Most, hogy úgy néz ki, befejeződött a Versírón a közönségszavazósdi — és elvileg a főzsűri is meghozta már a döntését, legalábbis szerény képességeimmel ezt olvastam ki a honlapon fellelehtő információkból –, szóval most belenéztem a fórumokba megint. És az találtam, hogy a Blogodráma úgy lett telitalálat, hogy mi azért nem sok időt töltöttünk ám ott, még tavaly, valamikor a Németh A.-vers átiratának megszületése idején nézelődtünk, aztán amikor a továbbjutók is kiderültek, akkor is odanéztünk, és pár percnyi-órányi olvasgatás után készen állt a terv. Talán ma este olvastam a legtöbb fórumot ott, és kicsit, megvallom, keserűbb a szám íze, mint eddig. Az elején is volt olyan, hogy belefutottunk szomorú dolgokba, de aztán, szerencsére, a mókásabbnak tűnők kerültek túlsúlyba, legalábbis nálunk. Már csak ilyen a természetünk.
De most megint kicsit szomorú vagyok, vagy mi — már ha ez az egész vihar a biliben okozhatna ilyesmit, pedig úgy néz ki, mégis okoz. Esztétikából valami olyasmit tanultunk, hogy ha egymásnak nem megfelelő súlyú dolgok ütköznek — jó, nem pont így volt, mindegy –, abból lesz a groteszk. És ez az egész az. Az még hagyján, hogy normális emberek valóban indulatosan tudnak nyilatkozni pl. a szervezésről, de az már kevésbé, hogy egy pillanat alatt utálnak ki / meg másokat, csak mert nem úgy gondolkodnak, ahogy ők. És hordozzák sértettésgüket, sokszor személyeskedésig fajuló, már-már gyűlölettel terhelt mondataikat elküldik — a tehetségtelenebbje időnként 6-8-szor is. Hja, a fontos közlendővel ne basszon már ki a net (meg a Rubophen oldala, ami, mi tagadás, nem a legjobb technikailag, ha www nélkül be se jön, az roppant kínos, de mindegy).
De ezt megszoktuk már, elég, ha megnézzük a Portrékat, micsoda felháborodást váltott ki a Tilinkó-félékből közülük néhány. Az megintcsak jelzésértékű, hogy az összes portré közül Weigert Tamásé kapta nemcsak a legkevesebb hozzászólást, de a legkevesebb letöltést is. Ahol nem lehet elküldeni minket a kurvaanyánkba, ahol nem lehet értelmetlenül vitázni és légből kapott hülyeségekkel bebizonyítani amúgy rettentő hozzáértésünket, az nem érdekes, oda nemcsak hogy nem írunk, de végig se olvassuk. Értem én, a személyes szimpátiánál nincs is tán erősebb érv egy versíró versenyen. Ja de, egy van: a csordaszellem.
De ez még mindig mókás igazából, ezen lehet élcelődni, meg remek táptalaj a Blogodrámához. De vannak olyanok a Versírón, akik, emberként, majdnem annyira szánnivalóak, mint az egyik legnagyobb magyar költő. Csak ők nem az egyik legnagyobb magyar költő, de mégis úgy teregetik ki belső világukat, sorsukat, múltjukat, mindennapjaik nyomorát az összes arrajáró jöttmentnek, hogy az ember, mint kiskorában a szexfilmet, csak az ujjai mögül-közül meri olvasni soraikat. És mély hitvallás fogalmazódik meg soraikban, az írásról beszélnek, és könyörgök… ott vannak a verseik emellett, középszerű alkotások, néha jobbak a középszernél, de csak olyankor, ha a középszer 4-5 pagedownon át tart, a jó meg mondjuk két sor. Nem hiszem, hogy tudta bárki is, mibe nyúlt a Rubophen ezzel. És továbbra is azt mondom, hogy védekezni csak úgy lehet, hogy távol tartjuk magunkat, és ha véletlenül megérint valami, akkor humorral áltatjuk a világot. És még valami, ami segíthet: nekem, személy szerint, a következő hozzászólás esett a legjobban a VV lapján, egy olyan topicban, amikor mi voltunk terítéken (jaj istenem…):
olvastam a faustus oldalt. Tetszik és remélem lesz még folytatás is, és ki-ki magára ismer akár névtelenül is. Véleményt mondani itt, ezen a fórumon életveszélyes, én már csak tudom. Nem a vers számít, azt el sem olvassák , csak írnak róla semmit mondó jelzőket vagy gyalázkodást. nagyon félre hordott itt az irodalmi megmérettetés szele, sajnos. Üdv. Sarolta
Magáról pedig a következőket írja az adatlapon:
Pákozdiné Tóth Sarolta
nyugdíjas vagyok. Szeretekolvasni, rejtvényt fejteni., mivel súlyos beteg vagyok sokat foglalkozom egészségügyi kérdésekkel. Vannak lányaim, unokáim. Főiskolán tanítottam. Nem szeretem a nyegle, tiszteletlen embereket, de szívesen vitatkozom értelmes kérdésekről, ha úgy érzem, hogy értek hozzá egy kicsit, pl. az irodalom, filozófia, természet.
Régóta írok verseket, de nem publikáltam, a számítógépet is csak most kezdem ismerni.Van véleményem sok dologról, őszintén el is mondom, ha valaki kéri. Ragaszkodom a hagyományhoz, de újra is nyitott vagyok.
Köszönjük.
Mi sem történt, köszönöm!