Nehéz objektíven írni az úrról és művészetéről, hiszen ami Babitsnál egy életre szóló élmény (nevezetesen hogy a szerző saját költeményét meghökkentő intonációval és hangszínen adja elő, melyet néhány recsegő hangfelvétel tesz lehetővé), azzal ugyanakkor Harmath József nem fukarkodik. Nem bízza a véletlenre, hiszen míg a leírt sorok hidegen tekintenek vissza ránk, és szinte semmit nem árulnak el magukról — leszámítva, hogy a 107-esek irigy-gyűlöletes klubjából úgy küldték el, mint a híres futót a golfklubból, amikor mondták, hogy a másik 10 percre van, ide nem vesszük fel magát, de kérem, én a Linford Christie vagyok, akkor magának csak öt perc –, szóval míg az írott szó csak úgy van, aztán az olvasó vagy kihoz belőle valamit, vagy nem, addig a hang, ami a versek alapja, amire csak rátehénkedett a Guttenberg-galaxis, mint valami Disznófejű Nagyúr, a hang tehát bizony az ómega és az alfa, és csak az utókor számára üdvös, hogy írás egyáltalán létezik, a jelenben mindig videóval hanggal kellene átadni mindazt, amit versnek hívunk. És, mint már mondtam, Harmath úr meg is teszi ezt, olyan bőkezűen, hogy akárhányszor töltjük be a Versíró Verseny oldalát, ahol gondolom valamilyen véletlengenerátor pakolja ki a videókat, jobbára csak a jól ismert bajusz köszönt bennünket. Viselője hol kávéházban, hol vasúti kocsinak támaszkodva — “nem ápolsz, anyám (szünet)” –, de mindenképp hangsúlyos helyzetben ül, áll (fekvőset nem láttam még, de gondolom van), és arca olyan, mintha félreértelmezte volna a dolgot, és rögtön le is gyártott volna néhány láz- és fájdalomcsillapító reklámot, hogy azzal se kelljen vesződni, több legyet egy csapóra.
Nem is szeretnék leragadni a költeményeknél, hiszen tulajdonképp nem léteznek. Produkció van, nem kevés munkával elkészített, tisztességes produkciók. Nem hiszem, hogy bárki, akár az adminok, akár bármely fejes a Rubophennél, több melót ölt volna ebbe az egészbe, mint Harmath úr, aki valahol az elmúlt időszakban a legteljesebb nyugalommal tette meg magát az irodalom királyának. Hogy ezt a koronát végül gyorsan lekapták a fejéről, és már ő is csak kívülről szemléli a dolgot, szomorú, mert neki köszönhetjük a legtöbb színt, a legtöbb favágást széles e versenyben. Nálam abszolut különdíjas.
Harmath József: Te elmentél
Szerintem Harmath Józsi egy jófej, színes egyénisége az oldalnak, én pl. szeretem, ahogy verset mond! Most meg van sértődve ahogy olcasom, mert valakik meggyalázták a videóit, de remélem nem erre a posztra gondol!
Kőműves Klárát örülök, hogy helyre tetted, remélem elolvassa írásod, mert meg van győződve róla, hogy költőzseni, pedig…
Egyéb iránt szerintem a kezdeményezés nagyon jó volt a Rubophentől, kár, hogy az emberi tényezőt kihagyták a számításaikból
Én is remélem, hogy nem erre a posztra gondolt valóban, hiszen én is kb. úgy látom, ahogy te: Harmath József nélkül egészen más, szürkébb lett volna az oldal. Magáról a kezdeményezésről én is azt hiszem, hogy jó, aztán hogy most hol tart, az se számít, a továbbjutók egyelőre rendben vannak, kivéve 1-2-t, de ne majd eljön az ő idejük is
Kláráról… Bendegúzt illeti a dícséret, még akkor is, ha egyetértünk. Köszi, hogy erre jártál, Harmath úrról meg ha megtudod, hogy ránk gondolt mint meggyalázó, szólj már légyszi, mert azt nem szeretnénk, hogy úgy bántódjék meg valaki, hogy azt éppen nem is akartuk
Nem tudom, csak olvastam a kommentjét, és rákerestem a googlin, aztán titeket dobott ki.Józsi nagyon jó arc, (szó szerint) a hatalmas bajszával, ahogy szaval, kár, hogy nem tett fel több videót!
