Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, mert az egy másik külön post témája kéne, hogy legyen, mert megérdemli, sőt — retorika! — a pénzről sem beszélünk, amit állítólag kapott Pollágh úr. Beszélünk arról, amihez konyítunk: a versről, most éppen Pollágh Péter verseiről.
Vessen meg bárki, de tapasztalataim azt mutatják, hogy nem járok rossz nyomon, ha az alapján ítélek, amit az első két-három olvasással töltött perc okoz. Ez nem jelenti azt, hogy nem olvasom tovább az adott művet, de hogy az esetek nagy többségében igen pontos iránytű az első benyomás egy irodalmi mű — leginkább persze a vers — kapcsán, az biztos.
Alapvetően két problémával kerülhetünk szembe, ha verset akarunk elemezni. Valójában sokkal többel, számtalannal, de ha a technikai részleteket nézzük, akkor kettővel: ha valaki eltúlozza a formai megoldásokat, meg ha valaki szarik rá. Az előbbire időnként sajnos jó példa lehet Varró Dani, az utóbbira meg számtalan ma a neten majomkodó hülyegyerek. Az igazi vers úgy születik, hogy az ember leírja, ami jön. Vannak, akik ezt az állatságot komolyan tudják venni, és akkor nekiállnak verset írni. Az ilyenekkel tele a padlás, belőlük állt a Rubi nagyjából 99%-a. Általában még egy jó adag önérzettel is meg vannak áldva, plusz egy kis agresszivitással, és akkor aztán olyan viharok kerekednek belőle, hogy az ember csak kapkodja a fejét. De ez nem érdekes, kavarog a sok szar net-szerte, a Youtube is attól jó, hogy tele van hányva mindennel, amit el lehet képzelni, de a sok felhasználó miatt végül egy körlevélbe biggyesztett link formájában úgyis elér az emberhez az, amit érdemes megnézni, úgyhogy végül is én egyáltalán nem bánom, hogy tele van szar verssel a net, nem kell olvasni és kész.
Pollágh viszont támogatott, patronált, mondhatnám létező költő, kötetekkel és idegesítő, igazából elég szar versekkel, melyekben általában véve nagyvonalúan leszámolni látszik a versíróra elvileg háruló korlátokkal. Ez viszont már olyan probléma, amivel érdemes foglalkozni, mert engem semmi nem bánt jobban, mint amikor a szemem láttára verik a szögeket kedvenc művészeti ágam, hobbim vagy akármim: az irodalom koporsójába. Nem szép dolog ez. Nem szép dolog ilyennek láttatni a költészetet, mert az a kevés ember is elfordul tőle, aki egyébként még érdeklődik. A kortárs vagy mai vagy akármilyen költészetről van szó természetesen, mert aki ma kedvtelve forgatja Petőfit, az nem fogja egy Pollágh miatt elhajítani. De Petri mondjuk már áldozatául eshet az effajta intellektuális vagy annak tűnő, bosszantó szaroknak. Igazából azt nem tudom, hogy konkrét elemzésbe érdemes-e belemenni, de végül valószínűleg ráfanyalodunk a dologra, csak hogy látható legyen, hogy nagyjából konkrétan mi a baj. Előre szólok, hogy nem fogadom el azt az érvelést, mely szerint a “művészetet nem lehet és kell magyarázni”. Nem (mindig) kell, ez igaz, de lehet. Olyasmi ez, mint a vicc. Ha magyarázni lehet és kell: a befogadóé a hiba; ha magyarázni kéne és nem lehet: ott a vicc (vagy az előadó) a hibás. Ez ilyen egyszerű, nem kell a nagy duma, hogy művészet, meg hogy segg, aki nem érti. Az egy gazember, akinek ez a lenézés a fegyvere azok ellen, akik meg merik szólni azt, amit ő írt vagy amit ő jónak, nagyszerűnek, művészetnek tart. Nem attól lesz valami művészi érték, hogy ráfogjuk. Egyáltalán nem kellene misztifikálni ezt az egészet, mert akkor valami gusztustalan társaság tagjaivá válunk, akik hipp-hopp azon veszik észre magukat, hogy Sándor már “nekem túl egyszerű”. Na, ilyenkor van, hogy önként kell jelentkezni két hét cellule-re, rompez!
