Ha van rosszabb dolog, mint az elhíresült Rubophen Versíróverseny szerencsétlen, önjelölt idiótáival harcolni azért a kis darab valamiért, ami még ma irodalomnak nevezhető Magyarországon, az az lehet, hogy az ember beleköt, belerúg valakibe, aki elvileg “hivatalos” poéta, állami támogatást is kap, és még a Márai-féle értelemben vett rajongótábora is van. A napiszarversről most nem beszélünk, mert az egy másik külön post témája kéne, hogy legyen, mert megérdemli, sőt — retorika! — a pénzről sem beszélünk, amit állítólag kapott Pollágh úr. Beszélünk arról, amihez konyítunk: a versről, most éppen Pollágh Péter verseiről.
Vessen meg bárki, de tapasztalataim azt mutatják, hogy nem járok rossz nyomon, ha az alapján ítélek, amit az első két-három olvasással töltött perc okoz. Ez nem jelenti azt, hogy nem olvasom tovább az adott művet, de hogy az esetek nagy többségében igen pontos iránytű az első benyomás egy irodalmi mű — leginkább persze a vers — kapcsán, az biztos.
Alapvetően két problémával kerülhetünk szembe, ha verset akarunk elemezni. Valójában sokkal többel, számtalannal, de ha a technikai részleteket nézzük, akkor kettővel: ha valaki eltúlozza a formai megoldásokat, meg ha valaki szarik rá. Az előbbire időnként sajnos jó példa lehet Varró Dani, az utóbbira meg számtalan ma a neten majomkodó hülyegyerek. Az igazi vers úgy születik, hogy az ember leírja, ami jön. Vannak, akik ezt az állatságot komolyan tudják venni, és akkor nekiállnak verset írni. Az ilyenekkel tele a padlás, belőlük állt a Rubi nagyjából 99%-a. Általában még egy jó adag önérzettel is meg vannak áldva, plusz egy kis agresszivitással, és akkor aztán olyan viharok kerekednek belőle, hogy az ember csak kapkodja a fejét. De ez nem érdekes, kavarog a sok szar net-szerte, a Youtube is attól jó, hogy tele van hányva mindennel, amit el lehet képzelni, de a sok felhasználó miatt végül egy körlevélbe biggyesztett link formájában úgyis elér az emberhez az, amit érdemes megnézni, úgyhogy végül is én egyáltalán nem bánom, hogy tele van szar verssel a net, nem kell olvasni és kész.
Pollágh viszont támogatott, patronált, mondhatnám létező költő, kötetekkel és idegesítő, igazából elég szar versekkel, melyekben általában véve nagyvonalúan leszámolni látszik a versíróra elvileg háruló korlátokkal. Ez viszont már olyan probléma, amivel érdemes foglalkozni, mert engem semmi nem bánt jobban, mint amikor a szemem láttára verik a szögeket kedvenc művészeti ágam, hobbim vagy akármim: az irodalom koporsójába. Nem szép dolog ez. Nem szép dolog ilyennek láttatni a költészetet, mert az a kevés ember is elfordul tőle, aki egyébként még érdeklődik. A kortárs vagy mai vagy akármilyen költészetről van szó természetesen, mert aki ma kedvtelve forgatja Petőfit, az nem fogja egy Pollágh miatt elhajítani. De Petri mondjuk már áldozatául eshet az effajta intellektuális vagy annak tűnő, bosszantó szaroknak. Igazából azt nem tudom, hogy konkrét elemzésbe érdemes-e belemenni, de végül valószínűleg ráfanyalodunk a dologra, csak hogy látható legyen, hogy nagyjából konkrétan mi a baj. Előre szólok, hogy nem fogadom el azt az érvelést, mely szerint a “művészetet nem lehet és kell magyarázni”. Nem (mindig) kell, ez igaz, de lehet. Olyasmi ez, mint a vicc. Ha magyarázni lehet és kell: a befogadóé a hiba; ha magyarázni kéne és nem lehet: ott a vicc (vagy az előadó) a hibás. Ez ilyen egyszerű, nem kell a nagy duma, hogy művészet, meg hogy segg, aki nem érti. Az egy gazember, akinek ez a lenézés a fegyvere azok ellen, akik meg merik szólni azt, amit ő írt vagy amit ő jónak, nagyszerűnek, művészetnek tart. Nem attól lesz valami művészi érték, hogy ráfogjuk. Egyáltalán nem kellene misztifikálni ezt az egészet, mert akkor valami gusztustalan társaság tagjaivá válunk, akik hipp-hopp azon veszik észre magukat, hogy Sándor már “nekem túl egyszerű”. Na, ilyenkor van, hogy önként kell jelentkezni két hét cellule-re, rompez!
