Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá az úriemberre és műveire: rémlik, hogy Kőmüves Klára is említette nevét hozzánk intézett szózatában, de meglehet, a Versírón már előtte is belefutottam Avasi Zoltán költészetébe. Hát most belefutottam még egyszer, ezúttal szándékosan.
Ami legelőször feltűnt, hogy költőnk majd minden verse valamilyen módon a Csillagvirágok elnevezésre hallgat, és ha a címek elé biggyesztett számok azt jelentik, amire gondolok, akkor Avasi a rendszerben található adatok szerint túl van a 2400.(!) Csillagvirágon. Micsoda versfüzér, kérem! Akármi legyek, ha ez az úriember nem magát az égboltot akarja versbe venni (vö. Babits: A lirikus epilógja). Kozmikus egy vállalkozás, az biztos.
A mai alkalommal nem mennék bele a grammatikába és a verstanba (ezek különben rendben is vannak), ehelyett inkább azt a sajátos képzetet és viszonyt igyekszem bemutatni, amit Avasi az olvasójában kelt, illetve olvasójával kialakítani igyekszik. És még egy fontos dolog: úgy tűnik, Avasi keze is benne van abban (vajon mennyire tudatosan, azt egyelőre nehezen tudom megítélni), hogy Kőmüves Klárában ilyen kép alakult ki saját költészetével kapcsolatban. De ne szaladjunk ennyire előre.
Alapjában véve nem az a baj, ha valaki ilyen vagy olyan fogásokkal igyekszik egyfajta benyomást tenni olvasójára. Így tett József Attila is Születésnapomra című versében; azt hiszem, Tverdota György járt utána a Horger-ügynek, s bizonyította be, hogy a költőnek lett volna lehetősége maradni az egyetemen. Szóval ez a „hont kivont szablyával” téma már a legvégső stádiuma volt a dolognak.
Avasinál is mintha egyfajta, az utókor felé tett pozőrködést vélnék felfedezni, de a József Attiláéval ellentétben ez csak a költőnek öltözött vattacukor-árus lágy suttogása. Ne mondják már nekem, hogy valaki kizárólag metrumban meg rímekben tud megnyilvánulni, ha klaviatúra akad a kezébe… Különben ilyesmivel próbálkozott bizonyos Robin Hood is (igaz, kicsit másképp), de neki se hittem el. Mert nem hiteles ez így, viszont legalább van zenéje.
És minthogy az alapgesztus nem őszinte, ez valami módon rávetül az összes versre: lágy lantpengetés, szépen elsuttogott halk szavak, minden csupa finomság és kellem. – Egy pohár vízbe sok cukor, én, naiv olvasó meg mit nem adnék egy kis citromért, hogy viszonylag egyensúlyban legyenek az ízek. És teszi ezt a költő olyan kedvesen-szervesen, hogy csak félve merem megjegyezni: én bizony másra vágytam, ha már betértem az Avasi-univerzumba.
Aztán ott vannak az olvasónak tett gesztusai is a versek alatti kommentfüzérekben, melyek nemcsak arról tanúskodnak, hogy Avasi Zoltán vezette be az irodalmi köztudatba a krumpliorrú hangulatjelet 
), de arról is, hogy csípőből címez Kőmüves Klárához egy hat évvel ezelőtt született verset. Tudom én, hogy az irodalom kortalan entitás, de mégsem szép dolog máshoz adni a korábban már elígért gyereket.
Végezetül visszatérnék még néhány szó erejéig a magamban csak Kőmüves Klára-hatásként aposztrofált jelenségre (ami irodalomtörténeti szempontból is egyre érdekesebb). Az egyik vers alatt van egy viszonylag velősebb párbeszéd, melyben Avasi úr győzködi a költőnőt, hogy ne hagyja ott a Versíró Verseny porondját, de Klára becsületes mártír szeretne lenni, aki nem tűri el, hogy nem is olyan rossz verseket író személyét kipenderítették a versolimpiáról, úgyhogy hajthatatlan. (Figyelem: kivonatoltam, nem személyeskedtem!) És azt hiszem, ez elég nagy hiba volt Avasi úr részéről, mert Kőmüves Klára nincs egy szinten vele, holott a költőnő bejelentésére érkezett heves válaszából (meg egyéb kommentekből, meg a versekből) úgy tűnik, ennek pont az ellenkezőjét gondolja.
