A 30-as évek végén – gondoljunk bele: a háború épp kitört itt Európában, Kabos Gyulák és hasonló sztárok éltek-haltak – Amerikában a Detective Comics egyik számában megjelent minden idők egyik – ha nem A – legnagyszerűbb szuperhőse, a Denevérember. Mi itt a Faustuson elvileg Spidey-fanok vagyunk alapvetően, azonban ha az irodalom felől közelítünk, mindenképpen előrébb kell sorolni Batmant, mint bárki mást a képregények történetében. Amikor kitalálták, gondolom nem tudták, hogy milyen lehetőségeket tartalmaz ez a figura. Superman már néhány éve létezett, csináltak egy újat – szinte azt mondhatni, hogy ilyen egyszerű az egész. Amerikáról beszélünk. Aztán, ahogy teltek az évek, szaporodtak a szuperhősök, jöttek-mentek, Batman maradt, sőt olyan figurává fejlődött, akiről bátran elmondható, hogy nemcsak a szuperhősök közül tűnik ki emberi mivoltával, hanem közülünk is. Persze az egész műfaj rengeteget változott az idők során, a legszínesebb ruhákban pompázó, sokszor mai szemmel bizony komikus figurák is rengeteg változáson, mélyülésen, árnyaláson mentek át, de hogy ez a Denevérnek tette a legjobbat, az szinte biztos.
Gotham City önmagában egészen más, mint a többi hely. Bűnben fetrengő, korrupt, sötét, nyomasztó város, ahol egy pillanat alatt összetörten, piszkosan zuhanna a földre és zúzná halára magát valami makulátlan fehér angyal. Nem, ide egy olyan figura kell, aki – bár szinte sosem lép át egy határvonalat – a bűnözőkkel szemben éppen a saját fegyverüket használja, a félelmet. És hogy honnan szedi ezt a félelmet? Hát persze, hogy lelkének legsötétebb régióiból, számára végtére is ez az egész nem más, mint önterápia, az elhunyt szülők emlékének való megfelelni vágyás, egy soha ki nem elégíthető, óriási teherként a vállán nyugvó elvárás. Ezért az egyértelműen pozitív, klasszikus hősök közül talán éppen Batman az egyetlen, akinél joggal tehetjük fel a kérdést: olyan jó ember, mint amilyennek a cselekedetei beállítják? És hát persze hogy igen a válasz, de hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, mindenképpen alátámasztja, hogy Batman-nél nagyszerűbb képregényhőst nem csináltak még.
Ki ez az ember? Alapvetően tipikus szuperhős – emberi képességekkel –, gazdag mint az állat, okos, tud verekedni, és a vagyonából olyan cuccokal szereli fel magát, hogy egyszer – egy amúgy remek sztori gyengébb pillanatában – még Supermant is megfingatja (Hush).
Batman
De ha az utóbbi mondjuk 20-30 év igazán jó történeteit elolvassuk, tudjuk, hogy ennél sokkal több a fickó. Bolond, mániákus, félelmet nem ismerő, de minden cselekedetében a félelemtől hajtott, dúsgazdag, de pénzét hagyományos értelemben abszolút élvezni képtelen, a nők körében imádott, de a szerelmet csak egy szinte teljesen bolond szuperbűnöző személyében úgy, ahogy megtapasztaló, szerencsétlen, irigylésre méltó, szánnivaló ember.
Az igazán jó Batman-történetek – és ide bátran besorolhatjuk most már a Nolan-féle Batman Beginst és a The Dark Knightot – alkotói sosem voltak restek az emberi elme legsötétebb bugyraiban keresni meséik fő mozgatórugóit. Talán nem véletlen, hogy ezekben a sztorikban az Arkham elmegyógyintézet szinte mindig komoly szerepet kap. Több olyan is van, ami ott játszódik (Arkham Asylum), sőt egy olyan is, amelyikben Batman szinte alig szerepel (The Living Hell). Azért ez elég elképzelhetetlen a klasszikus figurák kapcsán: 4-5 füzetes Pókember-sztori, ahol a félőrült Green Goblin és társai dolgaival foglalkoznak, és a Spidey csak az elején egy kicsit, meg a végén egy kicsit belóg, hogy tudjuk, érezzük végig, hogy jelen van, és még ezeknek a fickóknak is van mitől tartani? Tényleg nagyon szeretem a Pókembert, de ez egyszerűen elképzelhetetlen. Míg Batman-nél éppen ez a fajta komor, de nagyon létező, az ellenfeleknél is emberi oldal az, ami miatt egy-egy történet akár évtizedeken át velünk marad és hat: őrület, kordában tartott, feszes, a jó ügyért megzablázott, de ki is használt őrület az egyik oldalon, és romlott, gonosz, szabad, a velejéig érthetetlen a másikon. És ez a két hatalmas erő – melyből a gonosznak képregényben a Joker, a filmvásznon pedig a Heath Ledger életre keltette Joker az egyik legtökéletesebb megjelenése – csap össze immár 70 éve. Hát persze, hogy letehetetlenek és örökérvényűek ezek a történetek, mert mindegy a ruha, mindegy, hogy mennyire tipikus egy csomó vonása a Denevérnek: ami mögötte van, mindig mi leszünk.