Nos, akkor kezdjük egy sommás kijelentéssel: akinek Pollágh versei napi olvasnivalójának akár egy századát is kiteszik, az hazudik. Tanakodtunk, hogy melyik versét nézzük elsőre, és hát nem lennénk a faustus.hu, ha nem azt választanánk, amit egyesek posztmodern Ady-versnek tartanak: a Vörösrókát. Először is: Ady Endre elszálltabb költeményei, mint a Harc a Nagyúrral van Az ős Kaján, éppen eléggé elszálltak. Hiába 100 éves versek, ma is éppen annyira vannak távol a mindennapok elsőre értelmezhető világától, amennyire távol kell lenniük, és a világon semmi szükség nincs arra, hogy valaki — pusztán önzésből és magamutogatásból — még érthetetlenebb verseket írjon. Mert mondjuk ki: Ady ezen versei nem tettek jót az irodalomnak, legalábbis inkább elsőre inkább elfordítanak egy normális embert a versektől, mint odavonzzák. Mentsége csak annyi, hogy zseniális. Pollágh nem az. Pollág megjátssza a zsenit, és mint az irodalom ügyes szélhámosa, sok olvasójával el is hiteti ezt, még olyanokkal is, akik általában látnak a pályán. Hogy ezeket az őszintén szólva bugyuta méltatásokat végül még a honlapjára is felteszi az úr, az már egy olyasféle jellemhiba, aminek kritizálására ebben a cikkben nem vállalkozunk. Nézzük a verset.
VÖRÖSRÓKA
„Nem láttam ilyen uralmat.
Nem láttam mocskos
mosolyát, nem láttam a rókát.”Sorompódat,
mint múltat a rák,
lassan lépi át.
Fehér a hasa,
átüt rajta a máj.
Vörös és fehér:
„már megint a kórház”,
de nem lesz rózsaszínez a találka,
ez a rianás.Úgy mozog, mint te,
de unatkozik közben.
Veszettnek mondják,
vérdíj van a fején,
a te koronád.Lassú vagy hozzá,
hát vermet ásol,
sötéten vág az ásó,
meg az eszed,
s magadhoz nyúlsz,
ahogy megy ki belőle
a meleg: legyőzted,
azt hiszed.Hagyta, hogy örülj,
míg letörte a vissza-
pillantódat, s már érzed:
van olyan szintű fájdalom,
amiért te is eladó vagy.
Ritmikailag könnyű dolgunk van, ugyanis a költő nagyvonalúan eltekint az efféle kötöttségektől, és — belecsempészvén egy-egy adys kevert ritmust, meg kiugró időmértéket –, megint csak szélhámoskodik, és a teljesen felesleges soráthajlásokkal bűvöl el egy-két tarisznyást. Hölgyeim és uraim, kérem, ne dőljenek be az ilyesminek, mert ez egy nagy nulla, annyi történik, hogy valami titokzatos impulzustól vezérelve véletlenszerűen ütünk egy entert gépelés közben, és kész az enjambement, ha nagyon szerencsések vagy bátrak vagyunk, akár szó közepére is kerül, újabb elragadtatott kiáltásokra késztetve az állítólagos értő közönséget. Ha jó és hasznos és hatásos soráthajlást akarunk, vegyük elő az Anna örök című, sokkal kevésbé modern vagy a Hogy elérjek a napsütötte sávig című, ezerszer modernebb verset, és megértjük rögtön, hogy miért nevezhetjük bátran csalásnak az itt előfordulókat. Úgy gondolom, hogy a formáról, ami nincs, ezúttal ennyi elég is.
