A Születésnapomra József Attilának egyik legismertebb, legtöbbet idézett verse, sőt a József Attila-parafrázisoknak is gyakori alkotóeleme. És itt most nem elsősorban a versírós próbálkozásokra gondolok, születtek azoknál sokkal jobbak is, bár véleményem szerint ehhez a vershez akármennyire is hozzányúlni a szentségtöréssel egyenlő és jól rá kéne csapni a kezére mindenkinek, aki ilyesmire vetemedik. (Az egy Varró Dani kivétel, akire most nem térnék ki, mert a dolog miértje nem tartozik szorosan a tárgyhoz.) Az igazság az, hogy egyáltalán nem könnyű vers ez, legfeljebb a verset alapvetően meghatározó tartalmi-technikai bravúr miatt hiszik sokan az ellenkezőjét. Pedig minimum egy Mozartnak kellett lenni ahhoz, hogy ezt valaki így össze tudja rakni, és legalább egy Liszt Ferencnek, hogy le is tudja zongorázni a papírra. Ritkaság no, mint a lottóötös.
Hogy mindenki képben legyen, bemásolom ide a verset.
József Attila: Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj. -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. ápr. 11.
Na kérem, az világos, mint a vakablak, hogy ez a vers tulajdonképpen pár mondatból áll, én nyolcat számoltam össze, de célszerűbb úgy nézni, hogy a tíz strófát három tartalmi-logikai egységnek vesszük (1-3. vsz., 4-9. vsz., 10. vsz.). Azt, hogy nyolc mondatból áll, inkább elrettentésből írtam ide, mert minden minimalizmusa ellenére a Születésnapomra egy nagyvers. És leltár-vers is: a költő számba veszi, mi van, mi volt, mi lesz stb.
Mielőtt végigsüvítenénk a versen, nem árt néhány szót szólni a versformáról: a Születésnapomra alapvetően jambikus lejtésű (időmérték), 8 szótagos (5/3-as és 4/4-es osztású) ütemhangsúlyos sorokból felépülő szimultán típusú vers. És persze ez technikai kategória, az tehát, hogy a Születésnapomra egy jó nagy szimultán vers, önmagában még nem jelent semmit. Aztán ott vannak még a versszakok végén előforduló csonka sorok, ezeknek inkább tartalmi szerepük van: fokozás, csattanó; és ehhez nagyon jól passzol, hogy alapvetően rövid szótagokból állnak (pyrrichius és jambus: „Az ám, / Hazám!”)
Egyébiránt József Attila a verseiből áradó nagy-nagy komolyság, olykor félelmetes kozmikusság ellenére állítólag egy igen vicces ember volt. Szeretett bolondozni, azt persze nem szerette, ha bolondját járatták vele, de hát azt senki sem szeretni, nem kell ahhoz feltétlen költőnek lenni. Attól függetlenül, hogy a költő bolondozik benne kicsit (magának, nekünk), a Születésnapomra igen komoly vers, s a költői öniróniának határozott célja van, mégpedig az, hogy valami módon ellensúlyozni lehessen vele a fájdalmasan komoly valóságot.
A lírai alaphelyzet az, hogy a költő egy kávéházban, „kávéházi szegleten” üldögélve éppen születésnapi verset ír saját magának. Volt már ilyesmire példa a világirodalomban, François Villon is szerette magát köszöntgetni, ráadásul József Attila volt Villon egyik magyar fordítója, a párhuzam tehát szinte megkerülhetetlen.