Because he’s the hero Gotham deserves, but not the one it needs right now. So we’ll hunt him because he can take it. Because he’s not our hero. He’s a silent guardian, a watchful protector. A dark knight.
Ez a dark knightos szöveg (ha jól emlékszem, a film végén volt) bár nagyon tömören, de kifejezi Batman legbelső lényegét: “he’s not our hero. He’s a silent guardian, a watchful protector. A dark knight. ”
Spidey is our hero.
Ja, gyötrődik az is eleget. De nem tudom, talán öregszem, meg a harmadik film gyatrasága miatt is, de mostanában inkább B-man jön be. Vagy nem tudom. Mondjuk inkább úgy, hogy nagyot erősödött a Bats-rajongásom, Webhead meg kicsit üres mostanában. És remélem, feltűnik, hogy milyen magabiztosan szórom a beceneveket
Szeretem én is Batmant, nem az, jó darkos meg minden, kell az is. Amiért nekem inkább és talán mindig is Spidey, az az alaphelyzet, hogy ott egy egyszerű srácra szakad rá mindenféle képesség, és meghatóan aranyos, ahogyan bukdácsolva próbál megfelelni a nagyobb erővel járó nagyobb feladatoknak.
És igen, a becenevek ily mértékű ismerete egy sokat tapasztalt, világlátott emberre vall.
BATMAN PANASZA
Rossz, hogy én vagyok a Batman!
Ilyen hős, ha elmúlt hatvan,
Nyugdíjas lesz mindörökké,
Mivel totál halhatatlan.
Öreg leszek, le is esem
Kék egekből egyenesen,
Rossz emberek rámtalálnak,
S megagyalnak istenesen!
Oly rossz lenni denevérnek,
Ízét utálom a vérnek,
Úgy kívánnék falni paszulyt,
Mit a kispiacon mérnek!
Hadd legyek én szürke átlag,
Kit az égen sosem látnak
Röpködni, mert légi huzat
Rosszat tesz a csúzos hátnak!
Batman lenni nem akarok,
Oldalamon satnya karok
Fityegjenek, s szóljon rólam
S nékem átlag-nagypapa-rock!
Én is abszolút Pókember fan vagyok, de Batmant feltétlenül el kell ismerni. Többek között azért is, mert nincsenek mutáns képességei és (a pl. Marveles szuperhősökkel ellentétben, akik arra születtek, hogy helyrerakják az adott várost)
Batman maga döntötte el, hogy denevérembernek öltözve hazavágja a rosszfiúkat. És az is érdekes kérdés szerintem, hogy amíg a legtöbb szuperhős jelmez nélkül is az, (Superman alsógatyában is elerepül a Vénuszig), addig Batman a cuccai nélkül ‘csak’ egy gazdag csóka, sok csajjal.
Szóval van abban valami, ha az ember a saját döntéséből lesz szuperhős, és ennek van talán valami adok-kapok fílingje, amíg szerencsétlen Peter (és mekkora ötlet, hogy egy gimis kamasz) legnagyobb problémája, hogy mi a francot csináljon az erejével.
Lényeg a lényeg: Bruce Wayne nagyon-nagy csávó!
Azt hiszem, igazatok van (az egy Fradyt kivéve): a Batman “felnőttesebb”, összetettebb, komolyabb és talán mélyebb a Pókembernél. De nekem akkor is Spidey.
Nálam mindig is első volt és lesz is Batman. A történet lenyűgöz teljesen, főleg a Frank Miller féle képregény, a Tim Burtonos első két film (tetszik, ahogy kirajzolódik Batman neurotikus, kattant énje) valamint a Begins és a Dark Knight végre megadta azt a formát a vásznon is, amit megérdemel (és amin elég nagy csorbát ejtett a három neon-batman epizód ami a viccel egyenlő).
,,Swear to Me!”
Gratu, nagyon tetszik az írás.
