Hát kérem, ez az oldal tele van isten áldotta tehetségekkel, váteszekkel. Legalábbis az indulók nagy része ezt a képet igyekszik közvetíteni magáról. Apropó, köszönet az előzsűrinek, amiért olyan biztos kézzel rántotta át azt a 107 kiváltságost a második, s immáron végső körbe. Szerintem jó munkát végeztek, tették, amit kell. Bár a búza és a konkoly még mindig nem vált el teljesen egymástól, s azt hiszem, ez azért volt így, mert előzsűrinknek tennie kellett néhány engedményt, különben nem lett volna meg a 107 poéma s poéta.
Mai kiválasztottunk is az ön- és közjelölt váteszek táborát erősíti, sőt továbbmegyek: egyértelműen a kortárs irodalmi élet Szendrey Júliájának szerepében tetszeleg. Teszi ezt úgy, hogy közben még Petőfi Sándor szellemiségének porhüvelyét is magára húzza. Hiába no, nem könnyű ilyen rétegzett tehetségnek lenni, különösen a mai viszonyok közepette, s nem akkor, mikor az egyik (ha nem a) legkiválóbb magyar költő is csak vándorszínész lehetett. Amúgy a hölgy Kőmüves Klára névre hallgat, ezen kívül semmi mást nem árulunk el róla, mert ehelyütt csakis és kizárólag irodalmi munkásságát próbáljuk feszegetni.
Kőmüves Klára a statisztikai adatok szerint valamivel több, mint 20 hete talált rá a Versíró Versenyre, s a rendelkezésére álló idő alatt kb. 130 (!) verset töltött fel. Többet tehát, mint ahány darabbal gazdagította Angyal Gyula saját magánkönyvtárát rögös élete folyamán. Az idő szűke miatt nem áll módunkban teljes egészében kivesézni ezt az ún. „Kőmüves Klára összes versei”-jelenséget (aka. Kőmüves Klára & Co.), az életmű néhány darabjával tudunk csak foglalkozni.
Vajon mi indít valakit arra, hogy egy országos pályázatra 130 pályamunkát küldjön be? Akárhogyan is nézem, csakis a megalománia egy krónikus válfaját látom kíméletlenül megbújni e cselekedet hátterében. Kétség sem férhet hozzá, hogy egy igazi költő akár egyetlen pályamunkával is képes lenne megnyerni egy ilyen versenyt, de úgy tűnik, Klára ezt nem tudja. S az eredmény: 130 botütés az írástudónak. Hát nem is lettem Kőmüves Klára fan.
Egyik negatív kedvencem az Ilyenkor omlik össze a világ című verse, mely a benne található tökéletlen metaforák, súlyos képzavarok és a magyar nyelv több rendbéli megerőszakolása miatt egyértelműen kivívta haragomat a vers és írója ellen. Vigyázat, idézek:
„Ilyenkor omlik össze a világ!
Már tudom, milyen a földbe gyökerezett láb.”
Tisztelt olvasó, igen, jól látja: 1 db földbe gyökerezett láb mered ránk magányosan. Ez az indítás rögtön pszichothrillerré teszi a verset, e kép rám is olyan hatást gyakorolt, hogy azt hiszem, egész hasonlatossá váltam ahhoz a bizonyos lábhoz: mindentől elszakadva meredtem a semmibe. Nem volt jó érzés.
Ha megpróbálnám az egész verset elemezni, az emberiség elleni bűncselekmény lenne, ezért csak egyetlen további nyelvi leleményt emelek ki belőle, mégpedig azt, hogy:
„Csak hall a fül valami sem szívnek,
sem léleknek nem valót…
Érti a lényeget, de válaszként
A hallottakra nem nyom bélyeget.”
Teszi mindezt a fül: hall, gondolkodik, értelmez, sőt még egyfajta válaszadással is élhetne, de valami miatt ezt nem teszi. Hogy mi miatt, azt ne firtassuk.
S ha már a fül nem nyomott bélyeget a hallottakra, én megteszem, s azt mondom: ez a vers egyértelműen Szkülla leszármazottja, s jaj annak, akinek keresztezi útját.
A másik elemzendő vers a Klára-birodalomból a Felfedezésem névre hallgat, ami szolid, sőt gyenge leképeződése a (!) SZEPTEMBER VÉGÉNnek. Nem nehéz észrevenni, hogy költőnk a nagy klasszikus nagy klasszikus versét vette alapul, de a kivitelezés oly silányra sikeredett, hogy emiatt még Petőfi-epigonnak se neveznénk Kőmüves Klárát. Sokan persze nem így gondolják, s ez hozta meg az ismertséget és elismertséget Kőmüves Klárának a Versírón, egy apró hiba volt csak: nem a zsűritől jött ez az elismerés, hanem a plebstől, a közönségtől. Így alakult ki a fentebb említett Kőmüves Klára & Co., s a sok dicséret miatt végül költőnk is elhitte, hogy e verse fogja őt elrepíteni az örökkévalóságba. Hogy nem így történt, azon ne csodálkozzunk, Klára részéről viszont maradt a sértődöttség, a meg nem értettség érzése, mely odáig fajult, hogy az egész verseny igazságosságát megkérdőjelezte. Ha időnk engedi, olvassunk csak bele a vershez fűzött kommentekbe, a nyájszellem igen hathatós megmutatkozását vélné itt megjelenni egy közepes képességű pszichológus is.
De nézzük a verset: ha valaki már arra vetemedik, hogy hozzányúl a Szeptember végénhez, nem árt tudnia, az időmérték mely fajtája adja a vers ritmusát:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
tá-tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá-ti-ti-tá-tá/ti – tehát anapesztusi sorok,
ellenben:
Hajnali képem torz szüleménye
tá-ti-ti-tá-tá-tá-ti-ti-tá-ti – ha nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom, daktilikus sor, valójában ez igen kevert ritmusú így, tehát a képlet egyik megoldása sem jó, amiből az derül ki, hogy a vers írójának fogalma sincs a verstanról. Már pedig egy „kész költőnek” azért nem ártana, ha a verstani alapismeretekkel tisztában lenne legalább. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg Kecskés urat, vitának helye nincs.
Az Ilyenkor omlik össze a világ kapcsán elmondottak erre a versre is igazak: borzalmas metaforák, képzavarok és a tökéletlen nyelvi bánásmód jellemi ezt a verset is. Sőt mindettől eltekintve sem tudtam rájönni, milyen lelkiállapotot próbált meg ábrázolni a versben írója. És biztos vagyok benne, hogy a kétszáz kommentelő se, tiszteletteljes megnyilvánulásaik ellenére. (vö. „De hát a király meztelen!”)
Ilyeneket mond különben:
„Hajnali képem torz szüleménye
Én vagyok állva az ablak előtt.” – Mintha Kovács Józsika 7.a osztályos tanuló próbált volna egy Keats-verset lefordítani angol órán.
vagy
„Fáj a világom bús hozadéka,
Szerte a légben szél iromány.” – Megalománia, de hozadéka bús. (WTF???!!!)
vagy
„Reggel a bátor rest-e magamban,
Sürget a munka, túl nagy az ár.” – Ezt a bátor-restet hagyjuk is, ár helyett meg lehet, hogy zárat akart írni, csak elgépelte.
Aztán egyszer csak eljön a 4. versszak, ahol totálisan összeomlik minden: a pislákoló ritmus és a kétes kicsengésű tartalom is. Az ember kapkodja a fejét, hogy jaj Klára, hát mit is fedezett fel kiskegyed, ijedtében a ritmusba kapaszkodna mint mankóba, amíg „átmenetileg” nem találja a fonalat, de a vers írója galád módon a ritmus mankóját is kirúgja az olvasó alól. Legelőször én itt adtam fel, s az utolsó versszakot már nem olvastam el. Azt hiszem, így tett a zsűri is, nagyon helyesen.
Végezetül egy idézet:
“És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit a másik beszél… néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült, ő tud… néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre… aztán szerényen elhallgat és figyel… előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud…”
De a tanár látja, hogy nem tud.
Bocsánat! Légy figyelmesebb! K.K. soha nem említette magáról, hogy profi vagy, hogy költő. Amatőr. Mindig aranyos volt azon az oldalon, csak éppen volt mersze kinyitni a száját. Miért nem írsz az ottani szabályzatról? Miért nem írsz arról, hogy hogyan vágtak át többszáz embert? Te valami küldött vagy? Neked kell most sértegetni mindenkit, aki ellenszegült? Nevetséges vagy barátom, ha azt, amit leírtál, komolyan gondolod. Versének semmi köze a Szeptember végéhez. Így mielőtt kritizálsz, olvass figyelmesebben!
