Vagyunk, akik vagyunk, ki így viszonyul bizonyos dolgokhoz, ki úgy. Aztán vitatkozunk: akkor mégis hogy kéne. Norma csap össze normával, ez már csak így megy. Nem hiszem, hogy az a vaskalapos akárki lennék, ugyanakkor bizonyos dolgokhoz elég konzervatív módon viszonyulok, tudom. Lehet, hogy jelen esetben is így van?
A minap egy „érdekes” beszélgetésnek voltam tanúja: két fiatal magyartanár beszélgetett, egy hölgy és egy úr, de ez talán annyira nem is fontos. A hölgy nagy svunggal magyarázta, hogy mely dicsőséges budapesti gimnáziumban tanít irodalmat (és nyelvtant). És hát a gyerekek… Haszontalanok…. Pláza, mozi, az megy. Most éppen az Arany-balladákat veszik. Ő mindig felolvassa, aztán nagy kuss. Nagy kuss, érted? A Híd-avatásról nincs véleményük, egy hang se. A HÍD-AVATÁSRÓL!
Nem akarom én ezt (n)agyon magyarázni. Azon túl, amit mindenki így-úgy sejt azért, hogy az Arany-versek nyelvezetét a mai fiatalok nem képesek megérteni (lehet vitatkozni, kinek a hibájából, persze Arany a legkevésbé ludas ebben), én mégiscsak meglepődtem, hogy miért kellene bármiféle véleménynek is lennie a versről. A vélemény mint olyan, nem kötelező dolog. Ha van, van, ha nincs, nincs. Sok minden miatt lehet hülye a gyerek, de emiatt pont nem. Nem a tanár dolga lett volna valahogy rásegíteni, ha már mindenáron véleményt akar hallani?
Pont jó versről beszéltek. Amikor először olvastam-hallottam, fogalmam nem volt, mi újság. Ugrál bele mindenki a folyóba, de az is csak lázálom, szóval ilyen haláltánc van benne, és ráadásul mindez a “balladai homály”-nak nevezett, középiskolás srácok számára sokszor a “totál érthetetlen”-nel egyenlő dologba burkolva… Hát nem tudom. A kedves tanerő is pislogott volna mint a kuvik, ha felolvassák neki out of nowhere. Pedig jó vers. És ha mondjuk valaki megszólalt volna, hogy tegnap pókereztem, tudom, milyen, amikor minden zsetont betolok, kártya perdül, kártya mén, és le is vagyok nullázva, akkor vajon az jó pont lett volna vagy lecseszi a gyereket? Szerintem jó pont
Szerintem lecseszte volna.
Nem tudom… Tényleg nem könnyűek az “Arany-balladák”, meg a tévén felcseperedett mai fiatal generációnak is vannak szövegértési gondjai, de nem pont ezért kellene, hogy a kettő közé mintegy hídként törleszkedjen oda (vagy legalább próbálja meg) a tanerő?
Ez az egész tanár-diák játék egy elcseszett viadal….
Magam részéről jópárszor belefutottam, hogy volt véleményem, én normálatlan ennek hangot is adtam, de mindig az volt a vége, hogy; rosszul látod fiam, ez nem úgy van, itt a költő arra gondolt, azt írta meg hogy….
és jött az okosok gondolatmenete, bár bátorkodom megjegyezni, ha megkérdezhettük volna a költőket, mire is gondoltak, mikor verseiket megírták, kiderült volna az esetek többségében, hogy az okosoknak fingjuk sincs az egészről.
Falcon
Tanár esetén a dolog dícséretes, legalább megemésztette, de tanerő esetén biztos a lecseszés, mivel ő egyiket sem emészti
….szerintem