Már nem emlékszem, hogyan akadtam rá az úriemberre és műveire: rémlik, hogy Kőmüves Klára is említette nevét hozzánk intézett szózatában, de meglehet, a Versírón már előtte is belefutottam Avasi Zoltán költészetébe. Hát most belefutottam még egyszer, ezúttal szándékosan.
Ami legelőször feltűnt, hogy költőnk majd minden verse valamilyen módon a Csillagvirágok elnevezésre hallgat, és ha a címek elé biggyesztett számok azt jelentik, amire gondolok, akkor Avasi a rendszerben található adatok szerint túl van a 2400.(!) Csillagvirágon. Micsoda versfüzér, kérem! Akármi legyek, ha ez az úriember nem magát az égboltot akarja versbe venni (vö. Babits: A lirikus epilógja). Kozmikus egy vállalkozás, az biztos.
A mai alkalommal nem mennék bele a grammatikába és a verstanba (ezek különben rendben is vannak), ehelyett inkább azt a sajátos képzetet és viszonyt igyekszem bemutatni, amit Avasi az olvasójában kelt, illetve olvasójával kialakítani igyekszik. És még egy fontos dolog: úgy tűnik, Avasi keze is benne van abban (vajon mennyire tudatosan, azt egyelőre nehezen tudom megítélni), hogy Kőmüves Klárában ilyen kép alakult ki saját költészetével kapcsolatban. De ne szaladjunk ennyire előre.
Alapjában véve nem az a baj, ha valaki ilyen vagy olyan fogásokkal igyekszik egyfajta benyomást tenni olvasójára. Így tett József Attila is Születésnapomra című versében; azt hiszem, Tverdota György járt utána a Horger-ügynek, s bizonyította be, hogy a költőnek lett volna lehetősége maradni az egyetemen. Szóval ez a „hont kivont szablyával” téma már a legvégső stádiuma volt a dolognak.
Avasinál is mintha egyfajta, az utókor felé tett pozőrködést vélnék felfedezni, de a József Attiláéval ellentétben ez csak a költőnek öltözött vattacukor-árus lágy suttogása. Ne mondják már nekem, hogy valaki kizárólag metrumban meg rímekben tud megnyilvánulni, ha klaviatúra akad a kezébe… Különben ilyesmivel próbálkozott bizonyos Robin Hood is (igaz, kicsit másképp), de neki se hittem el. Mert nem hiteles ez így, viszont legalább van zenéje.
És minthogy az alapgesztus nem őszinte, ez valami módon rávetül az összes versre: lágy lantpengetés, szépen elsuttogott halk szavak, minden csupa finomság és kellem. – Egy pohár vízbe sok cukor, én, naiv olvasó meg mit nem adnék egy kis citromért, hogy viszonylag egyensúlyban legyenek az ízek. És teszi ezt a költő olyan kedvesen-szervesen, hogy csak félve merem megjegyezni: én bizony másra vágytam, ha már betértem az Avasi-univerzumba.
Aztán ott vannak az olvasónak tett gesztusai is a versek alatti kommentfüzérekben, melyek nemcsak arról tanúskodnak, hogy Avasi Zoltán vezette be az irodalmi köztudatba a krumpliorrú hangulatjelet 
), de arról is, hogy csípőből címez Kőmüves Klárához egy hat évvel ezelőtt született verset. Tudom én, hogy az irodalom kortalan entitás, de mégsem szép dolog máshoz adni a korábban már elígért gyereket.
Végezetül visszatérnék még néhány szó erejéig a magamban csak Kőmüves Klára-hatásként aposztrofált jelenségre (ami irodalomtörténeti szempontból is egyre érdekesebb). Az egyik vers alatt van egy viszonylag velősebb párbeszéd, melyben Avasi úr győzködi a költőnőt, hogy ne hagyja ott a Versíró Verseny porondját, de Klára becsületes mártír szeretne lenni, aki nem tűri el, hogy nem is olyan rossz verseket író személyét kipenderítették a versolimpiáról, úgyhogy hajthatatlan. (Figyelem: kivonatoltam, nem személyeskedtem!) És azt hiszem, ez elég nagy hiba volt Avasi úr részéről, mert Kőmüves Klára nincs egy szinten vele, holott a költőnő bejelentésére érkezett heves válaszából (meg egyéb kommentekből, meg a versekből) úgy tűnik, ennek pont az ellenkezőjét gondolja.
Egy szónak is száz a vége: Avasi Zoltán jó költő, bár költészete néha emlékeztet a mesére, melyben a bakarasznyi ember ellopja Deák Kis Miklós nyeregtáskája alól a csillagokat, azért bőven megérdemelte volna, hogy a 107-ben legyen.
Mondjuk Victor Lazlo helyett.
“Egy jó költő rossz pillanatában is jó verset ír,
egy rossz költő jó pillanatában is rossz verset ír”
ez mekkora blődség!
komoly (ön)értékelési gondok is lehetnek ott,
ahol minden fekete vagy fehér Boguslawski(Quote)
Bendegúz!
“Ha ló van az elején, akkor tuti, hogy a fogantyú is olyan, hogy besz@rasz tőle. Ez biztos, és ez itt a lényeg.”
