Most, hogy úgy néz ki, befejeződött a Versírón a közönségszavazósdi — és elvileg a főzsűri is meghozta már a döntését, legalábbis szerény képességeimmel ezt olvastam ki a honlapon fellelehtő információkból –, szóval most belenéztem a fórumokba megint. És az találtam, hogy a Blogodráma úgy lett telitalálat, hogy mi azért nem sok időt töltöttünk ám ott, még tavaly, valamikor a Németh A.-vers átiratának megszületése idején nézelődtünk, aztán amikor a továbbjutók is kiderültek, akkor is odanéztünk, és pár percnyi-órányi olvasgatás után készen állt a terv. Talán ma este olvastam a legtöbb fórumot ott, és kicsit, megvallom, keserűbb a szám íze, mint eddig. Az elején is volt olyan, hogy belefutottunk szomorú dolgokba, de aztán, szerencsére, a mókásabbnak tűnők kerültek túlsúlyba, legalábbis nálunk. Már csak ilyen a természetünk.
De most megint kicsit szomorú vagyok, vagy mi — már ha ez az egész vihar a biliben okozhatna ilyesmit, pedig úgy néz ki, mégis okoz. Esztétikából valami olyasmit tanultunk, hogy ha egymásnak nem megfelelő súlyú dolgok ütköznek — jó, nem pont így volt, mindegy –, abból lesz a groteszk. És ez az egész az. Az még hagyján, hogy normális emberek valóban indulatosan tudnak nyilatkozni pl. a szervezésről, de az már kevésbé, hogy egy pillanat alatt utálnak ki / meg másokat, csak mert nem úgy gondolkodnak, ahogy ők. És hordozzák sértettésgüket, sokszor személyeskedésig fajuló, már-már gyűlölettel terhelt mondataikat elküldik — a tehetségtelenebbje időnként 6-8-szor is. Hja, a fontos közlendővel ne basszon már ki a net (meg a Rubophen oldala, ami, mi tagadás, nem a legjobb technikailag, ha www nélkül be se jön, az roppant kínos, de mindegy).
De ezt megszoktuk már, elég, ha megnézzük a Portrékat, micsoda felháborodást váltott ki a Tilinkó-félékből közülük néhány. Az megintcsak jelzésértékű, hogy az összes portré közül Weigert Tamásé kapta nemcsak a legkevesebb hozzászólást, de a legkevesebb letöltést is. Ahol nem lehet elküldeni minket a kurvaanyánkba, ahol nem lehet értelmetlenül vitázni és légből kapott hülyeségekkel bebizonyítani amúgy rettentő hozzáértésünket, az nem érdekes, oda nemcsak hogy nem írunk, de végig se olvassuk. Értem én, a személyes szimpátiánál nincs is tán erősebb érv egy versíró versenyen. Ja de, egy van: a csordaszellem.
De ez még mindig mókás igazából, ezen lehet élcelődni, meg remek táptalaj a Blogodrámához. De vannak olyanok a Versírón, akik, emberként, majdnem annyira szánnivalóak, mint az egyik legnagyobb magyar költő. Csak ők nem az egyik legnagyobb magyar költő, de mégis úgy teregetik ki belső világukat, sorsukat, múltjukat, mindennapjaik nyomorát az összes arrajáró jöttmentnek, hogy az ember, mint kiskorában a szexfilmet, csak az ujjai mögül-közül meri olvasni soraikat. És mély hitvallás fogalmazódik meg soraikban, az írásról beszélnek, és könyörgök… ott vannak a verseik emellett, középszerű alkotások, néha jobbak a középszernél, de csak olyankor, ha a középszer 4-5 pagedownon át tart, a jó meg mondjuk két sor. Nem hiszem, hogy tudta bárki is, mibe nyúlt a Rubophen ezzel. És továbbra is azt mondom, hogy védekezni csak úgy lehet, hogy távol tartjuk magunkat, és ha véletlenül megérint valami, akkor humorral áltatjuk a világot. És még valami, ami segíthet: nekem, személy szerint, a következő hozzászólás esett a legjobban a VV lapján, egy olyan topicban, amikor mi voltunk terítéken (jaj istenem…):
olvastam a faustus oldalt. Tetszik és remélem lesz még folytatás is, és ki-ki magára ismer akár névtelenül is. Véleményt mondani itt, ezen a fórumon életveszélyes, én már csak tudom. Nem a vers számít, azt el sem olvassák , csak írnak róla semmit mondó jelzőket vagy gyalázkodást. nagyon félre hordott itt az irodalmi megmérettetés szele, sajnos. Üdv. Sarolta
Magáról pedig a következőket írja az adatlapon:
Pákozdiné Tóth Sarolta
nyugdíjas vagyok. Szeretekolvasni, rejtvényt fejteni., mivel súlyos beteg vagyok sokat foglalkozom egészségügyi kérdésekkel. Vannak lányaim, unokáim. Főiskolán tanítottam. Nem szeretem a nyegle, tiszteletlen embereket, de szívesen vitatkozom értelmes kérdésekről, ha úgy érzem, hogy értek hozzá egy kicsit, pl. az irodalom, filozófia, természet.