Következzen a Vörösróka másik agyonajnározott dolga, a szimbólum. Dicséretes törekvés, hogy annyira szeretne valaki hapax legomenont csinálni, hogy egybeírja, hogy vörös róka és kinevezi szimbólumnak, de itt megint csak valami átverés van, mert Ady legalább adott valami tartalmat minden ilyenjének, és hogy, hogy nem, ezek tényleg szimbólummá váltak. Értem én, hogy a róka is az akar lenni, sőt talán az is, valami logika szerint viszi végig a költő a versen a dolgot, de valami valahol elsiklik, és ahol teremtenie kellett volna (az olvasó gondolatai közt), ott csak zavart hagy, furcsa fintort, és az örömöt, hogy nem ismerősünk írta és mutogatta nekünk boldogan, mert ciki azt mondani, hogy “érdekes” valamire, ami egy kalap szar, de megbántani nem akarjuk a szerzőt. Zavart hagy, mert nem tudjuk végül is, hogy miről van szó, nem tudjuk, kicsoda-micsoda akar lenni a róka, mi a viszonya a világhoz meg hozzánk, nem érthető a az egyes szám második személy, mert önmegszólításnak összességében nem tűnik, kivéve tán a végét, de akkor meg micsoda az elején az az idézőjeles rész? Nem tudom, van-e értelme tovább vacakolni ezzel az egésszel, mert egész egyszerűen értelmetlen, és csak faszrágás, nevetséges belemagyarázás az egész, amit ez a vers kaphat, annál meg tényleg vannak sokkal jobbak a mai palettán. Hogy az utolsó strófában található, nem jól sikerült kifejezéssel éljek: ez az egész olyan szinten fáj (csendül az ember füle a gimis lányok szófordulatától), hogy nem lehet elmondani — eladni pláne, arra jók az egyéb összegek, de az már egy másik történet, és még a végén a faustus.hu is bezár, ha milliókról meg ilyesmikről merünk írni.
Akárhogyan is, a Vörösróka tele van fraktúrával: a grammatika és a tartalom szintjén is. Pollágh több szólamon akar beszélni, de ellentétben Bach-hal, ezek a szólamok nem érnek össze, nincs bennük semmi közös, sőt még olyan pillanat is csak elvétve akad, amikor képesek egymás mellett futni. Amit látunk-olvasunk, az messze nem a fúga művészete, csak valami gyenge szélhámoskodás a szólamokkal a posztmodern fogalmának égisze alatt: a szerző azt próbálja bemesélni nekünk, hogy a hibák tulajdonképpen erények. S ha fentebb a cellule-t emlegettük, változtassuk inkább szobafogságra, mert komoly ember nem ír ilyen verset, a hang, mely szól hozzánk, egy elkényeztetett gyereké, akinek fáj, hogy megpofozták, amiért gyufával játszott.
(Falcon,
hozzáfűzött, szerkesztett és egyetértett: Bendegúz)
Kedves Uram, majd azt én tudom, hogy mikor mit teszek:)most pélául ezt. A beszélő pozíciója miatt fontos a neve. Vagy nem fontos. Máris ideges lett? Nyugodjon meg, szívjon el egy cigit, vagy vegyen nagy levegőt. Relaxációt próbálta már? sopotnik zoltán(Quote)
Kedves Zoltán!
Megértem önt és megértem Falcont is. Nem olyan durva ez a kritika, bár így hirtelen olvasatra talán annak tűnhet. Kis idő múlva, ha visszatér és újra olvassa, másként fogja értelmezni. Nem tartom hibának, hogy védi a szerzőt és művét, sőt. Kinek ez tetszik-kinek az. Én úgy gondolom, mint a legtöbb ilyen jellegű kritika a szerző további munkássága szempontjából csak pozitív eredményeket produkálhat (ha olvasná). Tudja, tapasztalatból mondom ezt, bár egy az irodalomtól meglehetősen távol eső megtapasztalásból. Én inkább firkálok, mint irkálok, de megosztom önnel firkálmányomat :
Sínen vagyunk
és megint
und okoskodsz
And y,
holnap busszal megyek,
lapos a hév.
Látja, sok mindennél jobb a Vörösróka!
