Azt hiszem, csattanós választ adott a Rubophen zsűrije mindenkinek arra nézvést, miről is volt szó itt. Bevallom, elsőre meghökkentem, de körülbelül két másodperc alatt esett le a tantusz, és mocskosul jót vigyorogtam egyrészt, másrészt kalapomat emelem Rubophenék előtt. A zsűrire majd később kitérek, fontosnak tartom megjegyezni, hogy még nem róluk beszélek.
Szóval, győzött ez a vers. Nem rossz, szó nincs róla, de nyilvánvaló, hogy — még ha objektivitás nem is létezik ezügyben, tudjuk, köszönjük — ez nem a legjobb vers ottan. Ez egy ügyes vers, néhány jól elkapott sorral, gondolattal, hangulattal. Csakhogy ez a legjobb vers, ami a lázról szól, még ha metaforikusan is (láz és fájdalom különdíj ide vagy oda), ami jól mutat majd azon a képeslapon. Már látom magam előtt szinte, egy jó fotó, Rubophen ilyesmi az egyik oldalon, mellette vagy a másik oldalon pedig ez a vers. Remek és hatásos is lesz, legalábbis lehet. Akármelyik másik művel, mondjuk az én egyik kedvencemmel, Tonio Kröger negatívjá-val ez már nem működik. Magyarul: ezt a bohózatot nem nyerhette meg más, ennyi. Nem érdemes rugózni rajta, inkább keressük a rejtett kamerát a sarokban, és ki-ki vérmérsékletének megfelelően nevessen őszintén vagy grimaszolva, mert ez rohadt jó poén, semmi más.
Illetve de, más, mert mégis láttunk, láthattunk itt jó verseket, kiderült, micsoda indulatos és szenvedélyes is a magyar költők meglepően népes tábora — és hogy messze földön hírhedt mentalitásunktól ők sem mentesek. De hagyjuk ezt, beszéljünk arról, hogy tényleg van magyar vers, vannak az asztalfiókban jó költemények, és ennyire nem kis pénzből összerántott népszerűséget soha az életben nem fog kapni még egyszer egyik sem, visszavonul ez az egész abba a mederbe, ahol — néhány pontszerű alkalomtól eltekintve — több száz éve folydogál.
Viszont a zsűri… Hát nem tudom. Nem szívesen lennék most a helyükben, mert mondjuk Turczi Istvánként vagy Péterfy Boriként tagja lenni egy olyan zsűrinek, amelyik képes azt mondani, hogy ez a legjobb vers a párszázból, amit végül meg kellett nézniük… hát nem lehet túl jó. Karafiáth kisasszonyt pl. azért nem hozom fel, mert az ő személyiségében eleve benne van ez a fajta görbetükör- vagy nem tudom milyen effektus. Azért egy kis kommentárt valamelyiküktől szívesen olvasnék, mert ez most ebben a formában ciki. Szertném még egyszer leszögezni, hogy nekem teljesen világos az egész, és ennél csattanósabb választ a sok véresszájúnak nem adhatott volna a Verseny, csak éppen úgy látom, hogy az járt jól — mert gondolom volt ilyen –, akit felkerestek, de nem vállalta a zsűrizést.
Nagyon szeretném tudni a ti véleményeteket az én második helyezésemről…
Marcell, csak egy gyors válasz most: természetesen gratulálunk, én a magam részéről örülök neki, hogy a zsűri nem olvasgatta a fórumot, vagy ha olvasgatta, nem foglalkozott a hangos véresszájúakkal, akik — mivel kurvára kiabálnak — úgy tűnhetnek, hogy hú de sokan vannak. Szóval, hogy a kérdésedre válaszoljak konkrétan, második helyezésed nekem nem meglepő, noha én inkább csináltam volna egy jó nagy dobogót, aztán arra felállítottam volna sok költeményt, aztán kész. Pl. az, hogy a majdnem-győztes versedben nekem a kéjjel-éjjel rímpár (most mondtam valamit) way too easy, semmit nem jelent, lehet, hogy Bendegúznak vagy akárkinek meg tetszik. Aki tud verset írni, az tud. Te szerintem tudsz, a többi szubjektív
Kedves Marcell!