Jó az oldal, szinvonalasak a posztok, gratulálok!
Én nem merném, nagyon érzékenyek páran még az építő kritikára is. Mindenki nyafog most odaát, de az az igazság, hogy más helyen egyiküknek sem lett volna lehetőségünk a megmutatkozásra.
Az meg szerintem a siker egyik jele, ha valahol kritikát írnak az emberről!
A rossz reklám is reklám, és viszi a nevet!
Falcon. Tegnap Józsi kérte az e-mail címeteket. Megalázónak tartja, ahogyan róla és Kláráról írtok. Ők jóbarátok. Mindkettőjüket megsértettétek! Azt szeretnék, ha törölnétek az oldalatokról őket! Sziasztok.
Szia.
A Wikipédiából:
Hermész (görögül Έρμῆς; a rómaiaknál Mercurius, az etruszkoknál Turms) Zeusz és Maia nimfa gyermeke, az istenek hírnöke a görög mitológiában. Ez volt legfontosabb rangja, de emellett ő volt a pásztorok, utazók, kereskedők, súly- és hosszmértékek istene, az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője. Ezek mellett közismert volt az olümposziak között furfangjáról és ravaszságáról. A költészetet sem vetette meg, és ezért Apollón egyik legközelibb barátja volt.
Jaj, a Rubophen is megalázta őket amiért nem jutottak be a 107-be, onnan is kérik a törlésüket.
Klára, bocsánat norcsy, ne csináld már!
Józsiról csak jót írtak itt! Az építő kritikán pedig nem szokás megsértődni.
Engem alapvetően érdekelne, hogy mit gondoltak ezek az emberek, amikor kiálltak ország-világ elé a műveikkel. Mire számítottak vajon?
Szia, Edina… vagy Orsi…?
(Lásd: Klára-bejegyzés kommentjei) Mert ki más támadhatná a koszorús költő(nő)ket ezen a pokoli oldalon…?
Az azért érdekes hogy a feltétel nélküli áradozást mindenki milyen átszellemült mosollyal viseli…
Vigyázz ám, miket beszélsz itt, mert még téged is meg találnak gyanusítani, hogy faustus-bérenc vagy, esetleg fiú is…
Amúgy eddig kb. mindenben egyetértünk, a Klárát illetően is, és a bajszos úriember kapcsán is; Kláráról a saját helyén már nyilatkoztam, a Harmath meg szerintem is érdekes színfolt. Azt nem értem miért sértődött meg ezen a kritikán (vagy lehet hogy ő is csak a barátságot védi hűségesen, mint norcsy), ennél durvábbakat kaptak már nála sokkal nagyobb költők is, és néhányukról még a suliban is tanultunk… nem javaslat ez az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak…
Olvasgasd azt a topikot, ahol az új zsűrizésről volt szó. Sokan komolyan elhitték, hogy kiadók állnak majd sorba értük, hiszen annyira jók.
Persze már akkor is voltak olyanok, akik helyükön kezelték saját verseiket, és örültek annak a 200 olvasónak is, aki elovasta.
Szerintem van ott egy csomó nagyon jó vers, de pont azoktól, akik nem veszik magukat komolyan.
mindenki alázza azt a szerencsétlent, aki csupa mássalhangzóból írt egy mondatot, és tovább jutott.
Az-az igazság, hogy abban legalább volt valami új, valami más.
De nem kell kinevetni, szerintem a Jane Doe-s fickó is jó. Vagy mondhatnám valóvilágos szóhasználattal, hogy nekem bejön, hiszen önmagát adja.
A legfontosabb pedig, amit nem fognak fel ésszel, hogy ez egy reklámkampány része. Nem rólunk szól! Akár érezhetjük is jól magunkat, de le is irogathatjuk iszta kapitális betükkel lépten-nyomon, hogy szégyen a kiválasztottak listája.
Tudni kell, hogy 2009-ben az emberek semmit nem olvasnak, verseket pedig különösen nem! Az alexandra kiadó nem is ad ki új verses köteteket, mert van olyan költő, akinek 2 év alatt 3(!) kötetét adták el. Nem fogy se József attila, se Petőfi. A XXI. századi önjelöltekről, pedig nincs is mit mondani.