Üdv.: Tás Tás(Quote)
Valóban? És ha mint Falcon írtam eddig ide, és egyszerre saját néven írnék, akkor ön pontosan tudná, hogy mi újság? Az értelmét ennek továbbra sem látom.
Az idegességről meg: ön jelent meg itt és kezdett el minket elmondani mindennek. Úgy gondolom, ön tűnik kevésbé higgadtnak eddig, de merem remélni, hogy ez még változik. Falcon(Quote)
Kedves Falcon!
Weigert Tamás(Quote)
Nem lehet, hogy az nem tetszik néhány hozzászólónak, hogy Pollágh Pétert tulajdonképpen elküldted a k*rva anyjába? Szerintem nem azzal van a baj, hogy keményen kritizálod a verset, mert az teljesen rendben van, de vannak ilyen megjegyzéseid mint: “akinek Pollágh versei napi olvasnivalójának akár egy századát is kiteszik, az hazudik” vagy “ez egy nagy nulla”.
Szóval ez tényleg kemény. Én azért nagyjából vágom már a ’stílusod’, kezdem kapizsgálni, hogy mit, miért és miért úgy írsz, ahogy, de aki pl. beüti a gugliba, hogy P.P.: Vörösróka, annak kiadja harmadik helyen a Faustust, elolvassa a postot és a nyakába zúdul amit írtál.
Most elképzeltem, hogy mondjuk egy Szerb Antal kaliberű figura megírná a MAGYAR IRODALMI BLOGOK TÖRTÉNETÉT és keményen kritizálná a Faustust (mert biztos, hogy lehetne), azzal nem lenne bajom. De ha azt írná, hogy “ez egy nagy nulla”, azon tutira felháborodnék.
Egyébként a vers nekem sem jön be, őszintén szólva nem is nagyon értem. Annyit tudtam kihámozni, hogy ez a “Vörös és fehér” dolog valami Stendhal-szerű utalás lehet, vagy valami ” Vér a havon” asszociáció. De ettől nem lettem okosabb.
Tamás, lehet, hogy erős a fogalmazás itt-ott, de az elején azt is megírtam, hogy miért dühít az ilyesmi ennyire: a kortárs irodalmat a saját játszóterüknek képzelő emberek olyan sikeresen szarják tele a homokozót, hogy épeszű embernek lassan tényleg elmegy a kedve, hogy a közelébe merészkedjen. És konkrétan a nulla a soráthajlások kapcsán hangzik el. És fogalmazzak bárhogy, annál többet mondtam, mint amit a vers védelmében eddig hallotunk. Falcon(Quote)
szerintem ez így nem igaz, és ha ilyen kijelentések jelennek meg a (kritikai)véleményedben, akkor az egész válik személyeskedővé és hiteltelenné. én kaptam egy példányt a szerzőtől, amibe az egyik barátom (mérnök, ahogy én is) beleolvasott, és utána kölcsönkért. az ő érdeklődését felkeltették azok a versek a kortárs líra iránt. arvan(Quote)
Valamennyire igaza van Weigert Tamásnak. De az alapprobléma azért mégis a “vita” vagy véleménymondás minősége… Mi ez a cikk itt? Vélemény? Kritika? Asszociációs izé? PP életrajzi jegyzetének jegyzete? A Pollágh-versekhez fűződő érzelmeink magánügyek. Nekem tetszik az Amatőr áron, nekem nem tetszik a Vörösróka vagy fordítva – ez tökmindegy. Azt persze el tudom mondani, miért tetszik és miért nem , de ebben a “beszélgetésben” az is tökmindegy. Itt megint egy ilyen furcsa szembenállás alakult ki (a napiszarhoz hasonlóan), ahol valójában béééna politizálás megy: már-már pártpreferenciától függ, mire szavazok. Pontosan ez a nagyon amatőr ebben a hozzáállásban: egy kritika csomó szempontot játékba hozhat, de ilyen “szarozást”, odamondogatást, “baszogatást” – szerintem nem. Ezek valójában nem érvek, csak a rosszindulat és az irigység jön át rajtuk-belőlük. És ez baromira kár! Mert éppen ezek azok a “vélemények”, amik kényelmetlenül megmerevítenek “álláspontokat”, amikből aztán se ki- se be nem lehet jutni… Pollágh kötetéről csomó helyen olvasni értékelhető kritikát, többek között itt meg itt. Bocs, ha hosszú voltam. khm(Quote)
