A nyelvhasználatról, nyelvhelyességről szóló korábbi okoskodásaimnak kicsit ellentmondó írás születik ujjam alatt, de a végeredmény, remélem, mégis összhangban fog állni azokkal. Arról lesz szó, hogy miért nem lehet érezni – vagy megtanulni rosszabb esetben –, hogy mit írunk egybe és mit külön. Igaz, hogy ez szerintem is a magyar helyesírás egyik legnehezebb, legösszetettebb és a T. Akadémia által legkevésbé tisztázott része, és melynek minden körülmények között megfelelni de facto lehetetlen, azért vannak alapvető irányvonalak – mely irányvonalakat nem a nyelvtankönyvből vagy ilyen helyekről kell előbányászni, hanem elég hozzá a logika.
Ökör egy rendszer a miénk ez ügyben, de szerintem itt nem felülről jön a hülyeség kivételesen. Valahogy úgy alakult, hogy a magyar nyelvben (lehet, hogy a többi ilyen agglitunálóban is) óriási értelmi különbségek adódhatnak pusztán abból, hogy két hangsort egymás után, szünet nélkül, vagy egy kis különbséggel ejtünk ki, bár ez egy elég furán hangzó szöveg, hiszen végül is nem nagyon szünetel az ember, amikor beszél, szóval ezt nem tudom, okosság-e. Ami ez után jön, az ún. helyesírás, az már megint csak másodlagos. A lényeg: ha egyben van, írjuk egybe. Nem kell itt a nagy szabálygyűjtemény (egyet azért mondok mindjárt), meg nem kell félni attól, hogy hülyén néz ki, írjuk egybe és kész. Vagy ne, engem igazából az se zavar, csak néha szisszenek fel. Van egy kedvenc példám, a Bajcsyn van (volt?) egy ilyen, hogy Digitális Fényképezőgép Szaküzlet és Szerviz. Kapaszkodjunk meg, de ez úgy van, hogy Digitálisfényképezőgép-szaküzlet és -szerviz. Ha meg az Akadémiához fordulunk, akkor előbb-utóbb beleszaladunk valami olyan állatságba, hogy „kerüljük” ezt a fajta megfogalmazást, meg írjuk át. Miért írjam át, miért mondjam másképp, ha pontosan ezt akarom mondani? Ettől hülyét kapok, komolyan. Na, ez egy kirívó példa volt, szerintem ahogy a bolt cégérén szerepel, úgy tök jó, csak totál szabálytalan.
Na de vannak azért ennél egyszerűbb szavak, szóösszetételek is: album rendelés, illetve favágó. Azt senki se írja le vagy mondja ki, hogy fa vágó, de az album rendelés simán megy. Pedig gyakorlatilag ugyanaz a kettő. És akkor itt dobom be a szabályt, amivel fenyegetőztem: ha a két tag közötti kapcsolatot nem jelöli grammatikai elem, akkor egybe kell írni. Vagy valami ilyesmi, a lényeg az, hogy a „favágó” szó, ha a két tag közt jelöljük a viszonyt, akkor fát vágó lenne, hiszen az előbbi az utóbbinak a tárgya, de a fát vágó ember olyan sokat szerepelt a nyelvben a vezetékes gáz ideje előtt, hogy lassú volt úgy mondani, ezért aztán kihagytuk a tárgyragot, cserébe összerántottuk a két szót. Na, ugyanezen az úton az album rendelésből azért lesz valójában albumrendelés, mert az albumnak a megrendelése, tárgyas megoldás helyett birtokviszonyt képzünk itten, de ez megint csak hosszú meg akármilyen, hagyjuk a ragokat, jelzőket – de fejezzük ki, hogy egybe tartoznak. Az már csak hab a tortán, hogy valójában a Plastikról szedtem ezt a példát (angelday eléggé tolja ezeket a „hibákat”), és iPhoto album rendelés, ez van odaírva, de itt tulajdonnév van már, az mindenképp kötőjeles, ha hozzácsapunk valamit, de akkor 3 kötőjel vagy mi, hagyjuk is ezt a részét, de ha már felvetettem, én úgy írnám le, hogy… hm, nem tudom hirtelen. iPhoto-album-rendelés, iPhoto-albumrendelés, iPhoto-album rendelés, valahogy egyik se klappol, nem tudom. Valaki tudja? Nekem a harmadik tetszik, pedig totál ellentmond annak, amit idáig fejtegettem. Itt találunk okosat, a 140. pont az érdekes iPhoto-ügyben, de ebből nem tudtam kitalálni, hogy hogy kell írni. Amúgy derék szabályrendszer.
Na mindegy, ugorjunk vissza a digitális fényképezőgépek szervizére, ha visszabonyolítjuk jelöltekké a viszonyokat, akkor az van, hogy digitális fényképezőgépek szaküzlete és szervize, és innen indulva hagyhatjuk el a ragokat, jelzőket akármiket, és kaphatjuk a szabálytalan, de értelmes vagy a szabályos, de kerülendő változatokat. Azért van ebben valami pikáns.
Hőrelágyulóműanyag-feldolgozás.
Élek a gyanúperrel, hogy ez az írásmód az angol nyelv térhódításának is köszönhető (több szóból álló öszettett angol címek: mindent nagybetűvel, kivéve a kötőszavakat). Mostanában sok helyen veszem ezt észre név- és címadásnál, és az általad említett példára is ráillik. Bendegúz(Quote)
Térhódítás my ass
Falcon(Quote)
Amúgy ennél a kérdésnél én is hajlok rá, hogy sok esetben szolgai mód történik valamiféle fordítás-átültetés magyarba, és akkor kapunk ilyen megoldásokat. De mindegy, érthető szerintem, és ha így logikusabb meg nem lesz értelemzavaró, akkor hadd menjen… Ezzel a fordítósdival kapcsolatban meg a kedvencem a save. “Ment”, az az első jelentés, de ott van az “eltesz, félretesz” is. Ami elég nyilvánvalóan értelmesebb ezerszer, ha számítógépes munkáról van szó, mint a ment, de mindegy, valaki rögtön lefordította, amint magyarítani kellett valami szoftvert, és soha többé senki nem gondolta át. Azóta elmentjük a cuccokat. Fasza
Falcon(Quote)
Nem akartam a fordítósdi irányába elvinni a dolgokat, csak szerintem benne lehet az is, illetve egy másik nyelv szabályrendszerének részleges/fokozatos átvétele. A térhódítást meg dőlttel kellett volna szednem, csak elfelejtettem.
Bendegúz(Quote)