Egy szónak is száz a vége: Avasi Zoltán jó költő, bár költészete néha emlékeztet a mesére, melyben a bakarasznyi ember ellopja Deák Kis Miklós nyeregtáskája alól a csillagokat, azért bőven megérdemelte volna, hogy a 107-ben legyen.
Mondjuk Victor Lazlo helyett.
Na kíváncsian várom, hogy ez a kritika is, meg nem is, milyen hordalékot rak le itt nálatok…
Ezt az oldalt olvasgatva, kezdem magam kicsit szégyellni, hogy nálam csak a tetszik-nem tetszik kategóriák léteznek
Van ez Szép versek antológiája topic a Versírón, és Sárhelyi Erika ezt az Avasi-verset tette oda. Szerintem nem véletlenül.
Avasi Zoltán: Csillagvirágok 1812.
Alkonyi tóban,
Hold-itatóban
fordított a világ…
Hátukon úsznak
s csöndben alusznak
a part, a göröngy, a virág…
Álmukon éled
s harmaton ébred
az éj-csoda, dús szerelem…
Messze ki kószál,
őrzi a kőszál,
fényedet itt ölelem…
Szerintem nem rossz, sőt… és mintha itt a vers nagy részében sikerülne elszakadnia attól a póztól, amit mondasz, és valahogy a l’art pour l’art nem tűnik túlcukrozottnak. Szép na. És ha belegondolok, tényleg… Victor Lazlo. Eh.
Káin: igazából ezek portrék akarnak lenni, a jelenséget szeretnénk megragadni, ami néha persze kritikába csap át, lásd Kőmüves Kláránál. “Hordalékot”, ezt jól eltaláltad. Továbbá: szeintem amúgy nagyjából a lényeg mégiscsak az, hogy tetszik vagy nem tetszik
Kedves Bendegúz!
A Rubin való művei alapján nekem annyi jött le Avasi Zoli életművéből, hogy jó-jó, de nagyon unalmas. Gyakorlatilag minden csillagvirága ugyanolyasmi, mint az előző volt; mégcsak ilyen “kisherceg-effektust” sem láttam működni, hogy sok-sok ugyanolyan kinézetű kisbolygó, de legalább a lakói némileg mások…
Ezzel együtt nagyon örültem – és még többeknek a Rubiról -, amikor reklámozásom hatására beküldte verseit (beküldött versei közül) a netversfeszt szervezőinek. És ottani verseit olvasva rádöbbentem, hogy számára is van élet a csillagvirágokon túl is. És ez már sokkal biztatóbb. (Egyik személyes kedvencem – hetek óta kerülgetem, hátha megzenésítődik – az Érkezési oldal című darab.) És ezen versei alapján valóban: értékes költőnek látom őt.
http://www.netversfeszt.hu/
(Bal oldali menüsor, költők menüpont; onnan aztán katt a fényképre)
Persze, persze, Victor meg Gyula, meg hát azért az is persze, hogy vakok között a félszemű…. Nem akarok gonosz lenni, például amit itt Falcon beírt az szerintem is tényleg nagyon jó, meg van a többszáz Csillagvirág között még más is ami, de azért lássuk be, hogy gyengus is akad épp elég. És ha már szegény Klárát megmosolyogjuk (mert meg), a sok lelkes rajongás miatt, akkor nehogy már ne idézzek ide egy Avasinak címzett gyöngyszemet – egy zsűri döntése miatt méltatlankodó hölgyemény szavai következnek:
“Ezeknek az Isten se jó…De hogy még Te se…” (sic!)