Régóta írok verseket, de nem publikáltam, a számítógépet is csak most kezdem ismerni.Van véleményem sok dologról, őszintén el is mondom, ha valaki kéri. Ragaszkodom a hagyományhoz, de újra is nyitott vagyok.
Köszönjük.
Hát igen. “Légy fegyelmezett”, mondja a költő. Ez onnan teljes mértékben hiányzik, Marcell és még egy-két, hozzá hasonlóan megfontolt jelenlévő minden törekvése ellenére is.
Érdekes, mennyien hitték, hogy a “Rubival” majd úgy hengerednek be a magyar irodalomba, mint a rátótiak, amikor hazaaludták magukat. És mindenki tök hülye meg dilettáns, aki nem így gondolja. Sértődötten kifogásolják, hogy te vagy én, vagy bárki, aki viszonylag objektív véleményezésre ragadtatja magát, minősíteni meri az amatőr költők világát, plusz időnként beszédül egy-egy ilyen tilinkó anyázni egy jó egészségeset, aztán kész.
De mondok én valamit: nem hiszem, hogy lennének manapság profi költők. Költészetből foglalkozásszerűen megélni teljesen lehetetlen (régen is az volt, de ez most mindegy). Ezért amatőrnek lenni nem jelentheti azt, hogy nem szakmája, hiszen senkinek sem az. (A főváros és a vidék ellentéteinek esetleges kijátszását szintén kizárhatjuk [ezzel egyébként KK is próbálkozott], hiszen ahhoz, hogy ki milyen hülye, lakóhelynek semmi köze, hogy Hofi Gézát idézzem.) Mi marad hát? Csak az, hogy amatőrnek lenni nem más, mint a hozzáértés hiánya, amit előszeretettel hangoztatnak is odaát…
“De mondok én valamit: nem hiszem, hogy lennének manapság profi költők. Költészetből foglalkozásszerűen megélni teljesen lehetetlen”
Talán pont ebben rejlik a dolog “titka”. Profinak vagy amatőrnek lenni szerintem nem pusztán fizettség kérdése. A mi Madarunk amatőr korában is az egyik legprofibb profi volt, épp csak a gázsi maradt el….
A magukat amatőrnek kikiáltók többsége, azért csak védőhálóként használja a kifejezést, hogy ne essen akkorát, ha bebizonyítják róla, nem akkora profi, mint gondolta.
Korábban már említettem a magam értékelése kapcsán, hogy a dolgokat minden esetben a helyükön kell kezelni, nem szabad összekeverni azokat az amatőröket, akik profi igazolást várnak azokkal, akik számára ez valóban csak egy eszköz arra, hogy olyasmit osszanak meg másokkal, amit “hétköznapi” formában nem tudnának elmondani. Valami nem csak a jambusoktól lehet szép, ( ígérem elolvasom már, mi az
) okozhat katarzist egy ismerős érzés, egy hasonlóan megélt szituáció még akkor is, ha az itt megszokott szakmai értékelésben egy kalap s.@r.
Azt pedig végképp ne felejtsük el, (talán eme remek oldal látogatottsága és Weigert Tomi is mutatja) hogy a Marcell által felemlegetett plénum talán 10%-ban tartalmaz olyan hozzáértőket, mint Ti. A nagy többség pusztán a kiváltott érzés alapján ítéli meg a verset, és sorol vers kategóriába olyasmit, ami szakmailag meg sem közelíti azt.
Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a kritika minden esetben célirányos megfogalmazásban lásson napvilágot. Ha valaki azon is képes megsértődni, az már tényleg bek@phatja.
Elnézést, ha kicsit csapongó, rendszertelen a megfogalmazásom, de annyi minden eszembe jutott, amit nehéz így meló közben megosztani
Minden esetre a Rubi valóban egy igen komoly tanulmány, ami az emberi viselkedést illeti…
Persze, nem pénztől (milyen pénz?
) függ az, hogy ki a profi és ki nem. Én csak próbáltam végigvenni, mitől lehet valaki amatőr, és a három érv közül, amik eszembe jutottak, kettő bizonyosan nem tartható.
Én sem akarom összekeverni a szolid amatőröket a véresszájúakkal, de hát nem is előbbiek csinálják a fesztivált. Egyébiránt nem hinném, kedves Káin, hogy pl. az “én vagyok állva az ablak előtt” olvasása során magadra ismertél volna.
Persze….hogy ismerhettem volna magamra?
) leírni, ami idevágólag (vagy nem) eszembe jutott. 
Velem kapcsolatban max. én vagyok fekve a kricsmi előtt
De félretéve a tréfát, nem támadásnak szántam érveid ellen, csupán megpróbáltam (ismét
Nincs is ezzel semmi baj, hiszen csak beszélgetünk.
