A 107-esek irigyelve gyűlölt klubjának egy újabb tagját szemeltem ki portrézásra.
A hölgy azok táborát erősíti, akik bemutatkozás helyett amolyan művészi CV-t tettek a lapra, de mennyivel jobbat sokaknál… Összességében legalábis. Ha belenézünk a versbe, azért az rögtön fel kell hogy tűnjön, hogy aszongya
Születtem hatvanöt őszén,
apró, elsőszülött leány.
Örüljünk hát, hogy nem kész férfiként látta meg a napvilágot. És ezt nem öncélúlag, csak az ostoba vicc kedvéért emeltem ki, hanem mert úgy érzem, ez jellemző lesz a továbbiakban is.
A költőnő egyébként meglehetős higgadtsággal nyilvánul meg mindenfelé, és végtelen türelemmel válaszolgat gyakorlatilag minden egyes dicséretre. Viszont semlegesen, nem érzi szükségét annak, hogy ha már megdicsértek, rajta, visszadicsérek, mert úgy illik, és ezzel elkerüli, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljön illetve hozzon másokat. De ne legyenek illúzióink, az efféle elegáns magatartás édeskevés a Versíró Versenyen ahhoz, hogy — mert a 107-ben van — ne kapjon a fejére csúnyán. Ez megtörténik Erikával is, hogy az ördögöt idézzem a Doktor Faustusból: Megtörténik, megcselekedtetik, távol a felelősségre vonó szó hatósugarától, a hangszigetelt pinceveremben, mélyen Isten hallótávola alatt, és örökkön örökké, no azért ennyire nem durva a helyzet persze, de kb. ennyire törvényszerű: csinálhatsz akármit, bent vagy a klubban, kintről pedig háttalnemkezdünkmondatot-mamák vijjognak, és védik a magyart. Ráadásul ők azok, akik amúgy hanyattvágták magukat Sárhelyi Erika verseitől, még időszámításunk Az Előzsűri Előtt.
Pedig…
A hölgynek szerintem vitathatalan helye van a 107-ben, ezt szeretném előre leszögezni. Különösen azt az öt versét olvastam el, amit megjelölt, és bizony felemás érzések fogtak el már a második után. Az első szó, ami beugrik, a töltelék. Egyszerűen a ritmus, a szótagszám vagy tudja a fene, minek a kedvéért, de olyan sok a semmitmondó sor, mondat, hogy egyszerűen sokszor elvész az, ami pedig igen jó — és ilyen jó pedig mindegyik versben van, nem egy. Van a Folyó szeli ketté című film, abban a szigorú lelkész papa, aki otthon okítja gyermekeit, minden fogalmazást megírat újra, fele annyi szóból. Sőt még az irodalmi Big Mac (saját szavai) Stephen King is arról beszél valahol, hogy semmi nem volt fontosabb lecke számára, mint amikor rájött, hogy annak, amit írt, a nagy része fölösleges és senkit nem fog érdekelni, és volt mersze kihúzni hosszú mondatokat. Valahogy ezt hiányolom elsősorban és leginkább Sárhelyi Erika műveiből: a tömörítő erőt. Mert így egy jó ötlet, egy szép vagy fontos vagy mély (vagy mindhárom egyszerre) gondolat úgy jár sokszor, mint síelő a lavinában: csoda ha túléli.
Fentebb idézett versében aztán, és ez megint jellemzőnek tűnik később is, csúnya közhelyekbe fut, és nem akkor leginkább, amikor maga is elismeri. “Cipelni kell a terheket”? Jaj.
Ez az itthon-otthon csavarintás másrészt remekül menti meg azt az amúgy Petőfi óta kb. megfogalmazhatatlan valamit, hogy hazaszeretet (jó, Radnótinak még sikerült). Bár logikailag kicsit belekavarodunk, ha megpróbáljuk kibogozni, de inkább ez is javára válik, olyasmi, mint a Möbiusz-szalag.
Szóval így látom én a hölgyet és műveit, és összességében azt kell mondanom, jó ez a Versíró Verseny. Mert felemelte a mohás, régen ott heverő követ, és benézett alá, hogy hát mi is zajlik a mai magyar irodalomkedvelők világában, és bizony ott a szokásos látvány fogadott minket, tele százlábúval és egyebekkel, és az egyebek közt igenis katicabogarak is vannak. Még ha nem is mind hétpettyes.