Nah, annyira azért talán mégsem tehetséges ez a Zoltán, hogy ez járjon neki, vagy csak az én ízlésemmel vannak bajok…?
Nem gondoltam volna, de azokat a fórumokat egyébként tényleg érdemes olvasni, valóságos kincsesbányák…
amit idéztél, az is lófasz. de ha neked tetszik a világ-virág, meg ez az egész gejl, ne fújd el a mécsest, hanem pislákolj te is egy kicsinyég hozzá.
na most meg nekem lett kormos a képem. aki akarja, kapjon a gombjához. vagy ölelje a fényt. mittudomén.
Viga, így is lehet mondani, de azért az alszik a part, a göröngy, a virág szép, még akkor is, ha a világ a rímhívó
Az éjszakai horgászatokkor ilyes hangulata van a tópartnak, és ez nekem elég volt.
Jéjzus!
Ilyen is van:
“Gyönyörű… azt hiszem, belőled több inspirációt merítek, mint Tóth Árpádból…”
Most asszem megyek, és álomba sírom magam.
Háát nem vagyok egy doktorhabilprofesszormittudoménmi, de ez még nekem is fájt. Nyaltam már én is, de csak mert nekem is jól esett és egészen más körülmények között
Ez durva….nagyon!
Még, ha Nyomasek Bobóra hivatkozott volna….
Káin, a mindenedet, ilyeneket írni, mi lesz, ha Torday Zsuzsa néni erre téved? Hogy állunk meg előtte, te leírsz ilyet, én meg nem cenzurázok.
Amúgy Avasi mester pironkova érdekesnek találta az E. által bemásolt hozzászólást. Azért az se akármi.
No persze…gondolom ez is olyan, mint a női “NEM”
) amikor fújunk a sz@rra egy kis habot, hátha édesebb, ahelyett, hogy visszaküldenénk. Hangsúlyozom, hogy ezzel nem szeretnék érdemi kritikát megfogalmazni művek felett, hiszen tisztában vagyok saját kvalitásommal, de az elv mindenképpen felháborít! Éppen ez az, ami a továbblépést gátolja az egyébként arra alkalmas személyeknél….és ez a legszomorúbb…szerintem.
Egyébként pont az ilyen “kritikák” borítanak ki, (és ezt nem Zolira értem, de most jutott eszembe és az én koromban inkább leírja az ember, mielőtt elfelejti
kíváncsi vagyok mit szólnátok sedate-hez
http://www.versiroverseny.hu/user/1119
hehe, ez merő más, a Szarvasbogárhoz van egy videó is, ami hm, talán illik valamiképp a Harmath Józsi portréhoz (csak a mihez kapcsolás végett). Bár ez a videó elég szörnyű, csak némi megértés után
Erre én is kíváncsi lennék
De nem ér egy szóval vagy mondattal lerendezni
Káin: Az a baj, hogy ez a fajta nyalás is két oldalon jóleső, sőt, egyeseknek oda sikerült fejleszteni a technikát, hogy egyetlen kommentjük nyomán egyszerre akár féltucat versenytárs is kielégült mosollyal zárta a napot, és gondolkozott azon, hogy miképpen viszonozhatna; és mivel mindenkinek jól jött egy kis vállveregetés, jó sokan beszálltak a buliba, és lassan sporttá nőtte ki magát a kis fórumjaikon a körbegratuláció.
Meg természetesen a krumpliorr. 