..félbevágott aradokbúl…
Bendegúz
Ha Szerinted minden rendben volt a zsűrizéssel, és az a hülye, aki szerint nem, azzal elég sokat elmondasz.
Ha az Szerinted teljesen rendben van, hogy a Szervezőség a saját maga által hozott szabályokat nem tartja be, és az az objektív és tárgyilagos elemzés, hogy erről egy szót sem írsz/írtok, ellenben _nagyon_ örültök Marcinak, aki szintén nem nagyon ágált az ellen, hogy egy keresztmetszeti merítésben kell versenyeznie, legalábbis sokakat elgondolkodtat.
A saját nézőpontja mindenkinek objektív a saját szemében, ám aki azt állítja, hogy az övé AZ objektivitás, az már elveszett.
Tévedés ne essék, nem hiszek abban, hogy mindig mindenkinek igaza van, vagy, hogy ne lenne objektív igazság (abban pedig pláne nem, hogy magam birtokában lennék annak), de az a póz, amit próbálsz magadra húzni nagyon hamis, és nem áll jól.
Az a felfelé nyalok, lefelé rúgok, valahogy visszataszító.
Kedves_Nick!
Már megint olyasmiket próbálsz a szájamba adni, amiket én nem írtam/mondtam soha.
Lehetnél te az első, aki leírja pontosan, mi is a baj a zsűrizéssel kapcsolatban, hátha okulnánk. Na? Drukkolok neked!
Nick, milyen pózt próbál magára húzni bárki is? Hova nyal? Hol van az a “fel”? Kit rúg? Még mindig Klárán pörögsz, ez ilyen Don Quijote-cucc? Mi a bajod? Komolyan nem értelek.
Szerintem mindegy neki, csak benne lehessen, hogy “elveszett”, “hamis” és “visszataszító”.
Hm? Miért kéne ágálni az ellen, “hogy egy keresztmetszeti merítésben kell versenyezni”? Nem értelek…
Marcell: amúgy valamiért vannak ilyenek ott, mint te. Sárhelyi Erika (akitől valamiért “többet nem is vár az ember”), Morci talán… Nem akadtam még nyomára, hogy végül is honnan indult ez a kivettetés az amatőrparadicsomból, bár nyilvánvaló, hogy a továbbjutás a 107-be alapvető volt. De hátha Nick elmondja nekünk, lerántja a leplet mintegy. De mostmár ne fogd vissza magad, Nick.
hmmm…
A kérés jó.
Vajh miért is ágálna az ember, ha keresztmetszeti mezőny alakul ki egy olyan válogatás után, aminek az a célja, hogy a teteje legyen leválogatva…
Nem vagyunk egyformák.
Az előzsűri több esetben megszegte a szabályzat 3. és 4. pontját.
Más nem.
Hmm… Avasi helyett Lazlo? Valóban nagy hiba.
3. Amennyiben a pályázatra benyújtott Vers elkészítésében a Versenyzőn kívül más személyek is részt vettek, a Versenyző a pályázati anyag beküldésével igazolja, hogy minden készítőtől felhatalmazást kapott a pályázatban való részvételre, valamint a díj átvételére.
4.A Versenyző a pályázat beküldésével igazolja, hogy a Versenyen való részvétele nem sérti 3. személy jogait, illetve minden érintett harmadik személytől rendelkezik felhatalmazással a Versenyen való részvételre. A Versenyző szavatolja, hogy harmadik személyeknek nincs olyan joga, amely a Szervezőt a Pályázat jelen szabályzat szerinti felhasználásában korlátozná, vagy megakadályozná (így különösen, de nem kizárólagosan: a Versenyzők semmiképpen sem küldhetnek be másoktól átvett, lemásolt, átdolgozott műveket stb.). Ezen pont megszegéséért a pályázó teljes körű anyagi felelősséggel tartozik.
Hmmm, ez mintha a pályázóra és nem a zsűrire vonatkozna. Akkor hát az a baj, hogy nem zárták ki Lazlót, amiért megsértette József Attila jogait?
Nem, nem ez a nagy hiba. Az a nagy hiba, hogy Lazlo egyáltalán.
Mert az nincs benne a szabályzatban, hogy Avasi bejut, az viszont benne van, hogy az átirat nem.
Ez tényleg érthetetlen? <– ez nem költői kérdés. Érdekel, hogy tényleg aprócska hibának tartjátok pl. ezt a dolgot, valami olyannak, ami felett el kell/lehet siklani?
Meg az, hogy Falcon egy régebbi hozzászólásában azt mondta, hogy a vers egyetlen közmegeggyezett kritériuma az, hogy nem a lap széléig tartanak a sorok (nem tudom, hogy ezt az ujjából szopta, vagy tényleg van egy ilyen közmegegyezés).
Két olyan mű jutott be, amelyiknél addig tartanak.
Két eset lehetséges:
- nem ismerték a versenykiírást;
- nem ismertek rá a Születésnapomra.