Az első három versszak adja tehát az első tartalmi-logikai egységet: kiderül belőle, hogy a költőnek éppen születésnapja van (a vers dátumozása is ezt látszik alátámasztani), s e verssel szándékozik megajándékozni magát a Japánban vagy a New Yorkban üldögélve. Megtudjuk azt is, hogy igen sanyarú sorsa lehetett egész életében, hiszen „még havi kétszáz sose telt” – ez persze szigorúan pengőben értendő. Álljunk meg itt kicsit. Abban az időben igen ismert volt az a kuplé, dalocska, melynek valami ilyesmi volt a szövege: „Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel.” – A költő tehát nem a minimálbért hiányolja, hanem a havi kétszáz fixet, amit már akkor is legfeljebb egy vezérigazgató keresett meg. Aki tehát bedőlt ennek a viccnek, az magára vessen, 1:0 a költőnek.
A következő egység a negyedik versszaktól a kilencedik versszakig tart, melyben a költő a Szegeden töltött évekre emlékszik vissza, azon belül is a Szegedi Egyetemről való eltanácsolására. Felrémlik a gonosz Horger Antal nyelvészprofesszor alakja, aki a Tiszta szívvel című verse („>Nincsen apám< versemért”) miatt végleg eltiltotta a tanári pályától. A költő olyan érzékletesen idézi a történteket, hogy mi is elszomorodunk ettől az egésztől: hiszen nem volt más bűne, csak írt egy verset. Aki megelégszik ennyivel, az most hagyja abba az olvasást, a többieknek pedig elárulom, hogy kicsit megint behúztak minket a csőbe.
Való igaz, hogy József Attila bajba keveredett Szegeden a Tiszta szívvel miatt, de nem Horger Antal (aki egyébként kiváló nyelvész volt, egyes téziseit ma is tanítják az egyetemeken) intrikája miatt rúgták ki az egyetemről. A költőnek lett volna lehetősége maradni, de ő nem élt ezzel, végleg elhagyva a tanári pályát, s a források szerint nem is vágyott soha a katedrára. A semmin keseregni tehát ugyancsak villoni gesztus.
Tulajdonképpen az egész vers kulcsa az utolsó versszak: míg az előző strófákban félig-meddig komolyan játszadozott a költő, addig itt már szó sincs viccelődésről, csipkelődésről. Ez a strófa a vers csattanója, ha úgy tetszik, kinyilatkoztatás: a vers egészére rávetíti a félelmetes igazságot, ami nem más, minthogy annak, aki ezt az utat jelölte ki magának, nincs is igazából szüksége azokra a dolgokra, amiket elsiratott, s amiket soha nem is bírt. 
Megint egy jó és lényegretörő rövid elemzés. Örülök, hogy olvashattam. Cserében egy link, ahonnan letölthető/meghallgatható a mi zenekari verziónk a versre:
http://href.hu/x/853t
“Mielőtt végigsüvítenénk a versen, nem árt néhány szót szólni a versformáról: a Születésnapomra alapvetően jambikus lejtésű (időmérték), 8, olykor 7 szótagos (5/3-as, 4/4-es, 4/3-as osztású) ütemhangsúlyos sorokból felépülő szimultán típusú vers.”
he?
A jambikus lejtés, lazán-ippegcsak, ha nem számítjuk azt, ahol nyögvenyeléssel kell ráhúzni a trocheus kezdésre a jamikusságot, de hogy szimultán…
Ez nagyon új…
Az utolsó két versszak semmi módon nem az, arra nem igaz a 5/3-as, 4/4-es, 4/3-as osztás sem, meg úgy általában…
Szal vannak szimultán részei a versnek, de maga a vers nem szimultán, hanem kevert jambikus-ütemhangsúlyos-szótagszámláló.
Amúgy mindegy, ez szerintem pont nem az a mű, amit ilyen módon skatulyázni kell.
Kedves Nick!
Nem kéne már kicsit jobban orientálódni?
Már, hogy mit jelent ez a kérdés?
Mihez orientálódni?
Mit kérdezel?
Hát csak hogy kicsit le kéne már jönni a verstanról, mint Eric Claptonnak a kokainról.
Bameg, ha verstani kifejezéseket használsz, és elemzésnek hívod azt, amit csinálsz, akkor ha nem abban az értelemben használod a szavakat, miket azok jelentenek, akkor mellékelni kell egy kodeket.