Nekem ő az egyik kedvencem. Ugyan nem éreztem úgy, hogy hú, itt aztán valami maradandót fedezett fel a Rubophen – mondjuk másnál se nagyon akit eddig olvastam, kivéve talán Weigert Tamást -, de nagyon tetszik, hogy olyan… egyszerű minden verse. Nekem ő az Avasi-ellenpólus…
Tipikusan olyan versei vannak, amik melengetik az ember szívét, mert ha ismeretlen (legalábbis számomra teljesen) költő csak úgy kedvtelésből ilyeneket írkál a fiókjának, akkor mégsem lehet olyan nagy baj a kortárs költészettel.
Amúgy nem tudom miért épp azt az ötöt választotta a további versengésre, nekem a maradék között több is volt, ami azoknál jobban tetszett. E.(Quote)
Erika számomra egy olyan versíró, akinek megvenném a kötetét. Tenném ezt azért, mert kellemesek a versei, még akkor is, ha nem őt emelegetik majd a XXI. század költőoriásának.
Arról nem is beszélve (bár ennek a verseihez semmi köze), hogy az oldal egyik legszimpatikusabb tagja. Kálmán Edina Orsolya(Quote)
Igen! Igaz, én csak mint laikus bírálgatom a verseket saját szájam íze szerint, (bár van olyan verse, amit nem szerettem annyira) de ő az egyik, akin nem tudok (és nem is akarnék) fogást találni. Káin(Quote)
“Vagyok örök hőemelkedésben, láztalan –”
Én ezt az egy sorát nem tudom elviselni.
Akkora áthallás, hogy megsüketít…
Ez volt az első dolog, amit olvastam Tőle.
Elég sokáig tartott, mire elhittem, hogy tud olyat is írni, amit más még nem írt meg.
De sikerült. nick(Quote)
“Erika számomra egy olyan versíró, akinek megvenném a kötetét. Tenném ezt azért, mert kellemesek a versei, még akkor is, ha nem őt emelegetik majd a XXI. század költőoriásának.”
Van neki, úgyhogy meg tudod venni
Pécsi Marcell(Quote)
Era kedves, kellemes, szép, szívmelengető verseket ír, amit a mai költők már nem igazán mernek. Bátorság kell ehhez az enyhe ‘ódivatúsághoz’ (a lehető legjobb értelemben mondom).
De ezen felül kiemelném, hogy Erika a legszerethetőbb ember, aki emellett okos és türelmes is. Amikor őt is elkezdték kipécézni, akkor veszett el végleg a hitem, hogy vannak emberek, akiket mindenki szeret.
Az a jófejsége – és szerintem ehhez fel kell nőni, talán jobban, mint ahogy nekem sikerült – hogy tudja, mikor és mit kell / lehet mondani, nem sunnyog el, de nem is provokál. Szépen egyensúlyoz azon a kötélen. És ezt nagyon tisztelem / irigylem. boruska(Quote)
Nick, drága, tiszta szerencse, hogy az “Én vagyok állva az ablak előtt” csak szépen összecsengett…
E.(Quote)
Jah.
Zöldel a nyárfa az ablak előtt és az én vagyok állva az ablak előtt, két sor között sokkal kisebb hasonlóságot vélek felfedezni, mint a harminchat fokos lázban égek mindig és a vagyok örök hőemelkedésben, láztalan verskezdetek között.
De tudod mit.
Legyen igazad.
Saját sorai, és kibaszott jó meglátás. Ez az igazi egyéniség a költői géniusz manifesztuma.
A művészet veleje, ikon az irodalom templomában.
Maga a Tökély. nick(Quote)
Dehogyis Nick, az Klára, el vagy tévedve. Sárhelyi Erika csak megpróbál gondolkodni, légy fegyelmezett, hiszen kedvence(i)det effajta vád igazán nem érheti.
Ha meg elemeznéd nekünk, amúgy parasztosan, ezt a harminchat fokos hőemelkedést, ami miatt a két sort ennyire egynek látod, hálánk el sem maradna tán. Falcon(Quote)
Árva vagyok, hontalan.
