Vitát akarok. 
A minap Marcell belinkelte bizonyos G. PhD dolgozatát, ami a Modorosblogon olvasható (itt és itt). Nevezett puncológus, egy. tan. seg. Varró Dániel költészetének bizonyos specifikumait igyekezett górcső alá venni, több-kevesebb sikerrel ugyan, de azért mindenképp postot érdemlő módon. Ha benne vagytok, danizzunk már egy kicsit, mert ahhoz még túl fiatal, hogy bekerüljön egy kvázi irodalomtörténetbe, ahhoz viszont már eléggé befutott, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk költészetével.
Ami tény, hogy homo ludens. Abban viszonylag mindenki egyet ért, hogy létünk egyik fő célja ez lenne, mégis általában megragadunk a homo laborans szintjén, és nagyon keveseknek adatik meg, hogy játszva tehessék meg mindazt, amit csak akarnak. Gyanús, hogy alapjában véve ez fáj G. PhD-nak is. Mert Varró Danin kívül nem sok kortárs magyar költőről tudok, aki megél a költészetből, akarom mondani, elég nagy felvevőpiacot mondhat magáénak, jelentsen ez őszinte érdeklődőket vagy hírnévre gyűlő kultúrsznobokat. A többi szépreményűnek pedig maradnak az innen-onnan ellopott órák és a tudat, hogy egyszer mégiscsak meglesz ennek a jutalma. De ne kalandozzunk el túlságosan, a laborans tehát beszólt a ludensnek, nem új jelenség: idegesíti a hangyát a tücsök zenéje.
A lényeget a végére tartogatom, úgyhogy előtte Szívdesszert. A kifogásolt arany betűk meg a cím eléggé hatásvadásznak tűnnek, de gyanítom, mindez a kiadó műve. Meglehet, Varró Dani az elmúlt pár év termését gyűjtötte egy kötetbe, és kizárólag a Magvető Art Design Managerének köszönhető ez a kedvesen csöpögős külső. Dani munkamódszerét és az élményanyag mennyiségét/minőségét tekintetbe véve ez tűnik a legvalószínűbbnek. További magyarázat helyett álljon itt egy vers: minden komolytalansága mellett is komoly. Pláne, ha párba állítjuk az egyik blogban lehozott szerelmi sztorival, aminek főszereplője eléggé hajaz Danira. Azonban pletykára hivatkozni meg életrajz felől közelíteni (már) amúgy sem menő, úgyhogy hagyjuk is.
Amiben viszont teljes mértékben egyet értek G. PhD-val, az Varró Dániel modoros kritikai fogadtatása. Bocsássa meg nekem a világ, de nem kezdtem újabb példák után kutatni, ezért azokra támaszkodnék, amiket a szerző említ cikkében.
- mindent kifigurázó játékosság
- rímzsonglőr
- játszi könnyedséggel bújik bármely nagy magyar alkotó bőrébe
- költészete dialogizál a teljes magyar lírai korpusszal
- a legkülönbözőbb versformák, poétikai alakzatok, valóságszemléletek, beszédmódok és stílusok bravúros művelője
- líráját a formaérzékenység és a visszafogottság egyszerre egyéníti; vagyis Varró Dánielnek nemcsak „lelke van”, de versalkotó talentuma is
Nem kertelek tovább, kimondom, ami már egy ideje motoszkál bennem: ezekből nem derül ki, hogy miért is olyan rohadtul egyedi a Varró Dani és nekünk miért is van szükségünk rá. Inkább úgy tűnik, mintha a szerző azt a feladatot kapta volna, hogy írjon valami szépet Varró Dániel költészetéről és hosszas fejvakarás után nem átallotta volna aktualizálni a Spenót egyes cikkeinek szövegét. Mert a Dani költészetére általában használatos jelzők egyrészt ráillenek bármelyik magyar költőre („nemcsak „lelke van”, de versalkotó talentuma is”), másrészt rendkívül hangzatosan bár, de az égvilágon semmit sem jelentenek („költészete dialogizál a teljes magyar lírai korpusszal”).
Így hát két dolog lehet: vagy a kritika hülye, vagy Varró Dániel minden igyekvés ellenére sem olyannyira jelentős költő.
Hát ezt a végén levő csavart nem értem teljesen, hogy következik hogy lehet, hogy nem jelentős költő? Amúgy ezt az egész modorosblog-jelenséget is meggórcsövezhetnénk egyszer, de maradjunk most Daninál. Szerintem rohadtul menő, és helyenként zseni a srác, hogy aztán ki mit írkál róla rettentő erőltetetten, az igazán lényegtelen. Hogy végül Dániel eljut-e a vidor vödörtől egy kicsit messzebb, az kérdés, de engem egyelőre nem zavar. És A Rómeó és Júliát is igen jól hozta újra. Szóval eddig Dani vezet, a hülyeség meg hülyeség marad, akárkiről írják. Ilyen a lírai korpusszal dialogizáló bocibocitarka. Falcon(Quote)
Hát a csavar lényege, hogy a kritikusok bénák-e vagy egyszerűen nem lehet Daniról komolyan/komolyat írni? Gyanús, hogy az előbbi az igaz, de az ilyen vidor vödrök és egyebek miatt szoktam én elbizonytalanodni néha. Fel is teszem hát a kérdést: mi marad Dani költészetéből, ha kivonjuk belőle a játékot? Bendegúz(Quote)
Mi marad Adyéból, ha kivonjuk belőle az egót? Mi marad Aranyéból, ha kivonjuk belőle az embert? Vagy JA-ból, ha kivonjuk belőle a bolondot (remélem nem szisszen föl senki
)?