A kék nem zöld, a sülthús nem bicikli, a születésnapomra pedig nem szimultán-jambikus vers…
És ez nem vélemény, ez nem olyan, hogy ha akarom, akkor ilyen, ha akarom olyan posztmodern.
Mert, ha a szimultán vers nem azt jelenti, amit az jelent definitíve, akkor ezt honnan a fenéből kellene tudnom, ha nem írod le?
És ha nem írod le, hogy konkrétan mire gondolsz akkor, amikor azt a szakkifejezést használod amelyiket, de más jelentésben, mint amit az valójában jelent, akkor honnan kell tudnom, hogy nem a mákostésztára, vagy valami ilyesmire gondolsz.
Szóval még mindig nem tudom, hogy mit jelent szerinted az, hogy egy vers szimultán típusú, mit jelent az, hogy hogy 5/3-as, 4/4-es, 4/3-as osztású, meg ilyesmik…
Mert a példád alapján azt biztos nem, amit én tudok róla.
Mindegy, Claptonnak legalább sikerült…
Ez nagy riposzt, és sokan nevetnek rajta, de én még mindig nem tudom, hogy szerinted mit jelent az, hogy egy vers szimultán típusú, és hogy 5/3-as, 4/4-es, 4/3-as osztású…
“A jambikus lejtés, lazán-ippegcsak, ha nem számítjuk azt, ahol nyögvenyeléssel kell ráhúzni a trocheus kezdésre a jamikusságot, de hogy szimultán…”
Trocheussal kezdődhet egy jambikus vers, sőt choriambusok bárhol nagyon is beleférnek.
Pl a “Én egész népemet fogom…”
Az első mégy szótag értelmezhető egy choriambusként szerintem, főleg ha figyelembe veszed, hogy a NÉPemet első szótagja hangsúlyos.
Egyébként véleményem szerint laza jambikus verselésbe elmegy bármilyen láb esetleg még uu is, főleg, ha második szótagja hangsúlyos.
Szimultanitással kapcsolatban: Ha nem figyeled a lábakat, csak azt, hogy felfogható-e ütemhangsúlyosnak a vers, és úgy látod, hogy igen, aztán valami más mértéket is találsz, pl jambikus ritmusa is van, akkor mondhatod, hogy szimultán. Ha nem, nem. Én így látom.
“8, olykor 7 szótagos” melyik a hét szótagos sor?
üdv
Alapvetően balával értek egyet, de mindig úgy gondoltam, hogy ez a szimultán (meg az egész verstanozás) csak akkor fontos, ha adja magát mint mondjuk Csokonainál, ahatalmas szerelemnek vagy aha-talmas | szere-lemnek, vagy legalább arra késztet, hogy nézzünk már bele nagyítóval. Nem teszünk erőszakot egyes verseken, ha mindenáron kimutatjuk? De persze simán lehet, hogy Bendegúz ebben a versben úgy kihallota, mint a fene. Amit mondott, szerintem, megállja a helyét, és ha a valaki felhasználja és profitál belőle, örülünk neki. Ha nem, nem. Sokkal lényegesebbnek tűnik nekem az elemzés-bemutatás többi része, ahol értékes információkhoz jutottam, és az egész vers, ettől kezdve, többet tud mondani.
Bala: köszi a kiigazítást, a hibát javítottam. Meg amúgy is nálad a pont.
nem toom.
A chorijambust nem tartom igazán natívnak a jambikus verselésben.
A magyar elég májer nyelv ahhoz, hogy valamiféle lejtést produkáljon, ha az utolsó versláb jambus.
De ez mindegy.
A vers bazijó.
Semmi születésnapi bónusz?
Pedig ettől az oldaltól igazán elvárható lenne.
