Öcsém mutatta ezt a videót, mondván, hogy neki Slash-szólótól még nem fájt a füle, hát mit mondjak, nekem se:
Aztán eszembe jutott egy vers, mondhatni halkan felcsendült az évek távolából (nem ma volt, hogy Lorcát olvasgattam), s én lázasan keresni kezdtem, míg végül megtaláltam. És igen, a két dolog illik nagyon, mint a vodka és a kaviár, vagy ha úgy tetszik, az univerzum felfedte előttünk egy apró titkát. 
Federico García Lorca: Gitár
Lassú rívásba kezd a gitár.
Széttörnek a reggel kelyhei már.
Lassú rívásba kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud, zokog, ha fáj.
Egy hangra jár, mint víz sírdogál,
mint hófúvásba szél, sírva száll.
Hallgatni nem tud, zokog, ha fáj.
Jaját zokogja távoli tájért.
A Dél izzó homokja fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal, első halott madár.
Ó, szív, gitár! Öt húrral, öt karddal járt át a halál.
(Vas István fordítása)
A gitározással pont úgy vagyok, mint a versekkel….csinálom, csinálgatom, de leginkább csak én élvezem
A kezemben szó szerint sír a gitár
Én néhány sikertelen próbálkozás után jöttem rá, hogy valószínűleg balkezes vagyok. De nem ezért nem folytattam.
Ha rájössz arra is, melyik a jobbik bal, akkor újra kezdheted
Kösz Káin, de inkább nem. Ha nem mondtam volna még, az akkordoktól is csak összezavarodok.
Az nem baj…így lehet moder művészetet csinálni
Engem például az zavar össze