A napiszarvers megszűn(tet)ése az egyik legvisszataszítóbb dolog, ami az utóbbi időben történt ezen a fronton. Félreértés ne essék, pontosan tudtam, hogy ez fog történni az írás megjelenése után, elég ha megnézzük, hogy milyen ügyesen szolgálják ki az első mondatban foglaltakat. Általánosságban küldenek el a picsába, de még a kritikában általában megfogalmazott dolgokra sem reagál senki érdemben. Kérdezem akkor joggal: nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy bár eddig nem gondolták volna a minket szapulók, de mégis van más is az országban, aki tud olvasni, és ráadásul van annyira arcátlan, hogy le merje írni a véleményét? Mert egyelőre úgy tűnik, ez fáj, de kurvára. Ahogy a napiszarversnél is… Falcon(Quote)
Bocsánat, hogy ismét csak alkalmatlankodom, de mi ez a napiszarverses dolog? Ez egy amolyan odamondogatós oldal volt? Tás(Quote)
Tás, először is:
http://idiet.blog.hu/2010/01/25/r_i_p_napiszarvers
másodszor is:
http://rosszversek.blogspot.com/
Talán árnyalja a képet
Falcon(Quote)
Szerintem a napiszarvers volt a legundorítóbb dolog, ami ezen a fronton történt. El van játsza, hogy megfélemlítették őket, okos, nagyon okos, valójában csak egy ember lejáratására lett összeszkábálva. sopotnik zoltán(Quote)
Ezt olvastam már másutt is, de ennek mi az alapja? Mert sehol nem írta le senki, hogy ezt mire alapozza (vagy én nem találtam). Kifejted esetleg, vagy valami linket adsz? Mert ez így konteósan hangzik, azt meg szeretem, főleg, ha igaz
Falcon(Quote)
Hm, eddig magázódtunk, bocsánat
Falcon(Quote)
Árnyalja, köszönöm! Tás(Quote)
Szerintem az a furcsa helyzet vezet ezekhez a barikádharcokhoz, hogy a blogok demokratikus (?) szólásszabadsága összemossa a vélemény és a kritika dimenzióit. A kritikai megnyilvánulás alapvetően szakmai. Lehet most elkezdeni a szokásos bölcsészfikázást meg a lenéző-megmondó attitűd mantrázását, de ideális esetben azért a kritikaíró nem kizárólag a személyes ízlését tekinti kiindulópontnak. Én szeretem a junkfoodot, a majonézes kukoricát meg a mértéktelen csokizabálást, a cigizést meg a sörivást. De attól még elhiszem, hogy ez nem egészséges. Szerintem tök egyszerű: a személyes ízlés, a vélemény legitim dolgok, mondd, hogy utálom PP verseit, de szeretem József Attilát. De ha az mondod: Pollágh viszont támogatott, patronált, mondhatnám létező költő, kötetekkel és idegesítő, igazából elég szar versekkel, melyekben általában véve nagyvonalúan leszámolni látszik a versíróra elvileg háruló korlátokkal., az már valami más. Olyan állítás, amelyben “nagyvonalúan” keveredik irodalompolitika, bulvársajtós lejáratás és értékítélet. És ez gáz, sajnos. khm(Quote)
Míg ha azt írom, hogy Pollágh viszont támogatott, patronált, mondhatnám létező költő, kötetekkel és remek versekkel, melyekben általában véve magabiztosan bánik a versíróra háruló korlátokkal, akkor egy szót se szól senki, hogy mit mosok én itt össze kritikát meg véleményt. Ez a gáz. De képzeljétek oda minden mondat megfelelő helyére, hogy “szerintem”, vagy átszerkesztem én mindjárt, és kész is vagyunk. Falcon(Quote)
Khm… most ezt komolyan mondod? Hogy ha versek kapcsán értékelhető kritikákra vagyok kíváncsi, akkor csak és kizárólag a Prae meg az ÉS a mérvadó? És ha lírán belül Pollágh érdekel, akkor más véleménye is számít, vagy csak ez a Dunajcsik meg L. Varga van rendben?