Én szeretem a verseket, ezért is olvasgatom a Rubophent, de már pénzt nem adnék egyik versért se. Sajnálom, ez van! És én legalább szeretem a verseket…
Kedves Falcon! Megdöbbentem jan. 22-én írt ironikus hozzászólásán Harmath József videóival kapcsolatban. Érezhetően egy tájékozott személy írta, de talán nem megfelelő helyen és módon nyilvánul meg.
)
) Mi irányíthatta önt, hogy megírta az említett kommentet? -kérdezem magamtól. Irigység, féltékenység, érzéketlenség, primitívség? Vagy mindez együtt?
Ki várja el egy úgymond amatőrtől, hogy a Babits által előadott saját versei hatására átélt katarzist megkapja? Ki tudná Nagy László verseit hatásosabban elmondani, mint ahogy tőle hallhattuk? Érthető módon senki.
Egy hozzászólás tükör is a hozzászólóról. Gondolom tudja. (Talán önnek nem nőne ki bajusza?
Én méltatlannak tartom, hogy irodalommal foglalkozó emberek az önéhez hasonló stílusban nyilvános fórumon megalázó módon nyilatkozzanak bárkiről. (Ettől ki is lehet feküdni. És két vállra is lehet fektetni akárkit!
“…jogtalanság a legrútabb bélyeg. Isten teremtményén, s ki rásüti: Isten kezét el nem kerülheti.”
Üdvözli
Janáky Marianna
Fórumokat nem olvastam még a Rubophen oldalán, csak verseket, meg néha az alattuk megjelenő véleményeket és hát… nekem az is eléggé fájdalmas volt…
Az elején töretlen optimizmussal turkáltam, hogy hátha csak véletlenül botlok mindig rosszba – a végén lebeszéltem a szerintem jól író barátomat, hogy ebbe a versenybe légyszi ne nevezzen, mert ezt még megnyerni is ciki. Borzasztóan kevés az a vers, ami irodalmi alkotásnak nevezhető, alig néhány van, ami értékesnek is, még úgy is, hogy tudom, itt mindenki kezdő és amatőr és szerény, és ehhez mértem az elvárásaimat is.
Én nem írok verset, mert nem tudok verset írni zsigerből, és bukdácsolva próbálkozni nem szeretek; de én is imádom olvasni a megdöbbentőenjót, ami sajnos számomra nem sok kortárs fiatalt jelent, kivétel a Varró Dani.
Az új zsűrizésről nem tudok semmit, a régiről sem sokat, csak annyit, hogy feltöltött mindenki (jó, nagyon sokan) hatszáz verset per fő, ezért korlátozni kellett, aztán a bejutók megint felrakhattak néhányat pluszba. Rossznak tartom azt, hogy így utólag már nem kereshető vissza, hogy a mostani ötből már nem derül ki, hogy melyik volt az a remekmű, ami alapján beválogatták őket – és közöttük van-e még egyáltalán, vagy a szerzők levették, és új ötöt raktak fel, hogy ismerje csak meg a világ az életművet.
Kedves Janáky Marianna, és mindenki, aki utálatos dolognak tartja a portrét, amit voltam bátor elkövetni: igazán becsülöm, hogy ekkora energiát fektetnek abba, hogy itt védjék meg Harmath urat, ahol szerintem nem is kéne, hiszen nem igazán mondhatni, hogy bántottam (hogy Ön, Janáky Marianna, azt hiszi, hogy én babitsi magasságokat várok Harmath úrtól, az teljes mértékben az Ön — és esetleg a környezetében élők — mondhatni magánjellegű problémája, merem remélni, hogy nem sokan gondolkodnak hasonlóan). Ha ilyen lelkesen támogatnák az urat mondjuk a youtube-on, akkor nem csak az a két ötös osztályzat szerepelne a videói mellett, amiket Bendegúz és én adtunk neki.
Végülis mindegy, én se vagyok versíró, csak szeretem a verseket.
Én sokat olvastam ott, és szerintem tényleg vannak jók, persze az a katarzis, amitől dob az ember lánya egy hátast, az hiányzott, de jó mulatság volt.