Nos, akkor kezdjük egy sommás kijelentéssel: akinek Pollágh versei napi olvasnivalójának akár egy századát is kiteszik, az hazudik. Tanakodtunk, hogy melyik versét nézzük elsőre, és hát nem lennénk a faustus.hu, ha nem azt választanánk, amit egyesek posztmodern Ady-versnek tartanak: a Vörösrókát. Először is: Ady Endre elszálltabb költeményei, mint a Harc a Nagyúrral van Az ős Kaján, éppen eléggé elszálltak. Hiába 100 éves versek, ma is éppen annyira vannak távol a mindennapok elsőre értelmezhető világától, amennyire távol kell lenniük, és a világon semmi szükség nincs arra, hogy valaki — pusztán önzésből és magamutogatásból — még érthetetlenebb verseket írjon. Mert mondjuk ki: Ady ezen versei nem tettek jót az irodalomnak, legalábbis inkább elsőre inkább elfordítanak egy normális embert a versektől, mint odavonzzák. Mentsége csak annyi, hogy zseniális. Pollágh nem az. Pollág megjátssza a zsenit, és mint az irodalom ügyes szélhámosa, sok olvasójával el is hiteti ezt, még olyanokkal is, akik általában látnak a pályán. Hogy ezeket az őszintén szólva bugyuta méltatásokat végül még a honlapjára is felteszi az úr, az már egy olyasféle jellemhiba, aminek kritizálására ebben a cikkben nem vállalkozunk. Nézzük a verset.
VÖRÖSRÓKA
„Nem láttam ilyen uralmat.
Nem láttam mocskos
mosolyát, nem láttam a rókát.”Sorompódat,
mint múltat a rák,
lassan lépi át.
Fehér a hasa,
átüt rajta a máj.
Vörös és fehér:
„már megint a kórház”,
de nem lesz rózsaszínez a találka,
ez a rianás.Úgy mozog, mint te,
de unatkozik közben.
Veszettnek mondják,
vérdíj van a fején,
a te koronád.Lassú vagy hozzá,
hát vermet ásol,
sötéten vág az ásó,
meg az eszed,
s magadhoz nyúlsz,
ahogy megy ki belőle
a meleg: legyőzted,
azt hiszed.Hagyta, hogy örülj,
míg letörte a vissza-
pillantódat, s már érzed:
van olyan szintű fájdalom,
amiért te is eladó vagy.
Ritmikailag könnyű dolgunk van, ugyanis a költő nagyvonalúan eltekint az efféle kötöttségektől, és — belecsempészvén egy-egy adys kevert ritmust, meg kiugró időmértéket –, megint csak szélhámoskodik, és a teljesen felesleges soráthajlásokkal bűvöl el egy-két tarisznyást. Hölgyeim és uraim, kérem, ne dőljenek be az ilyesminek, mert ez egy nagy nulla, annyi történik, hogy valami titokzatos impulzustól vezérelve véletlenszerűen ütünk egy entert gépelés közben, és kész az enjambement, ha nagyon szerencsések vagy bátrak vagyunk, akár szó közepére is kerül, újabb elragadtatott kiáltásokra késztetve az állítólagos értő közönséget. Ha jó és hasznos és hatásos soráthajlást akarunk, vegyük elő az Anna örök című, sokkal kevésbé modern vagy a Hogy elérjek a napsütötte sávig című, ezerszer modernebb verset, és megértjük rögtön, hogy miért nevezhetjük bátran csalásnak az itt előfordulókat. Úgy gondolom, hogy a formáról, ami nincs, ezúttal ennyi elég is.