)
És nem tudom, hogy szégyenkezzek helyettük, mert tiszta ciki, hogy most meg egymást hergelve védik a védhetetlent, vagy sajnáljam őket, mert egyesek, ahogy itt már elhangzott, áldozatai lettek ennek az egésznek. Inkább az utóbbi felé hajlok, mert nyilván nem azért visz valaki a nyilvánosság elé egy verset (saját névvel aláírva), mert sejti, hogy szar – és elfogadom, hogy volt olyan, aki őszintén bókolt (végülis valamikor valahogy valakiknél a dadaizmus is sikereket aratott), de az szerintem egyszerűen gonosz, aki érezte/hallotta, hogy szar, de hitegetett, mert egyértelmű volt, hogy cserében számíthat a visszanyalásra. Nekem, most hogy olvasgatom odaát a beszélgetéseket, leginkább ilyen személyeskedve van rossz véleményem erről az Avasi emberről (meg másokról is, de most róla van szó); az ő versei nagyrészt átlagosak, lehet bennük hibát találni eleget,de azért többnyire tényleg nem annyira borzalmasak, hogy feltételezni lehessen róla: nem tudta, hogy érdemtelenül dicsér és bíztat. Úgyhogy nekem valamiért elsősorban nem a költő szó jut eszembe róla, hanem a… házasságszédelgő…
Házasságszédelgő…ez tetszik
)
Sok az igazság, ámbár “védelmükre” legyen mondva, sokaknak nehezen megy, hogy kapott dicséret után átköszönjenek, egy -de örülök, hogy ezt a sz@rt olvashattam- szlogennel.
Igaz, ettől még nem kéne dicsérni a verset, meg lehet ezt oldani finoman is. Én személy szerint, ha nem akarok megbántani valakit a véleményemmel, (értve olyan kapcsolatot vagy nem kapcsolatot, ami nem viselné el a kritikát) inkább a mondanivalóra reagálok. Persze ennek feltétele, hogy legyen mondanivalója.
Igaz egyéb kritikát nem is tudnék felemlegetni a már számtalanszor idecitált sz@ron vagy tettsziken kívül.
(Lassan lehet, hogy ki is leszek moderálva vele
A krumpliorrot nem is ő találta fel
Igaz, hogy sokan elhiszik, hogy őszintén gratulálnak, sőt, sokan őszintén is gratulálnak – mert ez az első találkozásuk a “publikummal”, első találkozásuk a “mai irodalommal”.
Csak itt a baj.
E., ezt olvastad-e:
“Csak büszke lehetsz mindarra, ami itt Te vagy! Ezt nagyon komolyan mondom. Mért ne láthassa ezt ezután is, aki akarja? Aki meg nem akarja, az ne akarja! Csak szegényebb marad. Én is az lennék most nélküled. Néhány sorodba nem egyszer beleborzongtam, nem kétszer bele is pityeredtem. Ezt még komolyabban mondom.” (Avasi Z.)
Hát ebbe én is majdnem belepityeredtem…
Morci: Nem is mondtam, hogy feltalálta, csupán bevezette.
Nem tudom, mikor vezette be?
Én már két éve rendszeresen találkozom vele egy másik oldalon
…bevezette, méghozzá az irodalomba
Jovanna, én is irodalmi topicban találkoztam vele
Még jó, hogy nem kérdezitek mégegyszer, hogy milyen nap van, mert csütörtököt mondanék..
Amúgy nem akarom elvitatni tőle, csak megjegyeztem
Azt tök bírom, ha valaki olyat mond, hogy lehet valakinek az írásaiban hibát találni eleget, de példát, hogy mire gondol, azt nem hoz…
Ez így egy isteni kinyilatkoztatás…
und
Unalmas a Csillagvirágok.
Nekem a bicska nyílik a zsebemben a címétől.
De.
Minden írónak, költőnek megvan az a két-három-négy téma, amiről verset szokott írni.
Ha azokat tendenciózusan összeválogatja valaki, és olyan olvassa, akinek alapvetően nem tetszik a téma, akkor dögunalom lesz a dolog.
Avasi nem csak talán a legtechnikásabb az egész rubin.
Jó dolog köszörülni rajta a nyelvet, de technikailag a hozzászólók közül a nyomába sem érhet senki.
Ő volt a második okom a törlésre.
Nick!
Épp a köszörüléssel van baj.
Nem itt. Nem láttam, nem olvastam itt semmi olyat, mint odaát,
ahol csak azért ugranak torkoknak, mert valaki bejutott a 107-be.
Érdemmel, vagy érdemtelenül, az mindegy nekik.