Melyik verzió esetén tekinthető szakmainak és kompetensnek a zsűri?
Nick, ne keverd a morált a joggal! A Szabályzatban az van, ha rajtakapnak, rád verhetik a bírságot és pont. Semmi egyéb.
Bendegúz
Ez nem a morál és a jog keverése.
Az indulóknak joga volt ahhoz, hogy kompetens és szakmai zsűri döntsön a művükről.
Ez is benne van a versenykiírásban.
11. pont
Ott ugyan a “szakmai ismérvek” a versekre vonatkoznak, nem a zsűrire, de mindegy. Szerintem meg ha bárki úgy érezné, sérültek a jogai, jogában áll eljárást kezdeményezni a bíróságon, ahelyett, hogy itt vagy ott, vagy akárhol bugyborékolna “hogyhádealazloazcsalt”.
Nick, ezt egyszerűen nem hiszem el, hogy ezen tudsz vitatkozni! Értem én, hogy savanyú a szőlő és keserű a megnemértett zseni nyomora, de basszusmááá! Mi a francról beszélsz te?!
Hát szerintem is bűnrossz, amit Lazlo művelt ezzel a szerencsétlen verssel, én sem akarom elhinni, hogy ezzel jutott tovább, de ezt az ökörséget amit itt összehordasz… Szerintem egy ovisnak is egyértelmű, hogy miről szól a 4. pont… nem találok szavakat, komolyan… ENNYIRE korlátolt nem lehetsz! Vagy igen…?
Bendegúz
Magyarul szerinted tud szakmai döntést hozni egy szakmailag alkalmatlan vagy felkészületlen zsűri.
“(így különösen, de nem kizárólagosan: a Versenyzők semmiképpen sem küldhetnek be másoktól átvett, lemásolt, átdolgozott műveket stb.).”
Ez mit mond egy ovisnak?
Hogyan kell azt érteni, hogy nem szabad átdolgozással indulni zon kívül, hogy nem szabad átdolgozással indulni?
Ez már a morál. Na csá.
Egyszer sem anyáztam. Ebben is hiteltelenek vagytok.
Nicknek teljes mértékben igazat adok.
A szánnivaló pedig nem az az ember,aki megosztja másokkal gondolatait,érzéseit,uram bocsá’verseit,hanem ti,akik mindezen gúnyolódtok .
És ha már csordaszellemről is szó esett,ti az alattomosabbja vagytok.
“más szemében a szálkát,sajátjában még a gerendát sem látja”.
Remélem az Isten mindenkinek megfizet majd a “jóságáért”!
Amit csináltok,az szerintem bumeráng.
Nem, a bumeráng az te vagy.
Nick, fantasztikus tehetséged van ahhoz, hogy elvidd a beszélgetést teljesen más irányba, hogy aztán ott se nagyon foglalkozz a kellemetlen kérdésekkel. És én (mi), mint ennek az oldalnak a tulajdonosa, szerkesztője, adminója, ahogy tetszik, kezdem unni. Nem fogok továbbra sem moderálni, letiltani senkit, még Tilinkót sem (most már pl. beszélni is tud), de a figyelmedet szeretném felhívni arra, hogy más gondozott kertjébe szarni azért, mert nem tetszik az egyik fenyőfa, illetlenség. Nem mondasz semmit, most már nem tudom, hány hozzászólás óta, rágod a csontot, mint valami kölyökkutya, és egyszerűen semmit, a világon semmit nem hallasz meg abból, amit mások mondanak. Ne légy már ennyire dedós, mert rettentő unalmas, hidd el, és magadat járatod le. Pedig, én mondom, néha úgy tűnik, hasznos információk és gondolattársítások is lakoznak kend fejébe’. Elő velük, azokat szívesen látja mindenki.
Falcon
Miféle kellemetlen kérdéssel nem foglalkozok?
Tényleg nem tudom, hogy mire gondolsz.
kolbzsom@gamil.com-ra megírhatod, hanem akarod ide feltenni.
Kétszer átolvastam, nem vettem észre semmilyen kérdést, amire nem próbáltam volna meg válaszolni, valamint nem kezdetem el győzködni a jogi, vagy moráliskérdés-e a véletlengenerátor-ekvivalens felkészületlen/dilettáns zsűri, nem kezdtem el belemagyarázni Marci írásába, hogy lám ő sem tiltakozik amikor a az előzsűrizés eredményét keresztmetszeti merítésnek neveztem, szal nem értem mire ez a címsorolás…
Az egész ami miatt ide írtam azért volt, mert az “objektív véleményezés” és az “Apropó, köszönet az előzsűrinek, amiért olyan biztos kézzel rántotta át azt a 107 kiváltságost a második, s immáron végső körbe. Szerintem jó munkát végeztek, tették, amit kell.” - kiemelés tőlem - között feszülő ellentét volt.
Tényleg azt tették amit kell?
Mellesleg a kényelmetlen kérdések elől azt hiszem nem én futok.