Hát nincs köze, az tény
Bocsánat Bendegúz, kíváncsi voltam. Pontosan 127 vers. Van , akinek jóval több, a bejutottak között is 128 és még sorolhatnám! Persze ez jobb, mintha egyetlenegy mondatot tesz fel és azzal bekerül, sok esetben a szabályzattal ellentétben megjelöletlenül. Jogos, kedves Bendegúz. Elismerem.
Kedves norcsy,
ha esetleg te vagy más, lehet az szintén NEM “Klára fan-os” is, véletlenül mégis újra előfordulsz ezen a méltán nagyon népszerűtlen oldalon (csúnya, gonosz, szívtelen, dilettánsok osztják itten az észt, kéhemszépen, csak az az igazságtalan Gugli valamiért szereti őket)… szóval engem komolyan és nagyon érdekelne, hogy neked/-tek miért is tetszett a fentebb boncolt vers. A második, mert én senkiről sem akarom feltételezni, hogy nem látja be: a “földbe gyökerezett láb” jó eséllyel a világ egyik legszörnyűségesebb borzalmadványa, ami valaha rímbe kerülhetett.
Itt elég objektív boncolás folyt, nekem, laikusnak, logikusnak tűntek az érvek, amik véletlenül azzal az agyatfacsaró fintorral (mert én nem sokat értek a verstanhoz, de fülem azér’ van) is egybeestek, amit én éreztem, mikor elolvastam: a ritmus össze-vissza kattog, a tartalomból egyetlen értelmezhető gondolatot sem lehet kibontani.
Tényleg nem bántani akarom a szerzőt, és azokat sem akiknek ez tetszik, és, bár nem hiszem hogy az igazi verseket magyarázni kell, nyitott vagyok én mindenre; meg nagyon kíváncsi.
Egy megjegyzésem lenne minden idetévedőhöz: vigyázat a helyesírásra! Ha már a költészetet és véleményezését próbáljátok megreformálni a Rubophen verseiben és hozzászólásaiban (tisztelet a siralmasan csekélyke kivételnek), legalább itt, a kritika cáfolása közepette, próbáljatok a klasszikus(ok)hoz igazodni.
Szia E.!
Én eleve azt nem értem, hogy miért éppen őt boncolgatjátok, amikor több ezer ember van ott. Más: Helyesírás? Talán látogass el a nevezett oldalra és olvasgass ott kicsit. Feltételezem, hogy még nem jártál ott és nem ismered a továbbjutottak verseit sem. Én ilyen oldalon nem akarok megfelelni a helyesírási normáknak, hiszen az a ti dolgotok, ámbár nagy divat a lerövidítgetés is. Nem vers ez, habár a mai versnek nevezett művek alapján, talán ahhoz nagyon közelálló valami. Nem szeretnék itt vitatkozni, de, ha te még nem hallottad azt a kifejezést, hogy valakinek földbe gyökeredzik a lába a meglepődöttségtől, akkor nem hiszem, hogy írnod kellene ide, főleg kritikát. Tényleg nem szeretnék vitázni, sőt talán ide sem jövök többé, hiszen minden hozzászólásommal csak népszerűsítem ezt az oldalt, úgy látom 
) Szóval, vers-ritmus-rím-miegymás. Valóban olvasgathatnál ott !
E. A kérdésedre kapott válasz ott van az oldalon, minden egyes verse alatt!
Hosszú lenne ide leírni! Látom, valóban nem jártál arra! Így nehéz ítéletet hozni 
Szia, Isten hozott újfent!
1. Én nem írtam ide kritikát (még hozzászólást se sokat), csak egy látogató vagyok, mint te magad – és ebben a témában véletlenül épp egyetértettem a cikk írójával. Meg a többi Rubophen-versenyzőről megfogalmazott véleménnyel is, szóval annyira véletlen mégsem lehet a dolog: vagy nagyon be akarok vágódni a kritizálóknál vagy jó sok szar (már bocsánat) van a résztvevők művei között, kiesőket és bennmaradókat beleértve.
És én sajnos a Klára-versek alatt, ha a kommentekre meg a szerző rájuk adott válaszaira gondolsz, csak annyit láttam, hogy ilyetén földhözragadt szabályrendszer rájuk nem vonatkozik. Meg azt, hogy nagyon szeretik dicsérni meg sajnálni magukat és/vagy egymást – és az nekem sajnos nem elég ok arra, hogy valakit tehetségesnek tartsak; de természetesen egy NEM „Klára fan-os” olvasótól nem is várom el, hogy meggyőzzön, főleg ha nincs kedve hosszú érveit egy „ilyen oldalon” felsorakoztatni… 
2. Nem csak a Klára került terítékre. Értem én, ragaszkodsz ahhoz, hogy nem akarod ezt az oldalt népszerűsíteni, de akkor talán nem kellene olyasmit állítani, amiről nem csak egy sima legörgetéssel, de már egy kis logikával is kiderül, hogy butaság. Segítek: cikk címe; plusz információ: a másik áldozat, akit az egyik “küldött” említeni mert, az egy szerencsés továbbjutó volt.
3. Nézegettem a nevezett oldalt, elég sokat is, először mert örök optimistaként azt reméltem, hogy találok talán gyöngyszemet, aztán mert gyakorlott mazochistaként úgy éreztem, hogy több szellemi felüdülést okoz a művek abszurditása (vö. fekete humor), mint ahány agysejtem elhal az ott szereplő “vers-ritmus-rím-miegymás” okozta kíntól.
4. A kifejezést hallottam én, mint ahogy azt is, hogy ízlések és pofonok, úgyhogy ezen nem fogok vitatkozni, én kérek elnézést, hogy viccesnek (lásd: 3. pont) találtam.
5. Helyesen írni nem ciki, kedves norcsy, még a WC falára sem… bár oda természetesen nem illik, de, ha már, akkor… szóval érted… Sőt, még a Rubophen oldala is megérdemelné, hogy ne legyen teletűzdelve égbekiáltó hibákkal!
Kedves Faustus!
Minden tiszteletem a Tied, hogy ilyen éleslátással lerántod a leplet Kláráról, a művészetéről, személyiségéről!
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen frappáns iromány végre felnyitja a szemem!
Valódi hiánypótló ez az mű! Öneredetű érték, és hibátlan kritika.
Csak gratulálni tudok hozzá!
Különösen az a fejtegetésed tetszett, amiben a SZEPTEMBER VÉGÉN című Petőfi verssel való rokonságra mutatsz rá!
Az a leleplezés egyszerűen zseniális!
Csak gratulálni tudok hozzá!
Egyébként az, amit Te olyan ügyesen kevert daktilusi ritmusnak nézel, miközben fikázod Klára verstani ismereteit, pont két adoniszi kólon…
Láttam, hogy lejjebb írogattál valamit az időmértékről.
Tényleg profi vagy, aki nagy biztonsággal alkalmazza a kikristályosodott tudását, aki valóban készen áll arra, hogy megmondja a kezdőknek, hogy mit, és hogyan!
És annak örülök, hogy végre rávilágítasz arra, hogy a plebs elismerése az semmi, hiszen az igazi irodalmár, az igazi költő nem a plebsnek ír, nem a tapasztalatlan műélvezőknek, hanem a kritikusoknak!
Ez valóban nagyon fontos tanulság!
Ha erre a nagy igazságra nem döbbennének rá a költőink, hol tartana a Magyar Irodalom?
Előre tovább! Jó úton haladsz! Ha így folytatod, még _nagyon_ sokra viheted, bár lehet, hogy eleinte fájni fog a segged, és barna a lesz a nyelved.
Bocsánat Falcon!
Az időmértékes okosságot Te írtad, nem ezt a irományt jegyző személy!
Megbocsájthatatlan a tévedésem.
Tanulok egy kis olvasást, amíg képezd egy kicsit a padavanodat…
Kedves Nórika és Igazán Frappáns Nikkelbolha!
Pihenjetek egy kicsit…
Adoniszi kólon, ha-ha-ha!
Klárát magát bántani pedig mindentől távolabb áll tőlem.
Bendegúz!
Az az infantilizmus, amivel megpróbálsz gúnyt űzni igazán frappáns nickemből, háát, egy magát írástudónak képzelő egyéntől legalábbis mosolyogtató.
Ha sértegetni akarsz, vagy gúnyolódni rajtam, akkor mártsad vitriolba a tolladat, forgasd ki a szavaim, köss bele abba, amit leírtam.
Magyarul próbáld felvenni egy intelligens ember mimikrijét.
Sokat lendítene a hitelességeden.
És akkor térjünk a tárgyra!
Te valami igen nagy lelki bölcsész lehetsz, hogy tényeken kacarászol.
Az általad citált sor egy felező tízes ütemhangsúlyos sor, ÉS két Adoniszi kólon. Egyszerre.