Szerinted ki fér bele az irodalmi elitbe…? Hogy lehet oda bekerülni? Elég hozzá a filológus diploma? Vagy már zártkörű a dolog, lekéstük afrancba? Komolyan érdekelne… Estsanatlehi(Quote)
természetesen nem gondolom, hogy csak a prae.hu meg az ÉS – ezért is írtam, hogy “csomó helyen”, meg “többek között”.
Ja, és a többi kérdéseddel kapcsolatban sajnos rossz hírem van: az irodalmi elitbe sajnos már nem lehet bekerülni. Idén már megvolt a tagfelvétel, meg hát vannak, akik eleve oda beleszülettek, as you know:) De a várólistára még felveheTÜNK – és kösz a bizalmat:) khm(Quote)
A csomó helyen gondolom mind zseniálisnak tartják a Pollágh versét… vagy csak egész jónak? Esetleg olyan hely is van a többek közt, ahol nem, és mégis beválogattatott az elitbe?
Estsanatlehi(Quote)
És örülök, hogy te is értékeled a helyzet iróniáját, mert a hozzászólásaitok alapján úgy tűnt, mintha elhinnétek a beleszületést… vagy legalábbis belesógorosodást…
1. A vers nekem sem tetszik. De attól az még nem nulla, mert ami van, az már nem lehet semmi.
Klema Anita(Quote)
2. Nem értem, hogy kerül szóba ezzel kapcsolatban Klára neve.
3.Én rendszeres olvasója voltam a napiszarvers blognak. Nekem nagyon tetszett, jókat kacarásztam a vitákon.
Jómagam is küldtem nekik saját szar verseket. De azt a választ kaptam, hogy nem elég szarak.
“A vers nekem sem tetszik. De attól az még nem nulla, mert ami van, az már nem lehet semmi.”
De kedvesen naiv
. A 0 az nem egyenlő a semmivel drága… Kis B Endre(Quote)
Skaff:
Azt sem árt olvasni, kitől az Veres Róka lopik. Figyeljük meg Petri bravúros fényjátékát, s a silány hígfos utánérzést. A szar költők mellesleg fontosak. Azért is, hogy meg tudjuk különböztetni a jókat. Így aztán Petri portükre valójában csillog. Míg a másik tükröt hiába nyalja a róka. Jó ízlés, hölgyeim és uraim.
Petri György
Portükör
az ablakon a por lágyítva tükörarcod
az ablakon a por elmázolt csillogása
tükörarc ráncain megülve fényfogó por
redőin ráncain megül elmaszatolt fény
áttetsző ráncai redőző fényredőnyként
áteresztik kiszűrik az utcatöredékek
mozgó és mozdulatlan kulissza-látományát
Rókakoma:
ELBOCSÁTÓ, SZÉP
Nyaltam a tükrödet,
végül semmit ne láss.
Mint kórházban a szép,
úgy tört el a tény,
hogy közöm van hozzád.
Mindeggyé tettelek,
nem mássá. skaff(Quote)
Ja, s Bendegúz kérdésére válasz:
Főiskolai tanárember volnék, mellette író s műfordító, no meg alkalmi blogoló. Eddig is ebben az Univerzumban időztem. Az oldalhoz gratulálok, valamint célzatához. Félreértés ne essék, a Jeszenyint nem én fordítottam. Csak ismerem. Meg értem. Ezért aztán felbukkanok egy-egy unikummal, feljavítani a megbiccent ifjúság lelkivilágát. Bár oly vén szaros én magam se volnék.
üdv. Skaff skaff(Quote)
Könyörgöm, uraim, mit írjon, ha egyszer szerinte ez egy rossz vers? Hogy jó?:) Ráadásul tényleg rossz. Pont.
