Levél a szerkesztőknek

faus...@gmail.com
A három pont rejti a címet

Login



Kategóriák

Archívum

Optimista nemzetfelfogás

Szerb Antal Magyar irodalom történet című munkájában olvashatjuk az alábbiakat. Úgy terveztem, hogy csak felhasználom a nyelvtörténetről szóló szösszenethez, de képtelen voltam megkurtítani ezt a szöveget. Hogy egyesek fölött hogy tud elszállni szinte nyomtalanul 150-200 év, felfoghatatlan, de úgy tűnik, rendre megtörténik.

d) Optimista nemzetfelfogás

Ebben az időben alakul ki a kétféle felfogás a nemzet világhelyzetére nézve: a nemzeti optimizmus és a nemzeti pesszimizmus. A legnagyob­bak, Kölcsey, Széchenyi, Vörösmarty pesszimisták. Velük szemben áll az optimisták hangosabb tábora. Ők viszik a szót az országgyűlésen, kétségbeejtve Széchenyit és Kölcseyt. Őket tapsolja a színház, amikor Kisfaludy Károly „bundás” darabjain lelkesedik; az ő „öröm-énekeik” töltik meg az évkönyveket és folyóiratokat. Hangjuk egyre erősbödik, és a negyvenes években az ő lelkesedésük és önbizalmuk kergeti a nemzetet a szabadságharc szerencsétlenségébe.

Ebben a korszakban az optimisták apostola egy lángeszű mániákus, Horvát István,* a történettudós. Az egész romantikus nemzedéket ő neveli az egyetemen. Horvát, mint Kazinczy barátja és elveinek terjesztője, mint nagy pedagógus és mint szorgalmas történelmi gyűjtő a kor nagy alakjaihoz tartozik; de idősebb korában a nemzet-optimizmus benne éppen úgy lelki betegséggé vált, mint az ellenkezője Széchenyi­ben. Ebben a korszakában adja ki Rajzolatait, melyekben véglegesen rendezni akarja a romantikus visszafordulók örök kérdését, a magyar őstörténetet.

Horvát őstörténeti elméletének alapja a barokk etimologizálás. A Magyar szót, ami egyébként Magvetőt jelent szerinte, megtalálni kissé elferdülve teméntelen görög hely- és népnévben: Muger, Moger, Mager, Mogar, Magiar, Macar, Machar, Mocher, Mazar, Mazer, Maxer, Macaron, Macrom, Macris, Mazaca, Mazaga, Masax, Masseus, Massyx. „A Görög a Magyar Szabadság szereteténél fogva a boldogot Makarnak mondotta.” A latin meg azért nevezi aequusnak az igazságos embert, mert igazságosak voltak az equusok, a lófejű székelyek. A világot az ősidőben általában szittyák lakták, akik részben magyarok voltak, részben lófejűek, részben palócok, részben jászok. A jász íjászt jelent, tehát minden nép, amelyik nevében az íj szót hordja, jász volt, amint­hogy minden nép, melynek a neve a szántófölddel függ össze, magvető, vagyis magyar volt. A pártusok tulajdonképpen pártos szittyák, az Odysseiabeli laistrygonok nem egészen érthető okokból palócok.

A szittyák kezdetben Núbiában és Abesszíniában laktak nagy bol­dogságban, csak az volt a baj, hogy a nemzet „tsinosodása” következté­ben a kunhalmok, ahová királyaikat temették, egyre nagyobbak lettek, és amikor már piramisokká nőttek, a nép nem tudta tovább elviselni az állandó építkezés terheit, és kivándorolt. Hatalmas termetükért eze­ket az ősmagyarokat, palócokat és lófejűeket gigászoknak és titánoknak is nevezték. Később filiszteus név alatt Syriában is letelepedtek a palócok, majd Josué elől menekülve, egészen az Atlanti-óceánig futot­tak, és itt megalapították Cadixot. „Szent Dávid király, kivándorolván hazájából, a nagy Pártus barátságnál keresett menedékhelyet. Nagy megkülönböztetése volt, hogy a vitéz nemzettől Székel Naggyá (Mark­gráffá) tétetett.” Csak az marad homályban, hogy a partusok ezt améltóságot magyar vagy német szóval jelölték-e. Heródes tulajdonképpeni neve Arad, ő is pártus szittya volt.

Nagyon jeles szittya volt Hercules is, kinek vezérletével a szittyák elfoglalták Görögországot és Itáliát. A Maré Ionium nem más, mint Jász Tenger. A Maré Aegeum Lófejű tenger. A múmiák pólyafeliratait az ószékely rovásírás alapján gyerekjáték megfejteni. Hogy Homérosz derék magyar ember volt, és Ilium tulajdonképpen Ilusvárat jelent, magától értetődik.

És így tovább. Mindenki magyar volt, vagy legalábbis palóc. A könyv a korszak legmulatságosabb könyve, csak az a hátborzongató, hogy 1825-ben jelent meg, amikor kint már az un. történelmi iskola kezdi bontogatni szárnyait, és a történelmet felemeli az igazságok hideg és tiszta birodalmába. Horvát István teóriáinak igen sok híve akadt, az országgyűlés 1836-ban kétezer forint évdíjat szavazott meg neki, hogy munkálkodását folytathassa, bár a romantikusok kigúnyolták, és annyi­ra megsértették, hogy nem is fogadta el az akadémiai tagságot. Az öröm, amellyel a közönség Horvát István képtelenségeit elfogadta, mutatja az optimista nemzetfelfogás megalapozottságát a korlélekben. Ebben az optimizmusban készül elő a következő nemzedék megannyi megdöbbentő politikai ballépése.

Vigasztalásunkra szolgálhat, hogy szomszédaink történetírása most tart ott, ahol a mienk Horvát István napjaiban.

* Horvát István szül. 1784. Székesfehérvárott, nemes származású iparoscsaládból. 1803-tól Ürményi József országbíró fiainak nevelője, itt szerzett összeköttetései alapítják meg tudományos és társadalmi pozícióját. Ő, Szemere Pál és Vitkovics Mihály alkotják Kazinczy „pesti triászát”. 1812-15: kiadja a Magyar Drámák Kalendáriumát. A Széchenyi Könyvtár igazgatója, majd 1823-tól egyetemi tanár. 1833-36: a Tud. Gyűjtemény szer­kesztője. Meghal 1846-ban.
M
űvei. Magyarország gyökeres nemzetségeiről, Pest, 1820. Rajzolatok a magyar nem­zet legrégibb történetiből, Pest, 1825. A deutschok Mózestől Tacitusig, Tud. Gyűjtemény, 1831. stb. Nagyon érdekes kéziratban maradt naplója, „Mindennapja”, amelyből szemel­vényeket közölt az ItK, 1912-14.

Szerb Antal: Magyar irodalom történet, Magvető

Olvasson még!

5 comments to Optimista nemzetfelfogás

You must be logged in to post a comment.