Még akkor is, ha ez Neked nem tetszik, még akkor is, ha a későbbiekben ez, mind az időmérték, mind az ütemhangsúly botladozni kezd.
Az Adoniszi kólonról itt bővebben olvashatsz: http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Kolon.htm
Ez az egyik dolog.
A másik az, hogy ha Klárát bántani Tőled mindennél távolabb áll, akkor nem szeretnék belegondolni, hogy milyen lehet az, amikor közel van Hozzád valami, lévén igencsak személyeskedő és pszichologizáló hangot ütsz meg.
Innen, ahonnan én nézem, ennek az írásnak semmi más célja nincs, minthogy jól kifikázd magad, MERT nyitvahagyod a kérdést, hogy miért csinálod ezt.
Talán tetszik? Tényleg szép lány… – hogy én is összekössem a pszichologizálást a bókolással.
A harmadik meg az, hogy az az ember, aki “Teszi ezt úgy, hogy közben még Petőfi Sándor szellemiségének porhüvelyét is magára húzza.” ilyet leír, az nembiztos, hogy hiteles harcosa a képzavarellenes mozgalomnak.
Tulajdonképpen én azt szeretném elsősorban kérni mindenkitől, hogy próbáljuk meg helyén kezelni Bendegúz írását. Ha most nem fogjuk meg a gyeplőt, ez az egész ostoba pocskondiázásba megy át. Egyelőre senki nem foglalkozott érdemben az eredeti írással, kivéve E.-t. Szóval, értem én, Klárát mint embert, mint személyiséget, aki minden dicsérő hozzászólást megköszön, nagyon szeretitek. Éppen ezért is az első dolog, amiben megegyeztünk Bendegúzzal, az volt, hogy nem személyeskedünk. Pedig a versiroverseny.hu-val már régen foglalkozunk, megkockáztatom, régebben, mint a hozzászólók közül néhányan. Nem találok olyat a kritikában, ahol ez az elv ne érvényesülne. Én szívesen approve-olok (és Bendegúz is) bármilyen hozzászólást, ami nem spam, de ha valaki tizedannyi energiát fektetve próbálna meg érvekkel alátámasztottan írni, mint Bendegúz, az, gondolom, többet érne, mint ez.
Most pedig lássuk sorjában a válaszokat, részemről.
Klára valóban nem említi, azt hiszem (bár bocsásd meg nekünk, hogy minden egyes mondatát még mi sem olvastuk el a Versírón), hogy profi lenne, a rajongók viszont annál inkább. És itt akkor el is érkeztünk ahhoz a szomorú tényhez, hogy felemelkedését, percnyi tündöklését, mely alatt maga is elhitte, hogy jó, majd rendkívül gyors és kíméletlen bukását éppen az olyan megszólalások eredményezték, melyek nem helyén kezelték a műveket. És ez nemcsak Klárára igaz, hanem sokakra, aki kiestek, és sokakra, akik még bent vannak, és végül nem fognak nyerni. És nem a bunda miatt, nem azért, mert minősíthetetlen munkát végeztek a zsűritagok, hanem mert műveik egyszerűen nem jók.
A Szeptember végén-hez való hasonlításról: tegye a szívére a kezét bárki, és mondja azt, hogy Kőmüves Klára nem Petőfi klasszikusának dallamára írta művét… Adóniszi kólon? Gondolom azt nem kell kifejtenem, hogy ezek a kólonnak nevezett megoldások elég szűk határok közt vehetik fel ezt a szerepet, sőt nevet. Ha valaki elkezd egymás mellé tenni tá-ti-ti-tá-tá szótagokat, rögtön adóniszi kólont írt? Miért nem daktilust és spondeust? Szóval szerintem ezzel óvatosan, mert ha tetszik, ha nem, ha valóban ennyire alapos klasszikus munkát akarunk végezni, akkor tudnunk kell, mit mikor és miért. Hiszen végül is minden vers lebontható pyrrichiusra, jambusra, trocheusra és daktilusra, akkor aztán szevasz, nem kell itt variálni ionicus a maiorékkal meg ilyen butaságokkal. Hagyjuk is ezt inkább, és maradjunk annyiban, hogy ha Klára valóban szándékosan tett bele kólont néhány sorába, még akkor is hibázott. De nem hiszem, hogy erről volna szó.
A kritkáról: ha más nem, engem ez az egész Versíró Vereny meggyőzött arról, hogy ítészekre szükség van, akkor is, ha a közönségnek és az íróknak nem tetszik. Olyan még nem volt, hogy egy kritika hamis irányt szabott volna — esetleg rövidebb időre, legfeljebb — egy nagy mű vagy művész útjának. Olyan viszont igen, hogy a kritikátlan rajongás egy tartalmatlan bármi iránt károkat okozott — akár egyéni, akár komoyabb károkat. A Bonanza egyik jó kis sora jut eszembe: “Persze nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet.” Örök vita ez. Az RTL Klub jól teszi-e, hogy azt adja a népnek, amit szeret, csak, vagy jobb volna, ha igyekezne fejlődni és fejleszteni. Nem kívánok állást foglalni, de a saját véleményünket igyekszünk minden körülmények közt kifejteni, akkor is, ha emiatt úgy látszik, mi vagyunk a rosszfiúk.
A helyesírásról megint lehetne sokat beszélni. Kezdve az Akadémiától át sok mindenen egészen addig, hogy az úr a pokolban is úr. Ezt ajánlom Norcsynak, aki szerint megengedhető, hogy ördögök közt túrjuk az orrunkat.
Norcsy, minden egyes verse alatt ott van a válasz, ti. hogy miért jó. De nincs ott. Hú de jó, többnyire ez van ott. Meg hogy ez a dallam, az aztán. Bendegúz meg elmondja, hogy szerinte miért nem jó, meg hogy ez a dallam, ez aztán miért nem jó. És itt meg is áll a tudomány, mert nincs senki, eleddig, aki azt mondaná, hogy Bendegúz, itt meg itt tévedsz, a földbe gyökerezett láb ezért meg ezért jó és hatásos kép, és a dallam ezért meg ezért bicsaklik meg és így máris érthető és tényleg jó. És amíg ilyen válasz nem érkezik, addig azt kell mondanom, hogy Kőmüves Klára versei értéktelenek, sőt rosszak. És sajnálom, hogy elhitettétek vele az ellenkezőjét.
És ebben az egészben, mint már mondtam, ez a legszomorúbb.
Falcon
Én nem Klára írásáról beszéltem, hanem Bendegúzéról, lévén itt azt lehet elolvasni.
Az, hogy Klára írásáról mit gondolok, az az ő műve alatt van.
Elég ritkán és akkor is általában ráspollyal simogatok…
Ha Nektek a SZEPTEMBER VÉGÉN jut az eszetekbe arról az írásról, az a Ti felfedezésetek.
Valószínűleg nem lehet olyan (kvázi)szimultán felező sorokat leírni, ami NEM ritmusáthallás valahonnan, lévén a felező verselés egész magyar cucc, az időmérték pedig meglehetősen kevés elemből építkezik, ezért véges és kevés a lehetséges ritmusok száma.
Az, hogy tá-ti-ti tá-tá önmagában állva Adoniszi kólon-e pusztán definíciós kérdés.
Klára művében a citált sorokban egyértelműen kólon.
Majd később folytatom
Többet nem jövök, bocsi, de hoztam ajándékba valamit
Nagyon tetszettek az oldalon Avasi Zoltán – Csillagvirágok, próbáltam azon a dallamon verset írni. Lehet, hogy nem lett túl jó, lehet hogy nem sikerült, sőt, szerintetek egyáltalán, de én még tanuló vagyok. Persze, ti is, így egálban vagyunk. Sértettség és igazságérzet között hatalmas különbség van. Sokunk viselkedését ti pontosan tudjátok, hogy mi váltotta ki.
Ó, inkább magatoknak válaszoljátok meg, mert félő, erre többet nem jövünk 
Vidéki kis amatőr vagyok, nevezzünk hát nagyon-nagyon amatőrnek, de ti elárulnátok, hogy honnan vettétek a bátorságot, hogy ilyen stílusban írjatok? Remélem tisztában vagytok ennek minden lehetséges jogi következményével! Ezt nem is annyira magam miatt jegyezném meg, békés embert választottatok, de, ha folytatjátok, nem mindenki kacag az ilyesmin! További minden jót! Sok tanulást, érdekesebb, figyelemfelkeltőbb, valóságon alapuló és kevésbé nevetségesen megfogalmazott kritikát! …és persze sok B. B. hallgatást! 