Egyébiránt meg elévülhetetlen érdemeket szereztél odaát tanúsított hozzáállásoddal. Kikezdhetetlen, megkerülhetetlen, amit csináltál. Talán lassan rájönnek a “savanyúszőlősök” is.
Én is csak gratulálni tudok a helyezésedhez. Az Exem és egérkirálylány jó vers, mondjuk én vehemensebben állok hozzá az ilyen témákhoz, de hát ez már szubjektív.
én tartom amit január 18-án írtam: “tünemény!
” – hogy szerényen önmagam idézzem
Az már übermenő dolog, ha magadat idézed
És mit szóltok ehhez az egészhez, így a végén?
Tényleg, ez engem is érdekel. Kinek milyen benyomásai vannak?
Érdekes volt látni egyes ember/magatartástípusok pregnáns (néha penetráns) megjelenését. Mindenesetre a Zentiva egy olyan terepasztalt alkotott és működtetett ezzel a Rubophen VÍV küzdőtérrel, amilyent még sehol máshol nem tapasztaltam. Az eredményt (most nem a “verseny” eredményére gondolok, hanem inkább az írások és kommentek tömegeinek eredőjére) már inkább a résztvevők produkálták. Én örülök, hogy bekapcsolódtam, és végig jólelvoltam.
igyeXem
Bendegúz! Köszönöm. Örülök neki, hogy így látod.
lassan itt az ideje, hogy Mécsi Parcellt is beemeljétek a színdarabba…
Nekem kifejezetten tetszik az első helyezett verse.
A második is még elmegy szódával.
A harmadik egyszerűen nevetséges,hogy odakerülhetett.
A különdíj meg szóra sem érdemes.
hmmm…
Megnéztem mik, milyen írások nyertek.
Hááát, nem tudom…
A közönséggel egyetértek, a többivel nem igazán tudok mit kezdeni.
Nekem feláll a szőr a hátamon, ha olyat olvasok, hogy melynek, melyeket. Egyszerűen elkap az e szavakban rejlő elrévedő művésziességtől a harci ideg.
Marci verse nekem kicsit bugyutácska, lehet, hogy szándékoltan. Az az egérkirálylány olyan plőőő. Szerintem van jobb írásod ennél, a beküldöttek között is.
A nyertes írás személy szerint nem tetszik. Az utolsó versszak, de főleg az utolsó két sor valahogy számomra kognitíve értelmezhetetlen, gyakorlatilag nem jelent semmit.
A különdíj pedig olyan érdekes.
Azt az írást már régebben kiszúrtam, és elrettentő példaként mutogattam, mint állatorvosi lovat.
Kíváncsi lennék arra, hogy a szerző szerint mit jelent.
Szóval szerintem ez egy kicsit a középszer győzelme lett.
A kiemelt művek a kötetekben lévő töltelékversekre emlékeztetnek, azokra, amik csak azért vannak benn, hogy meglegyen a lapszám.
Vagy olyan, amit az ember egy amatőrtől vár.
Amire rá lehet mutatni, hogy ez az amatőr, és ez meg a “profi” és lásd, (hisz látszik) a különbséget…
De ez csak egy érzés, mindenféle bármerre irányuló offenz nélkül, ellenben nagy-nagy gratulációval.
Nekem a kiemelt versek közül egyik sem tetszik, kivétel a közönségdíjas – amit igazából nem is értek, hogy olyan emberekből akik a fórumokon aktívkodtak, hogy a fenébe sikerült ezt kihozni; persze lehet, hogy így állt bosszút a csendesebb többség az agitátorokon, éljenéljen a szavazójog. Mindenesetre én örülök neki, a faszinak sok más jó verse is van fent – ha valakit, én őt szívesen látnám viszont kötetben; meg még néhány (egy darab kézen számolható) embert, akinek most nem jött össze, de ilyen dobogón talán nem is baj.