Istentelen, nem ringattak,
Nem puszilt soha puha ajak,
Virágot síromra se raknak.
Éhezek vagy fél hete,
Kiürült a belem,
Éppen csak felnőttem
És időmért fizetnek nekem.
De ha munkát nem kapok
A Sátán lesz az uram,
Lopok rablok és később
Hullák szegélyzik az utam.
Aztán, ha ennek vége,
A siralomház befogad,
Majd a bomló tetemem
Mérgezi a kutakat.
Noh, kb ilyen az a sor.
Parasztosan.
Az a baj vele, hogy József Attila megírta.
Csak kevésbé prosztó módon. nick(Quote)
Apropó prosztó… Nick, te kis huncut…
Ez itten nem áthallás, ez bizony szóról szóra má-so-lás (mentségedre legyen mondva, némi témamódosítással):
“Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.”
(Petőfi Sándor, Pest 1848)
versus
“Én vagyok a csepp,
Te vagy a tenger.
Szilaj hullámod
Sziklaszirthez ver.”
(Igazán frappáns nick, Rubophen 2008)
Ez már nekem kínos. E.(Quote)
Mindenkitől elnézést, részemről ezennel fenti téma lezárva.
Térjünk vissza Sárhelyi Erika verseihez, megérdemli…
E.(Quote)
Az ember néha hibázik.
Bevallom, ez eddig nem tűnt fel, pedig asszem emlegettem is, hogy Ossian-on nőttem fel, nem Kispálon…
Nah, mindegy.
Kár, hogy nem előbb szóltál…
Az a szar a versesdiben, hogy fel kell bosszantani a másikat ahhoz, hogy végre valami használható véleményt csikarjon ki az ember, mert különben a másik lelkének pátyolgatásának fennforgása van.
Nem hiszed el, hogy mennyire örülök annak, hogy megosztottad velem ezt.
kolbzsoml@gmail.com ha véletlen találsz hasonlót.
Megköszönném. nick(Quote)
Mellesleg nem igazán értem, hogy ez mire volt válasz…
Az, hogy találtál nálam egy áthallást, – bár pirulok miatta rendesen – milyen összefüggésben van azzal, hogy Erika beválogatta az általa legjobb ötnek tartott írása közé az átfogalmazott József Attilát?
Ettől kevésbé lett átfogalmazás, esetleg én lennék az etalon, és ha nekem szabad, akkor másnak is, vagy mi? nick(Quote)
Igen, etalon vagy, igazi egyéniség, a költői géniusz manifesztuma. A versed is etalon, a művészet veleje, ikon az irodalom templomában. Magad vagy a Tökély.
Semmim semmidre sem válasz, és nincs összefüggés, dehogyis van.
Szánom és bánom, hogy egy ilyen szégyentelen epigont, mint Sárhelyi Erika, valaha is lekedvencemeztem.
Napnál is világosabb, hogy ezt a vitát semmiképpen sem tudom megnyerni, feladom, behúzott farokkal elsunnyogok. Remélem te nagyon jól aluszol mosmár, győztél, éljenéljen. E.(Quote)
E
Sehol nem állítottam ezeket a dolgokat, és, ha valaki ilyesmit mondott rólam, kategorikusan visszautasítottam.
Ugyanis, ellentétben a legtöbb önjelölt költőcskével _én_ tudom magamról, hogy maximum közepesen írok, és nincs is bennem több.
Itt annyit mondtam Erika írásairól, hogy egy áthallás miatt gyanakodva álltam hozzájuk és Erikához, de ez a gyanakvásom elmúlt, mert elhittem, hogy tud írni sajátot is.
Erre Te relativizálni próbálod az áthallást/átiratot, és _engem_ támadsz, nem az állításomat.
Az én büdös szám az érved Erika hónaljszagára, és amikor rákérdezek, hogy miért is, megsértődsz…
A világ kerek. nick(Quote)
(Nem támadtalak, és nem sértődtem meg, csak annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy mielőtt másnak dezodort ajándékozunk, érdemes fogat mosni. És ezennel befejeztem a rólad-szólásokat, talán neked is azt kellene, hogy ennél már ne válj nevetségesebbé; de persze szabad.) E.(Quote)
Szóval kritikát csak tökéletes ember mondjon, észrevételt csak az tegyen, aki sosem hibázik!