Tisztelettel : Kőmüves Klára”
„Igen, elolvastam. Nem nagyon szeretem az ilyesmit. Ezt az üzenetet el is küldheted nekik, én az oldalukra való bejelentkezéssel inkább nem gazdagítanám őket. Álnevek mögül kiabáló emberek – tulajdonképpen röhejesek. Én is látom, hogy nem nagyon olvasott az oldaluk, de ha segíthettem a népszerűsítésben, akkor örülök. A helyzet az, hogy itt csak a pocskondiázás megy. Ez a magyar építő kritika? Na, és hol említettem én, hogy nagy költő vagyok? Hol említettem, hogy én hittem a sok bóknak? A helyzet az, hogy nem tartom magam költőnek, hiszen… Fiúk, én nem is értem, hogy ti itt miről beszéltek?!!! ÉN NEM ISMEREM A VERS KRITÉRIUMAIT, HOGY MITŐL, HOGY HOGYAN, HOGY MILYEN RAG ÉS MILYEN ÜTEM… Ezt milliószor hangsúlyoztam az oldalon is, sőt segítséget is kértem! Nem úgy szólt a felhívás, hogy mindenki felteheti oda a verseit vagy esetleg, amit versnek gondol? Több ezer amatőr van ott. Ami a Felfedezésemet illeti, semmi köze a Szeptember végéhez, ezen különösen jót kacagtam!
Én nem arra gondolok, hogy mint nő tetszenék az álnév mögé bújó gyerekcipőben járó kritikusaimnak… Én azt gondolom, igazuk lehet… ,mindnyájunknál előbb azon az oldalon voltak és nagyon nem tetszett nekik, hogy az oldal egyik legbékésebb személye is, rengeteg emberhez hasonlóan kinyitja a száját. Csak egy kérdésemre válaszoljatok őszintén; Ti a százban vagytok?
Ui.: Becsületesebb úgy fitogtatni verselemzési tudásod, hogy ahhoz nem keresel egy ártatlan kívülállót. Te egy haikuba is belemagyaráznád az ódát, ha éppen kedved támadna kiselőadást tartani arról! Én nem kétlem tudásod, de őszintén… Nézz magadba!
Mégegyszer; Minden jót!
Én örülnék a folytatásnak, nick, tényleg érdekel a másik tábor véleménye – nem tartom valószínűnek hogy attól majd nekem is jól megtetszenek a fent említett versek (és itt nem Petőfire célzok), de azt nem bánnám, ha a végén még értelmes vita alakulna ki ebből. Mert eddig sok mindent hallottunk itt is meg odaát is “fan-os” (bocsánat az ismétlésekért, de nagyon tetszik ez a szó) billentyűzetekből, csak helytálló érveket nem.
Kedves Norcsy!
1. Kettőnk közül bizonyára nem én vagyok a küldött, mert nem én guglizom naphosszat a K. K.-ról szóló írásokat.
2. Az átverésről írhatnátok, mert érdekel. Tudtommal mindenre, ami nem csapatverseny, jellemző, hogy csakis egyetlen nyertese lehet.
3. Vannak érzéseim.
4. Klárát nem bántom, csupán két verséről (nyerséről?) írtam tárgyi kritikai tanulmányt.
5. A földbe gyökerezett lábat próbálod nagyon didaktikusan megmagyarázni, de nincs igazad.
6. Köszönjük az ajándékot, kedves küldött, érdemben válaszolunk majd rá.
Kedves Nick!
1. Bocsánat a névkifacsarásért, többet nem fordul elő, de meg kell jegyeznem, ezt a gunyoros gyerekeskedést te kezdted, nem én.
2. Légy szíves kerüld a „fikázás” kifejezést, mert elég diáknyelvi, és még kénytelen leszek arra gondolni, hogy nem múltál el tizennyolc.
3. Fájós seggről és barna nyelvről azt hiszem, többet tudsz, mint én.
4. Első két kommented minden, csak nem értelmes ember hozzáállása a kritikához (tézis-antitézis, ilyenek kellettek volna).
5. Hát igen, a kólon, arról már lehet beszélgetni. Mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy verslábakban vagy kólonokban gondolkodik. A kólon-központú gondolkodás a magyar költészetben igen ritkán fordul elő, de igazad van, ettől még létezik. Ugyanakkor ritka, hogy a kólon csak úgy önmagában legyen sor-, illetőleg strófaképző; leginkább a hexameter zárlata vagy a szapphói strófa utolsó sorában lehet – ez derül ki a linkből is, amit adtál. Ha bővebben érdekel a téma, ajánlom figyelmedbe: Szepes Erika–Szerdahelyi István, Verstan, Bp., 1981
Rendben, tegyük fel, elfogadom a magyarázatot: az idézett sor két adóniszi kólon lenne, a baj ezzel az, hogy a vers írója a továbbiakban nem alkalmazza tudatosan ezt a metrumot (mértéket), márpedig e metódus klasszikus formák alkalmazása esetén elvárható lenne.
6. Az ütemhangsúllyal kapcsolatban igazad lehet, de azt egyértelműen lehet verstani ismeretek nélkül alkalmazni (ld. De kék az ég, de zöld a fű!, és ez még tisztán jambikus is).
7. Ha már felhoztad, Klára tényleg szép, de kritikai tanulmányom írása közben nem ez lebegett lelki szemeim előtt.
8. Semmilyen mozgalomnak nem vagyok tagja, harcosa meg pláne nem. Na jó, focizni szeretek, ha ez annak számít.
Kedves Klára, engedd meg, hogy pontokba szedve reagáljak.
1: Álnevek… kerekítve a dolgot, kb. 20 éve létezik ez a csúnya internet nevű dolog, és ha máshol nem (de persze máshol is), itt igazán megszokhattad volna, hogy az emberek “álnéven” írkálnak. Vajon ha dicsértünk volna, akkor is azt mondanád: álljunk meg, ezek álnéven írnak, szart ér?
2: Te is látod, hogy nem olvasott az oldal? Miért érdekel? Hiúság, költő a neved.
3: A versről általában: nem te említetted, már megmondtuk. Más viszont igen. Az, hogy nem tudod, mi a vers (egyébként elárulom, hogy senki sem tudja, az egyetlen definíció, amiben minden irányzat képviselői egyet tudnak érteni — kapaszkodjon meg minden okos — annyi, hogy nem margótól margóig tart, semmi több), szóval az, hogy nem tudod, nem baj, nem kell itt semmit tudni. De dudás akartál lenni. Azt az álszerény maszlagot ne próbáld beadni, hogy édes amatőrként beküldtél néhány szösszenetet, tudván, hogy esélyed nincs, de mégis milyen édes dolog… ha így lenne, nem fórumoznád ki az adminok szemét is azzal kapcsolatban, hogy igazságtalan, hogy így meg úgy. Nyerni akrtál, mindenki tudja, kár szépíteni
4: Semmi köze a Szeptember végén-hez, ez megint előkerül. Tudod, vannak olyan klasszikusai az irodalomnak, amik akkor is ott vannak, amikor nem vagy ezzel tisztában. Ezeknél azt kell csinálni, hogy direkt nem olyat írsz. Ha meg olyasmit írsz, ráadásul úgy, hogy nem is veszed észre — mert fogadjuk el, hogy nem volt tudatos –, hát azon tényleg kacaghatsz. Olyan grimaszosan.
5: Sértettség és igazságérzet: jaj istenem… Töröljétek mindenemet, nevetséges ez az egész, megcsúfolása a magyar költészetnek… ezek mind a te mondataid. Miután kiestél. Igen, van különbség a sértettség és az igazságérzet közt. Amit a kiesettek egy része művel, az meg pont az előbbi.
6: “Erre többet nem jövünk” — te és még kicsoda? Ne haragudj, de ez a többes szám első személy olyan árulkodó, hogy muszáj ideraknom egy videót, többet mond a szavaimnál.
7: Áruld el, akár privátban is, ki az, aki nem kacag az ilyesmin (mert te kacagsz, jól látjuk
), és ígérem, ha látunk benne — negatív vagy pozitív — potenciált, kritizáljuk. Szeretnék már egy pert a nyakamba, ilyen komoly tollharcot utoljára Kazinczyék folytattak.
8: Köszi, hogy — lélekben legalább — itt jártál, hidd el, nap mint nap tanulunk.
Látom, népszerűek a pontokba szedett dolgaim, köszönöm, köszönöm, még az is lehet hogy rajongótábort szervezek köréjük, ha már verset nem tudok se írni, se kritizálni…
És el is hangzott itt már egy és más abból, amit mondani akartam, de azért csak leírom én is, hátha mindenki (nem nevesítek, mert még én is tömlöcben végzem) megérti végre a lényeget.
Kedves Klára,
én reakciódból két dolgot ragadnék ki, és válaszolnék rájuk mint kívülálló, aki viszont egy ideje figyelemmel kísér téged is, meg sok más versenyzőt is, meg ezt az olvasatlan oldalt is.