A nyertes verse arra pont jó, amit említettetek: uccu fel a képeslapra, patikaablakba, gyógyszereszacskóra – a Rubophen egyszerre az irodalom dicső támogatója lesz, a szerző neve bekerül a nagykönyvbe, mindenki csak nyer a dologgal; kivétel a többet-kevesebbet dühöngő sértettek tábora, akikkel (most mindennek fényében már én is belátom), igazságtalanság történt, mert ilyen erővel akár ők is.
Régen kiesett hőbörgőknek és 107-es csalódottaknak én egyaránt annyit mondanék, hogy egy ilyen borzadalmakkal tele mezőnyből pont ennyire kell (elég) kiemelkedni ahhoz, hogy elismerjék, hogy győztél, illetve egy ilyen amatőröknek meghirdetett versenyen pont ennyire kell (szabad) remekelni ahhoz, hogy elfogadják, hogy megérdemelten tetted.
Én legjobban azt szeretném, ha ezek a most kiválasztott emberek évek múltán visszaköszönnének ilyen-olyan olvasnivalókból, és együtt mosolyognánk egy jót azon, hogy basszus a nagy versenyen megdicsértek azért a középszerért/-arért, de minden jó, ha a vége bizonyítás, és bezzeg most. Time will tell.
“Time alone – oh, time will tell:
Think youre in heaven, but ya living in hell”
Bob Marley
A marketing,
mint márket ing
jól áll rajta,
holnap már
kutya se ugatja.
(A verslázat
a bogyónál
is jobban hajtja.)
Színházi berkekben szokták mondani az ilyenre, hogy: “Hm… köszönjük. Majd értesítjük.”
Marcell, te félreértettél! Ez a versenyre vonatkozott Falcon kérdése nyomán, nem rád vagy a művedre. Természetesen attól még gyengécske a versem, de nem is a formán volt a hangsúly…
A versben válaszolás a hozzászólásokra eléggé elterjedt a Versírón, ettől kezdve egy szavunk se lehet a musical-ekre, ott legalább szerelmi bánat fakasztja dalra a főhősnőt általában
Már akinek engednek hozzászólni!
Kálmán Edina Orsolya meg gBetti véleményére is kíváncsiak vagyunk ám.
Kedves fa!
Cseppet sem értettelek félre. A gyenge-gyengébb-még annáls is sokkal-sokkal gyengébb “veersekben”/rigmusokban való válaszolás valami olyan fullamatőr szokás a rubin is, meg még jópár más versoldalon is, ami mellett elmenni szótlanul nem lehet. Vagy de. De azokra a topikokra, oldalakra egyáltalán nem is kell felmenni, ahol ez folyik. Reméltem, hogy a faustus mentes ettől. Tévedtem. Jár a beszólás.
Marcell! Most ki kellett volna moderálnunk Fa viccét/versét?
De ha már itt tartunk:
“Én vonakodom megnyerni ezt a versenyt,
fáj egy ilyen kedves ismerőst lenyomnom,
majd ha a tepsiben borostám kiserkent,
elég ha csak akkor állítják fel szobrom.”
Ezt Mogyorósi írta, és ha jól emlékszem, pont neked.
Annyiban tudom megvédeni Mogyorósi urat, már ha erre szüksége lenne, hogy igaz, hogy versben válaszolt, de mennyivel jobb, mint ez:
Ez a kedvenc Torday-művem már régen, valahol el szerettem volna sütni, itt az alkalom.
Falcon 2009. február 20. péntek, ekkor: 11:27
Ez öncélú rosszindulat volt…
Nick, valamit nem tudok a hölgyről, ami miatt egy idézet öncélú rosszindulat? (Komolyan kérdezem.)
Kedves Marcell!
Lassan már félek használni a magyar nyelvet amatőrként. Szólhattatok volna, hogy az a “profiknak” van fenntartva!