Most végig olvastam a K.K. tpoikot itt, és azt kell mondjam, ez még annál is viccesebb, mint ami a Rubophenen folyik. Álnéven mentegetni saját magunkat annyira kínos…
Na mindegy, megyek olvasok egy kis prózát.
Észerevettétek, hogy mióta blogolnak az emberek, igazán profi szépírók kerültek elő a semmiből?
Ja’ és még valami, mert látom még megjelent időközben egy felháborodott komment… Én tényleg örülnék, ha kedves Janáky Marianna vagy bárki más megmagyarázná nekem, hogy miért nem lehet az embernek szabad véleménye, akár pozitív, akár negatív…? Ezek a költők a nyilvánosság elé léptek, és megmutatták az alkotásaikat – mi több, igényelték az olvasóközönséget, és kérték az elbírálást; attól verseny a verseny. Internetes verseny volt, kipakolták a kis cuccaikat a világhálóra – nem a szerkesztő/zsűri fiókjába tuszkolták, hogy majd olvassák el és esetleg levélben mondjanak pár szót, hanem kiteregették a széles világ elé, és vállalták. Itt halkan megjegyzem: lehetett volna álnéven is, és akkor most nem lenne se gond se dícsőség, ha a család látja őket a Gugli első találataiban – objektíven és érvekkel kritizálva, vagy indulatból és személyes benyomások alapján, gonoszul vagy bókolva, kinek mi és mennyit jutott.
Falcon
Jan 23rd, 2009 at 11:35
Engem alapvetően érdekelne, hogy mit gondoltak ezek az emberek, amikor kiálltak ország-világ elé a műveikkel. Mire számítottak vajon?
— Természetesen arra, hogy az egész ország-világ egyként fog leborulni nagyságuk előtt…
Szerintem meg remek ez a sorozat, jómagam ugyna benne vagyok a 107-ben, ám ezt NEM szégyellem, ahogy sokan a rubiról, a “kívülrekedtek” hanjai ezt megpróbálnák belénk szugerálni! Nem tezsem meg nekik ezt a szívességet.
Kedves Falcon! Nincs azzal baj, hogy létrehoz egy portrét.Csatlakoznék J Marianna gondolataihoz, mivel az Őn írásából, mikor dícsérte is Harmath urat, némi gúny érződött ki belőle.
Örülni kellene mindenkinek, hogy a 21. században van még olyan ember, aki hangsúlyt fektet az irodalomra, keresi a szépet, nem engedi elfelejteni a múlt dicső csillagjai leáldozását, a mai kor süllyesztőjében. Szerelmet, vágyat fogalmaz meg alkotásaiban szépen, őszintén, s ellehet gondolkodni azon, hogy napjaink ifjú nemzedéke fog e valaha is tiszta érzelmekkel rendelkezni?Rendelkeznek e majd olyan szókincsel, lágy dallamokkal, mellyel meghódíthatják kedvesüket.
Néhányan talán, hiszen akadnak fiatal alkotók, hozzászólók a Rubophen oldalán akiknek a társalgási stílusuk kifinomultabb festett, nemi identitászavarral küzdő ifjú titánok “gyüsz topogni?” és “kő kóla?” eszmecseréjénél.
Ismerősöm lévén kerültem kapcsolatba az oldallal, meglepett a számtalan szebbnél szebb versek sokasága. Kialakult egy közösség, otthon érezték magukat az alkotók a honlapon.
Véleményem szerint nem fényes elismerésre vágynak ezek az emberek, hanem arra, hogy tiszteljék bennük az alkotót, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy veszélyben a kultúra. Azt hittem, hogy az irodalom olyan “hely”, melyet elkerül ez az anyagias, protekciós, őszintétlen világ. Joggal háborodtak fel az alkotók- követve a fórumokat, eseményeket- még válaszra sem méltatták őket.
Nem kellene Őket, Harmath urat kritizálni, hanem támogatni, megerősíteni abban, hogy igenis nagy szükség van rájuk, hisz örök értékeket képviselni.
üdvözlettel,
Pajusz Liza
Kedves Pajusz Liza.