Köszönöm észrevételed, megfontolom kritikádat. nick(Quote)
Igaz a mondás, (ha egyáltalán van ilyen mondás) hogy a gyermeki képzelet a legnagyobb alkotóerő, és aki felnőttként alkot, az lelkében örök gyermek.
Nem vagyok itt (és más fórumokon sem) régóta, de nekem igazolódni látszik a dolog. Akárhonnan is indulunk, a vége mindig ugyan az; én húzom a hajad, mert te is húzod az enyémet, pedig mindketten tudjuk, hogy most Pistike pukizott, de őt már elvitték a szülei és nehogy valaki azt higgye, én voltam….
Ami pedig az áthallásokat illeti, szerintem ez így van rendjén. Az emberi elme ilyen, ami szépet talál, azt öntudatlanul is felhasználja, legyen az egy téma, szóhasználat, ritmus vagy bármi más.
Én is írtam (versnek nevezve) Nagyon fáj-t, amit egy tisztes elemzésben primitív J.A. átiratnak minősíthetne bármely elemző, pedig eszemben sem volt egy olyan remekhez nyúlni. Egyszerűen csak nagyon fájt valami, ami kikívánkozott belőlem és eszembe sem jutott a végkifejlet. Mivel nem értek a versekhez, szerkezetében nem is hasonlít J.A. verséhez, ezért bizonyos a primitív minősítés, holott a szándék sem volt meg.
Azt hiszem, inkább maradok a tetszik-nem tetszik kategorizálásnál, mintsem hogy minden verset áthalljak, és szétcincáljak spondeusokra meg disztiizékre, az írás pedig marad az én kis freudi kanapém. Akinek tetszik, tetszik, akinek meg nem, az továbbra is olvas J.A. és a többiek műveiből.
Egy ismerős hangot idézve;
Barátsággal,
Káin Káin(Quote)
You’re the man, Káin. Falcon(Quote)
Káin, egyetértünk, nekem sincs semmi bajom az áthallásokkal, sőt… Elég nehéz lenne azonos témáról megírni a világirodalom négymillióhuszonötezredik versét is, úgy, hogy az semmihez se hasonlítson, ha csak el nem kezd új szavakat alkotni az ember. És akár véletlenül történt, akár szándékosan, nyilván fel fog tűnni valakinek a dolog, főleg ha sok verset olvas az illető. És én jó dolognak tartom azt is, ha ezt valaki szóváteszi – ha én írnék ilyet, örülnék: azért, hogy a következő alkalommal elkerüljem, vagy azért, hogy ünnepeljek, hogy jé, XY remekműve jutott eszébe valakinek a próbálkozásomról.
E.(Quote)
Nekem csak a kettős mérce ellen van kifogásom: ha az ember maga is védelmez és/vagy ír izémizét (legyen az bármi, mondjuk áthallás), akkor nem tisztességes, ha azt másnál leszólja, továbbá ha az ember leszólja más izémizéjét (legyen az bármi, mondjuk hozzáértés, amire véleményt alapozni lehet), akkor enyhén vicces, ha később arra hivatkozik, hogy szerinte észrevételeket bárki tehet, az is, aki maga nem tökéletes.
És egyetértek azzal, hogy igenis tehet; ezért is nem szántam támadásnak a fentieket, és nem is sértődés miatt tartottam a tükröt, csak sokadik alkalom után már kikívánkozott. Amúgy se Erika se nick versében nem zavartak az idézett részek, Kláránál sem a hasonlóság miatt tartom rossznak az említett sort, és a te “Nagyon fáj”-odat is szívesen elolvasnám…
Kedves E.
Örülök, hogy egyetértünk…
Ha valóban mazohista alkat vagy, megtalálsz…
http://www.versiroverseny.hu/versek_felhasznalok_szerint/Káin
Egybe már bele is kattintottam, “Bár lennék…”, ez is épp áthallás, meg tetszik is… de egy nagy kedvencemet hallom át, úgyhogy elfogult vagyok. Burns, Weöres fordításban: “Ha mennél hideg szélben”; ismered, vagy vélelten volt?