Következzen a Vörösróka másik agyonajnározott dolga, a szimbólum. Dicséretes törekvés, hogy annyira szeretne valaki hapax legomenont csinálni, hogy egybeírja, hogy vörös róka és kinevezi szimbólumnak, de itt megint csak valami átverés van, mert Ady legalább adott valami tartalmat minden ilyenjének, és hogy, hogy nem, ezek tényleg szimbólummá váltak. Értem én, hogy a róka is az akar lenni, sőt talán az is, valami logika szerint viszi végig a költő a versen a dolgot, de valami valahol elsiklik, és ahol teremtenie kellett volna (az olvasó gondolatai közt), ott csak zavart hagy, furcsa fintort, és az örömöt, hogy nem ismerősünk írta és mutogatta nekünk boldogan, mert ciki azt mondani, hogy “érdekes” valamire, ami egy kalap szar, de megbántani nem akarjuk a szerzőt. Zavart hagy, mert nem tudjuk végül is, hogy miről van szó, nem tudjuk, kicsoda-micsoda akar lenni a róka, mi a viszonya a világhoz meg hozzánk, nem érthető a az egyes szám második személy, mert önmegszólításnak összességében nem tűnik, kivéve tán a végét, de akkor meg micsoda az elején az az idézőjeles rész? Nem tudom, van-e értelme tovább vacakolni ezzel az egésszel, mert egész egyszerűen értelmetlen, és csak faszrágás, nevetséges belemagyarázás az egész, amit ez a vers kaphat, annál meg tényleg vannak sokkal jobbak a mai palettán. Hogy az utolsó strófában található, nem jól sikerült kifejezéssel éljek: ez az egész olyan szinten fáj (csendül az ember füle a gimis lányok szófordulatától), hogy nem lehet elmondani — eladni pláne, arra jók az egyéb összegek, de az már egy másik történet, és még a végén a faustus.hu is bezár, ha milliókról meg ilyesmikről merünk írni.
Akárhogyan is, a Vörösróka tele van fraktúrával: a grammatika és a tartalom szintjén is. Pollágh több szólamon akar beszélni, de ellentétben Bach-hal, ezek a szólamok nem érnek össze, nincs bennük semmi közös, sőt még olyan pillanat is csak elvétve akad, amikor képesek egymás mellett futni. Amit látunk-olvasunk, az messze nem a fúga művészete, csak valami gyenge szélhámoskodás a szólamokkal a posztmodern fogalmának égisze alatt: a szerző azt próbálja bemesélni nekünk, hogy a hibák tulajdonképpen erények. S ha fentebb a cellule-t emlegettük, változtassuk inkább szobafogságra, mert komoly ember nem ír ilyen verset, a hang, mely szól hozzánk, egy elkényeztetett gyereké, akinek fáj, hogy megpofozták, amiért gyufával játszott.
(Falcon,
hozzáfűzött, szerkesztett és egyetértett: Bendegúz)
Nekem kellemes csalódás, elsők vagytok a gyerek nevére keresőkben, ha még nem jelent meg lebaszni, akkor még kiderülhet, hogy tiszta kis szerény…
Mondjuk attól még szar a vers, az tény.
Ha jól láttam, a napiszarvers is a Pollágh-fanok miatt zárt be, úgyhogy rájuk azért gondolom számíthatunk, bár ki tudja… Mindenesetre egyelőre lehet, hogy szimpatikus dolog ez a fajta szerénység, de nem tekintem enyhítő körülménynek
Falcon, Bendegúz!
Lám-lám: csak kellett valami kisebb fajta vihart okoznia a biliben a napiszarversblognak, aztán meg csak meg kellett szűnnie;hogy végre megint irodalmi témájú, értő és lélekkel elemző bejegyzést írjatok! (Akár folytathatnátok a saját tempótokban egy külön kis sorozattal itt a napiszarvers helyett…)
Minden sorát élvezet volt olvasni (mármint az írásotoknak, nem PP vérsének…)!
Köszönet!
Úgy látom rendesen kiverte a biztosítékot
persze nem csodálom, mert ez szerintem is szar, pedig én nem is értek hozzá
Körülnéztem, miből válogattatok…..no comment
Látom, nem veszett el még az ízlés.
Küldök is két róka-verset. Kis kontraszt.