Bár nem én voltam a megszólított, mégsem átallok “válaszolni”. Aki a kákán csomót keres, fog is találni csomót. Olvasni sokféle képpen lehet. Egy írásba sok mindent belel lehet látni. Ha önnek az jött le, hogy Falcon gúnyorosan írt Harmath Józsiról, az az ön szíve-joga.
Ám, ha még néhányszor jól átolvassa az írást, meg a későbbi falconi hozzászólásokat, láthatja, hogy nem hogy gúnyolták, hanem éppen hogy dicsérték a viedós kollégát; egy érdekes, fontos színfoltnak látják.
Nem kell mindig a sorok között olvasni, mert néha nincs ott semmi “olyan”…
Szerncsétlenek a Rubophenen, persze, hogy nem válaszolnak ennyi sértett “költő oriás” hisztiét elviselni nagyon nehéz!
Pécsi Marcellnek mindenben igaza van!
Hát, ezek igazán üdítőek voltak
mind a cikkek, mind a hozzászólások
asszem ez tényleg elég vicces, amíg nem Téged pécéznek ki
(szintén 107-es)
Hahó, boruska! Jó látni itt (is) téged!
A következő portré szóljon már boruskáról, vagy Marcellről ,vagy Victor Lazloról-mondjuk.
Kiváncsian várom ezeket
Tilinkó Delphoiból jöhetett.
ja, én is kíváncsian várnám!
kiderülne, mekkorát fejlődött a jellemem az ovi óta!!!
Szerintem a kritikák helytállóak, és a hangnemben sem találtam semmi kifogásolni valót. Én a magam részéről mindig is örültem bárminemű kritikának, pozitívnak és negatívnak egyaránt. Nem értem, miért veszi valaki azonnal sárdobálásnak, ha a művéről más – hozzáértő – emberek elmondják a véleményüket. Ebből lehet tanulni, így lehet fejlődni!
Vagy ha annyira nem tetszik, annyit kell mondani, hogy nem értek egyet vele, de tiszteletben tartom a másik ember véleményét. Nem pedig rögtön mindenfélével vádolni.
Magáról a versenyről: nekem csak a javamra szolgált, soha ennyien még nem olvasták és mondtak véleményt – nem csak tetszésnyilvánítást, kritikát is – a verseimről. Hogy a 107 közé jutottam, az már csak hab a tortán, ahogy mondani szokás, mert egyáltalán nem számítottam rá. Ebből következik, hogy ha nem lennék a “kiváltságosok” között, akkor sem kezdeném el fennhangon szidni az oldalt, a zsűrit és az egész kezdeményezést igazságtalanságra hivatkozva.
Ha pedig ezen az oldalon látnám viszont egy-egy művem részletét, egy kritika kíséretében, sértődés helyett inkább elgondolkoznék azon, hogy mennyiben lehet igaza a szerzőnek és mivel nem értek egyet.
Lehetséges, hogy ezt inkább a Klára verseiről szóló cikkhez kellett volna írnom, de itt kívánkozott ki
Betti
Kedves Betti!
Ahogy már a rubin is többen örvendetesnek látták – ahogyan az is, valóban -, hogy 16 évesen jó, értékes, jó szívvel értékelhető verseket írsz; most azt is meg kell állapítani, hogy ritkaság, hogy valaki 16 évesen ilyen korrektül, “felnőttesen” gondolkodjon és érezzen. Mindenképpen örülünk neked!
gBetti
A hozzáértés…
Hiányzik.
Itt legalábbis.
Pont azt játszódik le, ami miatt Klára elhitte, hogy jó a verse.
Kezditek elmesélni ennek a két jómadárnak, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Tényleg.
A zsűriről:
Ha a Te írásod, Victor Lazlo, Angyal Gyula, és Marcell írása szerinted is egy minőségi kategória, akkor sajnállak, mert se önbecsülésed, se kritikai érzéked nincs.
Ez tizenhat évesen ez nagy gond…
Kedves nick!
Nem is tudom, mivel kezdjem.
