A minap Falconnal takarítgattuk kicsit a Faustust: mint látható, alapvetően a fenti menüsor változott meg, ott kapott (úgy tűnik) immáron végleges helyet a blogodráma, míg Marcelléket, Erika weboldalát és az egyéb ismerős linkeket pedig a Linkajánló alatt lehet megtalálni mostantól.
Úgy esett, hogy a blogodrámát én pakoltam át az új helyére, s ha már variálgattam vele, gondoltam, bele is olvasok. Aztán valahogy nem tudtam abbahagyni. Saját művet (akkor is, ha egy szerzőpáros tagjaként írtam) viszonylag ritkán és csak egy bizonyos idő eltelte után olvasok újra, nem volt ez másként most sem, viszont komolyan mondom, jól szórakoztam: sikerült elkapnunk valamit, ami túlmutat a rímes viccelődésen és egy elhibázott „irodalmi” vetélkedő főszereplőinek karikírozásán. Nem öntömjénezésből írom mindezt és a rubi is jól van most már úgy, ahogy van, nyugodjék békében, pusztán arról van szó, elégedett vagyok. (Egyébként a hozzászólások is nagyon tanulságosak, pláne a társulatos-jelmeztervezős ajánlkozások, az ajánlkozóknak üzenem, ha komolyan gondolják még, igyekezzenek, mert a végén kénytelenek leszünk saját kézbe venni ezt is, s akkor jaj a közös dicsőségnek. 
)
Maradt még valami a végére: pár sor az egyik kedvenc írómtól. Küldöm ezt mindazoknak, akiket így vagy úgy kritikával illettünk: az újnautilusos profiknak és a rubophenes amatőröknek, néhány kóborlovagnak, Dopemannek és az NKA-nak, ha már ilyen béna programsorozatot voltak képesek összehozni. És persze magunknak is, mert emlékezni nem árt, bár mi eddig is ennek szellemében mondtunk véleményt, hoztunk ítéletet, ha úgy láttuk jónak. És biztos vagyok benne, hogy ez már nem is változik.
Ugye a vers ott kezdődik valahol, ahol a szavakkal, emberi nyelvvel kifejezni már nem lehet többé. Mert nem rím és ritmus teszik össze a verset, nem különös szavak és lelkiismeretes meghatározásai egy nő hajának vagy az ősz színének. Ezen túl kezdődik a vers igazi értelme, egy darab furcsa, élő kis valami van minden igazi versben, valami nemes anyag, amit önkebléből szed elő költésnél, s belehelyez a sorok közé, mint egy kis darab rádiumot, s az ott él, mozog, emanál benne, végtelenül értékes.
Legfrissebb hozzászólások