G.PhD:
Tisztelt Faustus.hu Szerzői Gárda és Még Inkább Tisztelt Olvasók!
(…)

Felettébb nagy örömömre szolgál, hogy az általam metaforikusan elhajintott (sic!) vitaindító-macskakő ilyen messzegyűrűző diszkurzus-hullámokat vert. Eppen ebben reménykedtem szerény dolgozatom megírásakor, hogy népszerű-könnyed stílben írott ánálitikus soraim eljutnak az értő-érdeklődő közönséghez. A szerző azon érvelését ugyanakkor, hogy Dani ne lenne jelentős költő, teljességgel ábszurdnak érzem. A magam részéről rokon léleknek érzem magam Varródanival, hiszen, miképpen említettem, jómagam is pókerből fedezem szerény oktatói létmódom kiadásait (a legfrissebb külföldi szakfolyóiratok és tanulmányok, belvárosi garzonlakásom törlesztései, változatos mintájú kockás zakók, éttermi vacsorák éleseszű, tehetséges és csinos tanítványaimmal etc.) – úgy szakmailag, mint emberileg.
Abban egyetértek a cikk éleselméjű írójával, hogy a kritikusok valóban nem ragadják meg megfelelően Dani költészetének esszenciáját, de ennek legfőbb oka meglátásom szerint az lehet, hogy csenevész és korcs szellemük nem érhet föl Dani költői zsenijéhez. Elsősorban azért citáltam jellemzésüket, mert az olvasásuk során, hogy a South Park nevű sorozatra referáljak nanáhogy popkulturálisan, kiégett az eredetiség-relém, ami máskülönben kiváló fogalmazáskészségemet teljességgel lebénította, s így sehogyan sem jöttek billentyűzetemre az ifjú Dani műveihez méltó retorikai alakzatok.

Engedtessék meg ugyanakkor, hogy ama vádat, miszerint ne lennék homo ludens, tisztelettel visszautasítsam. Tudatnám az igen tisztelt közönséggel, hogy, jóllehet a felszínen komoly szakembernek tűnök, mégis jókora adag játékosság szorult belém. Vegyük például azt a tényt, hogy dolgozószobám asztalán egy Rubik-kocka található. Gyakran megesik az is, hogy tudományos dolgozataimba tréfás észrevételeket csempészek, amelyek vicchumoros jellegét lábjegyzetben-végjegyzetben elhelyezett mosolygójelekkel hangsúlyozok ki. Ezekkel rendre nagy derültséget váltok ki hozzáértő és kevésbé hozzáértő kollégáim körében, továbbá szent meggyőződésem, hogy ez a nőknél elért sikereim alapja is. Üres perceimben szívesen olvasgatom ifj. Farkas Gyula internetes diáriumát (kosbor.blog.hu), akinek – úgy szakmailag, mint emberileg – igen nagy jövőt jósolok.

Falcon:
Mi marad Adyéból, ha kivonjuk belőle az egót? Mi marad Aranyéból, ha kivonjuk belőle az embert? Vagy JA-ból, ha kivonjuk belőle a bolondot (remélem nem szisszen föl senki )?
L’art en jeu, Monsieur.

Nagyon egyetértek veled, Falcon: Varró Dami költészetének, a költészethez való alapviszonyának egy nevén nevezett neve van: a játék. Nemrég, januárban beszélgettem vele többek közt erről is a Ködlámpán.
Másrészt cáfolom abbéli jóhiszeműségeteket, hogy VD a költészetből élne meg. Nem abból él: költészetközeli, azaz írói dolgokat csinál, jópénzért: sokat fordít, olyik alkalommal darabokat is, azok, ha műsoron vannak, még némi folyamatos jogdíjbevételt is biztosítanak neki.
A Szívdesszert aranyos szedése meg tényleg a kiadó elcseszése, ámbátor Dani könyvtervében is úgy szerepelt, hogy a szonettkoszorú verseit, illetve a közé ékelteket különböző betűtípusban kell szedni és eltérő színben nyomtatni (ő eredetileg valami sötétzöldre gondolt…).