E.(Quote)
Azért ha érdekel, majd keresek ám olyant is, ami nem tetszik – mondtam már egy régebbi hozzászólásomban, hogy azért olvastam annyi mindenkit a Robophen oldalakon, mert mazochista vagyok…
Bevallom őszintén, ezt a verset nem ismertem.
Káin(Quote)
Bevallom azt is, van némi áthallás egy másik verssel, ha megtalálod…
Juj, ez kihívás…
Nah, majd jelentkezem. E.(Quote)
Annyit segítek, hogy Babits fordítás, és az utolsó versszak egyetlen sora hallik át minden versszakom zárszavában :S
Káin(Quote)
Remélem elég érthetetlen voltam
Igazán tanulságos volt beleolvasni verseidbe… Ha nem haragszol meg, nem írnék semmit alájuk…
Az mindenesetre becsülendő, milyen bátor vagy! (Hogy például idelinkeled, meg hogy például plénum elé állsz ezekkel…) Pécsi Marcell(Quote)
Bátor katona a templomban is f…ik!
Amúgy meg mi lenne a tehetségekkel, ha mindenki az lenne? Káin(Quote)
No, az is igaz.
Örülök a nézőpontodnak és a hozzáállásodnak. 
Pécsi Marcell(Quote)
Ha mindent olyan vér komolyan vennék, mint egyesek, mára biztos elvitt volna a gyomorfekély vagy a gutaütés. Amúgy is annyi minden más van, amiben jó vagyok vagy lehetek. Egy kivétel…na bumm
És azt is meg kell hagyni, ilyen kulturáltan még sosem szarozták le azt, amit csinálok
Egyébként nincs harag, az embernek tudnia kell helyén kezelni a dolgokat! Káin(Quote)
Pfff, feladom. Bevallom, nem Babits-vonalon gondolkodtam (mert fordítások esetében sajnos csak ritkán tudom megjegyezni, hogy ki követte el őket), de világirodalmilag sem jutott eszembe senki, akiből inspirálódhattál volna. Kivétel persze Burns, vagyis Weöres – itt véletlenül épp tudtam, hogy ő, mert csúnya dolog ilyet mondani, de szerintem az övé jobb lett az eredetinél.
Szóval ki volt, ki volt?
E.(Quote)
Hehe…most, hogy így kidolgoztad magad, elárulom, hogy köze nincs a vershez, ami az ötletet adta:
“S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunyadt.
Az első csillag látta, mig
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat
tenger fölött és part alatt…”
még köszönőviszonyban sincsenek…csak megtetszett ez a fölött-alatt.
Amúgy meg nem is számít, mit firkáltam össze
Káin(Quote)
És miért lettél ignorálva a Rubiról? Pécsi Marcell(Quote)
Mert más is olvasott
egyébként a kialakult hangulattól igyekeztem elhatárolódni!
) Káin(Quote)
Nem az írói nagyságom miatt, inkább a beállítottságom (talán féltem, hogy a végén még hozzászólnék
Káinról és a költészethez való hozzáállásáról, azt hiszem, sokan példát vehetnének. Kevesebb könnycsepp hullana a Rubophenen. Bendegúz(Quote)
Azt hiszem, ezt most illik megköszönnöm
Köszönöm Bendegúz!
Azért etalon ne legyek, aki írni akar az tanuljon is meg!
Amúgy meg take it easy!
Káin(Quote)
Bendegúz
Káinnak abban igaza volt, hogy helyén kell kezelni a dolgokat.
A Rubin hulló könnyek java nem a költészethez való hozzáállás miatt hullik, hanem azért, mert a Szervezők csak azokat a szabályokat tartják és tartatják be, amelyeket jónak látnak betartani és betartatni.
Abban persze igazad van, hogy ha mindenki, akinek nem tetszik a rendszer megpróbálta volna töröltetni magát belőle, nem lenne rinya.
Jah, megint szopni jöttem…
Helyükön kezelve a dolgokat… nick(Quote)
Nick,
Don’t be rude….amúgy sem láttam erre medvéket
Egyébként, mint már annyiszor, most is sok igazság van abban, amit mondasz, de lássuk be, sokan átlépték a jó ízlés határát.
A szervezők és versenyt (le)bonyolítók ellen megfogalmazott kritikák igen sok esetben személyeskedésekben nyilvánultak meg.
Kritika és kritika között is van különbség!