Szergej Jeszenyin:
A RÓKA
Sántikál, biceg, odú elé dől,
összement, akár a gombolyag.
Íme vére szunnyadó fejéről
hóba rajzol csipkefoltokat.
Puska dördült, neki úgy derengett,
még az ingovány szemében ott lebeg,
borzas szőrü szél, hasítva csendet,
zúgva szórja a söréteket.
Mint a harkály, hánykodott az este,
vérvörös a táj, nyirok tapad,
rőt fejét riadva égre szegte,
vérző nyelve sebre leragad.
Sárga farka hóba hull parázslón,
ajkán rothadt répa lángja ég…
Dér s föld égett szaga száll a lápon
S csendesen csepeg a vére még…
Pollágh Péter:
A VÖRÖSRÓKA
Sosem lesz elég a közhelyekből,
rí rá a líra s a gondolat,
csecsbecs mondacsokat én evégről
rókázok, mint a parancsolat.
Szergej, ha ismersz, te róka-verset
nem írsz. Hamarébb ragadsz kötelet.
Költősen majszolom a nyelvet,
fogatlan ínnyel a tükröket.
A protkót a pohárba betette,
nincs rajta nyál és húscafat,
szundikál a dédi, és felette
unokája dala-daganat.
Legrőtebb vagyok én a világon,
szájamban dédi lekvárja még …
Térdeplek tükrön, üvegszilánkon,
büntiből a Parnasszus lépcsején
(Skaff átirata)
Tisztelt posztíró(k),
akárhogy is olvasom, az ún. érvelésetek is kifejtetlen, nemhogy végiggondolt lenne. Nettó fikázáson helyett valódi érvek, meggondolt kritika kellene. Mert így csak faszrágás, hogy benneteket idézzelek. De akkor minek írtok olyasmiról, amihez nem értetek? Vagy ha úgy gondoljátok, valóban értetek hozzá, akkor miért nem írtok is úgy?
Ez így szánalmas.
Kkl, most mondtál valamit szerinted?
Igen, Falcon, azt mondtam: fentebb nem “elemzés”, hanem szimpla fikázás olvasható, nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy egy kritika attól az, ami, hogy érveket is szolgáltat kijelentései mellé. “mert ez egy nagy nulla”; “itt megint csak valami átverés van” — csak találomra kiragadtam két kijelentést, melyek mindenféle argumentációtól mentesen szerepelnek fentebb (illetve ha van valami “magyarázat”, az nem arra vonatkozik, ami a kijelentés lényege).
Amennyiben nem volt érthető az előző kommentem (és ezt valószínűsítem a reakciód alapján), azt kell feltételeznem, hogy a posztbéli állításoddal szemben valójában nem értesz az irodalomhoz. Esetleg szeretnél érteni? Vagy épp olyan frusztrált és rosszindulatú vagy, mint a NapiSzarVers szerzői voltak?
Kezdődik
Kkl, amúgy jó vers ez?
Kkl, a frusztráltság és a rosszindulat (vagy a “nem értesz az irodalomhoz”) legalább ugyanolyan semmitmondó érvek, mint amilyeneket a kritikában kifogásoltál. Sőt, rosszabbak.
Hát ez a vers konkrétan az én agyamnak is fáj – és én valóban nem értek az irodalomhoz, legalábbis nem úgy, hogy például verset próbáljak meg írni… Talán akkor joggal gondolom, hogy aki még-számomra-is-egyértelműen-szart ír, az szart írt. Mert például József Attilától nem kapok idegzsábát, akármilyen dilettáns is vagyok.
Amúgy meg szerintem nem annyira hiányos ez a kritika, mint ahogy azt a kiragadott idézeted szuggerálja, én például találtam benne konkrét érveket is, képzeld. De hát a “fanosoknak” ez mindig is mindegy volt…
Basszus, milyen szép már ez a Jeszenyin!
Skaff, nem tudom, hogy ki vagy és hogy hol voltál eddig.
Akkor lassabban mondom, Bendegúz: a posztból csupán a frusztráltság és némi (vagy több?) rosszindulat érződik, szakmai hozzáértés viszont semmi.