Miből gondolod, hogy hiányzik a hozzáértés? Attól még, hogy nem a te véleményednek felel meg az, amit itt írnak, még nem biztos, hogy a hozzáértés hiányáról van szó…
Lehet, hogy az játszódik le, ami Klárával történt, de! Ha én így is járnék – elhinném, hogy jók a verseim, pedig nem azok -, és nem hozna számomra semmilyen további eredményt ez a verseny – amit nagyon valószínűnek tartok, mert ahogy azt korábban írtam, az is meglepett, hogy idáig eljutottam -, akkor nem a zsűriben, nem is a versenyben vagy másban keresném a hibát. Egyáltalán, nem is lenne, és nincs is semmilyen hiba ezzel, hiszen tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, tanulnom ahhoz, hogy igazán jó lehessek.
Nagyon megtisztelnél, ha elmondanád, hogy mi az, amitől a versem szerinted nem sorolható egy minőségi kategóriába az általad említett szerzők verseivel! A sajnálatod helyett inkább a véleményedre vagyok kíváncsi, mert te biztosan értesz hozzá… Előre is köszönöm!
Szerintem pedig az a nagy gond, amikor 16 évnél idősebb emberek nem képesek elfogadni mások véleményét, ami esetleg eltér a sajátjuktól. És amikor felnőtt emberek nem tudnak veszíteni. Ez a gond. Szerintem.
Betti
A kislánynál a pont!
Amúgy Betti, szerintem nick nem sajnált téged, hanem ellenkezőleg, bókolni próbált… ő már csak ilyen, idejár lovagiasan védelmezni a gyengébb nemet.
Most meg megyek, elolvaslak én is, eddig a 20 év alattiakban csak kellemesen csalódtam ezen a versenyen…
Reméljük a legjobbakat, kedves E. Ez esetben tartozom nick-nek egy köszönettel
És örülök, hogy ismét nem vagyok egyedül a véleményemmel.
Betti.
Victor Lazlo igen középszerű átköltése saját versként tálalva, hááát, nem tudom…
Lehet ragozni, lehet magyarázni, de annyit egyszerűen nem ér.
Olyan, mint a rajzok közé kevert festmény fényképe.
Egyszerűen nincs róla mit mondani.
Üres, sablonos, technikátlan, nem ad új tartalmat.
József Attila, magyarhangja Victor Lazlo.
Tényleg úgy gondolod, hogy a szonetted emlegethető egy helyen azzal a művel?
Angyal Gyula továbbjutós írása pedig egy verstani állatorvosi ló, bár legalább saját szerzemény.
Ha ezt sem látod, akkor sem igazán tudok mit mondani.
Ha elemzést írnék róla – ezt nagyon ritkán teszem felkérés nélkül, mert nem viselik el a kritikát a szerzőcskék – akkor egyszerűen nem tudnék pozitívumot említeni.
A kecskerímek, a rímképlet szabálytalansága, a magyartalanság, a költői nyelv rossz mesterkéltsége, a képek… Egyszerűen minden kritikán aluli.
Marci továbbjutós műve viszont nélkülözi azokat a hibákat, amik a Tiedet jellemzik.
Nem használ elcsépelt frázisokat, pl Boldog rabság börtöne, vakon tapogatózom a fényben, új értelmet nyert további létem, és még lehetne folytatni ezt a sort.
És nem szonett amit írtál.
Legalábbis maximum az újmódi értelemben.
Hiányzik a “szonettséghez” a jambikus lüktetés.
De ez nem bántás, amikor annyi idős voltam, mint Te, nekem is sokszor elmondták ezt, és lehet, hogy még mindig nem hiszem el.
Másoknál már látom, de a magaméban nem.
gBetti: Nem vagy. Mint amikor Luke azt mondja A Jedi visszatér-ben, hogy “I’m with you, too”, és akkor jó zene van és sírni kell. Na az vagyok én most
Kedves nick!
Én bizony félreértettelek Téged, ezek szerint valóban bók volt
Külön köszönet, amiért kifejtetted a véleményedet, ráadásul egyet is értek Veled, ami a közhelyeket illeti. (Egyébként nem Te vagy az első, aki ezt mondja, de sebaj, én bízom benne, hogy az élettapasztalatok majd megkímélnek a közhelyektől.)
A megfelelő szótagszámra, a rímelésre és természetesen magára a mondanivalóra koncentráltam.
A jambikus lejtés, őszintén bevallom, eszembe se jutott, amikor ezt írtam
Szóval még egyszer köszönöm!
Kedves Falcon!
Örülök, hogy egyetértünk.
.)