Feltettem egy kérdést, még oda is írtam, hogy tényleg érdekel a rá adott válaszotok.
Apró malőr az, ha nem ismeri a versenykiírást/József Attilát a zsűri, vagy olyan hiba, amit nem illik szó nélkül hagyni?
Tényleg nem költői a kérdés. Nyugodtan ímélben is jöhet a válasz, most kíváncsi vagyok, nem karatézok…
És az egyszerű “igen” nem ér. Azt is szeretném tudni, hogy a két vagy közül melyik az igen.
Azt azért most én sem értem, hogy mi a dedós azon, amit nick mond. Az a tény, hogy a Zentiva adja -úgy ahogy akarja- ezt az egészet szabályostul, szervezőstül, zsűristül. A baj nem is itt van, hanem, hogy valamiért nagyon nehéz ma érdemben versekkel foglalkozni.
LOL
Boguslawski, valóban nehéz. És itt a Faustuson pl. megpróbáltuk, már jó sokszor, néha sikerült, de amikor nem, abban bizonyára mi is hibásak voltunk…
Nick pedig amiatt dedós, ahogyan viselkedik, mióta feltűnt, leszámítva egy-két alkalmat. Nem hinném, hogy ezt nagyon magyarázni kellene
nick!
Szerintem annyi a tény itt, hogy a szervezők amit csak lehet, elcseszve oldottak meg. Nem vitatom, hogy minden problémánál a lehető legjobb megoldást keresték, de valahogy mindig a lehető legrosszabb kerekedettbelőle. Persze, ez is csak nézőpont kérdése. Mármint, hogy kinek rossz. A fűzfaamatőrök felhördülése nem az a fajta rossz, ami mindenkinek rossz lenne. Az önkényes szabálymódosítgatások a “magasabb cél” (értsd: ha már bevállalták/elindították/foglalkoztak vele, valahogyan végig is akarják csinálni) érdekében, az ismeretlen (mármint a kialakult közösség számára ismeretlen) előzsűri bevonása, boldog-boldogtalan kizárása (olykor – főként az utóbbi napokban – értesítés és/vagy magyarázat nélkül) tekinthető szerintem ilyen rossznak. Nyilván biztosat nem tudok, de van egy olyan sejtésem, hogy az előzsűri úgy kapta meg a cca. 2000 verset, hogy a szervezők csak a legszükségesebbeket közölték; mármint: el kell olvasni, értékelni kell 1-től 10-ig (vagy 1-től 24-ig), összeadni a pontszámokat, kihozni a 100 (szerintetek) legjobbat. Persze egy zsűritag lehet olyan alapos, hogy elolvassa mindezek mellé a szabályzatot, de nem kötelessége. Főképp, ha ezt nem is mondták neki. Az tudvalévő ugyanis, hogy nem a honlapon szemezgették végig a verseket, mivel a névtelenséget és a hozzászólástalanságot csak így lehetett biztosítani. Szóval, ha valakit kárhoztatni lehet bármiért is és bármilyen mértékben is, az csak a szervezők. De szerintem – minden visszássággal egyetemben – nem érdemes még őket sem fikázni. A legjobb az lenne, ha lenne egy újabb találkozó, ahol le lehetne ülni a szervezőkkel, és italok mellett, kulturáltan megbeszélni velük a tanulságokat.
Nick, be-látnod nem kell, de nem hiszem el, hogy nem látod: a 4. pont olyasmire próbál célozni, hogy ne másolj/utánozz le és pakolj fel a saját nevedben mondjuk valamilyen máshol publikált Avasi irományt (ha már annyira tetszik), esetleg egy kevésbé ismert Keats fordítást, vagy egy személyes blogon talált költeményt. Lehet persze lovagolni a szavakon és atompontos jelentésükön, de talán csak megy az árnyalatnyi különbségek érzékelése még egy ilyen kis ragaszkodós fajtának is, mint te.
Te magad mondod, hogy nem valószínű, hogy Lazlo esetében a zsűrinek nem tűnt fel a párhuzam az eredetivel – hiszen nem is próbálta az a nyomorult titkolni, hogy kiből inspirálódott, büszkén vállalta a hasonlóságot és hasonlítgatást; amúgy, annyit még belőle is kinézek, hogy ha a becsapás lett volna a célja, nem egy olyan verset választ, aminek csak a tartalma vagy csak a formája külön-külön is simán felismerhető. Na ez az, amit szerintem egy gyerek is képes felfogni és értelmezni: a lopás (vö. titokban eltulajdonít) és plágium (vö. forrásmegjelölés nélkül idéz) fogalmának eleve ellentmond az, ha a tettet elkövető személy jó előre (mondjuk a címben) világgá kürtöli, hogy mi a szándéka és kinek kapcsán.