Emellett a vers hatását nem csak a forma, hanem a tartalom is alakítja. Ne csak a külsőségeket lásd!
Ezek után ne csodálkozzunk, hogy egyre kevesebben beszélik és értik a magyart!
Faustus-t pedig megkövetem, hogy nem hat mondatban negyven szóval (hanem csak kettőben tizenkilenccel) írtam le véleményemet! Egy amatőrtől, sajna, csak ennyire telik!
Hát ez asszem elég tiszta találat mindenkinek.
Falcon, Horger Antalok lettünk.
Nick, az itteni megnyilvánulásaid nagy hányada bizony csak öncélú rosszindulat volt.
Fa, még viccelődsz is, azok után, hogy szétkerested magad rajtunk?
Nézd, ez egy olyan szúrás volt, amire igazából nem volt semmi szükség.
Voltak fosi verselgetések a rubin, játékok, egymás rigmusos dicsérgetése.
Ilyenek, ilyenebbek.
Hozzászólásban bevágni élcelődve, hogy Klárát hogyan dicsőítik, olyan kisstilű dolog.
Nem érzed?
Jönni ide hőbörögni hetek óta, az nem kisstílű? Beszélni össze-vissza, meg vádaskodni, az nem kisstílű? Nehogymá a vakond vezesse a metrót, érted…
Egyrészt valószínűleg igazad van, másrészt én inkább mint jelenséget emeltem át ide ezt a dolgot, és a kedves szerzőt igazából a RubY-kór állatorvosi lovának tartom. Fogalmazzunk úgy, hogy a benne foglalt (felteszem) ránk történő utalás, illetve az alkotó személye és szereplése a fórumon adta meg azt a súlyt ennek a hozzászólásnak, ami miatt idézésre érdemesnek tartottam. A kisstílű élcelődés most sem volt szándékomban, ha valaki (kiváltképp KK ebben az esetben) úgy látja, akkor megint elnézést kérek.
Falcon
Egy posztban, nevek nélkül jobban jött volna ki.
Nick, minden részletében nem felelhet meg munkásságom egy oly jótollú kritikusnak, mint tekegyelmed, de igyekszem. S bár eddig a hozzászólásaimra nem úgy tekintettem, mint vizsla szemeknek kitett alkotásokra, ezentúl vigyázok.
Azért mert nem vagy paranoiás, attól még el akarnak kapni…
fa! Bendegúz!
Az az én egyéni problémám, hogy hidegrázást kapok a frappánsnak elképzelt és gondolt, valójában (számomra) bántóan csikorgó, übergyenge rigmusban-válaszolok-a-felvetett-problémával-kapcsolatban jellegű hozzászólásoktól.
Arról nem beszéltem, mi van, ha az illető ugyan versben reagál, de az nem az imént részletezett kategóriába esik. Akkor az van, hogy tetszik. Mert miért is ne tetszene?…
Torday Zs. hozzászólása pedig igenis az állatorvosi ló esete; tényleg nagyon szépen leképezi, mgmutatja, mi folyt és még most is folyik a rubin. Én szégyellem magam, amikor ilyenekbe futok bele, annyira ciki.
Hát én is pirultam, amikor először olvastam. Még most is beleremeg (majdnem) mindenem
Marcell, csak nem gondolod, hogy ennyire kisstílű lennék? A poén kedvéért írtam oda.
akkor viszont neked csak ennyi van címezve:
Üdv mindenkinek, sziasztok
Nos, Falcon, nagyon fején találtad a szöget – a Rubophenéknek valóban jár a taps, és leginkább az első helyezettnek: egy verssel indult és tutira ment. Arra a bizonyos képeslapra nyilván nem egy hősi eposzt vártak, hanem valami olyasmit, amit Mogyorósi László hozott. Mint vers remek, abszolút illeszkedik a koncepcióba – és ebből a szempontból gyakorlatilag már csak ízlés dolga, hogy a hasonló témában indított versek közül ez sikerült-e a legjobban. Nekem amúgy tetszik 
), de most már azt tudom mondani, rám ne hallgasson ezentúl se 
Azt hiszem, sokan – ciki, nem ciki, én is – ott “szálltunk el”, hogy pusztán az lebegett a szemünk előtt, hogy mégis itt lesz egy szakavatott zsűri, végre megmérettetünk. Úgy igazán. És én “… szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak…” Ó, gyermeki naivitás
És tény, ami tény, a többi vers is rendben van. Bár Marci egérkirálylánya nekem nem a favorit tőle (nem is titkoltam ezt el, igaz, Marci?