Te ezt mondod:
“Sok tanulást, érdekesebb, figyelemfelkeltőbb, valóságon alapuló és kevésbé nevetségesen megfogalmazott kritikát!”
Tanulás – ha az ember versről vagy neadjisten verset ír, az általában azzal kezdődik, hogy utánanéz a verselés… hogy úgy mondjam hivatalos formájának; mert, ha valamiből, akkor igazi alapból/értékből érdemes építkezni, még akkor is ha amatőr vagy… egyszer mindenki az volt, még a világirodalom legnagyobbjai is. (Ez amúgy kb. mindenre igaz, még a krumplistészta elkészítési módjára is.) Akik itt érveket sorakoztatnak fel verseid ellen, azokban én, mint egyszerű irodalomkedvelő, egyelőre több tudást és tanulási vágyat vélek felfedezni, mint benned, vagy azokban, akik dicsérnek és védenek és sajnálnak csak azért, mert micsoda gonosz dolog egy ártatlan, kedves, békés, szerény és AMATŐR rímfaragót negatív kritikával illetni.
Érdekesség – számomra például érdekes volt ez a kritika, de említettem már fentebb is az ízléseket és pofonokat a kis barátnődnek. Szerinted ez nem érdekes, itt néhány ember szerint meg a te verseid rosszak; ez ennyire egyszerű, ezerszínű a világ.
Figyelemfelkeltés – már többször akartam említeni, hogy ez az oldal már elég sok ideje működik, és sok mindenről írnak itt; nem neked, még nekem se, csak úgy; nem úgy tűnik, hogy nagyon küzdöttek volna a hatalmas olvasottságért, vannak véleményeik dolgokról, és akit érdekel vagy aki idetéved, az esetleg elolvassa azokat (de azt se muszáj!). Nem hiszem, hogy valaki figyelmét fel szerették volna hívni a verseidre, de úgy látszik, valamiért sikerült (hiába, nagy úr a hiúság meg a Gugli keresője), úgyhogy kár negyvenkettedik alkalommal is elmondani, hogy nem jöttök vissza, elvolt itt mindenki nélkületek is – jó utat, szép életet, virágzó karriert!
Valóság – ezt mondtam már egyszer előző hozzászólásomban is: konkrétumok és értelmes érvek a verseid milyenségét illetően itt egyelőre sajnos csak egyik részről hangzottak el. Személy szerint én nagyon visszavárom a nick nevezetű emberkét, hátha ő egyensúlyba hozza a dolgot, de per pillanat a saját érzésemet, miszerint jogosan estél ki a nagy versenyből, csak megerősíti az, hogy valaki logikával (értsd: verstanilag) is megindokolta, hogy miért bántották a fülemet a verseid.
Nevetséges – az egyetlen nevetséges dolog itt az, hogy, ha ezek az emberek agyonbókolnának, mint a „fan-os” csoport, akkor gondolom nem érdekelne, hogy jogtalanul teszik, és ne, ne, ne, hisz te csak egy amatőr vagy…
És itt eljutok a második dologhoz, amit kiemelnék üzenetedből:
“Vidéki kis amatőr vagyok, nevezzünk hát nagyon-nagyon amatőrnek, de ti elárulnátok, hogy honnan vettétek a bátorságot, hogy ilyen stílusban írjatok? Remélem tisztában vagytok ennek minden lehetséges jogi következményével!”
Az internet, és azon belül ez a weboldal, egy nyílt fórum, ahol a szólásszabadság nevében, mindenki azt nyilatkozhatja amit, és ahogyan szeretne. Persze hogy meg lehet próbálkozni perrel is akár, de azt hiszem rövid úton eldöntené egy apró kis tény: aki irományát elbíráltatás(!) céljából a köz elé bocsátja, azt utána hiába vonná vissza a szándékát azzal az indokkal, hogy nem tetszett az eredmény. Arról nem is beszélve, hogy nem személyekről véleményeznek itt, ezt magad is látnád, ha kicsit objektívabban néznél körül, hanem alkotásokról, amik eleve azért kerültek a világ elé, mert véleményezést kértek. Nem ragoznám tovább a helyzet abszurditását, de izgalommal várom a fejleményeket – remélem egy db. bevallott olvasójukat értesítik majd a faustus-fiúk…
Hallod-e E. ?! Csak miattad jöttem vissza
Versforma? Klára nem került be, nem mindegy? Mit szólnál, ha végigolvasnád a bekerült verseket? Már én lennék kíváncsi a te véleményedre. Gondosan olvasd ám! 
Mit gondolsz, elképzelhető, hogy bekerült olyan, aki Klárához hasonlóan nem nézett utána, hogy úgy mondjam 
a verselés hivatalos formájának? Az csúnya dolog lenne! Faustus-fiúkból te leszel a kedvencem, ha veszed a fáradtságot és elolvasod a továbbjutókat, akik között igenis vannak tehetségek, ugyanakkor pont pont pont Várom válaszod, szerinted ott mindenki tudja, hogy ez egy versíró verseny volt? Klára jóslata nem jött be:( Azt mondta, több levél már nem érkezik tőletek, mert talán mégis valódi kritikusok vagytok és akkor azzal is tisztában vagytok, hogy legcélszerűbb ilyenkor csendben maradni. Milyen is egy olyan kritikus, aki nem bírja elviselni, hogy nem az övé az utolsó szó?! 
Hát könnyekig hatódtam, kedves norcsy…
De a biztonság kedvéért tisztáznék azért valamit, mert annyiszor jelentetted már ki büszkén, hogy te aztán ilyen helyre soha de soha többé, hogy mielőtt miattam esetleg kényszeres látogatójává válnál ennek a fertőnek, tudd azért hogy nem csak Faustus-szerkesztő nem vagyok, de legalább még fiú sem! 
Úgyhogy hátha most teljesül a barátnőd kívánsága és, valódiságát megpecsételve, nem jön vissza már ez a két lelketlen kritikus, és enyém és csakis enyém lesz az utolsó szó, és helyre áll ezzel az univerzum rendje… 
Kivétel persze, ha esetleg tiszta véletlenül te nem tévedsz megint ide, egy újabb ígéretre, hogy soha többé… 
Kérdéseidre válaszolva: igen, elég sokat olvastam a bekerült versek közül – bevallom, nem mindet, mert szerintem igazán jó költő fájdalmasan szar verset úgysem ír, szóval ha valakinek véletlenül rákattintottam egyik iszonyatára, akkor további bizalmat nem szavaztam neki, engedtessék meg nekem ez az önkényesség. És sajnos van iszonyat ott is elég, ebben igazad van, gyakorlatilag a két kezem bőven elég volt ahhoz, hogy megszámláljam rajta azokat, amelyek valamilyen pozitív élményt hagytak bennem, pedig én még nem is számolgatom a hosszú és rövid szótagok váltakozását, és egy verstanilag szépséghibás darabbal szerintem simán be lehet csapni engem, ha más minden jó benne.
De ugye te sem gondolod komolyan, hogy ha X db. tehetségtelen ember bekerült, akkor az X+1-nek is be kellett volna?! Csak azért mert a barátnőd? Vagy esetleg másnak is? Mert az meg más barátnője? És izékének…? Mert ő igazán egy aranyoskedves teremtés, minek a lelkébe gázolni? Valahol meg kell húzni egy határt, ez volt az első rosta, és én szívből remélem, hogy a másodikon kihull majd a többi is, akinek köze nincs a költészethez; és ha lesz harmadik, akkor remélem hogy azon is mernek majd szigorúak lenni azok, akik nálam is és nálad is egy kicsit többet értenek a vershez.
Nem
Nem tudtam 
Nem is figyeltem rá! Te viszont visszajöttél ismét 
Hu-húúú, milyen kudarcélmény szaga van ennek 
Szükségem volna az oldal tulajdonosának az elérhetőségére. Képzeld, én még angolul sem beszélek 
! Ilyen “magyaros” oldalon csoda, hogy nem angolul kritizáljátok a magyar verseket! 
Az elérhetőségre valóban szükség van. Köszönöm.
Ne állj le egy nővel vitatkozni! Az emberek csak azt fogják látni, gyenge férfi vagy
Norcsy!
Valami mintát akartál rajzolni a szmájlikkal, illetve hangulatjelekkel?
Elsőként az elérhetőséget kérném! Aztán, amit kimásoltam oldalt! “Rólunk” , alatta a hozzászólásommal. Vagy ti eltüntetitek a rátok nézve kellemetlen hozzászólásokat? Nick, miért kék betűvel van írva? Csak nem kimoderáltátok? Remélem, ugyanis ti mondtátok, szólásszabadság van. Nálatok folyamatosan nyomtatni kell, hogy megmaradjanak a hozzászólásaim. Lehet, hogy az oldalról írni kellene egy kritikát? Tehetségtelen vagyok, valószínűleg nem én fogom megírni
Elérhetőséget, kérem szépen!
