál, mint a politikában. A mesebeli szegénylegény diadalának úgy látszik, nyoma sincs.
Ahány szerző, annyi kritikaelmélet, lássuk be, objektív kritika valójában nincs. Ezt számon kérni bárkin is teljességgel felesleges, azt meg pláne, hogy a blogbejegyzés szerzője hódoljon be egy vélt vagy valós státusznak. Érthető, hogy a mai irodalmi elitet bizonytalansággal és kisebb-nagyobb félelemmel tölti el egy olyan fórum létrejötte, ami akár potenciálisan beleszólhat abba, amibe eddig csak pedigrével lehetett (a felelősséggel, amit az ilyesmi jelenthet, mi tisztában vagyunk, merem mondani). A blog nem kritika, nem is teljesen személyes dolog, inkább a harmadik fél véleménye, egy új kommunikációs terep minden áldásával és átkával együtt. Az USA-ban már lezajlottak az első blogperek, sőt törvény is van (Communication Decency Act, 47 USC & 230) az ilyesmire, melynek (c) (1) cikkelye kimondja, hogy „egyetlen interaktív számítógépes szolgáltatás providere vagy usere sem esik ugyanazon kategória alá, mint más információs fórumok publikálói vagy gazdái”. Hoppá. Miért kéne hát úgy tennünk, mintha egyéb szempontból meg igen?
Ami biztos, hogy értünk az irodalomhoz, sőt máshoz is, érvelni tudunk, gyávák vagy irigyek sem vagyunk. Ez itt nem a Napiszarvers, nem dobunk el kaszát-kapát, mert néhány irodalmi gorilla ránk huhog. Ha a hangvétel néha nem tetszik az olvasónak, keressen simaszavúbb blogot vagy weboldalt. Idealisták sem vagyunk, de a posztmodernnel néhány vonatkozásában nem tudunk közösséget vállalni, így bizonyos posztmodern szerzőkkel sem. Amit teszünk, leginkább ahhoz hasonlatos, mintha a szerző ablakát kővel dobnák be. Első ránézésre barbár cselekedetnek tűnik, de ha végül kiderül, hogy odabent sötétebb van, mint idekint, hát magára vessen a szerző. Most éppen Pollágh Péter.
Ez után már szinte minden komment(ár) fölösleges.
Én annyit tennék még hozzá, hogy sajnos nem Sopotnik volt az egyetlen (…), ha visszaolvasod, meglátod, hogy valamilyen formában szinte mindegyik Pollágh-rajongótól elhangzott az, hogy mégis hogy képzelitek/-jük és merészelitek/-jük, névtelen senkik.
Jól összefoglaltad, nah.
Estsanatlehi(Quote)
Köszi. Azért választottam Sopotnikot, mert ő fogalmazta meg ezt egyértelműen. Bendegúz(Quote)
“Mint a fentiekből kiderül, sok mindent nem lehet kezdeni ezekkel az „ellenérvekkel”, talán az utolsó kettőt leszámítva. Mindjárt kitérek ezekre is, de előbb még el kell mondanom, hogy Sopotnik Zoltán reakciói döbbentettek meg a leginkább, annak ellenére, hogy bizonyos szempontból pont ilyesmit vártunk. Sopotnik úr volt ugyanis eddig az egyetlen, aki ki merte mondani, hogy az egyén irodalomban elfoglalt szerepe igenis számít a véleménynyilvánítás szempontjából, s ennek okán arra következtethetünk, hogy a vélemény tartalma a véleményformáló pozíciójához képest másodlagos. Hát íme, eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy itt bizony ugyanaz a beszédmód dominál, mint a politikában. A mesebeli szegénylegény diadalának úgy látszik, nyoma sincs.”
Nagyon komoly következtetés, és sajnos igaz.
De ti nem hagyjátok magatokat, és széllel szemben is ez ellen hattok.
Pontosan ezért szeretek idejárni. Titeket olvasni. Pécsi Marcell(Quote)
Én is így látom. Nagyon kíváncsi volnék, folytatódhat-e ebben a mederben ez a vita. Ha nem, az is beszédes. És köszi. Falcon(Quote)
holdudvar, propagált státusz, agresszió, posztmodern pozőrség…UGYAN MÁR! Ti, ezt és így TÉNYLEG komolyan gondoljátok? Azt hiszem ez az a fokú paranoia (de főleg irigység és kicsinyes rosszindulat), ami nekem nem terepem. Jó mulatást kívánok: ha van belterj, ez aztán tényleg az. Pocsolyameleg és lábszagú parazitatenyészet. khm(Quote)
Hát én csak gratulálni tudok, ez gyönyörű replika volt.