(Egyébként nagy kedvencem a Csillagok háborúja – bár akármilyen jó is a zene, én még sosem sírtam rajta
Nick, köszi a “jómadár” szót
Az mondjuk biztos, hogy Klára miattunk nem hitte azt, hogy jó költő, viszont ha majd valaki megírja valahol, hogy ez a két faustosos gyerek egy ökör, nem fogunk kardunkba dőlni. Írjuk tovább, amit gondolunk, ahogy eddig is. Nélküled, veled, szinte mindegy, hidd el. Persze kicsit jobb volna, ha maradnál, de ezt a Klára-témát kezdem unni. Te nem?
Falcon
Ez egy irodalmi oldal!
Toposz…
Klára-toposz?
Csak még a kezdeti stádium!
De kitartó vagyok!
A hős maci bátran a jó ügyhöz áll.
LOL
Nick megnyilvánulásai számomra egyre hasonlatosabbá teszik viselkedését Gruffiéhoz: zsörtölődik naphosszat, de azért egész jól elvan.
Csak arra nem jött még rá, hogy ez itt nem a henceg kastélya…
“Tudni kell, hogy 2009-ben az emberek semmit nem olvasnak, verseket pedig különösen nem!” (Kálmán Edina Orsolya)
Azért jó tudni, hogy 2007-ben 42,6 millió példány könyvet adtak el csaknem 67 milliárd forint értékben. Azért ez is valami, és a programok is, többek között akár a rubophen oldal (a könyvhét, nagykönyv, könyvfesztivál mellett), mert nem csak arról van szó, hogy több ezer alkotó hány ezer verset olvasott el a rubi oldalon, de még hányan osztották meg egymással kedvenceiket, olvastak el hivatkozó verseket, vettek elő klasszikust vagy kortársat. Nagyon sokan.
Boguslawski, a számok valószinüleg stimmelnek, de nézd meg a sikerlistáka, ill. a darabszámokat.
Rengeteg szakácskönyv, “borány könyv” fogy. Ponyvából is egyre kevesebb, szépirodalom alig, és verseskönyv annyira nem, hogy az Alexandra abbahagyta a kiadását mert ráfizetés.
Természetesen van egy éteg, aki még mindig olvas. Mindnyájunk szerencséjére.
De a Barátok köztet többen nézik, mint ahányan olasnak elalvás előtt.
Nekem akkor furcsa a családom, és az elég széles baráti köröm.
Nem néznek barátok köztöt, viszont olvasnak, és ajándékba csak könyveket vásárolnak.
szerintem az elfogadható, hogy nem akar mindenki lefekvés előtt olvasni, hanem tévét néz, egyéb.
soha nem volt ez másként. nem is olyan régen az olvasás még kiváltságnak számított, s a dalok, a versek, történetek szájhagyomány útján terjedtek.
sajnos a számok nem mindig reprezentatívak, elég ha a könyv szocializmusban betöltött dicstelen szerepére gondolunk: akkor a könyv olcsó volt (statisztikában a kiadásra vonatkozó adatok tonnában, nem ám példányszámban, mint normális mértékegysége a könyvnek) és mint olcsó lakberendezési kiegészítő szolgált; sokan választottak könyvsorozatot a fal vagy a bútor színéhez…
ugyanakkor nézhetjük a keresletet másként. ha bemegyek egy alexandrába, akkor biztos utam állja három vagy négy halom könyvhegy az általad említett stílusból, s a szépirodalom valahol hátul jól el van rakva, nem beszélve a kiadási minőségről. szerintem nagyon jó ötlet az, hogy néhányan megpróbálnak a klasszikusok megjelenésén reformálni, mert bizony megyünk a borító után…
mindenesetre szerintem ne lemondók legyünk vagy lesajnálók, hanem kezdeményezzünk, támogassuk az olvasást (Ljubljanában láttam – mivel nagyon drága a könyv, ezért könyvtárból élnek az emberek, például a város egyik parkjában van is egy szabadtéri.)
Szabadtéri könyvtár? Szuper
Úgy legyen!
Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy szeretem birtokolni a könyvet. Ezért a könyvtár számomra neház ügy
nekem se kellene annyit könyvesblogot olvasni, anyagi csőd kerülget már miatta