Amúgy pedig azon töprengtem itt közben, hogy vajon mennyire hangosan ér nevetni (fel)Sopotnik Zoltán azon kijelentésen, miszerint Pollágh (három t-ből a támogatott) Péter maga lenne a posztmodern Ady? Czóbel Minkában (tessenek utánanézni!) maradhatunk?:)
Na jó, eldöntöttem: nagyon hangosan, teli torokból ér nevetni.:) Franz Ferdinand(Quote)
A róka nem egy nagyvad.;) Franz Ferdinand(Quote)
De hát ő nem is róka, hanem biciklilánc, valamelyik versében legalábbis azt írja. Bendegúz(Quote)
Én még csak azt szeretném kérdezni, hogy Sopotnik Zoltán miért nem válaszol egyetlen értelmes kérdésre sem (továbbra sem), pl. hogy az összeesküvéselméletet, amivel előállt itt-ott, mivel támasztja alá?
Falcon(Quote)
Mert tele szájjal nehéz beszélni, tele kézzel pedig írni.;) Érdekes, hogy Czóbel Pumukli meg se szólal, nem védekezik, hiszen talán ő is tudja…;) Franz Ferdinand(Quote)
“Pumukli a neve és
mindig tettre-cselre kész,
alakja nem csenevész,
ha elkapják, nyoma vész.”
Bocs-bocs, ígérem, nem lesz még egy ilyen. Bendegúz(Quote)
“Mert tele szájjal nehéz beszélni, tele kézzel pedig írni.;)” Kedves F.F., szerintem ez viszont személyeskedés, ami nem volt szép!
Tás(Quote)
Falcon, Bendegúz! Ne haragudjatok, de az F.F.-től idézett mondat, csúnya volt és személyeskedő, ami a ti oldalatok hitelességét is megkérdőjelezi. Semmi közöm ehhez, de szerintem ilyenkor célszerű lenne megkérni vendégeiteket arra, hogy kerüljék az ilyesmit. Persze, ha nektek ez belefér, oké, de akkor sem illik az oldalhoz, így látom én ezt kívülállóként.
Kedves Tás, mitől lenne ez személyeskedő? Szerintem az utóbbi évek egyik legcsúnyább irodalmi felszopását követte el S.Z. (nyilvánosan!), vagy nem? Nem kedvesnek kéne lenni, hanem végre őszintének és tárgyilagosnak. Én meg ezt várom el egy független, kultúrával foglalkozó oldaltól. Pont az olyan “irodalmilag korrekt” kritikák miatt tart ott a magyar irodalom, ahol… Ha már valaki a “posztmodern Ady”, annak bírnia is kell a kritikákat (vesd össze Ady kapott kritikáival). Ha meg valójában nincsenek is “új versei”, akkor meg ne írjon róla nyilvánosan ostobaságokat egy barátja (lásd még felszopója).
Különben meg döntsd le az elefántcsonttornyokat te is, próbáld őszintén leírni a véleményedet valamiről, és máris többet teszel az irodalomért, mint ezekkel a barátságos, kedves, de “adok is-nem is” kommentekkel!;) Franz Ferdinand(Quote)
Tás, szerintem Franz Ferdinand véleménye nem kérdőjelezi meg a mi hitelességünket. Egyébként meg amúgy sem kell tőle tartani, mert szabadszájú ugyan, de gyakran van igaza is. (Most visszasunáztam nekije.) Bendegúz(Quote)
Tás, köszi, de én se aggódom a hitelességünkért. Azt egyedül a posztokból és a mi hozzászólásainkból lehet lemérni. Amikor ment a rubis borzalom, akkor is igen ritkán moderáltunk, pedig… És F. F. olyat mondott, amivel maximálisan egyet kell értenem. De azért remélem, nem riaszt el ez a szabadszájú gyerek, mert bizony a Faustus ezennel meghirdeti a harcot a langymeleg, semmitmondó irodalomkritika és egymás elvtelen dicsérete ellen, és amíg van tartalom és megmagyarázható a hangnem, addig eszünkbe se jut itten fellépni valami békítő, álszent szerepben. Falcon(Quote)
Okéoké, ti tudjátok! A versről már írtam, nem tetszik, de az én szavam aztán semmit sem jelent, meg sem tudom magyarázni, hogy miért nem tetszik, csak nem és kész. Tás(Quote)
Szerintem számít. És egyáltalán nem kötelező semmit megmagyarázni. Falcon(Quote)