Nevét kimondani meglehetősen reménytelen vállalkozás a részeg ember számára, úgyhogy rögtön elárulom, valójában így kell kiejteni: Robindrunát Thágur. Azért választottam őt mára, mert bár illik ismerni, nem illik sokat tudni róla, vagyis inkább nem ciki semmit sem tudni költészetéről. Egy indiai költő meglehetősen egzotikusnak tűnik, pedig Tagore Londonban tanult és utána is sokat utazgatott még Európában (többek között hazánkban is eltöltött egy rövidebb időt). Ez a sokszálúság meg is látszik költészetén, ha úgy tetszik, költészete egyfajta híd a két világ között, vagyis inkább az igazi kelet behozatala, szemben a romantikusok nagyszerű imitációival. Ezt a versét Kosztolányi fordította, s a rímes-míves felszín alatt is ott rejtőzik valami a kelet bölcsességéből, ugyanakkor jó példa magának a versnek, s azon keresztül Tagore egész költészetének ambivalenciájára is, hogy ez akár egy középkori szent-legenda is lehetne. És azt hiszem, egyáltalán nem véletlenül.
Rabindranath Tagore: A bajadér*
Az út porán Madera kapujánál
Ugaponta közönyösen hevert.
A kapu zárva volt, a lámpa oltva,
az ég bús arca felhőkkel kevert.
A jámbor alvó mellett csöndbe rezzent
egy női láb. Az ékszere dalolt.
A pap ocsúdva látja, lámpa lobban,
s két szem tekint rá, lágyan, mint a hold.
A bajadér bámulta Buddha papját,
kösöntyű lángolt pálma-termetén
és részegen az ifjúság borától
szólt az alvóhoz: „Mért vagy itt, szegény?
Nem méltó hozzád a por és a bánat,
ne a port csókold, adj csókot nekem,”
„…Csak menj előre lassan, én követlek,
ha kell, melletted termek, gyermekem!”
Szilaj villám nyargalt az égen által
és Ugaponta mélázott tovább,
a lány remegve menekült hazáig
és ő szomorún nézte lábnyomát.
***
És múlnak hónapok esőbe, fénybe
és Ugaponta némán megbúvik.
És a tavasz jön tréfás furulyákkal -
akkor a Szent kimegy a kapuig.
Ki fekszik ott Madera kapujánál,
ki az, akit az úti por takar,
ki az, kinek kelés nő rózsa-mellén,
s elpoklosítja a fekete var?
A bajadér! A pestis rágja testét!
Ide kergették a kapu elé!
Nincs egy barátja, aki száraz ajkát
egy korty szelíd vízzel üdítené!
Ugaponta fejét ölébe vette,
és ült vele az út porába lent
és megitatta és sebét bekente
és megszentelte életét a Szent.
„Ki vagy?” kiált a nő, „Irgalmas angyal!”
„Te jó, miért adsz annyi jót nekem?”
„… Mert megígértem, hogyha kell, követlek,
s most itt vagyok melletted, gyermekem.”
(Kosztolányi Dezső fordítása)
*bajadér: indiai táncosnő
Legfrissebb hozzászólások