Azt hiszem, csattanós választ adott a Rubophen zsűrije mindenkinek arra nézvést, miről is volt szó itt. Bevallom, elsőre meghökkentem, de körülbelül két másodperc alatt esett le a tantusz, és mocskosul jót vigyorogtam egyrészt, másrészt kalapomat emelem Rubophenék előtt. A zsűrire majd később kitérek, fontosnak tartom megjegyezni, hogy még nem róluk beszélek.
Szóval, győzött ez a vers. Nem rossz, szó nincs róla, de nyilvánvaló, hogy — még ha objektivitás nem is létezik ezügyben, tudjuk, köszönjük — ez nem a legjobb vers ottan. Ez egy ügyes vers, néhány jól elkapott sorral, gondolattal, hangulattal. Csakhogy ez a legjobb vers, ami a lázról szól, még ha metaforikusan is (láz és fájdalom különdíj ide vagy oda), ami jól mutat majd azon a képeslapon. Már látom magam előtt szinte, egy jó fotó, Rubophen ilyesmi az egyik oldalon, mellette vagy a másik oldalon pedig ez a vers. Remek és hatásos is lesz, legalábbis lehet. Akármelyik másik művel, mondjuk az én egyik kedvencemmel, Tonio Kröger negatívjá-val ez már nem működik. Magyarul: ezt a bohózatot nem nyerhette meg más, ennyi. Nem érdemes rugózni rajta, inkább keressük a rejtett kamerát a sarokban, és ki-ki vérmérsékletének megfelelően nevessen őszintén vagy grimaszolva, mert ez rohadt jó poén, semmi más.
Illetve de, más, mert mégis láttunk, láthattunk itt jó verseket, kiderült, micsoda indulatos és szenvedélyes is a magyar költők meglepően népes tábora — és hogy messze földön hírhedt mentalitásunktól ők sem mentesek. De hagyjuk ezt, beszéljünk arról, hogy tényleg van magyar vers, vannak az asztalfiókban jó költemények, és ennyire nem kis pénzből összerántott népszerűséget soha az életben nem fog kapni még egyszer egyik sem, visszavonul ez az egész abba a mederbe, ahol — néhány pontszerű alkalomtól eltekintve — több száz éve folydogál.
Viszont a zsűri… Hát nem tudom. Nem szívesen lennék most a helyükben, mert mondjuk Turczi Istvánként vagy Péterfy Boriként tagja lenni egy olyan zsűrinek, amelyik képes azt mondani, hogy ez a legjobb vers a párszázból, amit végül meg kellett nézniük… hát nem lehet túl jó. Karafiáth kisasszonyt pl. azért nem hozom fel, mert az ő személyiségében eleve benne van ez a fajta görbetükör- vagy nem tudom milyen effektus. Azért egy kis kommentárt valamelyiküktől szívesen olvasnék, mert ez most ebben a formában ciki. Szertném még egyszer leszögezni, hogy nekem teljesen világos az egész, és ennél csattanósabb választ a sok véresszájúnak nem adhatott volna a Verseny, csak éppen úgy látom, hogy az járt jól — mert gondolom volt ilyen –, akit felkerestek, de nem vállalta a zsűrizést.
Csatlakozom
Diktatúra vagy sem – a hülyék menjenek csak a másik oldalon.
És ki dönti el,hogy ki a hülye?
Én.
És Bendegúz (meg E., meg Sárhelyi Erika, meg Marcell, meg még egy csomóan, akik miatt szeretjük csinálni a Faustust). Csak a mi döntésünknek van következménye is.
Szerintem meg mindenki magáról állítja ki a diliflepnit azzal, ahogy viselkedik. A rubin pölö rengeteg a rögeszmés, aki még mindig ugyanazon a témán lovagol, holott a versenyt lefújták, és az utolsó futó is átszakította a célszalagot. Mégis újra és újra fölreppen: “hátaza107azéezfelháborító”… Miközben már a 107 is 5-re redukálódott, és köszönik szépen jól vannak. Komolyan mondom, röhej.
Igazad van, csak az a baj, amit E. mondott feljebb:
Én nem szívesen megyek olyan helyre, ahova beengedik a hülyéket… hozzászólni meg pláne nem volna kedvem, márpedig egyelőre itt nagyjából lehet beszélgetni. Amíg rajtunk múlik Bendegúzzal, ez így marad
Igazad van. Ez a hely tényleg attól vonzó, hogy a filmtől az irodalmon át az útibeszámolóig mindenféle témáról lehet olvasni, és alkalomadtán értelmesen elbeszélgetni róluk. Lehet, hogy tényleg nem kéne reagálni a provokációkra, és akkor valódi menedék maradhatna. A provokátorok meg vagy elmaradnak idővel, vagy ki kell őket iktatni. A rubi is működhetne normálisan, mint ahogy tudtommal az is volt a terv, hogy megmarad valamiféle irodalmi site-ként. De nem csodálkozom azon, hogy adminék már csak akkor néznek be oda, ha balhé van. (Őszintén szólva, azt se tudom, miért működtetik még – talán, hogy bejelentsék, a nyertesek mikor és hol vehetik át a díjakat.)
Én a magam részéről befejeztem a hülyékkel való foglalkozást, de megfogadom E. tanácsát, és rögtön kiteszem azt, aki nem tetszik
Aztán majd szóltok, ha túlságosan belelendültem a türannosz szerepkörbe (vagy belelendültünk, ha Bendegúz is ezt az utat követi, amit remélek)
Hát a rubi rémei itt nem fognak megélni, ez biztos.
Azért remélem, különbséget tesztek hülye és hülye között! Nem szívesen repülnék! Ami engem illet, ül-olvas-csendben szórakozik…
Rövid kihagyás után visszatértem “fausztuszozni”:) Bár már nem vág a témába, azért gondoltam, leírom a véleményemet, meglátásaimat a Versenyről.
Ha nincs Rubi, talán soha nem tévedek, ide, a Faustus-ra, úgyhogy azt mondom, már ezért is megérte 
Kezdem a jóval: nekem személy szerint élmény volt, hogy viszonylag sokan elolvasták, véleményezték a versemet (amit eddig nem igazán volt bátorságom megmutatni senkinek). Nem utolsó dolog az sem, hogy sok értékes verset olvashattam, értékes embereket ismerhettem meg a fórumokon keresztül. Persze én is úgy gondolom, hogy lehetett volna ez jobb is, többet is ki lehetett volna hozni belőle… És most nem az eredményre gondolok, mert tiszteletben tartom, elfogadom a zsűri döntését, még csalódott sem vagyok. Egy kicsit sem. Már a 107-be jutásra sem számítottam anno. Csak az a sok “intelligens megnyilvánulás” ne lett volna, mennyivel más lenne az ember szájíze… De ezen sajnos úgysem tudunk változtatni.
Végül, de nem utolsósorban
Káin, ez ám a jólneveltség, pedig rád se szóltunk.
Betti, úgy látszik, amit itt (egyre többen) csinálunk, az sajnos ezzel jár. Szép lassan el kell fogadni.
“Röpülj, hajóm (…)”