Én úgy látom a Rubin, hogy mióta az a 10 ember elment, akik folyamatosan hisztiztek, azóta megnt lehet beszélgetni. Mindnről, és szerencsére a versekről. Ez számomra egyértelműen a Faustus hatása, talán magukba néztek páran.
hurrá!
Akkor remélhetőleg nem okoztam senkinek kárt azzal, hogy elküldtem a linket em/elnek
Minden tükörbe bele kell nézni – szerintem.
Sosem tudhatjuk, hogy milyen a foncsorozása:)
Haszna van a vidámparki torznak is
E.
“Inkább az utóbbi felé hajlok, mert nyilván nem azért visz valaki a nyilvánosság elé egy verset (saját névvel aláírva), mert sejti, hogy szar – és elfogadom, hogy volt olyan, aki őszintén bókolt (végülis valamikor valahogy valakiknél a dadaizmus is sikereket aratott)”
Na halló! A dadaizmus – így egyben, teljes irányzatként meg pláne! – remek dolgokat szült; égészen zseniális költők bújtak ki a kalapjából (Tristan Tzara, Hans Arp, Christian Morgenstern – hogy csak párat említsek…)! szerintem ez elég rossz példa volt…
Morci
Ez itt problémaelemzési módszertan-különbségek vannak.
Túl sok (több, mint 10%) egyértelműen rossz mű került a 107-be ahhoz, hogy legyen kiérdemelten bekerült.
A ruletten való nyerés nem érdem.
Tudom, kívülről könnyű “erkölcsösnek” lenni, meg elemezni a helyzetet, és nem tudom, hogy mit tennék akkor, ha belül lennék.
Amikor a különmeghívós dolog volt, hosszan leveleztem a szervezőkkel, hogy eztmostígy a miért, de nyilvánosan nem hőbörögtem olyan szinten, mint hang, vagy Györök…
Szóval önvizsgálódva nem jutottam semmire, nem tudom, hogy akkor is töröltettem volna, vagy most ott csitítgatnám az embereket, hogy jogos a rinya, de ez van…
Nem tudom, hogy mi megy a háttérben, és az az igazság, hogy nem is érdekel.
Kicsit elkeserített, hogy a bejutók közül kevesen kritizálták meg a zsűri döntését, hogy a kritikai hangok egyetlen konklúziója az volt, hogy savanyú a szőlő, és ugatnak a tehetségtelenek, a vesztesek, hogy szó nélkül elfogadták azt az érvelést, hogy az előzsűri szubjektív módon válogat (mivel előzsűri, nem az a dolga, hogy kifejtse a tetszését, hanem az, hogy eldöntse, hogy a mű vers-e, saját-e és jó-e a műfajában -legalábbis szerintem- )
Ezt csak az érdemmel-érdemtelenül bejutósdira.
Valamint az is elkeserít, amikor bejutott pályaműveket fikáznak az emberek…
Szóval tegye a szívére a kezét, aki még nem írt szart, és nem szerelmesedett bele a saját művébe, nem gondolta róla azt, hogy ez most jól sikerült, de legalábbis átlagos feletti.
Rossz pillanatában hajlamos az ember az ilyet beküldeni, sőt, van amikor az embernek a rossz pillanata évekig tart, és erre csak az után jön rá, hogy végre elmúlt. (és ezzel a felismeréssel kezdetét veszi egy új rossz pillanat, de ezt már tényleg csak zárójelbe)
No mindegy.
Talán érted, hogy miről beszélek.
Nem kicsinyíteni akarom azoknak a teljesítményét, akik jó verssel maradtak versenyben, mert maga a jó vers már ÉRDEM.
Csak ebben a versenyben maradás nem az.
Az lutri volt, mégis túl sokan fogják fel érdemként…
örülök, hogy megvédted a dadaistákat, Marcell!
ez a példa szerintem is nagyon rossz.
még egy: a dadaizmus, az avantgárd első jelentős magyar alakja Kassák Lajos. nem mondom, a műveit szerintem sem feltétlenül 16 éves korban kell megismerni irodalomórán, nekem kellett még jó pár év…
de!!!
