Hát kérem, ennek is vége lett: megvan a győztes, illetve győztesek. Mi itt még mindig nem tértünk magunkhoz a röhögéstől, de igyekszem komolynak maradni. Pár szót szeretnék csak szólni így hamarjában, mielőtt majd talán komolyabban, na meg mielőtt a versenyszellem lángja is végleg kihuny.
Kedves Mogyorósi László, gratulálunk!
Az itteni kommentek is jó bizonyítékai annak, hogy a versenyzők egy része komoly szövegértelmezési problémákal küzd (mi eddig azt ostoroztuk, hogy ennek ellenére írni mernek, sőt fel vannak háborodva a kritika hallatán). De ezt most hagyjuk, mert a finis nem róluk szól.
Hanem Mogyorósi Lászlóról.
Ki merem jelenteni, hogy a győztes volt az egyetlen ember széles e versenyben, aki képes volt értelmezni, megérteni a versenykiírást: egy (!) olyan vers kell ide, ami elsősorban nem az írót, hanem a terméket, a fájdalomcsillapítót reprezentálja. Amit fel lehet tenni egy képeslapra: egyik felén a vers, a másikon pedig a Rubi, tisztára, mint az iWiW-en „a Csajom meg Én” megjegyzéssel feltöltött képek.
Nézem a verset: Babits nem adott volna érte Baumgarten-díjat. De azért jó, elég jó. Benne van minden, aminek benne kell lennie, okosan, szépen reprezentál: „fekszem betegen”, „élhetnék lázasan”, mondja a költő, aztán szépen kibontakozik a léthelyzet, ami megoldásra vár. És mi lesz a megoldás? Hát persze hogy a Rubophen, legalábbis a képeslapon, amit majd a metrón a kezembe nyomnak.
Egyébiránt nem hiszem, hogy ezzel a versennyel bárki rosszul járt volna: mindenki publikálhatott, valaki, aki okosabb volt, mint a többiek, meg is nyerte, de azt hiszem, leginkább mégiscsak a Zenitva nyert vele. De hogyan! Mekkora húzás volt! Zseniális.
Még mindig nem tértem magamhoz.
Ja, kb. ugyanazt mondtuk el. De azér bameg, Harmath Józsefnek adhattak volna valamit, legaláb jelképesen, vagy nem jelképesen, digitális videokamerát, mittudomén. Nyomatta a dolgot, jelen volt, nem keveset melózott, pöcsölt vele… Egy ilyen gesztus nekem nagyon hiányzik így a végéről, és Harmath úr pont megfelelő alanya lett volna.
Vagy legalább ő szavalhatná el Mogyorósi versét a tévéreklámban.
Aztán tiszteletdíj meg minden.
Speciel ezzel nem értek egyet, hogy László volt “az egyetlen ember széles e versenyben, aki képes volt értelmezni, megérteni a versenykiírást”. Legalábbis több ilyen jellegű verssel találkoztam, mint az övé, maximum ezt találhatták a legjobbnak ebben a témában.
Kedves Kedélyes Költőtársak!
Szerintem egyáltalán nem olvasták el a rengeteg verset, – lehet, hogy én magam is megtorpantam volna. Elképzeléseim szerint kisorsolás lehetett. Petrencébe rakták a rakás verset, és addig turkáltak benne, alul, fölül, középen, amig összeállt a 107.
Miután a 107-ből kb 500 lett, – ez sem kevés, – eleve csak azoktól a költőktől választhattak.
Én még hozzátenném, hogy legalább egy tucat direkt rubophenes verset irtam: Versíró verseny, Rubophen, 36 fok az nem sok, Lázad lázad, Lázban ég a jelen történelem, Dr- Rubo Bubo mese- vers sorozat, stb. Ezek reklámra alkalmasak lettek volna, de nem kellettek.
Egyébként nem gondolom, hogy a győztes versek miatt úgy megnövekedne a Rubophen forgalma, hogy annak lenne valami jelentősége. Sőt! A továbbjutott versek nem ütik meg a reklámértéket sem, a nem nyerők, meg bosszuból sem vesznek rubophent, hacsak eddig nem lettek rubophen-függők. A versírók száma több ezer! A sok csalódott nem lesz vevő!
A milliók pocsékba mentek, és sajnálom a Zentivát, mert ez az üzlet nem jött össze. Persze még kitalálhatnak valamit.
Annyi biztos, hogy a gyógyszervásárlók, akik többnyire anyukák, nagymamák nem fárasszák magukat olyan továbbjutó versekkel, amiket olvashattunk. Most nem az irodalmi értékről beszélek, hanem a célcsoportról – amit én az irásaimban szem előtt tartottam.
Tisztelettel: Jónásné Julianna
Szerintem ezen a 107 témán már igencsak túl kéne lendülni – de legalábbis nem itt rágni tovább a csontot, mert szerintem dögunalom :/
Törölték a verseny honlapját! Szerintem jobb is…