Doronna Rózsafája tetszik, erős versnek tartom – azzal csak az a bajom, hogy a láz- és fájdalom különdíjért jobbat is olvastam a Rubin (konkrétumot most nem tudnék persze).
Eduhoz számomra nem fér kétség (nekem ő valamiféle etalon vagy mi). Tehát mindent összevetve nem rossz ez így – én csak ott csúsztam el, hogy első helyezettnek uzbencétől vagy Fehér Kornéltól vártam verset, vagy mondjuk Petz Györgytől (és még sorolhatnék néhány nevet), de Falcon felnyitotta a szemem a képeslappal, meg a verseny alapötletének felemlegetésével.
No, lényeg a lényeg, érdeklődéssel vártam az eredményt, és nekem még csak a szőlő se savanyú.
nohát! csuda ez a technika. élő közvetítés folyik a Rubophenen a faustus.hu kommentjeiről. TÖKjó
Era!
Szívesen hallgatok rád, sokat tanulhatunk egymástól. E konkrét kérdésben kötöttem az ebet a karóhoz, nem csak azért, mert valamiért éreztem, hogy ez a vers mind megformálásilag, mind tartalmilag tényleg én vagyok, és kár lenne az öt közül kihagyni, hanem azért is, mert az öt végül úgy állt össze első körben, hogy egyáltalán nem volt benne friss szöveg, csak ilyen-olyan régi konzevek. Akkor tettem be a bujdokoltamot, meg az Egérkirálylányt. Nem bántam meg, és hogy magamat idézzem odaátról: “Ezzel együtt örülök, hogy felfedeztek, mint költőt. Mert Karafiáth Orsi, Turczi legfeljebb úgy ismer, mint lelkes irodalomszerető, irodalmoszervező emberke, aki szervezője, házigazdákja, moderátora a Ködlámpa-sorozatnak, olykor zenésze is egyszemélyben, de nem ír verseket. Vagy de, csak nem házal velük.”
A végére meg egy link, szépen mutatja, ki mindenki olvassa még lelkesen a Faustust
http://www.versiroverseny.hu/node/30480
Marci, Neked tényleg tetszik az Egérkirálylány?
Az egy dolog, hogy a döntnökök szerint az a második legjobb amatőr írás a Rubin, de Neked, mint szerzőnek tényleg tetszik?
Mert és most ne haragudj, de azok szerint, akiknek adok a véleményére azok közül egyik sem volt elhűlve attól az alkotástól.
hmm…
Ezek szerint nem adok Turczi véleményére…
lol
oh, kár volt tudósítanom a tudósításról
szétkapcsoltak
Jah, és ne értsd félre, szerintem Te köztük vagy azoknak az embereknek, akiknek a dobogónlevésén nem kell csodálkozni, a csodálkozás tárgya kizárólag az írás.
Hogy PONT ez, mé nem akármelyik másik?
Kedves ALFA!
A legszebb emlékeim közt fogom olvasgatni verseidet!
Nem tudom még, hogy fogok-e regisztrálni más irodalmi portálokon,
én csak a Ruby-nak írtam a verseimet.
Ha a véletlen azon a napon, amikor itt regisztráltam, nem hoz ide, ezek a versek / de legalábbis 90 %-a / meg sem születtek volna.
Különös történet az enyém.
A LÁZ, ami körül forgott itt, a Ruby-n az élet, a LÁZ családomban életet mentett..