Egy jó költő rossz pillanatában is jó verset ír,
egy rossz költő jó pillanatában is rossz verset ír,
de egy rossz költő rossz pillanatában különösen rossz verset ír.
Bendegúz
Ne legyél már ilyen!
Ne mond, hogy Szerinted Adynak, József Attilának, Petőfinek, Aranynak, Pilinszkynek, Radnótinak nincsenek feledhető művei, mert a végén még elhiszem.
Pedig-pedig… És pont ezért azok ők, akik.
Nem kiforrott persze akad, de nem zavar túlságosan bele az összképbe.
Nick
Nem vagyok ott folyamatosan, sőt néha hetekig sem nézek be, ma igen, mert akaratomon kívül bevonódtam,- ha nincs bajom, találok magamnak,- ahogy egy kedves barátom az orrom alá dörgölte.
Engem is elkeserít, én is látom, hogy mi folyik, de a 107-ektől azért nem olvastam olyan durva dolgokat, mint a másik oldalról.
És nem 1800 kiesőtől, csak pártól.
Elkeserített, amikor tegnap viga a helyét kínálta a kívülrekedteknek.
Csak a személyes ismerőseim közül le tudnám cserélni én is a döntősök 80 %-át. Mégsem üvöltözöm tele az oldalt, nem állítom piedesztálra a barátaimat, mert annak sem lenne jó utóíze, és nem akarok még magamtól sem gyomorontást kapni, gondoskodnak arról mások:(
Marci, én beleszerelmesedtem az avantgardba (ahogy Payer Imi erőlteti: neoavantgard) is, meg Papp Tiborba
Félek, ha a rubin meghallanának egy fonikus verset, elszaladnának, vagy őrültnek kiáltanák ki a szerzőjét:)
Az emblémairodalom, amiről beszélsz.
Azért jó, mert az írta, aki…
Ha az autó ajtaját egy úgy kell kinyitni, hogy közvetlenül a bovdent húzod, és nincs fogantyú, akkor az tré.
Kivéve, ha az autón egy ágaskodó ló van elöl…
Nick, tessék pédák:
„az őszült nyárban a vénült fák hogyan égnek-„ (1642)
„Hold-vizek alkonyi habján,” (1789)
„S messzi sorsok égnek ütni szív-kemény vasat-„ (1787)
És hópuha és tűzmeleg és tündérsóhaj, és még sok más, amiket nem a verseihez töltött fel (most azokból kattintottam bele random néhányba), hanem válaszolgatott velük rímekben a kommentekre. Nekem ez mind hiba, mert fölösleges szóvirág, cifra, ragacs, sőt nyál. Nem ettől jó egy vers, mi több, ebben az esetben ettől nemjó.
De persze ez is szubjektív, mint az, hogy egyeseknek unalmas a Csillagvirág-csokor, vagy lófasz és gejl, vagy épp tenyérbemászó a címe – megint másoknak pedig a Tóth Árpád versek jogos helyettesítője.
Az istennő.
Marcell: Megintcsak ízlések és pofonok, nekem személy szerint se Tzara, se Morgenstern versei nem tetszenek (Jean Arp tekintetében csak szobrairól tudok nyilatkozni, és azok sem), de még cummings sem különösebben, pedig az én köreimben őt nagyon divat volt szeretni. Szóval én részemről a példát jónak tekintem, legfeljebb akkor most tudom, hogy te egy vagy a „valamikor valahogy valakiknél” klubból…
Ja’ és most hogy mondjátok, Kassák sem. Pedig elmúltam még 30 is. Mea culpa.
Példák, kedves nick, példák… anélkül csak isteni kinyilatkoztatás!
Tényleg szívesen megnéznék egy szar József Attilát, légyszííí…
Ha ló van az elején, akkor tuti, hogy a fogantyú is olyan, hogy besz@rasz tőle. Ez biztos, és ez itt a lényeg.