Ki kell ábrándítsalak!
Káin(Quote)
Létezik az a bovden, amiről Nick írt…
ez számomra is nagy arculcsapás volt annak idején….vissza is küldtem
Káin: Nem a bowden a lényeg. Csak Nick imádja elvinni a beszélgetéseket az autószerelés irányába.
Boguslawski: Önértékelési gondok helyett formális logika, nem tudom, hallottál-e róla… Bendegúz(Quote)
Bendegúz: Nem ismerem! Mesélj róla!
Boguslawski(Quote)
Bendegúz
Tényleg nem a bovden a lényeg, hanem az a sajnálatos tény, hogy olyan dolgokról nyilatkozol/vitatkozol, amikről fingod sincs…
nick(Quote)
Nick, ismered azt a viccet, amikor megy a vadász és mindennel lövi a medvét, és a medve mindig jön és mondja hogy vadász, vagy leszopsz, vagy meghalsz, és akkor hát csak leszopja, de aztán csak jön a rakétával a vadász meg minden, és akkor a medve csak előmászik és mondja, hogy vadász, vadász, te szopni jársz ide? Falcon(Quote)
Falcon! Te meg így élvezel el?
Bunkó seggfej!
További jó szellemi maszturbációt! tilinkó(Quote)
tilinkó vigyázz vele, nála van a puska…
nick(Quote)
“Egy jó költő rossz pillanatában is jó verset ír,
egy rossz költő jó pillanatában is rossz verset ír”
ez mekkora blődség!
komoly (ön)értékelési gondok is lehetnek ott,
ahol minden fekete vagy fehér
kezdeném újra, úgy látszik amúgy is nagyon bunkó voltam és még vehemens is, viszont őszinte első reakció
tegyük inkább hozzá, hogy
rossz író egy jó pillanatától még nem lesz jó író,
a jó író pedig egy rossz pillanatától rossz.
a jó és a rossz pedig mint relatív fogalmak értendők,
tehát az átjárás a kettő között az egyén, mint alkotó fejlődése és a befogadó megítélése szerint változik.
ezen kívül a formális logikát nehezen találom alkalmazhatónak a művészetre Boguslawski(Quote)
LOL Falcon, ez egy jó vicc (bele is vihogtam a munkaidőmbe), de úgy látom a vadász a másik cikknél belinkelt videót se nagyon értette, és ezt is kicsit félreértelmezte. Biztos azért jár vissza…
E.(Quote)
Kedves Jelenlévők!
Szeretnék mindenkit megkérni, hogy kerüljétek a túlzott személyeskedést és a nyomdafestéket nem tűrő kifejezések használatát. Ez egy irodalmi blog, jó lenne, ha ezt mindenki szem előtt tartaná. A szerzőket nem kell szeretni, nem is kell egyet érteni velük, de nagyon kérek mindenkit, hogy a józanész és a jó ízlés határait ne lépje át.
Nick: Igazad van, itt finn gomb nincs…
Boguslawski: Tényleg vehemens voltál, de a javított változattal már lehet valamit kezdeni. Ami azt illeti, ezt a nagyon szikár logikai fejtegetést nem kinyilatkoztatásnak szántam, viszont nagyon örülök, hogy tovább gondoltad, mert azt hiszem, néhány lépéssel közelebb vitt minket ahhoz, amit nem is olyan könnyű megérteni. Bendegúz(Quote)
Bendegúz, már akartam mondani, hogy elgondolkozhatnátok a moderáláson. Van itt ez a tilinkó nevezetű csodalény, akit eddig sem értettem, hogy miért engedélyztetek, de most szerintem oda fajul a dolog, hogy elmegy az ember kedve a vitától, ha egy ilyen csak úgy bejöhet és elküldhet az anyánkba.
Mert lehet káromkodni irodalmi blogon, sőt versben is, de úgy, hogy az embernek nincs egy mondatnyi értelmes véleménye se semmiről, amit a faszozáshoz társíthatna, legalább csak úgy tessék-lássék… szerintem az is lehet az eredménye, hogy majd idecsődül a teljes hasonló IQ-val rendelkező díszes társaság a Rubophen oldalakról, és hasonló tartalmas kommentekkel dobálózik. És engem, aki elég rég óta szívesen járok ide, ez nem kicsit zavar, mert ha ilyen jellegű bejegyzésekre vágynék, akkor a zindex fórumokra mennék inkább… E.(Quote)
Kedves E.!
Sajnos igazad van, lassan komolyan el kell gondolkodnunk a moderálás lehetőségének alkalmazásán. Egyelőre még türelemmel vagyunk Tilinkó megnyilvánulásai iránt, de már nem sokáig, ha így folytatja. Aki tényleg csak f@szozni meg anyázni jön ide, annak sok keresnivalója nincs a Faustus-on, és nem a mi szájízünk miatt, hanem mert az irodalom és az ahhoz való hozzáállás megköveteli az alázatot. (Ez vonatkozik Nickre is, aki saját bevallása szerint a hatás és a mélyebb megértés kedvéért szokott néha agresszív lenni, de ez nem mindig van így.)
Faustus-fiúk Bendegúz(Quote)