Pikáns mellékszál Csokonai életében — Rózsi és a megbárdolás

Kedvenc Csokonaink életében nem kevés megválaszolatlan kérdés van, és ezekre nézvést az időgép feltalálásáig jó eséllyel csak találgatni tudunk most már. Az egyik legtöbbet boncolgatott kérdés természetesen Mihály szerelmi élete, Lillája és az a bizonyos Rózsi. Valójában fogalmunk sincs róla, ki volt Rózsi, csak azt tudjuk, volt valaki, akit e néven szólított meg nem egy versében a költő. Amit már korábban említettem, ti. hogy ez a Csokonai nem volt akkora szent szerelmes poéta, mint az irodalomoktatás láttatni igyekszik valamiért, ismét bővülhet egy adalékkal: nem egy szerelmes versében cserélte le az idő előrehaladtával a neveket Mihály.

No, van tehát egy Rózsink, akiről valamikor felröppent a hír, hogy diadalmasan kiderítették, kicsoda, akinek van kéznél gimnáziumi tankönyve, megnézhetné benne, szóba kerül-e egyáltalán ez a Rózsi, és ha igen, közlik-e az állítólagos megfejtést. Nézzük tehát a tényeket. Csokonai jól ismerte Földi Jánost, leveleztek is, az úriember valójában mentora volt, első felismerője a zseninek. De volt egy felesége, akiről igen keveset tudunk, de szeretjük úgy elképzelni, mint egy csinos, kikapós menyecskét. De vigyázzunk, mert ez pl. nem tényszerű. Lehet persze, hogy akik Földi János életrajzával foglalkoztak behatóbban, azt mondják, hogy bizony ez igaz. Én mindenesetre nem tudom. No de, hogy most már közelítsünk a az igazán szaftos téma felé: Földi János írt egyszer egy elevelet Csokonainak, hosszú levél, semmiképp nem volna az egyik legérdekesebb darabja a levelezésnek, ha nem volna a margón illetve a levél alján egy hozzábiggyesztett néhány mondatos megjegyzés, mely az ugyanezen kéz által megcsillagozott – a levélben fentebb említett – Vályi Kláráról szól (akit Csokonai ifjabb korában ismert és mondjuk úgy, udvarolt neki, bár nagyon úgy tűnik, ez igazán csak barátság volt). A margón a következő áll: „Más képpen Vájdki Klára”

Alant pedig ezt látjuk:

“Én pedig most egyszer sebejimből meg gyógyúltam, de nem is kívánom ám, hogy az Ötsém Uram többször meg bárdolyon, elő fel serkenéskor!”

A feltételezés az, hogy ez a Földiné ura még el nem küldött levelét megkaparintván jól odaszólt az őt régebben „megbárdoló” Csokonainak, mivel Vályi Klára nevére fellobbant benne a féltékenység, sértettség. Innen ered az az elképzelés, hogy Csokonai ismeretlen Rózsija nem más, mint a – versírásban tehetségtelenebb – mentor felesége. Nem semmi dráma, és valóban olyan jól hangzik, hogy szeretnénk azt hinni, hogy igaz. De sajnos később kiderült, hogy valószínűleg mégsem igaz, legalábbis vannak olyan írásszakértői vélemények, melyek kizárják, hogy a megjegyzések írója és Földi Jánosné ugyanaz a személy lett volna, illetve nyelvtörténészek nem találták nyomát annak, hogy a „bárdol” ige azzal a jelentéssel bírt volna, amit ez a feltételezés tulajdonít neki. Egyik sem bizonyíték, főleg, hogy korábban egy másik írásszakértő éppen azt állapította meg, hogy bizony Földiné írta, de legalábbis írhatta. Ehhez csak annyit, hogy remélem, sose kerülök olyan helyzetbe, amikor írásszakértői véleménytől függ, lecsuknak-e.

Mindesetre jó kis bonyodalom, érdemes tudni róla, mert ha valami, ez mindenképp bebizonyítja, hogy ez az egész irodalomtörténetesdi nem mindig száraz és csak a “szakembernek” érdekes téma. “Megbárdol”… nyelvötrénészek ide vagy oda, szerintem simán azt jelenti. És szerintem meg is bárdolta a menyecskét valamikor. Remélem

Olvasson még!

• József Attila: Egy büntetőtörvényszéki tárgyalás irataiból
• A sulyok el lett vetve — nyelvészeti kiruccanás 2.
• József Attila: Nyár — elemzés
• Éli könyve (Book of Eli)