Falcon, igen, ez egy jó vers szerintem.
Kkl, egyéb óhaj? (Csak lassan, hogy értsük.)
Kkl,
Az egyszeri olvasó már lesz@rva sincs?
Ha nem értessz a vers technikai részleteihez, akkor ne is akard élvezni azt? Majd a kritikusok megmondják, hogy mit kell olvasni, még akkor is, ha az ember haja kihullik tőle?
József A., Petőfi, Arany, stb. miért élvezhető, szerethető elmélyült tudás nélkül?
Ami pedig az első (majd a többi) hozzászólásod illeti, te is csak fikáztad a posztot, egyetlen ütőképes érvet sem hoztál fel arra vonatkozóan, hogy mitől oly remek e vers.
Kkl, szerintem meg nem jó, és hogy miért nem, azt is elmondtam. Érdekel, hogy szerinted miért nincs igazam. Az nem érdekel, hogy szerinted frusztrált vagyok
Ha baj, ha nem, most megszólalok, mint volt Vuk sem érdekel ez a vers, nekem nem mond semmit, de valószínű, hogy valakinek, talán nem is kevés embernek sokat jelent vagy még jelenthet majd. Én soha nem tudok kritikát írni, éppen azért, mert nézem innen is, onnan is. Nincs az sem kialakulva bennem, hogy mit szeretek és mit nem, elfogadok mindent. Szóval, mint hozzáértőt ki is lehet lökni innen, ilyesmire alkalmatlan vagyok. Szerintem ti mind fiúk vagytok, én meg nő és csak azt látom, hogy valaki idejön egy más véleménnyel és nekiugrotok. Lehetnétek kicsit kevésbé ingerlékenyek ilyenkor. A másik, ami meg kkl-t illeti, ő is indíthatott volna kicsit meggyőzőbben (létezik ilyen szó vagy hogy mondják ezt?). Ide-oda vagdalkozás után már nehéz mindent visszacsinálni, aztán tessék, mind itt maradunk a vitával, anélkül, hogy abból tanultunk volna. Törölhettek
. Én akkor is így látom, és kell a kutya, ha lesz!
Tás, igazad van, de én nem látom, hogy bárki nekiugrott volna bárkinek. Én legalábbis nem, viszont kapni kaptam
Tás, én is nő lennék, bár lehet hogy az agresszívabb fajtából…
Amúgy én is szívesen meghallgatnám Kkl érveit (mert vele ellentétben a Falcon konkrétumait nekem sikerült megtalálni a kritikában). De talán a Rubophen idején érkeztél te is ide, és akkor biztosan emlékszel, hogy akkoriban is mindig azt kértem a védelem oldalától, hogy valami pontosabbat mondjanak mint az, hogy Klárika márpedig jól ír, Faustusék (meg a bérenceik, vagyis jómagam is) pedig büdös ganék – akkor sem sikerült kicsikarni senkiből semmi értelmeset. Ennek a Kkl hozzászólásnak meg külön bája az (amit Káin is említ), hogy épp ő esik abba a hibába, amivel a támadását indította: ha szerinte Falcon nem ért a dologhoz, mert nem fejtette ki elég okosan, hogy mitől szar a vers, akkor az úgy miért van rendben, hogy szerinte itt mindenki hülye a vers meg jó és kész, magyarázatok nélkül.
Azt nem gondoltam, hogy te nő vagy!
Azt remélem, visszajön kkl és akkor újra meg lehetne próbálni higgadtabban. ( most azt fogjátok írni, hogy ti eddig is, de, az milyen szép dolog már, amikor valaki nem érzi magát hibásnak, mégis még ő tesz lakatot a szájára. Amikor ennek ellenére is csak izé meg bigyó jön, semmi észérv és normális kommunikáció, na, akkor elismerem, jöhet a durr bele! 
A Rubophen meg jó volt minden hozadékával együtt. Aki tanult abból, hasznára könyvelheti el, akit meg nem érdekelt, az sem maradt ki semmiből – szerintem! 
