Ez most nem elemzés lesz, inkább csak leírom néhány sorban, mit gondolok. Van egy verse József Attilának, ami kísér már egy ideje, s nem kizárt, hogy végtére marad is. Az összes költemények szerkesztői szerint ez a vers egy töredék; 1927-ben írta a francia tengerparton. Bár a lényeg szempontjából mindegy, hogy töredék-e vagy sem, én azért vitatkoznék egy kicsit ezzel, persze tudom, a filológusok eszén nehéz túljárni, néha még József Attilának is. Ímhol a vers:
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
Mindössze négy sor, látszatra igazán nem sok. Van benne anafora, keresztrím, a sorok 9-8-as osztásúak (a 9-8-as típust különösen kedvelte József Attila). Mégsem ezek miatt lesz érdekes, hanem inkább azért, mert egy fájdalmas, elemi igazság szakad az emberre, ha elolvassa ezt a négy sort. Lehetne magyarázni többféleképpen, de nem teszem, annyit írok csupán: az apró dolgok körforgása. Aki érti és átérzi ezt a verset, az tudja, miről van most szó. Az akarás és a lemondás ambivalenciája lüktet a sorokban, az egyszerű, mondhatni puritán rímek szinte ütnek, és jaj, az utolsó sor: hiába akarsz nagyot. A versben érvényesülő iszonyatos sűrítő erő miatt vitatom különben azt, hogy töredék lenne: meglehet, nagyversnek indult, mégis érezte a költő, meg kell állni, nem lehet ezt továbbírni, hagyta hát, s maradt töredék, lábjegyzet az életműhöz. – Töredék, lábjegyzet, mégis komplex egész.
Végezetül álljon itt a vers megzenésített változata. Bizonyára vannak, akik vitatkoznának velem, de azt hiszem, nem könnyű dolog megzenésíteni egy verset, úgy hangolni, hogy azt adja vissza, amit kell. Ha nem így történik, az könnyen félreviheti az értelmezést, radikális esetben zenemű születhet belőle. De nem mindig, például itt sem.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Legfrissebb hozzászólások