Egy mondat az íróról, aki megadta magát a középszerűségnek
Tegnap Esterházy Pétert vettem észre a Deák téri aluljáróban: fejét leszegte, ahogy kopott ballonkabátjában battyogott lefelé a lépcsőn, csapzott hajfürtjei a szemébe lógtak, arcán pedig a megadás furcsa kifejezése tükröződött, s én egy percre el is gondolkodtam, hogyan lehet az, hogy még így is, ezzel a karizmatikus, álművészieskedő ápolatlansággal is csak egy roppant középszerű ember benyomását kelti; de aztán mindjárt rá is jöttem arra, hogy ez az ember valójában nem az irodalomnak, hanem a középszernek adta meg magát.

Legfrissebb hozzászólások