És te magad mondod (na meg ebben egyetért veled mindenki, aki minimális jó ízléssel rendelkezik), hogy a Lazlo-féle átírás annyira de annyira szar lett, hogy az már fáj. Egyszerűen nem jó a vers – akkor se, ha a szerző nem olvasott soha József Attilát, akkor se, ha olvasott, és megpróbálta lenyúlni, és akkor se, ha nyíltan akart utalni rá. A válogatóknak tetszett az igyekezet, neked meg nem (ismétlem: nekem se), de elég nagy butaság pont a leggyengébb fegyverrel menni ez ellen a förmedvény ellen: hogy azért nincs ott a helye a 107-ben, mert egy erkölcstelen epigon írta.
A mellékelt példa mindennél jobban bizonyítja: az, hogy tökéletesre alapozol, még egyáltalán nem garancia rá, hogy képes leszel hasonlót alkotni. De hogy mindenki megnyugodjon, élen tilinkóval, te meg végre rábizonyítsd az egész dilettáns társaságra amott meg imitt, hogy milyen is egy középszerűségtől fényévnyi távolságra álló, vérbeli profi, fogd szépen a Születésnapomrá-t, és írj belőle egy igazán jó copycat-et. Még az is lehet, hogy megnyered vele a Faustus-közönség különdíját…
Nick: hibáztak, amikor átengedték Lazlót, a sok elszúrásból így próbáltak kimászni, hát nem sikerült minden tekintetben jól, ez van. Bendegúz valószínűleg pont Lazlóba nem futot bele, amikor azt írta, hogy biztos kézzel… holnap meg is ölöm, de ez maradjon köztünk. A Lazlo-portrénál kifejtettük, hogy ez elég gáz. Ja, nem válaszoltam konkrétan: mivel az egész 107-es mezőnyben nincs 20 jó költő, az egész mezőnyben meg mondjuk legyen 30, úgy gondolom, a hiba, amit vétettek megbocsátható. Köpedelem szar vers, arcpirító próbálkozás, de a reakció, amit adtál, adtatok rá, a maga nemében szintén nem akármi. Az pedig a szervezők mellett szól, hogy valamit csináltak, volt egy ötletük, kersztülvitték, energiát, pénzt nem kímélve. Te, ti viszont semmit nem csináltatok. Feltettétek a dolgaitokat, kiestetek (jórészt megérdemelten), és a Versíró Versenynek az anyját aztán, és előrángattok ehhez mindenféle szabályokat meg — istenem, leírni is röhej — jogi baromságot. Eh, elég is. Ha érted, érted, ha nem, nem.
Marci
Mindig mindent meg lehet beszélni, mindig mindenre van magyarázat.
A szándék hiánya az, ami borogatja a bilit.
Hogy se bú, se bá, egy betűt nem szart a Szervezőség, hogy köszi a részvételt, meg, hogy ennyivel hozzájárultál az ország egyik legnagyobb irodalmi antológiájához.
Pedig a technikai feltételek adottak.
Kaptunk már köremailt…
A semmibevevést nehezen viseli az érzékeny művészlélek.
Hát, igazából szarni kell rá
Falcon
Én asszem beszóltam Lazlonak, és töröltettem magam, mondván nem szeretnék asszisztálni ehhez.
Ha valaki nem kezdte el dicsérni a zsűri munkáját, én nem szidtam.
Nyilvánosan legalábbis.
Számomra az itteni beszélgetés sem a zsűriről szól, hanem arról a kijelentésről, hogy objektív a véleményetek, és az, hogy ez az objektivitás nem tetszik egyeseknek.
Én azt próbálom megmagyarázni, hogy nem objektív, hanem értékközpontú (ez mellesleg nem baj, Népszavát sem az objektivitása miatt olvasok
), van oldal, ami mellett álltok. Ismétlem, ez sem baj, csak könyörgöm, ne nevezzétek objektívnek. Legalább nyilvánosan ne…
A jogászkodást meg nem értem.
Volt egy világos kérdés, hogy mi a baj a zsűrivel.
Erre én adtam egy választ, hogy nekem mi a bajom, nevezetesen az, hogy megszegte a versenyszabályzatot.
Erre jött Bendegúz a jogászkodással/moralizálással.
Legalábbis a visszaolvasásból nekem úgy tűnik.
Mellesleg aki olyan hülyeségeket kezdett el mesélni, hogy majd ő így perel, meg úgy perel, azt mindig megpróbáltam lebeszélni…
A Versenykiírás és a Szabályzat komoly szerkezet.
Majdnem hibátlan, valamint a hála sem ismeretlen előttem.
Tíz éve nem írtam…
E.
Nagyon örülök, hogy a Te szövegértési szinteden a
nem lehet átirat=nem lehet átirat, csak, ha meghalt a szerző működik
Én szociopata -mellesleg tényleg- vagyok, nem tudok szándékot tulajdonítani az írott szövegnek, kizárólag azt tudom elolvasni, ami oda van írva.
Nem láttam olyan kitételt, hogy ismert vers átirata jöhet, vagy hogy halott átirata jöhet.
Csak azt láttam, hogy átirat nem jöhet.
Kiemelve, hogy az főleg nem.