L’art en jeu, Monsieur. Falcon(Quote)
Nagyon egyetértek veled, Falcon: Varró Dami költészetének, a költészethez való alapviszonyának egy nevén nevezett neve van: a játék. Nemrég, januárban beszélgettem vele többek közt erről is a Ködlámpán.
Másrészt cáfolom abbéli jóhiszeműségeteket, hogy VD a költészetből élne meg. Nem abból él: költészetközeli, azaz írói dolgokat csinál, jópénzért: sokat fordít, olyik alkalommal darabokat is, azok, ha műsoron vannak, még némi folyamatos jogdíjbevételt is biztosítanak neki.
A Szívdesszert aranyos szedése meg tényleg a kiadó elcseszése, ámbátor Dani könyvtervében is úgy szerepelt, hogy a szonettkoszorú verseit, illetve a közé ékelteket különböző betűtípusban kell szedni és eltérő színben nyomtatni (ő eredetileg valami sötétzöldre gondolt…). Pécsi Marcell(Quote)
Nem hinném, hogy Bendegúz arra gondolt, hogy annyi Bögre azúr fogyott, hogy abból megél a Dani, inkább úgy érthette, ahogy te, bár majd ő megmondja
Falcon(Quote)
A pókert pedig ne becsüljük le, ha valaki jó és elég népszerű ahhoz, hogy komoly helyekre meghívják, akkor akármilyen irodalom (mondjuk King-szintű fazonokat leszámítva) nyilván a nyomába sem ér, már ami a bevételi oldalt illeti. Hogy az élethez melyiknek van több köze, az pedig még nem eldöntött tény
Tisztelt Faustus.hu Szerzői Gárda és Még Inkább Tisztelt Olvasók!
Felettébb nagy örömömre szolgál, hogy az általam metaforikusan elhajintott (sic!) vitaindító-macskakő ilyen messzegyűrűző diszkurzus-hullámokat vert. Eppen ebben reménykedtem szerény dolgozatom megírásakor, hogy népszerű-könnyed stílben írott ánálitikus soraim eljutnak az értő-érdeklődő közönséghez. A szerző azon érvelését ugyanakkor, hogy Dani ne lenne jelentős költő, teljességgel ábszurdnak érzem. A magam részéről rokon léleknek érzem magam Varródanival, hiszen, miképpen említettem, jómagam is pókerből fedezem szerény oktatói létmódom kiadásait (a legfrissebb külföldi szakfolyóiratok és tanulmányok, belvárosi garzonlakásom törlesztései, változatos mintájú kockás zakók, éttermi vacsorák éleseszű, tehetséges és csinos tanítványaimmal etc.) – úgy szakmailag, mint emberileg.
Abban egyetértek a cikk éleselméjű írójával, hogy a kritikusok valóban nem ragadják meg megfelelően Dani költészetének esszenciáját, de ennek legfőbb oka meglátásom szerint az lehet, hogy csenevész és korcs szellemük nem érhet föl Dani költői zsenijéhez. Elsősorban azért citáltam jellemzésüket, mert az olvasásuk során, hogy a South Park nevű sorozatra referáljak nanáhogy popkulturálisan, kiégett az eredetiség-relém, ami máskülönben kiváló fogalmazáskészségemet teljességgel lebénította, s így sehogyan sem jöttek billentyűzetemre az ifjú Dani műveihez méltó retorikai alakzatok.
Engedtessék meg ugyanakkor, hogy ama vádat, miszerint ne lennék homo ludens, tisztelettel visszautasítsam. Tudatnám az igen tisztelt közönséggel, hogy, jóllehet a felszínen komoly szakembernek tűnök, mégis jókora adag játékosság szorult belém. Vegyük például azt a tényt, hogy dolgozószobám asztalán egy Rubik-kocka található. Gyakran megesik az is, hogy tudományos dolgozataimba tréfás észrevételeket csempészek, amelyek vicchumoros jellegét lábjegyzetben-végjegyzetben elhelyezett mosolygójelekkel hangsúlyozok ki. Ezekkel rendre nagy derültséget váltok ki hozzáértő és kevésbé hozzáértő kollégáim körében, továbbá szent meggyőződésem, hogy ez a nőknél elért sikereim alapja is. Üres perceimben szívesen olvasgatom ifj. Farkas Gyula internetes diáriumát (kosbor.blog.hu), akinek – úgy szakmailag, mint emberileg – igen nagy jövőt jósolok. G.PhD(Quote)
Good for you
Falcon(Quote)
Na. Hát az van, hogy nem akartam én senkit se megbántani, se Danit, se rajongóit, csak próbáltam “a lelkemnek a gongyát” elmondani. Sikerült, ahogy sikerült, de azt nem gondoltam volna, hogy maga a nagy G. PhD is ellátogat szerény körünkbe mint nemes szellem. Ha másért nem, hát ezért már megérte. (Ezúton is üdvözlet a kockás zakóknak.)
Én a magam részéről be is fejezem a “varródanizást”, azonban lekötelezne, ha a két nagyon egyetértő úr közül legalább az egyik írna ide vagy bárhová egy demiértisolynagyő-szösszenetet, mert ha hiszik, ha nem, e posttal kivételesen az ördögnek dolgoztam. Bendegúz(Quote)