Köszönöm szépen. De veled még számolnom kell, mert megnéztem miattad a Star Trek mozit
Ehh, kedves Falcon, azt hiszem akkor csalódást okoztam
Az egy nagyszerű film, de sajnos nem szakértő szemmel csak egy popcorn múví (de annak is jó szerintem). Ezért kifinomult izlésed valószínűleg hiányolta azt a mélységet, amit egy előképzett Star Trek rajongó percenként kap attól a filmtől (egy mondat, egy szó, egy zöld nő, egy név…sb).
Ha ajánlanom kéne, akkor azt mondanám, hogy Original Seriest látni kell, Néhány részt a The Next Generationból és filmek közül a Khan haragja és a Kapcsolatfelvétel, ami (szintén szuvjektív) önálló filmként is tökjó
Ha viszont félreértettem a hozzászólásodat és tetszett, akkor pedig: Na ugye hogy ugye?
Hopp, most nézem, hogy nehezemre esett a számolás
Természetesen csak két neon-batman epizód van, nem három.
IMDB-n nézve megint csak Falconnak kell igazat adnom, hogy divat vagyok, nagyjából így értekelem én is a filmeket
Batman 7.6
Batman Returns 6.9
Batman Forever 5.4
Batman & Robin 3.5 (miért, miért ez miért kellett?)
Batman Begins 8.3
The Dark Knight 8.9
Bár nekem a Begins jobban bejött, azt hozzá kell tennem.
Az nem nagyszerű film, az egy kalap szar, klisé klisé hátán, amikor meg átmegy majdnem vígjátékba, az annyira fáj, hogy el nem mondhatom. Hogy top 30, az meg egyenesen vérlázító
Megnézted már a Godfadát?
Ízlések és pofonok
Nem, első körben a 24-et pótoltam, első évadot. 13-dik részig jutottam. Nem mondanám, hogy rossz, vagy unalmas, csak nem keltette fel az érdeklődésemet túlságosan.
Levettem a kezemet rólad.
Egy esélyt még légyszi
Már jön a Keresztapa 
Nem. Vége.
Tegnap megnézetm újra a Spiderman 3-at, valamivel jobban tetszett, mint elsőre, de azért jó sok gagyi pillanat van benne, még mindig azt mondom. A Homokember és Spidey összeborulása a végén például szerintem Schumacher-féle Batman-színvonal, majdnem.
Schumacher Batmannél nincs lejjebb
Pókemberből nekem a második rész nagyon tetszett, a rendezői változatot jópárszor megnéztem. Az első olyan elmegy kategória, a harmadikon nem nagyon találok fogást. Valószínűleg a kevesebb néha több jelzővel illetném.
Véletlen pont elkaptam azt a részt a Tim Burton-féle Batmanből, amikor virágot visz oda, ahol megölték a szüleit. A szemüveg, ami Michael Keatonon van, az maga a ’80-as évek.
Megőrült ez a világ? Batman és Spiderman egy lapon említve!?:O Hogy értsétek a különbséget: Batman Depeche Mode-ra menne, Spiderman Ákosra. Ennyi.:)
Ferenc, Ferenc, te kész vagy
Jóféle gombát találtál.
Ez nem egy túl ütős ellenérv…:P Egyébként az van, hogy az utóbbi 2 hónapban, amit olvastam itt, azokra most reagálok velősen, ömlesztve.:)
Kíváncsian és szeretettel várjuk a folytatást
Amúgy nem ellenérvet akartam, csak megállapítom, hogy jó a gombád.
Ferenc vagy Ferenc, de mé csak most?
Mert dekadens, lázadó véremmel nehezen veszem rá magam a regisztrálásokra (börokrácia sucks), de ez a Spiderman mókusörs felbosszantott már kellőképp.:)
Amúgy áldásos (nem) pápai vizeken tett kalózkodásomat (figyelitek, nagyon EP vagyok ma:)) folytatom még…;)
Toljad, ember. Csak ne praesedjünk, ha valami belterjeset ontasz, beavatjuk a közönséget.
Na majd…, de most jön az én “Akarsz-e játszani”-m.:) Sok mindenhez van (szalonképes) hozzáfűzni valóm még, és postokat is hiányolok bizonyos témákban, szóval tessék dolgozni, nem ám otthon feküdni felpolcolt lábbal, és henyélni egész nap!;)
Mindenesetre örülök, hogy az izlandi koncertfilmeken kívül a Batmanről is van véleményed. Még ha Pókembert nem is szereted
http://www.youtube.com/watch?v=Rc-FWL626uI&feature=related
Batman is Izlandot választaná, Pókember a Bahamákat!:)