Egy rossz költő mily megindító. Már évekig
nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.
Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott
kabátja gombja fityeg s kiadatlan verseit fütyörészi
a téli szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán
gyűlölet, irigység, mely messziről valami etherikus
bánatnak látszik. Mellette a híresek,
kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad
hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.
Kopaszodó, büszke apostol-homlokára az élet
tette könnyes koszorúját, fölistenítve
ifjúkori álmát, melyben egyre jobban hisz.
Még a rossz táplálkozástól és tüdőbajából származó
soványsága is stilusos. Akár a könyvben.
Hiába beszéltek, kritika, irodalom.
Ő az ideálizmus. Ő az igazi költő.
|
|||||
Kosztolányi Dezső: Egy rossz költő mily megindító7 comments to Kosztolányi Dezső: Egy rossz költő mily megindítóYou must be logged in to post a comment. |
|||||
|
Copyright © 2012 Faustus - All Rights Reserved |
|||||
Úgy látszik, minden korban, minden társadalomban, minden irodalmi időkben TÉNYLEG pont ugyanolyanok – sőt ugyanúgy is néznek ki – a rossz költők. Mai napság ilyen “ikonikus” figurája a kortárs magyar irodalomnak Marczinka Csaba…
Mutasd hát be
Elgondolkodom rajta…
Marcell: Marczinka-portrét akarok én is!
Falcon, Bendegúz: anyaggyűjtési periódusban… ha minden jól megy hétvégére, vagy jövő hét elejére meglesz
Addig is várom/várjuk az újabb rubis portrékat
Hát nekem van egy jelöltem
Igen?….