“Azt remélem, visszajön kkl és akkor újra meg lehetne próbálni higgadtabban.”
ebben én is bízok, mert komolyan érdekelne a véleménye
A PP vers jó. Egyéni, megfogott. Szerintem ti valami meg nem értett költők vagytok, akik névtelenül próbálnak belerúgni a már elismertebb társaikba. Tipikus dilettáns hőbörgés. Gyengék, irigyek és gyávák vagytok. Ilyen NKA ösztöndíjat pedig évente 10 alkotó kap. Mindet elő lehetne venni, mert valakinek épp nem tetszik. De egyébként ezzel az egésszel csak PP-t népszerűsítitek. További sok sikert!
Hogy megint sikerült a kritika írójának lelkivilágát elővenni, a vers méltatásához képest olyan 10:1 arányban, azt erősíti bennem továbbra is, hogy szart se tudtok mondani, amiért a vers jó. Egyéni, meg megfogott? Ilyen szövegeket a huszonéves bölcsészlányok szoktak tolni, amikor éppen akarnak valamit mondani, csak szokásukhoz híven nem sikerül. És hidd el, egy pillanatra sem érdekel, hogy népszerű-e Pollágh Péter vagy nem, mert már rég nevetséges sajnos a gondolat is, hogy “menő kortárs költő”, és éppen az ilyen hozzáállás miatt. És most már nem bánnám, ha valaki a fikázásunkon kívül tényleg mondana valamit, mert egyelőre tátongóan üres a “Vörösróka az alábbi dolgok miatt jó vers:” című lista. Ezt a közhelyes hülyeséget meg, hogy névtelen hőbörgés, megúszhattad volna, ha vetted volna a fáradtságot, és utánanézel, hogy kit és hol vádolsz névtelenség mögé bújással. Okosabb maradtál volna.
Igen, nekem is feltűnt, hogy a Klárika védelmezői sokkal sikeresebben nyomozták ki, hogy vajon kik is bújnak gyáván a Faustus neve mögé…
(Kísérteties hasonlóságokat mutat a két tábor – ha minden igaz, hamarosan következik a perrel fenyegetés.)
Miért kéne megindokolnom? Tetszik és kész. Nem vagyok kritikus, csak egy olvasó. Ezzel is jelzem, hogy nem csak olyanok léteznek, akik a földbe döngölnék PP-t. Nehogy már köteles legyek megindokolni, pont neked, hogy miért teszik egy alkotás?! De tényleg nyugodtan alázzátok tovább. Attól még ő publikál, könyvet jelentet meg, létezik. Sőt. Úgyhogy tényleg sok sikert és kitartást a sárdobáláshoz! Írjátok le jó sokszor a nevét, reklámozzátok csak! Mulatok rajtatok, mert röhejesek vagytok. Hadd legyen elég ennyi indok
Tökéletesen fölöslegesen jártattad a szádat, mert amikor okkal kérdeztem vissza, semmit nem tudtál mondani azon kívül, hogy ellenszenves vagyok neked. Nem, egyáltalán nem kell megindokolnod, hogy miért tetszik valami, de ha belém kötsz azért, mert leírtam, hogy nekem miért NEM tetszik, akkor elvárhatom, hogy érvelj. Nem sikerült. Eddig joggal gondolom nemcsak a Pollágh-versről, hogy egy rakás szar, hanem rólad is, hogy buta vagy és üresfejű.
Hát ha a fenti kritika irodalmi körök szempontjából nem tartalmaz elég érvet, akkor annak örülni kell, nem ilyen üres szövegekkel rajongani, mert ez elég ostobácska… ha én írnék egy ilyen verset (ígérem, megpróbálom elkerülni) cikinek tartanám, ha így védenének.
Jó, meggyőztetek! Pollágh Péter mondjon le!
“Pollágh Péter mondjon le!” feliratú pólók gyártásán nem gondolkodtatok még? Szerintem tuti biznisz lenne.
Ezen meg főleg jót röhögtem, hogy “buta és üresfejű vagy”. Még talán a kurva anyámat, amiért más a véleményem. További jó blogolást, van más dolgom is, mint itt vitázni veletek. Sziasztok.
