Hogy kik, miért bántottak,
nem kérdezted, istenem.
Ki perli végzetét, isten lehet,
de boldog sosem
Lassan úgy nézek itt szét én is,
mint ki belátja: másként nem lehet.
De ki a hajnal virradat pírjára mégis
fent karddal várja majd a végzetet.
S estére érve újra visszanéz,
hol még ködlik a csatatér, halványan.
Ahol, ha nem is volt ma sem vitéz,
hidd el, bátran küzdött a magányban.
Hogy mivel? Azt ti úgysem értitek,
hisz egy az út, tinektek egy a cél,
egy hajóban húzza ész s a szívetek:
egyik sem parancsol megálljt, ha fél.
Fent karddal várom hát a reggelt,
persze most csorba, rozsdás, kopott.
De majd, ha Álom rá új élt lehelt,
megint felkötöm, s harcba indulok.
Update: 2009. március. 6.
Nekem nagyon tetszik. Talán csak annyi észrevételem lenne, hogy az 1. vsz.-ban nem ismételném meg a “ki”-t, hanem gördülékenyebbé tenném a szakaszt, valahogy így:
Lassan úgy nézek itt szét én is,
mint ki belátja: másként nem lehet,
de a virradat pírjára mégis
fent karddal várja majd a végzetet.
Nincs mit tenni, jobb úgy, ahogy mondod
Én ugyanezt a 2. szakaszban, a hol-ahol résznél írogattam át párszor, de valamiért mégis így maradt. Amivel viszont nem tudok kibélülni, az az ész s a szívetek, olyan mint a mit sütsz kis szűcs.
De köszönöm. Nem rubisan
“szív és elme egy hajóban ülnek”?
Ez legyen a legnagyobb bajod
Nekem a zárás lett a kedvencem
“De majd, ha Álom rá új élt lehelt,
megint felkötöm, s harcba indulok.”
….talán azért, mert én még ébren is álmodok (mint Hofi anyósa)
Igen, de sajnos néha két irányBA húznak
Tudom, de tapasztalatom szerint ez így normális
Átírtam az első javaslatot. A másodikat nem, mert mintha egy nagyon kicsit mást jelentene, mint ami az eredeti. Itt, kérem, prömier van: az áthúzásokkal teli füzet helyett online íródik a vers
Olyan, mint az egyik Műhelyünk.
Nocsak, nocsak, osztán mellik?
Hát gondolom, ez:
http://www.faustus.hu/2008/10/17/muhely/
vagy ez:
http://www.faustus.hu/2008/10/28/muhely-2/