E.
Gondolom pl. Csokonait sem tartod sokra…
Ellenben a helyettesíthetetlen Tóth Árpádal
“Csillog a világ szörnyű arany-szennye.”
“Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,”
“Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is”
Miért, Avasi is az “olvastam és írtam egy X verset” kategóriában indult…?
Attól, hogy jelzőket halmoz, még nem lesz Csokonai… főleg ha kétszáz évvel később teszi…
Bendegúz
Ezen nem nyitok vitát.
Ha Neked attól jó valami, mert az írta, aki, akkor legyen…
Ha szerinted nem tud szart írni az, aki jó költő, akkor is legyen…
E.
“A rengő lomb virágban ég
és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.”
És nem tizenhatévesen írta.
Hát ha ez neked szar, akkor nem értem, hogy nem haltál bele rögvest Klára (vagy akár Avasi) védelmezésébe…
Ám legyen; és azt hogy miért szar, azt kifejtenéd, ha már tőlem olyan kis hetykén számon kérted…?
Morci
Ha a százhetektől nem olvastál “olyan” durva dolgokat, akkor ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a jelölt versekközött sem sok “olyan” durva mű van.
Én a jelölt műveknek több mint a kétharmadát elolvastam, és valamiféle kritikai érzék működését felfedezni véltem.
De mindegy, ezen kár vitatkozni, beszélgetni, mert messziről akár úgy is tűnhet, hogy nem mint “tudományos problémát” közelítem meg ezt a kérdést, hanem rinyálok…
Így, kötet előtt… eh-eh-eh :p
Nick, én egyáltalán nem azt mondtam, amit írsz, hogy mondtam. Egyszerűsíted és nem jön ki az eredmény. Hagyjuk is, de csak ezért…
Bendegúz
“Egy jó költő rossz pillanatában is jó verset ír,”
Ha ez a fenti dolog nem azt jelenti, hogy a jó költőnek hiába van rossz pillanata, akkor is jó (és nem pedig rossz) verset ír, akkor nem beszélünk egy nyelvet…
De. Ellenben ez minden valóságtartalma mellett egy logikai premissza is volt. S mint ilyen, egészen hasonlatos egy Kőmüves Klára-kólonhoz: bizonyos vonatkozásokban el lehet térni az alapverziótól, mint ahogy arról egyik tanult kollégám volt szíves felvilágosítani.
ŐŐŐ
Ez így eben a formájában itt nem alkalmazható, mivel ez egy axiomatikus megállapítás. (Klári esetében nem az volt, mert azt gondolom nem akartad mondani, hogy semmiképpen nem tud kólont írni)
Noh, ha ezt (a fenti állításod) elfogadjuk -ez lehet alap- és vizsgáljuk a másik részét a megállapításnak, akkor ott azt találjuk, hogy a rossz költő mindenképpen rossz verset ír.
A kérdés az, hogy jó verset tud-e a jó költőn kívül írni valaki?
A fenti állításrendszerből nem következik az, hogy nem, csak az, hogy akinek van akár egy olyan verse is, ami nem jó, akkor az már nem lehet jó költő, és hogy a rossz költő csak rosszat tud írni.
Tehát az alapverziótól eltértem annyiban, hogy azt állítottam, hogy pl József Attila, Petőfi vagy Ady jó költők voltak, holott ez definitíve nem lehet igaz –> nem arról beszéltem, amiről Te, nem abban a vonatkoztatási rendszerben érveltem, aminek az alapjaut Te fektetted le.
Ez volt a hiba az érvelésemben.
Ez is az egyik módszere a periférikus meggyőzésnek.
Látom próbálgatod…
Hallod Nick, és ezt így hogy?
Avasi Zoltán Csillagvirágai magasabb rezgésszintről érkeztek,amit a ti sűrű szublimációs agyatok fel sem foghat. Magyarán : a nyomába sem érhettek!
Köszönjük
EmeseTilinkó.