Grat
Amikor Szentesre jártam gimibe és a Poszler Dínó tanár úrral irodalmaztunk a sörözőkben, rengeteget beszélt nekem filozófiáról, esztétikáról, verstanról stb. és mindig konkrét művek kapcsán. Nagyon komolyan körülbástyázott érvrendszere volt ha az került szóba, mi jó és miért. Egyszer elvittem hozzá egy verset, figyelmesen elolvasta és azt mondta, hogy most érzi azt a sültalma ízt a szájában. És akkor elmesélt egy történetet, hogy amikor ő kisgyerek volt, a nagymamája minden délután felolvasott neki a Toldiból. Miközben a mama olvasott, almák sültek a kályhán, és mire az almák kisültek, a délutáni olvasásnak is vége lett.
Ez annyira meghatározó élménye volt, hogy a mai napig ha olvas valamit és érzi a sültalma ízt, akkot tudja, hogy az jó és csak aztán kezdi el keresni az indokokat, hogy mitől is jó a jó. És általában nem is mond ilyenkor semmi ‘értelmeset’. Viszont ha valamit nem tart jónak, azt baromira meg tudja magyarázni.
Azt hiszem, én nagyon messze vagyok még attól, hogy értsek az irodalomhoz és én sem tudok adekvátan reflektálni egy csomó mindenre, de tudom mi az amitől besz@rok olyan jó, és mi az amitől nem. És van ami felháborít. Asszem Falcon, ez a Pollágh Péter vers téged alaposan felháborított, és abszolút körüljártad hogy miért.
“Klárika védelmezői sokkal sikeresebben nyomozták ki, hogy vajon kik is bújnak gyáván a Faustus neve mögé” Volt ilyen is? Akkor már csak én nem tudom, hogy itt ki kicsoda?
Tás, senki sem senkicsoda, semmiféle szenzációs bejelentésről nem maradtál le, se Falcon se Bendegúz nem celebek inkognitóban, biztos épp ezért ennyire frusztráltak, mert még nem fedezte fel őket a rajongani óhajtó nagyközönség.
De nem is rejtőzködnek túlságosan, és ha az ember találni akar hozzájuk egy igazi nevet, netán egy-egy arcot, manapság az már nem olyan nehéz; és ez a páratlan felfedezés anno nagy örömmel töltött el több sértett(?) felet is, mert úgy már azzal lehetett fenyegetőzni, hogy majd ügyvéd és idézés lesz a vége a dolognak jól. És nem lett, senki sem került be a Fókuszba becsületsértésről nyilatkozni, főként a Faustus nem – nah, ez lehet a másik ok, amiért frusztráltak…
Értem már! Köszönöm!
Huha, hát nem elfelejtettem, hogy társkereső topiktalan ez az oldal 
“ha az ember találni akar hozzájuk egy igazi nevet, netán egy-egy arcot, manapság az már nem olyan nehéz”
Nekem jó a fantáziám, majd keresek a fejemben egy képet hozzájuk. Valami Tásnak való borostás szőrös kócos édes kedves képet
Olyan nincs, hogy valami nem társkereső. Rubophen is az lett
Falcon, esetleg te borostás szőrös kócos édes kedves?
Összejött onnan valaki valakivel?
Ennyiből is nyilvánvaló, hogy ez a …., aki e kötet elé faragtatott, nem idegen attól a …tól, aki a könyv kvalitásából bontakozik elénk. A póz egyirányú a tehetséggel, legföllebb a póz-választó sietséget kell kárhoztatnunk. De ezt a sietséget is megmagyarázza ….nak néhány egész rossz, éretlen verse (pl. a Medáliák sorozat). Ez a Kakuk Marci, ha nem is jutott el a bagó lelki egyensúlyáig, beszedett valamit a kor széllel-bélelt akarnokságából, amely nem ér rá bevárni önmagát, hanem most akar nagyot szólni, ha kell, maga elé tolt figurákon át. A nagyotmondásnak, képerőszakolásnak az a hajlama, amelyre e könyv egyharmadát idézhetnők, azonos pszichológiájú az ő eleve-kifaragottságával.