Az, hogy jól sikerült-e egy átirat, vagy sem, egy vers jól sikerült-e, vagy sem, arról a zsűri kapcsán nem akartam/akarok beszélni.
Az alapján nincs fogás egy ennyire szubjektív műfajban.
Ha az lett volna a feladat, hogy írjunk, alkaioszi strófát, esetleg adóniszi kólonokat, akkor azokról lehet beszélni, hogy annak jók-e, vagy sem, hogy döcög-é, vagy szépen ereszkedik.
Plusz nem akarom Victor Lazlot magát sem degradálni, hogy némámilyenszart írt.
Ennek sincs semmiértelme.
Ő valószínűleg úgy gondolta, hogy ez az egyik jó műve.
Más meg kurzorral simogatja az arcot, esetleg deltaszárnyon hódít kék eget.
Ezek olyan dolgok, amik egyéni dolgok, a tetszik-nemtetszik kategóriájában.
Annyira nem vagyok buta, hogy azt higgyem meg lehet mérni a verset, és célfotót lehet készíteni a befutókról.
Nick, életem, a kontextus mindig hordoz értelmet – erre emlékeztetnélek még, miheztartás végett, a kis mindennapi életedre nézvést is (bár szociopaták legtöbb norma alól felmentést nyerhetnek – mondjuk az is körülmények kérdése, farkábaharapókígyó ez a kegyetlen világ). Azért meglovagolom a konkrét szöveget szóról szóra (a halottat nem fogom, bármennyire javasolod), nyomdokaidba lépve; utána meg részemről itt is lezárom a veled-vitát, mert kísértetiesen kezd hasonlítani a másik tizenhétre, amibe beleszóltál úgy, hogy rajtad kívül senki a világon nem értette, mi a francról beszélsz…
3. Amennyiben a pályázatra benyújtott Vers elkészítésében a Versenyzőn kívül más személyek is részt vettek, a Versenyző a pályázati anyag beküldésével igazolja, hogy minden készítőtől felhatalmazást kapott a pályázatban való részvételre, valamint a díj átvételére.
Létezhet tehát harmadik személy, úgyhogy egy darab valódi kérdés van itt: írja-e azt valahol, ha már kőbevésett szabályzatról beszélünk, hogy József Attila életében és halála után senkit de senkit nem hatalmaz fel verseinek felhasználására? Neeem?! Moving on…
4.A Versenyző a pályázat beküldésével igazolja, hogy a Versenyen való részvétele nem sérti 3. személy jogait, illetve minden érintett harmadik személytől rendelkezik felhatalmazással a Versenyen való részvételre. A Versenyző szavatolja, hogy harmadik személyeknek nincs olyan joga, amely a Szervezőt a Pályázat jelen szabályzat szerinti felhasználásában korlátozná, vagy megakadályozná (így különösen, de nem kizárólagosan: a Versenyzők semmiképpen sem küldhetnek be másoktól átvett, lemásolt, átdolgozott műveket stb.). Ezen pont megszegéséért a pályázó teljes körű anyagi felelősséggel tartozik.
Testálta-e bárkire József Attila azt, hogy járjon már el ha véletlenül utánoznák, mert ő jogsértésként értelmezné, és a törvény szigorával sújtatná azt, aki átveszi, másolja, átdolgozza, átírja, stb. a verseit? Újfent nem? Asztameggondolatlanfejitnekije… pedig ő is szociopata volt.
e
Rossz kérdéseket teszel fel!
Az állítás ugyanis az, hogy engedély, felhatalmazás kell, nem pedig az, hogy nem szabad, hogy tiltott legyen a felhasználás. Tehát nem az a kérdés, hogy megtiltotta-e a szerző az átírást, hanem az, hogy van-e engedély a szerzőtől a felhasználásra.
Itt ebben a kontextusban nem igaz a hallgatás-beleegyezés, mert erős a kitétel.
Ha azt írták volna, hogy nem eshet szerzői és környéki jogvédelem alá a felhasznált mű, akkor lenne igazad.
Lefordítva egy analógiára: nem azt mondták, hogy nem lehet piros (nem lehet megtiltva,nem védheti szerző jog), hanem azt, hogy zöldnek kell (szerzői engedély kell a felhasználáshoz) lennie.
Először ezt olvasd el!
Az oldal többről szól már, mint a versek összehasonlításáról: a szerzői kiszolgáltatottságról. Ebben is maradandót alkotott a Rubophen.
Köszönjük, fa, reméljük, sokan kattintanak át és növelik a honoráriumot. Ha vélményed is van — mert hogy az ott, szerinted, csak egy tényközlő cikk –, szívesen látjuk. Sok sikert.
Nick, hogy kell neked elmagyarázni valamit, hogy megértsd?
A Versenyző szavatolja, hogy harmadik személyeknek nincs olyan joga, amely a Szervezőt a Pályázat jelen szabályzat szerinti felhasználásában korlátozná, vagy megakadályozná (így különösen, de nem kizárólagosan: a Versenyzők semmiképpen sem küldhetnek be másoktól átvett, lemásolt, átdolgozott műveket stb.). Ezen pont megszegéséért a pályázó teljes körű anyagi felelősséggel tartozik.