A LÁZ iránti mély tiszteletem hozott ide, tartott itt, és íratta velem lázasan Haza-verseimet is.
Mert amikor “az a LÁZ” égette ŐT, még Haza volt a Haza, még itthon gyógyítottak az orvosok, a vadállatok még nem szurkáltak halálra élsportolókat, még azon gondolkodni sem kellett, hogy személyünket vagy vagyonunkat megvédjük, mert teljesítette a Haza elsőrendű kötelességét: Anyácskaként vigyázott ránk.
Itt és most megköszönöm Kisbenedek Professzor úrnak és mindenkinek, aki akkor velünk volt, hogy most csodaszép unokáknak örülhetek!
Nekik, az orvosoknak is küldöm sok szeretettel kis versemet / a kórtermek folyosólyán egy nagy plakáton az ÓRA figyelmeztetett a múló időre..most is magam előtt látom../
Az Idő,
ha repülni tanul,
minden csak
színes pillanat.
Míg felkelő
narancsából
Bíborba Burkolva
Óceánágyába
tér a Nap,
kérésznek egy élet
múlik el,
pedig csak
eltelt egy nap..
Tisztelettel
Torday Zsuzsa
Mit is?
Mit is
köszönhetek neked?
Megmutattad a
lényeget!
Lett kezem,
hogy írjak,
lett lábam,
hogy fussak,
lett szemem,
hogy lássak,
s ó, igen!
a szárnyak!
A szárnyakat köszönhetem
neked!
Megtettem hát:
nevetve kirúgtam
magam alól
a létrát!
Minek a Sasnak
létra?
A szárnyakat
adtad rám!
Soha el nem múló szeretettel és hálával
a Rubophen cégnek,
a Zentiva kFT-nek!
Kérlek, kedves Szervezők, ne egy plüssmacit küldjetek, legalább hetet: ötöt az öt unokámnak, egyet sevokatinak adok, egyet magamnak hagyok..
címzésnek elég:
Torday Zsuzsának
2900 Komárom
a Rüdiger-tó partján..
Köszönettel.
*Zsu
Kedves Erika, a heroikus küzdelem után, amit azért folytattunk, hogy “bebocsáttass”, szerettel üdvözöllek
És téged is, Zsazsa, de ha sok ilyen függőleges hozzászólást nyomatsz, kénytelen leszek átszerkeszteni valahogy, táblázatba vagy nem tudom, lefáradok, mire legörgetek a végire.
Erika, örülök, hogy így látod, mármint az indító bejegyzésben foglaltakat. Arról viszont nem tudom, mit gondoltok, hogy ez nem kellemetlen a zsűrinek? Vagy úgy látjátok, hogy a győztes vers tulajdonképpen egy “teljes” mezőnyben is — ha elfogadjuk azt, hogy végül is ez nem volt az — lehetett volna akár győztes, és így a zsűrivel is minden ok? Nem tudom, furán érzem magam, hogy ezt firtatom, hiszen érzem én is: gyanúsan hasonlít egy-két ordas hangra, amit már ismerünk
Zsazsa, még valami (bár nem tudom, hogy egyáltalán egy nyelvet beszélünk-e, sőt hogy egy dimenzióban létezünk-e, meg egyáltalán semmit sem értek abból, amit írtál, de)
ezekről a dolgokról bizonyára mindenkinek megvan a véleménye, — még nagyon az elején én is beleszaladtam itt érintőlegesen a politikába, de azóta megokosodtam –, de olyan sok helyen lehet erről beszélni meg írkálni, hogy hadd ne a Faustus legyen a legújabb a sorban. Csak azért írom ide mindezt, mert a jövőben az értelmetlen politizálást, közéleti megnyilvánulásokat (értelmetlen alatt az adott témához nem kapcsolódót, vagy a lap egyébként nem túl szigorúan vett csapásirányával nem együttartót értem) moderálni fogjuk, aztán pedig, ha folytatódik, búcsút veszünk a hozzászólótól. Köszönöm.