Távol áll tőlünk mindenfajta programszerűség.
szerintem nagyon jó volt élmény volt elolvesni:):):):):):):):)
Köszi Dave, ilyenkor érzi az ember igazán, hogy tényleg van értelme ezt csinálni, mert ezek az írások igenis eljutnak azokhoz, akiknek elsősorban szánjuk őket.
Kedves Bendegúz,
Nem kéne verseket elemezned, hacsak nem kizárólag technikailag, formálisan teszed. Olyan bonyolult jellemrajzokat, mint J.A. ne próbálj ábrázolni, hidd el, ha meg tudnád tenni, akkor nem lett volna költő. Sajnos fogalmad sincs arról mit érez egy 32 éves ember, aki úgy érzi, többre hivatott annál, mint ami. Pontosabban nem ez sajnos, csak az, hogy Te azt hiszed.
Varró D.-t pedig kérlek, nagyon kérlek, hogy ne említsd még csak egy napon se vele, jó? Köszi. Sokra értékelné a költő is.
Kedves a!
Köszönöm, hogy megtisztelted szerény honlapunkat, mint bizonyára te sem vetted észre, ezek a fajta elemzések elsősorban középiskolásoknak készülnek, akiknek még nálam is kevesebb fogalmuk van az irodalomról, ellenben másnap mondjuk feleniük kell a versből, és hát tegyük fel azt is, nem nagyon tudnak mire támaszkodni. A napi letöltések magas száma is erre enged következtetni, de ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg.
Egyébirát pedig, ahogy szavaidból ki tudom venni, te (jócskán? kevésbé? egyáltalán?) túl a harminckettedik életéveden, valami roppant nagy párhuzamban érzed magad költőnkkel, azonban — s ezen morfondírozhatsz kicsit — míg te egy ilyen illattalan kommentkével puffogsz az orrunk alá, addig József Attila olyan verseket írt, mint például ez is.
A Varró Danin meg biztos elgondolkodom, csak mert te kérted.
Üdv
Én csak azt nem értem kedves a, hogy ez miért jellemrajz?Meg az mit jelent, hogy ” ha meg tudnád tenni, nem lett volna költő”. Ez nem olyan szemléletmód egy picit, mint ahogy Dantéra néztek Ravennában (asszem ott élt már a vége felé) miután megírta az Isteni Színjátékot? Állítólag kikerülték az utcán meg minden, merthogy ‘ez az ember járt a pokolban’. Közbe’ valszeg nem is.:)
József Attila szerintem a legnagyobb költőnk és mint költőnek leginkább az (volt) a feladata, hogy írjon. Általában verset. Mi meg elgondolkozhatunk azon,hogy na ez mitől olyan zseniális valójában. Bendegúz szerintem pontosan ezt tette. Nincs itt semmi cink. Sőt:)
Nagyon köszönöm, segített és pont ennyire volt szükségem a házidogám hiányzó részéhez.
középiskolás
Sziasztok! nekem is nagyon tetszik a vers
ez a kedvencem ettől a költőtől. én ezt az elemzést használtam fel a saját elemzésemhez és mindenkinek nagyon tetszett a fogalmazásom. 
SZijasztok!!! bocs de a nevemet soha sehova nem rakom ki
nekem is ez a kedvenc versem József Attilától meg a Tiszta Szívvvel.Köszi a verselemzést,5-ösre feleltem belőle:) Al:ÖÖÖMuszáj?xdxd
Tisztelt vers elemzést író úr!
Véleményem szerint ez a vers az általános iskolások számára sem lenne elég,főleg ilyen vicces felfogásba.néha már a trágárság fogalmát feszegető szavakkal, de most ebbe ne menjünk bele. Jó pár évvel ez előtt mikor én közép iskolás voltam ezt az osztályunkban lévő legrosszabb tanulótól sem várták volna el.ne haragudj szerintem ez 1-es !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Várom Válaszát!
Mit hiányol? Menjünk bele!