Én sosem mondtam, hogy nem jövök vissza, még egyszer sem, nem hogy ötvenszer, mint jómagad…
Sőt, azt sem tagadtam, hogy egy ideje már rendszeres olvasója vagyok ennek az oldalnak. Sőtsőt mindkét dolog a fenti kommentjeimben szerepel, szóval ha nem vagdalkoznál ilyen hevesen a semmibe bele, akkor nem kellene mindig többször megkérdezned ugyanazt a dolgot. És sajnálom, hogy kudarcélményed van, lehet hogy nem kellene többet idejárni…? 
Az elérhetőséget meg nem tőlem kell kérdezni, de ha szeretnéd, én is megkérem őket, hátha én szimpatikusabb vagyok (meg szerintem csinosabb is vagyok LOL): haló, valaki, adjatok már egy e-mail címet ennek a lyánynak… és nekem az utolsó szót…
Norcsy, írtam neked egy mail-t, meg egy másik hozzászólásodban is megadtam a választ, hogy mi az elérhetőségünk. A hozzászólások moderálásáráról: a Rólunk oldalra odatetted a következő megszólalást:
“:) Milyen viccesek vagytok! Van privát elérhetőségetek?”
Igen, ezt töröltük, és be is zártuk a hozzászólások engedélyezését, mert amikor létrehoztuk az oldalt, ezt elfelejtettük, és még nem volt senki, akinek egyáltalán eszébe jutott volna, hogy oda is szóljon. De íme, itt van, nem kell nyomtatni.
^ Pssszt, Bákter úr, eeeement má?…
^
Eeeee’! Előgyühecc!
Ejj Bendegúz, ha tudnád, hogy élőben lófaszok lógnak a számból, és anélkül kurvaanyázok, hogy észrevenném -de ennek ellenére finom ember vagyok, mert eltartom a kisujjamat a fröccsöspohártól-, nem akadnál fenn a “fikázás” kifejezésen, ami pedig kb az én szóhasználatomban (ami mellesleg egész nagy átfedésben van a common jelentéssel) egész jól takarja a fenti írást alapvető mondanivalóját. – Amit Te diáknyelvnek tartasz, az valójában szleng, s mint olyan szerves, elidegeníthetetlen, és igen dinamikusan fejlődő része a magyar nyelvnek.
-
Mert érteni vélem, hogy egy jelenséget próbálsz inkább kevesebb, mint több sikerrel pellengére állítani, mégpedig azt, hogy dicsérjük körbe egymást, mondjunk el minden szép és jót egy írásról, függetlenül attól, hogy van-e az köszönőviszonyban egyáltalán az irodalommal.
Te és Kollégád is határozottan kijelentettétek, hogy nem állt szándékotokban személyeskedni.
Ehhez képest, a pszichologizálás, majd a naiv okfejtés végén igen erős és pejoratív következtetéseket levonása az pont a személyeskedés egyik legdurvább változata. A 7. osztályos Kovács Józsikázás nemkülönben.
Lehet, hogy csak csipkelődésnek szántátok, ám attól még az.
Az ember ilyet maximum a barátairól szokott mondani.
Olyanokról olyanoknak, akik értik a viccet.
Mert félreértés ne essék, nekem nem azzal van bajom, ha nekiláttok kivesézni, kritizálni valakit, sőt, a jóindulatot sem hiányolom.
Nem azzal, ha azt mondjátok Klára egyik-másik-mindegyik művére, hogy az nem vers, nem irodalom, nem művészet.
Ez mindenkinek a szíve joga.
A probléma a hangnem.
ÉS akkor beszélgessünk az irodalomról.
Azért verslábakra és kólonokra bontja az ember a verset, és nem pedig ömleszti, hogy egy ti, meg egy tá, mivel az egész -különösen a verstanban- több, mint a részek összessége.
Tehát, ha verslábakra tagolunk, és azt látjuk, hogy ” piszkos a pénz megmosni akarván azt eliszom most ” akkor azt fogjuk kapni, hogy tátiti-tátá-tátiti-tátá-tátiti-tátá.
Ez az időmértékes felosztása a fenti nonszensz hexameternek.
Ám, csak egy klasszikus kólont tartalmaz, az “azt eliszom most”, MERT a másik két daktilus-spondeus pár egyenként nem alkot szövegegységet.
Ezt én nem nevezném kólonnak, bár vannak, akik megteszik.
Itt visszautalnék arra, hogy Klárától citált sorokat miért tartom kólonnak: pl.
“Hajnali képem torz szüleménye”
Jól láthatóan, és tisztán válik el a két rész.
Valakinek a valamije.
A valakinek egy kólon, a valamije még egy.
Technikailag! ez a sor tökéletes.
A következő sor
“Én vagyok állva az ablak előtt”
Az egy daktilus sor, lezárva egy fél spondeussal.
Ilyet elég sokan csináltak már, ókortól mint látjuk napjainkig.
Igen, az “az állva az ablak előtt”, és “a nyárfa az ablak előtt” az egész szépen összecseng. Lehet rá azt mondani, hogy áthallás, SŐT!
Ám az egész írásra ezt ráhúzni, nekem kicsit túlgeneralizálásnak tűnik, főleg, ha ezt az időmérték, ritmus apropóján teszi valaki, hiszen ilyen erővel nem lehet hexametert, disztichon (szonettet, Anyegin-verset) írni, mert azokból már nincs eredeti.
Főleg úgy, hogy az oka annak, hogy a zsűri ezt a művet kivágta, teljesen biztos, hogy nem ez volt (nem az áthallás), hiszen még címében is parafrázist, vagy eufemisztikusan szólva vendégsorokkal terhelt, esetleg nagy halottak által már megírt képekből álló művek nem találtattak könnyűnek.
Itt tennék egykitérőt.
Szerintem tévedés – még, ha sokan, nagynevű emberek is követték el, és kanonizálták is – A SZEPTEMBER VÉGÉN-t anapesztusos versnek tekinteni. – ezt támasztja amúgy alá a az Általatok felfedezett hasonlóság is egy daktilusos írással.
Az a felosztás, ami alapján az anapesztikus lesz olyan, mintha egy magyarul nem tudó, Petőfit, és a magyar irodalmat nemismerő ember végezte volna el.
Valaki olyan, aki még sosem hallotta azt elszavalva.
Szerintem annak a versnek az időmértékes leirata a következő:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Felütés-daktilus-trocheus / Felütés-daktilus-trocheus
Egyértelműen és hangsúlyosan ereszkedő ritmus.
Majd ezt is folytatom.
Milyen érdekes ez a norcsy, a Kőműves klára is állandóan hozzászólásokat nyomtat a Rubophenen
Bitos egy helyen dolgoznak…
Kedves Nick!
Hogy mi szokott kilógni a szádból és hogyan tartod a kisujjadat fröccsözés közben, az inkább rád tartozik, mintsem rám/ránk. A szlenghez, ha hiszed, ha nem, bizony értek én is valamicskét, s ahogy magad is mondtad, igen dinamikusan fejlődő része a magyar nyelvnek. Így már a szlengben is vannak menő és kevésbé menő kifejezések, ha úgy tetszik, nyelvi rétegek: a „fikázás” véleményem szerint az utóbbi kategóriába tartozik. Tájékoztatás céljából be is másolok ide egy videót, hogy lásd, mit értek én szleng alatt. Nem hiszem, hogy ezt közülünk bárki utána tudná csinálni.
Nem akarok én semmiféle jelenséget pellengérre állítani, egész egyszerűen megírtam a véleményemet – persze megfelelő érvekkel alátámasztva – néhány versről, s ez úgy látom, sokaknak elevenébe vágott. Az elmarasztalások ellenére is úgy érzem, hogy jó munkát végeztem és pont.
Kis verstani vitánk már jócskán a zenithez közeledik, de ha úgy érzed, mindenképp helyre kell tenni engem verstanilag, folytathatjuk ezt a továbbiakban is.
Mint írtam fentebb, a kólonokban (pláne a kólonokban ÉS verslábakban) való gondolkodás véleményem szerint túl művi dolog: azon túl, hogy egy verstani szemináriumon a tanár és a diáktársak (bár más-más okból, de) felkapják a fejüket, ha az ember egy ilyet elereszt, nagyon messzire nem lehet jutni vele, hiszen minden nagyobb rész is óhatatlanul kis egységeket foglal magában. A Felfedezésemre ráhúzni, hogy az bizony kólonvers, mert vannak benne kólonok, ugyancsak felesleges, véleményem szerint. Egyébiránt egy fentebbi kommentben maga Kőmüves Klára is kijelenti (ha tényleg ő írta), hogy egyáltalán nincs tisztában a vers alapvető kritériumaival. És hát ily módon meglep, ha azt mondom, a legkeményebb nemere se fog összefújni egy Boeing 747-est nekünk?!