Estsanatlehi(Quote)
Khm, érdekes, de a lábszagot mindig akkor érezni, amikor megjelensz itt. Bendegúz(Quote)
forradalomra van szukseg gyerekek
a pollagh fele “zseni vagyok bazzmeg” oskovuletek meg mindig is leteztek csak mar senki nem emlekszik a nevukre… ra is ez a sors var Kis B Endre(Quote)
Nem, itt nincs mese, ezt a Pollághot máglyán kellene elégetnetek, hogy lehiggadjatok. Bárcsak nekem is ez lenne a legfőbb gondom, hogy xy milyen (tré) verset írt, amit rajtatok kívül szinte senki sem olvas el. Ezek tényleg nagyon fontos dolgok. http://dogoljmegpollagh.blog.hu szerintem gyorsan foglaljátok le a címet, amíg valaki meg nem előz benneteket! Sumatra(Quote)
Sumatra
Nem mindenki az, aminek látszik, és nem mindenki látszik, aki az. Kis B Endre(Quote)
Sumatra, ez az oldal ilyesmivel foglalkozik, ha eddig nem tűnt volna fel, úgyhogy igen hülyén hangzik itt, hogy “Bárcsak nekem is ez lenne a legfőbb gondom”, nem gondolod? A póló után pedig, ha lehet, még sokkal viccesebbet mondtál a máglyával most. Falcon(Quote)
Én is jót szórakozom rajtatok, örülök, ha ti is viszont
Egyébként pedig megértelek benneteket, hogy zavaró ez a verses téma. Ha belekerül az irodalom levesébe egy “hajszál”, történetesen most számotokra PP az, arról csakis azok a szerkesztők tehetnek, akik közlik folyóiratokban, antológiákban, kiadják a könyveit, stb. Nem ismerem őt, csak a verseit. De ha olvastok kortárs irodalmat, akkor rájöttök, hogy nem éppen az ő nevével van tele az összes lap, sőt. Nem ő az, aki kiszorítja a tehetségeket. Ezért is lepődtam meg a Pollágh-offenzívátokon. De tényleg, írjátok csak, ha nektek így jó. Én meg olvasom és kommentelek, ha nem lesz harag. Sumatra(Quote)
szerintem nincs itt Pollágh-offenzíva csak egy szar vers. így nezve mindegy ki irta… Kis B Endre(Quote)
Természetesen nem lesz, részünkről. Hogy részedről elszáll-e, azt te tudod. De most mit mondtál? Hogy Pollágh jó, hisz kiadják, vagy hogy Pollágh annak ellenére jó, hogy kiadják, vagy hogy Pollágh jó, bár alig szerepel? Am confused. Mindenesetre egyik sem tűnik olyan érvnek, amivel lehet kezdeni valamit egyelőre. Falcon(Quote)
Én nem is értem, miért gondolta bárki is azt, hogy itt valaki ellen személyes hadjárat indult. Az egy dolog, hogy nem akartá(to)k észrevenni, de nem forog itt semmilyen világ Pollágh körül, kicsit se, nem tudom honnan ez az elvakult arrogancia – azért van ezen a blogon néhány vélemény még ezen kívül, pozitívak és negatívak, erről szól ugyanis a blogolás is meg a véleményezés is, micsoda meglepetés! Senki sem akarja lejártani ezt a szerencsétlent, nincs mit lejártani rajta… ha eddig is bólogatva rajongtatok, akkor nektek úgyis mindegy bárki bármit mond, legfeljebb még hevesebben bólogattok majd – aki szerint meg szarokat ír, annak már úgyis megvolt a saját kis kritikája, nem a Faustus írta meg helyette. Estsanatlehi(Quote)
Csak azt akartam mondani, hogy szar verset rengetegen írnak, és ha valaki ilyennel lép (kerül) a színre, akkor azért nem csak őt kell okolni, hanem azt a közeget, amely kiemeli, futtatja és lehetőséget biztosít neki, szemben azokkal, akik esetleg jók, de az olyan szerkesztők, akik szerint Pollágh a fasza csávó, nem engedik a felszínre. Mint a “popszakma”. Nézd, ott a Megasztárban a srác, hangja semmi, de fut. A múlkor voltam egy buliban, és egy arc sokkal jobban nyomta a karaoket részegen, getzi. Szóval nincs igazság e földön. Sumatra(Quote)
Jól kiforgattátok a szavaimat, pont ahogy gondoltam, de csapdába estetek, rókacsapdába. sopotnik zoltán(Quote)
Sopotnik úr, szerintem kár ezt tovább fokozni. Bendegúz(Quote)
Igen, bizony, akinek a beszélő pozíciójáról csak a hatalmi pozíció ugrik be, csak így tudja kódolni…annak nincs további mondandóm
további jó frusztrációt:)
üdv sopotnik zoltán(Quote)
Mi van a direkt lejáratással, azt se mondod el? Vagy csak a lebegtetés megy? Egyrészt nem szép dolog, másrészt egyelőre a frusztrációban is elénk helyez, pedig mi se vagyunk kutyák
Az “irodalomban elfoglalt szerep”-et “hatalmi pozíció”-ként kódolni meg ügyes próbálkozás, de inkább ciki, Sztálin forog a sírjában. Falcon(Quote)