Az eredetit Németh László írta a József Attilátokról, de ideteszem, hogy ne kelljen bajlódnotok, ha szapulni akartok meg mellétrafálni:)
Khm, az idő, mint mindig, ez esetben is eldönti majd, kinek van igaza. Mi itt nem hiszünk abban, hogy Pollágh lesz az új magyar költészet időszámításának kezdete, s ebbéli vélekedésünknek adtunk hangot ebben az írásban. Nem némethlászlóskodunk, inkább Ockham borotvájával nyesünk, s tudom, ez fáj.
A fülszövegeken, méltatásokon olvastam én olyat is, hogy itt a posztmodern Ady, és az se hatott meg. Hogy tekintélyelvű megközelítést alkalmaznak egyesek irodalmi művek megítélése kapcsán, nem fog változtatni azon, hogy mi a véleményünk. És bár gondolom ez nem is célja a védelmezőknek (akik időnként szerepet tévesztve támadóba mennek át), ez a kaparás, hogy mindenféle érvekkel, amiknek semmi köze az adott témához, próbálják aláásni az írás hitelességét, enyhén szólva is fájdalmas, és éppen a védendőre veti a legrosszabb fényt, mert kiderül, hogy azokon a semmitmondó szövegeken kívül, amikkel itt-ott méltatják az urat, valójában semmilyen épkézláb gondolatot nem tudnak összeszedni arról, hogy a Vörösróka tulajdonképpen és egész egyszerűen miért jó.
Lehet, hogy itt egyeseknek nem egyértelmű, hogy József Attila versei (ellentétben Pollágh próbálkozásaival) nem azért nem okoznak lábrángást, mert benne vannak a tankönyvben, és mert Németh biztos jól elszégyellte magát, mikor végül kiderült, hogy elég tehetséges a Marci… De azért örülök, hogy a mi József Attilánkat (és ebből következtetve gondolom az ők Pollágh Péterüket) ilyen szépen elosztotta, ezt köszönjük, tényleg.
Ez egy elképesztően gonosz, rosszindulatú, kicsinyes és gyűlölködő blog, vagy honlap, vagy mi (a szar). Igazi sötét oldal. Nem beszélgetni akar, hanem támadni, alázni.
Dilettánsok a páston, 19. századi majdnem-érvekkel, csorba tőrrel. Kiszámítható, nincs benne semmi (különös). Ez a teljesítmény még nem lesz elég az Akik nem tudtak lépést tartani az irodalom fejlődésével c. antológiába sem.
Ellentétben velünk, úgy látom, ön beszélgetni akar.
Ezek most azt hiszik, hogy azért készült ez az egész blog, hogy a kis tehetségtelen barátjukat bántsátok rajta? Olvasni tudnak?!
Érdekes, hogy amúgy milyen jó kis csend van itt… pár törzsolvasó, néha beeső idegen, aki elolvas egy cikket és megköszöni és marad vagy megy is tovább… Aztán, mikor valaki szart olvas a szarról, amit alkotott, rögtön elszabadul a pokol, küldi a nénikéjét is előadni, hogy nektek mennyire fáj mások sikere, és mennyire nem tudtok ti semmit. Ennyire futja… tényleg csak ennyire…?
Én csak reflektáltam. Ennyi. Sajnos hiányzik belőlem a gyógypedagógiai alázat, meg az energia, hogy ezek után, amit itt láttam, el merjem hinni, hogy komolyan beszélgetni tudnánk. Ott kezdődik, hogy én teljes névvel kommentelek: ez az első alapvető különbség, fantomokkal pedig nem szoktam/tudok társalogni. Egy gyűlölködvel meg mit kezdjek?
Kedves uram, legalább azt nézze meg, hogy az ön két megszólalásának hány százalékát teszi ki a vegytiszta baszogatás, és utána oktasson a gyűlölködésről. Hogy engem meg hogy hívnak, egyáltalán nem titok, ha tényleg érdekli, hamar ki tudja deríteni. De miért számít ez?