Ami pedig az áthallásokat illeti, mindegy, hogy ez a vers tudatosan vagy nem tudatosan papfrázisa-e a Szeptember végénnek, nagyon nincs jól eltalálva, valószínű, hogy ezért is nem jutott tovább. A ritmuson kívül egyéb érveket is hoztam fel ennek bizonyítására, de ezeket egészében még mindig nem cáfolta meg senki. A kovácsjózsikázás szerinted nem más, mint pszichologizáló személyeskedés, én azonban másként látom:
„Én vagyok állva az ablak előtt” – szerinted ez a sor metrikailag, sőt talán tartalmilag is rendben van. Szerintem meg egyáltalán nem. Most fordítsuk le, mondjuk angolra:
„It’s me standing next to the window.” – Amint láthatod, a két sor szinte tükörfordítása egymásnak, s ez azért van így, mert Klára sora (és nem csak ez) tele van germanizmusokkal. Mondom, mintha egy általános iskolás próbált volna lefordítani egy Keats-verset.
Folytathatnám még, de most elég ebből ennyi, ha érveimet valaki meg tudja cáfolni, akár e verset, akár az Ilyenkor omlik össze a világot illetően (érdekes, arról mennyire nem beszél senki), ígérem, újra foglalkozok majd e jelenséggel. De addig szilencium.
Ami a Szeptember végén Petőfi-változatát illeti, Falcon csinált most egy postot róla, ajánlom figyelmedbe neked is, ott elmondhatod, miért a felütésben hiszel és nem az anapesztusokban.
Üdv.
Bendegúz!
Most erre mit mondjak…
Felhozol példákat, erre én azt mondom, hogy rosszak a példáid, hosszan ecsetelgetem, hogy miért, Te erre annyit tudsz mondani, hogy nem, ez nem így van, mert Klára nem ért hozzá, és a Boeinget nem fújja össze a szél.
Innentől kezdve tényleg meddő a vita, nem vagy hozzá elég képzett, ha úgy tudod, hogy az időmérték és a kólonvers analógiába állítható ezzel.
Onnan kell kezdeni, hogy az időmérték, és a kólonok szabályai LEÍRÓ tudományként kezdték az életüket.
A buta görögök azt keresték, hogy mitől szép a szép, és ezt találták – olyan matematizáló fajták voltak.
Le is írták.
Ez a verstan egyik alapja.
Az, amit leírtak, az pedig a szépségpreferencia egyik univerzális megnyilvánulása, a tudattalan (és evolúciósan kódolt) vonzódás a ritmushoz, ismétlődéshez.
Ez bukkan fel a mondókákban, a gyerekek nonszenszeiben, és Kláránál is.
Jah, és, ha nem tűnt volna fel, nem azon érvelek, hogy Klára verse az überkurvajó igaz érték -ezt magam sem gondolom-, hanem azon, hogy Te a szakmainak beállított kritikád dilettáns.
Pont, mintha egy hetedikes Kovács Józsika Szily olvasás után néhány szakszóval felfegyverkezve nekilát megmondani a tutit.
Üdv.
Én csak itten kérdeznék egy merészet, bevallottan dilettánsként…
Örülök neked, nick, hogy árnyalod az egyoldalúságot (aminek Klára tekintetében magam is része vagyok változatlanul), és annak főleg hogy végre valaki érvekkel próbálja. Ezeknek fele sajnos nem világos számomra, de ezt írjuk az én értelmi kapacitásom számlájára: a negatív kritikában is pontosan ennyire homályosak voltak a verstani részek. A kis rövid-hosszú vonalkákkal még elboldogulnék, és ha nagyon megerőltetném magam talán még be is ugranának régen tanult dolgok (ezért tetszett nagyon az időmértékes bejegyzés), de
annyit egész biztosan tudok róluk, hogy, ha jól váltakoznak, akkor Chopin-ként csendül fülemben a vers dallama, ha nem, akkor éktelen zakatolással belém nyilallik. És Kláránál sajnos az utóbbi jellemző.
És kíváncsi lennék, hogy szerinted akkor most az van, hogy ha egy nagy kupac össze-vissza kattogó ritmusdarabba véletlenül belekerül egy tízütemnyi szabályos, akkor az most vers? És magad mondtad hogy értékes nem, de szerinted ígéretes és védelmezésre méltó vers…? Mert ugye a másféléves keresztfiaim is gagyognak egész nap pihenés nélkül, és néha kibökik hogy apaapa, és olyankor ünnepel ám a család, de azért azt még mi legelfogultabbak sem jelentjük ki országnak és világnak, hogy azúristenit, hát ezek beszélnek…
A klasszikusról, legyen az akár építészet vagy vers, annyit még én is tudok, hogy szigorú szabályok uralták a formákat benne; nem csak felülről a negyedik ablakot, hanem az egész homlokzatot, és minden párkányt… Tudom ám, hogy létezik Hundertwasser is, sőt szabad vers is, de te itt épp azt bizonygatod, hogy a Klára véletlenje nem véletlen… miután ő maga vallotta, hogy: „ÉN NEM ISMEREM A VERS KRITÉRIUMAIT, HOGY MITŐL, HOGY HOGYAN, HOGY MILYEN RAG ÉS MILYEN ÜTEM…” (Nem kiabálok, őt idéztem.)
De persze mittudokén.
Nick, tereljük már vissza a dolgot a medribe, mert még a végén megjelölhetjük a falon, hogy annak idején idáig állt a verstan, ni. Klára verséről van szó, végig arról kellene hogy szó legyen. Bendegúz arról írt, hogy te azóta miről beszélsz, megvallom, nem könnyen tudom követni, de kólon van benne elég. Ami engem illet, tökéletesen érteni vélem az összefújt Boeinget, de elmondom én is: Klárát azon az alapon védeni, hogy az kólon, lehet, csak nincs értelme, hiszen végül is nem viszi végig a dolgot, véletlenül meg nem nagy dicsőség, gondolom. Tehát a megoldás, amit választott, rossz, mindegy, hogy dilettantizmusból vagy tudatosan (amúgy meg nem tudatosan, maga mondta el). Igazából kezd az az érzésem lenni, hogy lassan magad sem tudod, kit védesz, kit támadsz és hogy ezek a szándékok milyen viszonyban vannak egymással, hogy eredményükről ne is beszéljek. Ha tisztán verstani vitát akarsz folytatni, annak is állunk elébe, szerintem a Szeptember végén elemzése erre remek játszóteret kínál. Klára verséről persze továbbra is szívesen olvasunk itt (meg igazából bármiről), ha esetleg mégis úgy hozná kedved, hogy valamit arról is mondasz. (Ja és igen, mielőtt megmutatod, hogy “én vagyok állva az ablak előtt”, arról pl. beszéltél, elmondom, hogy igen, de mindketten tudjuk, hogy az menthetetlen, és a legkisebb baj vele a metrum, noha abban sem jeleskedik valami nagyon.
)
E.
Szerintem Klára írásáról egyszer sem állítottam, hogy vers lenne.
Én itt NEM Klára művéről vitatkozok, csak annak apropóján, mert szerintem az “elemzés” nélkülözi a szakmaiságot.
Egyrészt a stílusa, de főleg a benne leírt következtetési út miatt.
Az a fenti írás nem a szakmailag kifogásolható elemeket veszi sorra, és amit kifogásol, abban pont nincs igaza, még, ha a végkövetkeztetés, hogy maga mű valószínűleg a “minden zsűri által visszadobott” kategóriába tartozik, helyes is.
Azt vitatom, hogy a kritika szerzője az általa hozott példák alapján juthatott-e egyáltalán ilyen következtetésre.
Nos, úgy gondolom, hogy ez a fenti írás inkább az Általad említett kisgyerek gügyögése, mint elemzés, aminek a vége az, hogy apaapa.
Aminek lehetne ugyan örülni, simogatni Bendegúz buksiját, hogy sikerült, de ha ezt tenném, még a végén elhinné, hogy tud elemzést írni, és nagyszerű kritikus, pedig ez alapján az írása alapján kb annyira nagyszerű kritikus, mint amilyen jó költő Klára, az itt elemzett művei alapján…
Ami nem lenne baj, mindenkinek vannak sötét titkai, de személyeskedik is mellé.
Falcon
“Klárát azon az alapon védeni, hogy az kólon, lehet, csak nincs értelme, hiszen végül is nem viszi végig a dolgot”
Egyrészt.