A magam részéről örülök, hogy jöttél!
Káin(Quote)
Mivel ez most a legaktívabb szál, ide írom, bocsánat, hogy offtpic vagyok. Betettünk pár plugint, lehet idézni korábbi hozzászólásokat, meg kicsit lehet formázni a szöveget, és preview is van, de ha valamelyik nem működik rendesen, szóljatok. De hogy ontopic is legyek: rude talán én voltam, noha nem értelmetlen vagdalkozás volt. Peace
Falcon(Quote)
Káin
Az kétségtelen, hogy a jóízlés határa át lett lépve, a germanizmus felé.
Arra nincs mentsége senkinek.
A probléma azzal van ha valaki – és most itt nem a Faustusos Fiúkra (lol) gondolok-, a jóízlést nélkülöző hozzászólások miatt azt sugallja, hogy maguk a hozzászólások ok nélkül születtek.
Mert a stílus nem az ember, és nem a vélemény.
Ennyit illene tudni Göbbels óta.
legalábbis szerintem. nick(Quote)
A vicces ebben az egészben az, hogy ha valaki idetéved, úgy tűnhet neki, vitatkozunk….pedig ebben teljesen egyetértünk
Minden oldalról el lett cseszve az egész és a legszomorúbb az benne, (szerény véleményem szerint) hogy a kommunikáció oldaláról, olyan pályán, ahol egyik oldalon azok álltak, akiknek szakmája, a másikon pedig azok, akiknek minimum hobbijuk a közlés magasabb szintű művelése.
Persze lehet, hogy megint én egyszerűsítem túl a dolgokat. Káin(Quote)
Falcon
Ezen nem fogunk összeveszni.
Valszleg mindketten jól jöttünk ki a dologból.
Az én haverjaim annyit mondtak, hogynédde mán, hogy lüvöldőzik…
Káin
Tényleg egyetértünk.
nick(Quote)
Köszönöm, hogy rólam is megemlékeztetek itt – azt hiszem, ezekből, illetve az ilyen jellegű észrevételekből lehet sokat tanulni.
Kösz még egyszer mindent 
Sárhelyi Erika(Quote)
Valóban nincs mit vitatni a néha kiáltó közhelyeimen – igyekszem kerülni őket, bár ez eddig is így volt, aztán mégis bele-belefutok ebbe a hibába :/ A másik a szóhalmozásom – nos, lehet, ebben is valami, mert valóban, én sokszor a megfelelő szótagszám vagy épp a ritmus okán “megerőszakolok” egy-egy sort, legalábbis néhány fülnek tényleg erőszaknak tűnhetnek, de legalábbis “soknak”. Ha pedig így van, nyilván lehetne annál a kifejezésnél jobbat, ütősebbet találni, különben nem lenne zavaró – gondolom én.
Mindezzel együtt a verseim pont attól olyanok, amilyenek, illetve aki kedveli őket, szerintem épp a “töltelékszavaim” miatt kedveli – de lehet, hogy nagyon tévedek. Ennyit mondanék a saját védelmemben
A “Folyó szeli ketté” – nos, nagyon találó párhuzam, eltalált, akár a film
Mi köszönjük ezt a hozzászólást.
Falcon(Quote)
Egy másik hozzászólás-folyamban szó volt arról, hogy ki a profi egyáltalán, már ami a versírást illeti. Nem hiszem, hogy a hozzáálláson kívül (bizonyos alapvető dolgokról most nem beszélve) van, ami megkülönbözteti az amatőrt a profitól. És mi ott szaladtunk bele az első hibába ebben az egész ügyben, hogy a hozzáállást nem értettük. Az alázat hiánya a tárgy iránt nem volt feltűnő néhány szerzőnél.
Amikor a S. E.-portrét írtam, megfogalmazni nem tudtam, de érezni lehetett, hogy ezúttal nem kell ettől tartni, és végre magával a szerzővel is lehet beszélni majd. Értelmesen.
Kedves Erika, tényleg sokat jelent/ér nekünk a jelenléted, ne hagyd magad az állandó comment-eltűnés miatt, megfeszítetten dolgozunk hsz-ról hsz-ra
Nem hagyom magam, “nem olyan családbul származom én”
Sárhelyi Erika(Quote)