Lefordítom.
Victor Lazlo szavatolja, hogy József Attilának sincs, és senki másnak NINCS OLYAN JOGA amely a Szervezőt a Pályázat jelen szabályzat szerinti felhasználásában korlátozná, vagy megakadályozná. Érted, mit gondolsz?
Falcon
Látod, itt van a kutyuli elásva.
Hadd utaljak vissza a 21:53-as hozzászólásomra, amikoris ezt mondtam:
Tehát a Szervező elhárítja a felelősséget (ezt amúgy megteszi az 5. pontban még egyszer)
És élnék egy újabb visszautalással, amit a zsűrire tettem:
Kérdés:
Miért próbálsz terelni?
A zsűriről, az ítészekről beszéltem, nem a Versenykiírók furfangjáról.
Azokról az emberekről, akiknek két feladatuk volt:
- eldönteni, hogy egy beküldött pályamű megfelel-e a kiírásnak ( vers-e ~nem pedig festmény, novella, vagy szobor~ a beküldött mű, valamint, hogy nem ütközik-e valami egyéb szempontból a versenykiírásba ~pl. nem-e egy ismert, vagy kevésé ismert vers átdolgozása~);
- azoknak a pályaműveknek a minőség szerint szelektálása, amelyek megfeleltek a versenykiírásnak.
Valamint:
A versenykiírás általad is idézett szakaszából kiemelném ezt a részt: így különösen, de nem kizárólagosan: a Versenyzők semmiképpen sem küldhetnek be másoktól átvett, lemásolt, átdolgozott műveket stb.
Semmiképpen sem.
Ez vajh mit jelenthet? Azt-e, hogy úgy beküldhet, ha van engedély, vagy azt, hogy úgy sem?
Mit gondolsz? Egy ilyen űberbrutál kizáró magyarázat azt jelenti, hogy szabad, ha van róla “papírod”, vagy azt azt, hogy úgy sem?
Hogy ez mekkora egy gusztustalan, gerinctelen fa(sz)!
Nem is értem… miért nem moderáljátok?! Vagy előléptetek mecénássá bukottköltő-ügyben…?
Mindegy, kattintottam, másodszor is – ha már alamizsna, akkor legalább fussa egy kör sörre a sértett kollegáknak.
nick!
Csak és kizárólag a magadét hajtogatod. Nem is tudom, miért próbálkozom meg ismét megmagyarázni… tényleg nem tudom. Mert egyszer már elmondtam, itt áll, valamennyivel feljebb, újra el lehet olvasni, de a kedvedért bemásolom ide még egyszer a vonatkozó mondatokat (immár direkt bolddal szedve):
“Nyilván biztosat nem tudok, de van egy olyan sejtésem, hogy az előzsűri úgy kapta meg a cca. 2000 verset, hogy a szervezők csak a legszükségesebbeket közölték; mármint: el kell olvasni, értékelni kell 1-től 10-ig (vagy 1-től 24-ig), összeadni a pontszámokat, kihozni a 100 (szerintetek) legjobbat. Persze egy zsűritag lehet olyan alapos, hogy elolvassa mindezek mellé a szabályzatot, de nem kötelessége. Főképp, ha ezt nem is mondták neki.”
Lépjünk már ezen a szőrszálhasogatáson, egymás mellett elbeszélésen túl. Folytassunk már érdemi vitákat!…
Marcell, szerintem is, veled tartok. Ha már úgyis oldalt választottam valamikor
Frankón, nem értem, hogy ebből a posztból hogy lett az, ami… Bendegúz és Káin beszélgetése, az még jó volt. Na mindegy, próbálom ott folytatni.
Valahol korábban már említettem talán, hogy ez az egész “szakmai” megközelítés, főleg az utóbbi napokban bizonyos hatásra, kicsit túl lett lihegve. Alapvetően szerintem se számít sok minden, csak a kiváltott érzés, en bloc. Aztán ha az jó, akkor esetleg megnézi az ember, hogy háde vajon mér. Ez az egész verstanosdi jogosan csak akkor kerülhet elő, amikor már van értelme. És akkor is csak pár embert érdekel
Falcon, elég kicsinyes feltételezés részedről, hogy pénzkeresés céljából tettem fel, ennél azért józanabbnak gondoltalak! (Egyébként utána néztem, ki lehet kapcsolni a pénzgyűjtést, meg is tettem.) Ha csak szerintem tényközlő cikk, akkor minek vársz még véleményt?
Nem elég őszintének lenni, annak is kell látszani. Elnézést, ha józanul (mert a mani meg a józanság kéz a kézben járnak:) ) rosszul ítéltem meg a link mögött megbúvó szándékot. És igazad van, aki elolvasta a cikkedet, a véleményedet is tudja.