Valamit nem értesz.
Nem Klárát védem, hanem Bendegúz írását boncolgatom.
Azt csinálom vele, amit ő akart csinálni a “Felfedezésemmel”: rámutatok az írás hibáira.
Okulásul.
Másrészt
Ezt a részt pont végigviszi.
Minden páratlan sornak ez a ritmusa, és ütemtagolása, csak közben megfeledkezett arról, hogy a páros sorokban mást akar. Eleinte még megyegetett, aztán szét törte a kalitkát, és huss, mint a kék norvég, visszaszállt a szülőfjordjára…
A megoldás, amit választott az pedig lehetne jó, bár nem viszi végig -gyakorlatilag nem csinál megoldást belőle, csak valami ígéretes kezdetet, és -többek közt- ezért az ÍRÁS az, ami nem jó…
Nem tudom, érthető-e a különbség az között, amit Te mondasz (azét nem jó a megoldás, mert nem viszi végig), meg az között, amit én, hogy lehetne jó a megoldás, ha végigvinné, ha egyáltalán megoldás lenne, nem csak elgondolás.
Én Bendegúz buksiját sem simogattam, és Klárát sem bántottam – egyszerűen mindkettőről elmondtam a kis véleményemet. Ami azon alapul, hogy kb. egyformán vagyok otthon irodalomkritikában és versben (értsd: mindkettőt elég sokat olvasok, és egyáltalán nem írok), és míg Bendegúz irománya engem meggyőzött, mert megmagyarázta azt amit én csak ösztönösen éreztem, hogy Klára verse rossz, addig a Klára verse nem győzött meg, mert… Klára verse rossz. Szóval ha én, kis buta kívülálló, képes vagyok felfogni, hogy miről szól ez a kritika, és hogyan épül fel a logikája, te, akiből csak úgy folyik a sok terminus technicus, miért beszélsz el minden mellett, ami itt már ezerszer elhangzott, és ami… hát szerény véleményem szerint elég érthető volt. Vagy ez valami bölcsész-betegség, amit ne is próbáljak firtatni, mert esélyem nincs…?
Igen-igen tanulságos volt végigolvasni ezt a hozzászólás-áradatot, a kialakul polémiát, miegyebet. Bár nem tudom, norcsy visszatér-e még valaha, és bár nem engem szólított meg egy kérdésével, erre szívesen válaszolok (ha már falconék ezt kihagyták (eddig)):
“Vagy ti eltüntetitek a rátok nézve kellemetlen hozzászólásokat? Nick, miért kék betűvel van írva? Csak nem kimoderáltátok? Remélem, ugyanis ti mondtátok, szólásszabadság van.”
Kedves norcsy, mint láthatod, az én nevem is kékkel van “írva”… Ha ki lenne moderálva a hozzászólásom, vagy nické, akkor NEM látnád a hozzászólást, sem a nevünket!
Azért van kékkel “írva”, mert a bejelentkezéskor honlapcímet is adtunk meg. Nevezetesen nick a http://www.versiroverseny.hu/ -t, jómagam pedig a http://yawu-kodlampa.blog.hu/ -t. Ha a névre kattintasz, akkor elő fog jönni a megadott honlap. Míg a szürke neveknél nincs mögötte honlap megadva.
Így megy ez.
E
Pont ellenkezőleg.
A buta bölcsész az, aki megelégedik azzal, ha érez valamit.
Én elég keményen műszaki gondolkozású ember vagyok.
Ha analógiát akarok találni ahhoz, amit Bendegúz csinált, az kb olyan, mintha összevitatkoznál a haveroddal, hogy rezeg-e kormánya az autójának. Szerinted igen, a barátod szerint nem, az empiria szerint viszont igen, ám ezt a barátod nem akarja elhinni, ezért elmentek egy autószerelőhöz
Az megvizsgálja a gépjárműt, és megállapítja, hogy rezeg, majd elkezdi magyarázni, hogy ez attól rezeg, mert el van kopva a rúdja, és az excentrikus gyorsulás, mi a mechanikai egyik kiemelten fontos eleme, az befelé mutat, és nem kifelé, és ez jól látszik, hiszen rezeg, nézd csak meg…
Bedobott két-három varázsszót (anapesztusi sorok, daktilus, verstan) felírt két képletet, majd nyomta tovább a szöveget.
Ami viszont hablaty, badarság, nonszensz.
Az ő szavaival élve egy szellemiség porhüvelye.
Ez amúgy kb a perifériás meggyőzés alkalmazott tanúbizonyság kapcsolóval.
Baromi jól működik, így lehet pl. ingyensört szerezni a kocsmában, ezt használja a marketing, stb.
Hiszen látod, hogy az a mű nincs a hivatása magaslatán, valaki ad Neked egy homályos indokot arra, hogy miért is nincs ott, Te pedig elhiszed azt, mert nem értesz hozzá, és igazából nem is érdekel, csak az, hogy egy véleményen legyen veled a “szakértő”.
Marcell: még annyit elmondok gyorsan, hogy előfordulhat, hogy nem jelenik meg egyből a hozzászólás, elvileg automatikusan szűri a spam-et, de sokszor nem tudja persze eldönteni, akkor jóvá kell hagynom. Így járt a legutóbbi hozzászólásod is, szóval ha nincs rögtön kint, azért van. Amúgy köszi, hogy erre jártál.
Én nem kerestem szakértői igazolást arra, hogy a verset rossznak tartsam, ezzel megelőztem a kritikát, hidd el…
Épp ezért nem értem már, hogy miről beszélünk… vagy inkább beszélsz… bocs… 
Azt azért nem feltételezem, hogy ezek a fiúk úgy verstanolnának, hogy halovány lilájuk ne lenne a dologról; nekem pl. a “Szeptember végén” elemzése elég kereknek tűnt, az is, akár az időmértékes összefoglaló, felidézett néhány régi emléket – mert azért én sem falvédőről érkeztem, csak megkopott már az elmélet. És, ha jól láttam fentebb, téged is átinvitáltak ahhoz a bejegyzéshez, ha ilyen irányú tudásodat kívánod fitogtatni, de ehelyett valamiért itt kötöd az ebet a karóhoz, és ismételgeted ezerszer azt, ami rajtad kívül senkinek sem fontos (a tények szempontjából meg főleg nem): hogy miért nem jellemzi kifogástalan szakmai tökély azt a kritikát, amiről senki sem mondta hogy tankönyvbe szánja, csak annyit, hogy egy blogra kirakott magánvéleményt képvisel – és véletlenül jogosat, ahogy ezt már magad is elismerted. Úgyhogy lépjünk már tovább végre, menj át, tanítsd ott móresre verstanból az oldal szerkesztőit, én meg megpróbálok illedelmesen figyelni, hátha tanulok valamit a dologból.
Nem volt gond. Nekem egyből megjelent
Kedves Marcell!
Kérlek, engedd meg, hogy a “szerkesztőség” nevében én is köszöntselek itt, a Faustus.hu-n, és egyben jó böngészést, tartalmas időtöltést kívánjak Neked!
Bendegúz
Köszönöm! Meglesz. Megvan.
A felfedezések c. vers minden hibája ellenére kiabálja, hogy egyszerre próbál ütemhangsúlyos és időmértékes lenni. Az az olvasó, aki ezt a törekvést (szándékosan?) nem veszi észre, és nem veszi figyelembe szótagok időtartam módosulását a szimultán verselés miatt, azt nem kell szerintem komolyan venni.
Szerintem a törekvés jól láthatóan egy 5/5 5/4 -es daktilusi vers létrehozására irányult (és igen, alapvetően páratlan sorban –uu/-x//–/uu-x/ párosban -uu/-uu//-uu/-/, bár a hölgy egyelőre nem bírt el a feladattal. Lesz talán még jobb is.
Ami egyébként a rubophen-n folyik, az tényleg katasztrófa.
Mellesleg, ha a szervezők körülnéztek a pályázat indítása előtt a honi amatőr versportálokon, akkor eleve számíthattak erre a majomházra.
Az látom nem zavar senkit, hogy Kőmüves Klára maga magyarázta el, hogy fogalma nincs azokról a dolgokról, amikkel meggyanusítják.
Törekedett Ady lenni, kiderül. Csak nem sikerült. Ne már
Bala, önt mindenesetre igyekszünk minden körülmények között komolyan venni, és üdv itt a Faustuson.
Szia Falcon, merre található az a hozzászólása?
üdv.
Bala: norcsy hozta az üzenetet, Jan 22nd, 2009 at 08:05.
bala: Azt hiszem, a “Rubinak” mindegy, mi történik a kortárs magyar irodalomban, a reklám a fontos nekik.
Szerintem szarházi banda vagytok!